Dr. Lányi - Dr. Wiesinger - Akvarisztika 1955 by Nagy György

Dr. LÁNYI GYÖRGY Dr. WIESINGER MÁR TON

AKVARISZTIKA

MŰVELT NÉP TUDOMÁNYOS ~S ISMERETTERJESZTŐ KIADÓ BUDAPEST,1956

A könyvet szakmailag

ellenőrizte:

GEÖRCH FERENC dr. és

TÖRÖK LASZLÓ dr.

A külső és belső borItólapok MOHRLűDER VILMOS munkái. A trópusi dIszhalak színes akvarelljeit Z. SZABÓ ]ANOS készítette, H. Frey és W. T. Innes nyomán. A hidegvízi halak akvarelljei pAY ALADAR, a vízinövények rajzai TELEKI VAMOSSY ARPAD és aszövegközti ábrák rajzai ÖRDÖG FERENC munkái. A színes fotók (a könyv elején) VANCSA LAJOS operatőr felvételei az "Akvárium" c. dokumentfilmből.

Kiadáa~rt

felel a »Ma"elt Nép« TudománJol él Ismeretterjesztö Ki.d6 Igngat6j. Felelös .zerlteutö: Szerényi Irén - M al•• lti "czetó: Ulblin Imre Kézirat be&kezcu: 1955. IlL 29. - P~ld'"y.z'm: 8000 Terjedelem: 25"2 (A/6) I.. + 20 old. melléklet. - Imprimál... : IX. 12 Ez a köny" a MNOSZ 5801-54 Et 5802-60 '" azabdnyok Hetint ltéuUlt BadapeIti Suba Nyomda, V .. Honvtd-u. 10. - 6461. - Pelelóa "czetó: Lengyel Lajos igazgató

PILLANTAs AZ AKVARIUM TARKA VILAGABA ...

Mint valame ly röntgenfilm egymás t k övető izgalm as filmkockái, úgy tárulnak szemünk e lé a kis indiai üvegs ügér (Arn bassis lala) átlátszó testé n keresz tül csigo lyái, bordái és é lé nke n l üktető parányi sz íve .

A ké k gurámiva l (Tric hogaster trich o pte rus va r. sumatranus) . Szumátra tró pusi " l evegő je" szök ik b e szobánkba ... A labirintko poltyús halak e nálunk is népszerű, égsz ínké k k ö ntösű k é p v is e l ője gyorsan nö ve k ed ő nagyszámú ivad ékkal a jándékozza meg a ve le foglalkozó akva ri stáka t.

A labirint-halak máSIk n é ps ze rű tagja a kis törpe gu rám , (Co li sa lalia). A fajfenntartó ösztöntő l vezé relt, ragyogóan : cs illogó nászruhájú himj e szorgalmasan ho rdozgat ja a növé nyi részeket a v íz színére, ahol nyálkásfalú buborékok ezre it fújva építi ivad é kgondo zásának "bölcsőjét", a habfész ket .

A nagy " gondda l" m egé pített habfésze k alatt kezdetét vesz i a nász játék. A tö rp e gu rám i kis hímj e remegő testte l ö leli át párját, majd egy két pe rcn yi ö l e lkező keringés után apró peték tö mege áram lik ki a n ős té n ybő l, - eze rn yi apró élet kezdem é nye i ...

Íme a te rm észetes kiválasztás m ege l eve n e d ő darwini péld ája az akvárium ban ! A nősté nyért élet- halál ha rcot fo lytató fátyo los harcos hal (Betta sp lende ns va r. cambod ia) himjei közül az erőseb b, életreva lóbb kerü l ki győztesen és lesz szü l ője·a jövő nem zedé kne k. A búzakék változatú him o ld alró l vadul támad a vö rösús zó júra ...

Az ádáz harc azonban a ké k veszté re d ő l t e l. A vö rösús zó jú Betta- him kezdi el az ívást a kis zem elt n ősté nnye l. Kép ünkö n a m egtermé keny ített peté k már a fenékre hullanak s ott el is pusztu lnának, ha az ivad é kn eve lés erős ösztönétő l hajtott him nás zö l e l ésébő l hirtelen ott nem hagyná párját, hogy a lefe lé hulló ikraszemeket szájában összeszedegetve az úszó habfésze kb e v igye.

A vö röstorkú b ö lcsősújú hal (C ic hlasoma m ee ki) himj e lángvörös ij esz tő torkáva l tart táv mind e n el lens ége t cs ib erajként terelgetett porontya itó l. A féltve ő rzö tt kics inye k a him kö zel ben, a nagy kő e l ő tt rajzanak.

Ezekre sem illik rá a " halvé rű " j e l ző ... Ez a különös, heves , csóko l ó d zás-sze rű udva rlás veze ti I aszé les hom lo kú tarkasügér-pár (Aequid ens latifrons) nászát.

Bevezetés

A magyar nép kulturális fejlődése örvendetes m6don bontakozik ki a halad6 természettudományos ismeretterjesztés vonalán is. Ennek a természettudományos kultúrmunkának egy nálunk új, országosan kibontakoz6 területét képezik a biol6giai szakkörök. A bio16giai szakkörök az élő állatok és növények kedvelőinek és az élő lényekkel kapcsolatos tudományágak tanulmányoz6inak széles táborát ölelik fel. A természetkedvelők eme tábora napr6l napra nagy mértékben gyarapodik, mégpedig leginkább az ifjúság és az üzemek dolgoz6inak körében, akik hathat6s támogatást kapnak a tudományos szakemberektől. A bio16giai szakkörök élősarkaiban élő növényeket és állatokat gondozunk, de a hangsúly azon van, hogy ezeket életközösségükben, természetes környezetükben mutassuk be. Az életközösségi bemutatás céljaira az a k v á r ill m a legalkalmasabb eszköz, mert amíg a cserépbe szorított növény, vagy a kalitka rácsai közé zárt madár csupán kiragadott tagja a természetnek, addig az akvárium üvegfalain belül növények és állatok egymásra utalt, közös élete zajlik le szemünk előtt; az élő természetnek olyan teljes, harmonikus köre, melynél alkalmasabbat talán el sem képzelhetünk a természet komplex-vizsgálatára. Az akváriumban szemünk előtt játsz6dnak le az összes életfolyamatok, megismerhetjük általa a vízi növény- és állatvilág lélegzése és táplálkozásm6dja közötti lényeges különbségeket, a természetben uralkod6 biol6giai egyensúly törvényszeruségeit, a bio16giai anyagcserefolyamatokat, a víz fizikai és kémiai tulajdonságait, a vízi szervezetek különféle szaporodási formáit és ezzel együtt egyedi fejlődésük törvényszerűségeit is. Az a tény, hogy az akváriumban a legegyszerubb egysejtű lényektől kezdve a növényeken és gerinctelen állatokon keresztül- a gerincesekig minden biodpust együttes közösségben megtalálhatunk, alkalmat nyújt nemcsak a természet iránti érdeklődés felébresztésére, hanem a megfigyellS- és tapasztalatgyűjtlS készség legteljesebb kifejlesztésére. Az akváriummal foglalkoz6 tudományos kedvtelés - az akvarisztika kialakulásának történelmi szálai mélyen a múltba nyúlnak vissza.

A kínaiak már ősi idők óta foglalkoztak aranyhal-tenyésztéssel. Az Lu. 540. évben a kelet-kínai Tse-Kiang tartományban nagyban tenyésztették a .kárásznak ezt a kitenyésztett fajtáját, amelyet később díszes porcelán edényekben mint "háziállatot" tartottak. A szép hal is a gazdagság kifejezője volt.'J A kínaiak aranyhal-kultuszából azonban nem az akvarisztika fejlődött ki, hanem csak az aranyhalas üveggömbökben történő állatkínzás. A hal állandó körbenúszása következtében annak egyensúlyérzékében zavar támadt. A domború üvegen át aránytalannak látszó formákból legfeljebb a természet karikatúrája rajzolódott ki. Az igazi akvárium nem eltorzított formája a természetnek, hanem a valóság kicsinyített mása, sík üvegfalak között, amelyben aZ ember a természet törvényeit alkalmazza. Éppen ebben áll az akvarista munkája l Ezek szerint az akvárium viZi növé'!Yek és állatok tartására s meJ!,figyelésére berendezett slkfalú, négyszó"gletes iivegmedence, mesterségesen létesItett zárt viZi élettér. Minthogy a természetben állat- és növényvilág szerves egységet képez, ugyanez a helyzet az akváriumban is. Ilyen értelemben az akvarisztika a viZi szervezetek akváriumi tartására vonatkozó ismereteket foglalja magába. AZ akvarizálás bár tudományos kedvtelés, egyben alkalmazása a vizek életét kutató tudománynak, a hidrobiológiának. Az akvarisztika a múlt század harmincas éveiben indulhatott meg, amikor Ward és Johnston kimutatták a viz gázegyensúlyát. Kfsérleteikhez aranyhalat és Vallisneria-t használtak. így ők tulajdonképpen az akvárium "feltalálói". Az első akváriumot Warrington építette fel l 850-ben. Ugyanebben az évben Philip Henry Grosse a nagyközönség részére ugyancsak akváriumot állIt ki a Londoni Allatkert madárházában. A századforduló előtt alig volt valaki Magyarországon, aki akvarisztikával foglalkozott volna. Csak egy-két nevet tudunk. Ilyen Pázmán Ferenc a régi NépszInház tagja, vagy Procop Jenő gyógyszerész, aki hévvizeinkben a Vallisneriát meghonosította. A múlt század nyolcvanas éveiben Seifert bécsi mérnök akváriumkiállftást rendezett az Erzsébet körúton. Azonban itt is csak egyaranyhalváltozat, a fátyolhal szerepelt, hisz a mesés díszhalritkaságokat szállító hajók akkor még nem futottak be Európa kikötő ibe. Főleg Hamburg kikötő jére kell gondolnunk, ahol később alig volt ház akvárium nélkül. Innen terjedt át hozzánk az akvárium szeretete. 1907-ben jelenik meg Krenedits Ferenc Akvárium; tanulmány-a, hosszú évekkel megell5zve korát. Néhány évvel később Temesvári Dezső összegyíijti a magyar akvaristákat az osztrák-magyar zoológiai társaság keretén belül. A Temesvári-féle társaság szerepét 1912-től fokozatosan a Budapesti 8

Akvárium ls Terrárium Egyesület vette át, mely fejllSdésének csúcspontját 1938-ban érte el, amikoris Behyna blSvftett akváriumkönyve a Természettudományi Társulat kiadásában megjelent. Ebben az évben működött Akvárium dmű elslS magyarnyelvű akvarista folyóirat is. Ekkor tört ki a

második világháború és bár mi annak akkor még csak az ellSszelét éreztük, ez elég volt ahhoz, hogy a magyar akvarisztikát fejllSdésében visszavesse. A felszabadulás utáni években az akvárium iránti érdeklődés igen me gnőtt. Akvaristáink átmenetileg a VirágkedvellSk Egyesületében, majd a Magyar Hidrológiai Társulat Limnológiai Szakosztályában találtak otthont, havonta több szakellSadást rendeztek. Az érdekllSdlSk száma már olyan mértékben gyarapodott, hogy a Manor Természettudományi Társulat megalakíthatta Akt/árium Bizottságát, mely munkáját újjászervezett keretei között: a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatban (TTIT.) mint Budapesti Központi Akt/arista Szakkó'r folytatja. Jelenleg a Társulat biológiai szakosztályai foglalkoznak a magyar akvarisztika ügyével. A budapesti területi akvarista szakkörök a fővárosi üzemi kultÚIotthonokban működnek a Társulat patronáIásával, irányításával. A vidéki akvarista szakkörök (pécsi, egri, soproni stb.) a TIlT. megyei szervezeteinek keretében fejtik ki tevékenységüket. A Budapesti Központi Akvarista Szakkör ellSadásai ez idő szerint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának ásványtani nagy ellSadótermében (Budapest, VIII. Múzeum körút 4/a) folynak. Kormányzatunk kezdettől fogva felismerte az akvarisztikában rejlő nagy nevellS hatást a természettudományos oktatás szempontjából. A Szovjetunió példája nyomán az iskolák tanulói biológiai szakMró'kben végeznek akváriumi megfigyeléseket. Egymás után alakulnak az üzemi biológiai szakkÓ'ró"k, az üzemi "élősarkok", középpont jukban akváriummal. Az üzemi csoportok közül már többen patronálnak üzemeket és iskolákat, kultúrotthonokat akvárium felállításában. Ami egykor flSként a kiváltságosak üres, öncélú passziója volt, az most a dolgozók tömegeinek önképzését segíti ellS és egyben megtalálják benne munka utáni tartalmas, felüdítő pihenésüket.

At akvarisztika biológiai alapjai

Akárhány bevezető akváriumkönyv kerül a kezünkbe, tapasztalhatjuk, hogy legtöbbjük egy jellegzetes elrettentő példán keresztül igyekszik rávezetni olvasóit az igazi akvárium alapelveire. Ez a szinte hagyományos példa a biológiai alapismereteket nélkülöző, szakszerűtlen halgondozás görbetükreként állítható minden kezdő akvarista elé, s az nem más, mint a régi díszhalkedvelők gömbölyű ha/tarttija. A gömbölyű haltartó k helytelen formája és mérete lehetetlenné tették, hogy szerencsétlen hal-Iakóik mellé a természetes környezet elemeit is (talaj, vízinövényzet, egyéb állati szervezetek) betelepítsék. A valóságos formákat csúfosan eltorzító gömbölyű üvegekben a halak folytonos körmozgásra voltak kényszerítve. Rövid idő alatt elhasználták lélegzés ükhöz a csekély vízréteg oldott oxigéntartalmát, amit még csak súlyosbított a túletetéssel fenékrehulló ételmaradékok és ürüléke k bomlástermékeinek felszaporodása. Rövid időn belül bekövetkezett a "pipálás" -nak nevezett, szakember számára visszataszítóan szomorú látvány. A szerencsétlen hal, miután a lélegzés éhez nélkülözhetetlen, vízben oldott oxigént vízi életteréből élettanilag kimerítette, a légköri levegőből próbálta azt pótolni szapora kopoltyúmozgást igénylő felszíni vlz- és levegő nyeldeséssel. Va16ságos fuldoklás ez, aminek előbb-utóbb fulladásos halál a vége; ezt az igy elpusztult hal görcsösen tátvamerevedett szája is bizonyítja. Az ilyen szomorú tapasztalatok arra kényszerítették az egyébként A természet görbetükre: a gömbölyii haltartó. Kétesértékű szobadísz. a hal számára .. börtön" ...

e~ggé s%Ív6s aranyhalak "gondoz6it", hogy a haltart6 régi "elhasznált" vizét új, friss vízzel cseréljék ki. De melyik hal bírja huzamosabb ideig az ilyen siirű vizváltozásokat, meg-megismétlődő fuldoklásokat és a többi egészségtelen életfeltételt, mint aminők a szüntelen körbekeringés, a hirtelen hőmérsékletváltozások, háborgatások és helytelenül alkalmazott etetések? Mégis hosszú évszázadokon keresztül ezek a "halkínzókamrák" szolgáltak az aranyhal-kedvelők üres, tartalmatlan szobadíszéül, mert aranyhalon kIvül mást aligha tudtak benne eltartani, az is csak rövidebb-hosszabb ideig tengette abban nyomorúságos életét. Ne is csodálkozzunk ezen, hiszen az akvárium létrehozásához és szakszerű fenntartásához nélkülözhetetlen alapvető természeti törvényeknek (a növényi asszimiláci6 kapcsolatban a napfény szerepével, a vízi élettér biológiai gázcsere-egyensúlya, a vízi szervezetek életműködési törvényszerűségei) felfedezése csak a 18. század végétől kézdve indul meg, s a természettudományos ismeretek is sokára és csak fokozatosan válnak a tömegek közkincsévé. így az alapvető természettudományi törvényeken felépülő igazi akvárium - amint arról a bevezető részben már szólottunk - viszonylag nem régi keletű. Közkedveltségét, széleskörű elterjedését a természettudományos ismeretek népszerűsítés ének és a közoktatásba való általános bevonásának köszönheti. Miután szocialista közoktatási és népművelési politikánk révén az alapvető természettudományos ismeretek máris szélesebb tömegek közkincsévé váltak; ez lehetővé teszi, hogy az akvarisztika biológiai alapjait közérthetően, de bizonyos elemi fogalmakat feltételezve, egészen röviden összefoglalva próbáljuk megvilágítani Vizsgálj unk meg egy szakszerűen berendezett és népesített igaziakváriumot. Síkfalú üveglapjain keresztül torzításmentesen tárul szemünk elé egy miniatű! tó mesterségesen létesített, zárt vízi élettere. A négyszögletes üvegmedence tágas úszó terében nyugodt, egyenletes kopoltyúmozgással fürge halak kergetőznek, a háttérben üdezöld vízinövények alkotnak változatos összetételű "hinárerdőt", sűrűjében vízi csigák mászkálnak. Az ablakon át beszűrődő napsugár megtörve épp az akvárium egyik sarkát világítja meg. Ott, ahol a napfénynyaláb a víz alatt elhajló hinárok lombozatát éri, apró gyöngyszerű gázbuborékok hagyják el a leveleket, s szállnak fölfelé a víz színére. Ha megsért jük a növény zöld részét, vagy levágunk egy levélrészletet, a sérülés helyén meggyorsul a gázbuborékok képződése. Ha elsötétítjük ezt a vízinövény t, hirtelen meglassúbbodik a gázképződés, sőt egy ida múlva meg is szűnik. E gázbuborékképzés tehát a fénnyel áll szoros összefüggésben. Helyezzünk szájával lefelé fordított nagyobb üvegtölcsért a megvilágított vizinövények egy csoportjára. Az üvegtölcsér csövére toljunk vízzel

telt, felfordított kémcsövet. A vízinövényekről felszálló apró buborékok a 1<émcsőben felhalmozódva kiszoritják a víz egy részét s így idővel a kémcső felfordított fenekén jól látható gázréteg képződik. Hüvelykujjunkkal alul elzárva vegyük le a tölcsérről ezt a kémcsövet, s közelítsünk a benne felhalmozódott gázréteghez parázsló gyújtószálat: azonnal lángralobban. A vízinövényektől származó gáz tehát oxigén! Hogyan képződik ez az oxigén? Az akvárium növényeinek zöld festékanyaga a klorofill (C36 H 72 0 5 N 4 Mg) fény hatására aktiválódik, könnyen megköt anyagokat, könnyen alkot vegyületeket. Különösen a széndioxiddal való egyesülésre hajlamos. A növényzöldben lejátszódó fotoszintézist A vizinövények oxigénfejlesztését úgy magyarázzák, hogya sárga és vörös igazoló kísérlet. (Molisch szerint) fénysugarak aktiváló hatására a klorofill azonnal magához ragadja a víz széndioxidját (C0 2), vagy ennek vízben oldott módosulatát, a szénsavat (H 2C0 3), illetve ennek leginkább a mészhez kötött vegyületét, a kalciumhidrokarbonátot (Ca [HC03 ]J. A fény energiájának hatására megkötött széndioxid ból a klorofill a szenet visszatartja s továbbadja a növényi szervesanyagképzéshez, az oxigént pedig elengedi, vagyis felszabadítva kibocsátja szénkötéséből. A szén megkötésével a növény szervesanyagforgalmában elsőként a cukor jelenik meg, melyből további biokémiai átalakulások (polimerizálás) útján a keményítő, s különféle egyéb szénhidrátok, celluloze, s a nitrogén beépítésével pedig fehérjék keletkeznek a növényben.

8%éndioxid

viz

napfényenergia

cukor

oxigén

Ez a folyamat az ún. fotoszintézis, vagy növényi áthasonítás, az akvarisztika biológiájának egyik alapvető fontosságú tétele. Meg kell azonban emlltenünk, hogy az újabb kutatások azt bizonyítják, hogy a fotoszintézis kor az oxigén nem a széndioxidból szabadul fel, mint ahogy azt Baeyer és Willstalter előbbiekben ismertetett klasszikus elmélete magyarázza, hanem a vízből. Ezen újabb elmélet szerint a fotoszintézis 12

els5 termékeként nem cukor, hanem formaldehyd keletkezik, s ez alakul át polimerizáció útján szénhidráttá, mialatt oxigéngáz szabadul fel: CO a

széndioxid

2 HaO = H·C·HO viz

formaldehyd

+ 02 oxigén

Az akvaristát a fotoszintézisnek szerves anyagot létrehozó folyamatánál jobban érdekli az oxigént felszabadító folyamat, jóllehet a kettő egymással - mint láttuk - szorosan összefügg. Az akvárium ugyanis a szabad vizekhez viszonyítva általában túlnépes/tett életközlisség. Ez azt jelenti, hogy csekély viztömegéhez képest aránylag sűrűn élnek benne halak, csigák és egyéb állatok. A szerves anyagokat elemeikből felépítő, azaz autotróf módon táplálkozó zöld növényi szervezetekkel szemben ezek heterotróf táplálkozásúak, vagyis csak szervesanyagot fogyasztanak, tehát önállóan megélni nem tudnak. Ezek a széndioxid-áthasonítás helyett az összetett szénvegyületeket bontják el széndioxiddá, vízzé és ásványi anyagokká. Az előbb közölt biológiai körfolyamat megfordítható. Kémiai képletében az alsó nyíl iránya a növényi fotoszintézist a felső meg az állati (disszimilációs) redukciós vegyi folyamatot tünteti fel. Termelésbiológiai szempontból szokás az autotróf módon táplálkozó, szervesanyag- és oxigéntermelő növényi szervezeteket termelóknek (producenseknek) , a szervesanyagfogyasztó és kizárólag széndioxidtermelő szervezeteket fogyasztóknak (konzumenseknek ) és az ugyancsak kizárólag disszimiláló, de ugyanakkor szervesanyagmaradványokat elbontó baktériumokat elbontó (decomponáló) szervezeteknek (reducenseknek) nevezni. Az akvárium kizárólag széndioxidot termelő szervezetei (az állatok és baktériumok) szüntelenül fogyaszt ják a víz oxigéntartalmát és termelik a széndioxidot. Fény hiányában (este, borult id5ben, sötét elhelyezésben) a fotoszintézis szünetel, s ilyenkor még maguknak a növényeknek (algák és vízalatti növények) is csak a széndioxidtermelése érvényesül. Ha nem lehetne a széndioxidtermelést és az állandó oxigénfogyasztást kiegyensúlyozni, akkor akváriumunk élő világa csakhamar elpusztulna. Az állatok és növények ellenkező, de egymást éppen kiegészítő gázcseréjének (a disszimilációnak és a növényi asszimilációnak) helyes aránybahozása azonban a négyszögletes, síkfalú, jól méretezett akváriumokban kitűnően megvalósítható, ha az oxigéntermell) növényi szervezetek és az oxigénfogyasztó - széndioxidtermelő állati szervezetek helyes arányával biztosítj uk a biológiai gázegyensúIJI. A biológiai gázcsere-egyensúIJ akkor áll fenn, ha az oxigéntermelő (fotoszintetiZáló) és az oxigénfo8Jasztó - széndioxidterme/ő (disszimiláló) szervezetek egy zárt életteret (mint Például az akvárium) a fiziológiai gázcsere szempontjából 13

helYes arányban népeslte11Ck be. Az akvárium biológiai gázcsere-egyensúlyának biztosítása kellő gyakorlati tapasztalatot és helyes biológiai ítélőképességet igényel. Az akvaristának ismernie kell azokat a vÍzinövényfajokat, amelyek viszonylag sok, és azokat, amelyek kevés oxigént termelnek. Tudnia kell például azt, hogy a legtöbb oxigént a víz alatt élő (submers) növények, a vÍzimohák, hínárok és főleg az üde zöld bevonatot képező algák fejlesztik, ~g a víz színén úszó és a vízből kiemelkedő (mocsári) növények, oxigéntermelés szempontjából az akváriumban kevésbé jönnek számításba. Tisztában kell lennie továbbá a medence optimális megvilágítási követelményeivel, mert kevés fény mellett elégtelen vagy teljesen szünetel a fotoszintézis, s akkor hiába ültette akváriumába a szép, egészséges, oxigéntermelő növényeket. Kellő fény hiányában mind halai, mind növényei el5bb-utóbb elpusztulnak. De a túlzott megvilágítás is éppoly káros lehet. Az erős megvilágítás a növényzet, különöse n az algák túlszaporodását idézi elő. A túlnövényesedett (sűrűn benőtt és elalgásodott) akváriumban főként hosszabb nyári éjszakák idején, vagy nyári viharelőtti, fülledt, borús napokon, eset-

mg/lit. 23 22 21 20

18 17 16 15

14 13 '2 11 1O

9 8

Minimum

G 5

2 l

20 22 24

•

Órakor

A yíz oldott oxigéntartalmának egynapi változása nyári napUnynél. túlnövényesített akváriumban. (Szabados szerint

leg sötét téli napokon is, olyan nagyfokú disszimiláció következhet be az elburjánzott termelő szervezetek asszimiláció-szünetelése és széndioxidtermelése folytán, hogy a nagymértékű oxigén-csökkenés és szénsavmaximum folytán az egész halállomány néhány óra alatt elpusztulhat. A szellőztetés nélküli akváriumban az oxigénviszonyok az egyes napszakok és évszakok fényviszonyai szerint változnak. Az esti oxigéntermelés szünetelése és a disszimiláció fokozódása következtében nyáron az akvárium vizének oxigéntartalma a kora reggeli órákra a minimumra csökken. A reggeli napsugárzással meginduló fotoszintézis révén újra fokozatosan emelkedik, általában a délutáni órákban éri el a maximumát, majd az esti. sötétedéssel ismét csökkenni kezd. Erősebb és hosszabb megvilágításnál, túlnövényesedett medencékben a fényoptimum mellett már egyébként bekövetkezett oxigéntelítettség túltelítettséghez vezethet. Ilyenkor a 6-8 mg/liter átlagos oxigéntelítettség helyett a víz literenkénti oxigéntartalma a 20-30 mg-ot is elérheti, ami a halakra nézve több okból is igen veszélyes lehet. Túlnövényesítésnél és túlvilágításnál tehát éppúgy, mint gyér vagy beteges növényzetnél és rossz megvilágítás nál a biológiai gázcsereegyensúly megbomlik. Az egyensúlyt megbonthatja a víz magas hőmérséklete is, mert magasabb hőfokon a hal több oxigént kíván, a víz viszont ekkor a rendesnél kevesebbet tud lekötni. Az akvaristának azonban a biológiai gázcsereegyensúly biztosítása érdekében ismernie kell a különféle oxigénfogyasztó szervezetek oxigénigényét is. Tudnia kell például, hogya kisebb halaknak általában kevesebb az oxigénfogyasztása, mint a nagyobb kopoltyúfelületű, nagy testű példányoké, s hogy halnemzetségenként, sőt fajonként is igen eltérő lehet az oxigénigény. Azt is tekintetbe kell vennie, hogy a kisebb gerinctelen víziállatok bármily kicsinyek is, egyedenként külön lélegzési egységet alkotnak, s így tömegükben jelentős oxigént vonhatna k el. így például a táplálék gyanánt az akvárium vizébe helyezett apró ágascsápú rákok, a daphniák, vagy a medencében esetleg elszaporodott más apró állatok nagy tömege a víz oxigéntartalmának tekintélyes hányadát fogyaszthat ja el, sokszor a halak rovására. Amikor az akvarista iszaplopójával az állati ürülékből és növényi maradványokból felhalmozódott iszapot eltávolítja medencéjéből, akkor is a biológiai gázcsere-egyensúly érdekében dolgozik azzal, hogya szerves felrakódást elbontó szervezeteket, a baktériumok oxigént elvonó jelentős tömegét telepíti ki akváriumából. Ezzel is csökkenti az oxigénfogyasztás mértékét. A biológiai gázcsere-egyensúly gyakorlati megvalósítására aligha szabhatnánk meg általánosan alkalmazható számszerű mértékegységeket. E téren

- mint már említettük - megfelelő itélőképességre, s gyakorlati tapasztalatokra van szükségünk. Mégis néhány támpont: az akvárium alapterületének általában egyharmad részét tanácsos oxigénfejlesztő submers (vagyis a víz színe alatt elhajló) vízinövényekkel beültetni. Az ilyen akváriumban az apró 3-4 cm-es halakra átlag 5 liter, a kisebb 6-8 cm-es példányokra 7, és a 10-14 cm-es példányokra mintegy 10 liter víztömeget számíthatunk. Akváriumban nemzedékeken át meghonosodott ("akklimatizált"), vagy mocsaras vizekből származó (pl. béllélegző) halak általában kevesebb oxigénnel beérik, tehát a biológiai gázcsere-egyensúly fenrunaradásához kisebb víztérre tartanak igényt, mint a hevesmozgású, falánk, nagy testű, vagy folyóvizekből származó fajok. Kisebb akváriumoknál különösképpen kerüljük a sok vizet kiszorító nagyobb tárgyak, kövek, csigahéjak stb. behelyezését, az algák nagymérvű elszaporodását, a bomló hulladékanyagok felgyülemlését, a növények elburjánzását, a vízi csigák túlságos elszaporodását, vagyis minden olyan körülményt, ami a biológiai gázcsere-egyensúly felbomlását veszélyezteti. Ilyen körültekintő benépesítéssel, s az egymást kiegészítő két élő csoport: a növények és állatok mindenkori számbeli viszonyának, állapotának illetve viselkedésének rendszeres megfigyelésével a biológiai gázcsereegyensúlyt könnyen fenntarthatjuk akváriumunkban. A biológiai gázcsereegyensúly biztosítja az akvárium vizének állandó tisztaságát, huzamosabb idejű használhatóságát, a benne élő növények és állatok normális életét, egészségét. Ez teszi érthetővé a régi haltartó k gondozói számára elképzelhetetlen, vagy pedig az akvarisztikához nem értő emberek számára ma is sokszor érthetetlen "csodát": azt, hogy az akvárium vize minden vlzC!ere nélkül évekig is SZép, tiszta és használható marad. Az akváriumvíz tisztaságának, használhatóságának megőrzése és a vízi szervezetek életének ezáltal biztosítható háborítatlansága igen lényeges alapfeltétele az akvarisztikának, s ez a növényi és állati gázcserén alapuló biológiai gázcsere-egyensúly törvény felfedezésének és megfelelő alkalmazásának köszönhető. A biológiai gázcsere-egyensúlyt azonban az akvarisztikában a szükséges szakismeretek birtokában sem tudjuk minden esetben gyakorlatilag megvalósítani. A rendelkezésre álló medencék kis száma, a csekély víztömeg többnyire szükségessé teszi, hogy az akváriumot, a biológiai gázcsereegyensúly fenntartását biztosító, számunkra alacsony hallétszámon felül népesÍtsük be. Különösen a szaporításkor nyert nagyszámú ivadék borítja fel az egyensúlyt. Máskor bizonyos rendezéstechnikai megoldások érdekében áldozzuk fel a biológiai egyensúly érvényesülését. Ilyen esetekben a felbomlott biológiai egyensúly hátrányainak kiküszöbölése végett, az állatok 16

Az akváriumi életközösség (biocönózis) anyag- és energiakörforgalmának vázlata

normális életműködésének biztosítása érdekében műszaki beavatkozásokra kényszerülünk. A hiányzó oxigént mesterséges szellőztetéssel pótoljuk, amikoris a kopoltyúvallélegző állatok a vizbe nyomott s apró buborékokra porlasztott levegő vizben oldódó oxigéntartalmát hasznosit ják. Az akváriumviz mesterséges szűrése (filtrálása) is többé-kevésbé a biológiai gázcsereegyensúly felbomlásának hátrányait igyekszik művi úton kiküszöbölni. Az elmondottakból kitűnik, hogy az akvárium életközössége (biocönózisa) végeredményben ugyanazon természeti törvények hatása alatt él és fejlődik, mint amelyek a természetes tavi élettér életközösségének (a limnobiosnak) életét is irányítják. Az akvárium életközössége - akár a természetes vizeké - önellátásra és önszabályozásra törekszik. Azonban hibás volna kömyezettani (ökológiai) szempontból minden tekintetben azonosságot keresni a természetes vizi élettérrel. A mi mesterségesen létesített kis zárt vízi életterünk, az akvárium, miniatűr méreteinél fogva sokkal sZélsósége2

L'ayi.Wic.ingcr: Akvariu,ilta

sebb mértékben reagál bármely külső- (hőmérséklet-, légnyomás változás, fényhatás stb.) vagy belső- (biocönózis összetételében történő változás, eltolódások a fotoszintézis és a disszimiláció arányában, vfzösszetétel megváltozása stb.) változásra. Fizikai, kémiai és biológiai viszonyai tehát kevésbé kiegyenlitettek mint a szabad vizeké, sőt inkább labilisnak mondhatók, annál inkább, mennél kisebb az akvárium térfogata. Minél kisebb a medence, annál nagyobb hőingadozásnak van kitéve, annál kisebb az öntisztuló, önszabályozó képessége, könnyebben felbomlik benne az egyensúly, tehát viszonylag

Növényi tápanyagok:

Termelé szervezeteI<., pro ducens ek :

Avt'z topsai

Planktonndvények I

I I I

A viz sz éndioxidja

Afenéktalaj

A levegtf

tópsói

ViZI nÖvenlJek

széndioxirf.ja

Parti növényzet

I '

... +------, !

konzumensek.

Planktonállatok I

--- - --- ---- -TT -- -- -)lI>o '

~v.

fogyasztó szervezetek.

"---------- ----1"1-- --- -- --,

A part és viz fenék dl/otoi

I I

,____ ___ _1

I I

[Ibontó szervezetek. reducensek.

Növényi tápanyagok'

I I

'Vl """ _____________

L.. _ _ _ _ _ ~ 8oktéri(jm~k

'- soi, A VIZ

. A VIZ szlndioxid.ia

I I

,,,

A vlzfenek

SOf.

humuszanyogai

A vízi életközösség kölcsönhatásai. (Édesvízi tll.plll.lékláncok)

•

nagyobb gondot igényel ellenőrzése és gondozása. De még a nagyobb medencékben sem valósítható k meg teljes egészükben a szabad vizekben uralkodó ökológiai viszonyok. A megfigyelési, esztétikai és medencekezelési követelmények rendezéstechnikai érvényesítése, az egymásra nézve veszélyes, káros fajok kirekesztése az eredeti természetes életközösségből (pl. a természetes biocönózis ban megtalálható, de a társas akváriumokból többnyire távoltartott számos állati halellenség), az eredeti növény társulások, állatcsoportosulások és környezettani relációk mellőzése vagy módosítása, mindmegannyi ok arra, hogya természetes ökológiai viszonyok érvényesítése terén akváriumunknál engedményeket tegyünk. Ez viszont csupán azt jelenti, hogy az akváriumi megfigyelések nemigen pótolhat ják a szabad vizek helyszíni fizikai, kémiai, ökológiai és biocönológiai kutatásait, de nem változtathatja meg azt a tényt, hogy a vízi élőlények életjelenségeinek (életmódjának, szaporodásának, fejlődésének és egyéb életműködésének) tanulmányozására aligha akad kitűnő bb segédeszközünk az akváriumnál. Az akvárium szakszerű berendezése és rendszeres fenntartása - amint láttuk - néhány alapvető természettudományos törvényszerűségen nyugszik. Ezek ismeretének hiányában nem boldogulunk az akvarisztikában, mert nélkülük nem tudjuk megérteni a jelenségek összefüggését, a felbukkanó rendellenességek okát, eredetét és nem is tudunk a felmerült hibákon segíteni. Sikeres akvarizálásunk érdekében, helyes biológiai ítélőképessé günk s tisztánlátás unk kifejlesztése végett szükségünk van ezekre az elméleti alapokra és szükségünk lesz kiegészítésül még számos gyakorlati tapasztalatra is. Am sose sokalljuk ezt az önképzéssel és kezdeti nehézségekkel járó "fáradságot", mert cserébe olyan élvezeteket kapunk érte, amilyeneket egy természetbarátnak soha semmi pótolni nem tud.

AZ AKVÁRIUM BERENDE Z ÉSE

AZ akvárium tecónikai kó·vetelményei

természetes vizekben, valamint a " szabadtéri akvárium" -nak is nevezett kerti medencében csak felülről szemlélhetjük a vizek lak6it. Ezzel szemben a szobaakváriumban leginkább oldalnézeti képet kapunk. Szűkebb értelemben akváriumoknak csakis a sfkfalú üvegmedencéket mondhatjuk. Ezek

öntöttüvegií akvárium

b = vasvázas akvárium, tetején cső szerű világít6-ernyővel

= bádogvázas akvárium

régebben hatszögletes, ma kizárólag négyszögletű formában készülnek. Ez utóbbiak vagy öntó"ttüvegűek vagy pedig vázas medencék. Az öntöttüvegű medencéket főleg különleges célokra használják. Ilyen a halgyógyászat, ikra-keltetés, tengeri állatok és gerinctelen vízi szervezetek tartása stb. Előnyük a könnyű tisztántarthatóság és a teljes látófelület. Hátrányuk a megbízhatatlanság. Ugyanis tartósságuk lehűtésük időtartamá tól függ, csak akkor tartósak, ha készítésükkor lassan hűtötték le az öntöttüveget, különben egyenlőtlen felmelegedés (napsütés, fűtés, huzat), illetve nyomás hatására megrepednek, vagy kipattan belőlük egy darab. A törésveszély csökkentése érdekében nemez- (filc-), esetleg laticelgumilapot kell alátennünk. Vízzel együtt elmozdítani nem szabad! Ha mégis eltörne, sajnos megjavítani nem lehet, csak újjal pótolható. Kisebb méretű öntöttüvegű akváriumnak megfelelnek a laboratóriumi célokra használatos üvegkádak, valamint akkumulátor- és elemüvegek. Sajnos ezek is könnyen törnek. Más a helyzet a fémvázas medencéknél. Ha ablakuk betörik, új üveglapot vágat unk az eltört helyébe. Altalában ezeket a medencéket kedvelik az akvaristák. Vázuk bádogból vagy szegletvasb6l készül. Ha házilag akarunk bádogvázas medencét készíteni, akkor 3 cm széles csíkokat vágunk ki l mm vastag tiszta horgany- vagy horganyzott vaslemezből, majd ezeket hosszanti felezővonalukban meghajlítva egy téglatest éleinek megfelelően összeforrasztjuk. Utána beüvegezzük az alját, majd a négy oldalát. Bádogvázas medence 30 X25 X20 cm-esnél ne legyen nagyobb, mert könnyen elhajlik és folyni kezd. Olajtartóból, négyszögletes bádogdobozb6l is készíthetünk kis akváriumot, Medence méretei (hosszúság X magasság X szélesség) cm-ben

Típus jele

A B C D

E F G

35x2i'x22 42x26x22 50x30x22 65x35x28 90x40x35 IOOx60x40 150X80x60

Vassozél (winkli) méretei mm-ben (az utolsó méret a vaslemez vastagságát jelenti)

Oldalüveg vastagsága mm-ben

15x 15x 1,5 20x20x2,0 20x20x2,O 25x25x3,O 25x25x3,O 35x35x3,0 40x40x4.,0

2,5 3,0 3,8 4,5 6,5 10,7 12,0

Fenéküveg vastagsága mm-ben

A medence ürtartalma literben*

3,0 4,5 5,6 5,8 6,0 11,4 13,7

20 24 33 64 126 240 720

* Az akvArium ürtartalmát literben kifejezve úgy kapjuk meg, hogyacentiméterekben lemért hosszúságot, szélességet és magasságot összeszorozzuk és az így nyert értéket ezerrel osztjuk.

oly módon, hogy annak oldalait lemezvágó oll6val körülvágjuk, 2 cm széles keretet hagyva, majd a kivágott bádoglemezek helyébe üveget gittelünk. A házilag készített vasvázas medencék méretéül a következőket ajánljuk: A fenti méreteken kívül természetesen más méretű akváriumok is megfelelőek lehetnek, ha méretarányaik egyébként hasonlóak a fentiekéhez. A méretarányok (hosszúságxmagasságXszélesség) különleges esetekben eltolódhatnak egyik-másik irányban. így például a tenyészmedencék többsége szélese bb és alacsonyabb formájú (50 X 22 X 22 cm; 70 X 24 X 30 cm; 100 X X30X40 cm stb.), míg a magasabb vízoszlopot kedvelő halfaj oké (Pterophyllum, Symphysodon stb.) keskenyebb és magasabb formájú (65 X 50 X20 cm; $OX60X22 cm; lOOX70X26 cm stb.). Bármilyen méretű is legyen azonban medencénk, a biztonság érdekében fontos ismernünk az adott esetben szükséges üvegfalvastagságot. A megfelelő biztonság ú üveglapvastagság kiszámítása a medence hosszúsága és magassága (vízoszlopmagasság) alapján történik. Az alábbiakban táblázatot közlünk H. Frry nyomán, amelyből a megfelelő üvegfalvastagságot közvetlenül leolvashatjuk: 30 x 30 cm-es méreten alul a legkeskenyebb falvastagság 2,5 mm lehet. Oldalhosszúságcm

I I I I I I I I 40

100-110 110-130 130-150 1

üveglap legkisebb vastagsága mm

Magasság

2,8

3,3

3,8

4,1

4,2

4,4

4,6

6,3

6,9

9,1

Magasság

üveglap legkisebb vastagsága mm

3,4

4,3

5,1

5,6

6,0

6.3

6,5

6,9

7, I

9,2

Magasság

üveglap legkisebb vastagsága mm

4,4

5, I

5,8

6,5

7,2

7,7

8,2

8,7

9,1

11,1

Magasság

üveglap legkisebb vastagsága mm

6,0

6,5

7,5

8,5

9,3

9,7

10,7

11,4

11,7

Oldalhosszúság cm

I I I I I I I I I I

Magasság

Oveglap legkisebb vastagsága mm

6,6

7,3

8,2

9,0

10,0

10,9

12,2

13,1

13,6

Magasság

Oveglap legkisebb vastagsága mm

7,4

8,2

8,8

9,3

11,0

12,2

13,7

14,9

16, I

I I

100-110110-130 130-1SO

A szögletvas- medencék leszabott vázrészeit már hegesztenünk kell. A 60 cm-nél hosszabb alapúak alapkeretét egy vagy több merevÍtővel kell ellátni. Feltéve, hogy az alap is üveg, minden 30 cm távolságban legyen egy merevítő pánt. A máskülönben kevésbé célszerű fémalapú medencék nél ez felesleges. A nagyobb méretű medencéknél különösen ügyeljünk arra, hogy az összeillesztett vázrészek egymással derékszöget zárjanak be. A hegesztési varratokat esztétikai okokból és aZ üvegezésre gondolva simára reszeljük. Ekkor a kész vázat kétszer egymásután miniummal lefest jük. A leszabott üvegablakok gittbe ágyazva feszülés nélkül illeszkedjenek egymáshoz, figyelembevéve a gitt által elfoglalt teret. A kicsire szabott üvegek vízleengedéskor a belső nyomás csökkenésével a puha gittből könnyen beesnek. Az oldalüvegek bevágásakor mindjárt a fedőüveget is levágjuk. Fedőüvegnekmin den akváriumon kell lenni, mert ez megakadályozza a vízfelszín beporosodását és a halak kiugrását. Ugyanakkor gátolja a víz gyors lehűlését és a rajta kicsapódó vízpára nagy, kövér cseppek formájában visszahull a vízbe. Ezáltal mintegy az esőt pótolja, minden vízcsepp oxigént ragad magával és szellőzteti a vizet. A fedőüveg egyik sarkát 4 X 4 vagy 6 X6 cm-es darabon levágjuk, így biztosítj uk a légköri levegő és a víztér kapcsolatát (szellőző sarok). A festéküzletekben kapható ablakos-gitt olyan formában, ahogy forgalomba kerül, céljainknak nem felel meg. Ezt még dúsítanunk kell hegyikréta és firnisz hozzágyúrásával. Azonkívül ajánlatos miniumport is hozzáadni. Miniumot és hegyikrétát a felhasznált gitt súlyával azonos arányban gyúrjunk össze annyi firnisszel, amennyit a keverék felvesz. A jó akváriumgitt előállításának egy másik receptje: egy kg jóminőségű ablakgitthez egy evő kanállenolajat és annyi miniumport adunk, míg a gitt - alapos összegyúrás után - intenzív vörösszÍnű nem lesz. Arra nagyon ügyeljünk, hogy akvá26

riwngittünk csak szerves olajat (pl. lenolaj) és semmiképpen ne ásványi olajat tartalmazzon, mert utóbbi még évek múltán is oldódik az akváriumban és olajos réteget képez a vIz színén. Az ily módon előkészített gittből hurkákat gyúrunk és az üvegtáblák szélére tapaszt juk. Ekkor megkenjük belülről firnisszel az akvárium vázát és a gittel keretezett üvegtáblákat a vázba illesztjük. Akipréselődött gittet kivülről késsellekaparjuk. Ekkor már próbaképpen feltölt jük a medencét vízzel és a gittet, amely a víz nyomása következtében ismét kiszorul, ugyancsak lekaparjuk. Ha pontosan szabj uk ki az üvegeket, akkor a váz belső élei mentén felesleges keskeny üvegcsíkokat alkalmazni. Régebben csaknem minden akváriumot fehérre festettek. Ma egyre gyakrabban láthatunk vajszínűre vagy halványkékre és világoszöldre festett, sőt meggyfa szinre dukkózott akváriumvázakat. Ha lakkfestékkel festünk, előbb hasonló színű olajfestékkel alapozni kell. Kétségtelen, hogy a nikkelezett vagy krómozott vázú akváriumok a legszebbek. Párás levegő azonban árt az ilyen vázaknak. Ezért üvegházakban krómozott vagy nikkelezett akváriumokat felállítani nem szabad, sőt szobában is ajánlatos vázukat időnként zsirral vékonyan megkenni, ami az oxidációt gátolja. Ha egy régebben beüvegezett akvárium folyni kezd, ne próbáljuk foltozgatni, mert az úgyis hiábavaló fáradság. Ideiglenesen talán sikerül gittel e1tömni a lyukat, de egy idő múlva ismét folyni fog, ha nem ugyanott, akkor más helyen. Ilyenkor ajánlatos szétszedni és újra gittelni az egész akváriumot. Ha azonban mégis meg akarjuk magunkat kimélni a nagy munkától, akkor előbb szárazra töröljük - mert nedves alapra semmiféle kötőanyag nem tapad - majd barna cipő krémmel bekenjük ott, ahol szivárgott. Elég jól szigetel a lakkfesték is, de jobb ennél a gyanta és a viasz l : l arányú megolvasztott keveréke. Csontkeménnyé összeszáradt repedező gittből csaknem lehetetlen az üvegtáblákat épségben kiszedni. Az ilyen gitt egyben arra figyelmeztet minket, hogy nem megfelelő minőségű anyago t alkalmaztunk, mert a jó gitt nem keményedik meg, ha az akvárium állandóan üzemben van. Üzemen kivül helyezett medencéket is ajánlatos vizzel feltöltve eltenni. Elég gyakori eset, hogy egy akvárium szivárgása minden különösebb beavatkozás nélkül abbamarad. Ilyenkor a vizből kiváló sók, az úgynevezett vízkő tömi el a gitt parányi réseit. '

AZ akvárium elhelyezése

Miután megválasztottuk és beszereztük akváriummedencénket, a követlépés, hogy azt megfelelőenelhelyezzük. Az akvárium életközösségének fényigényéről elmondottak érthetővé teszik számunkra e kérdés fontosságát. Az akvárium helyének megválasztásától függ medencénk frissen telepített életközösségének további sorsa. Elsősorban a rendelkezésünkre álló hely (vagy helyek) fekvési viszonyai iránt kell tájékozódnunk (ha kell, akár iránytű igénybevételével is). Az egyes világtájak közül legalkalmasabb a keleti és a délkeleti fekvés ű ablakelőtér, mert itt elegendő, pár órai, nem túl erős, reggeli napfényt kapunk. Elég jó a nyugati és délnyugati fekvés is, bár itt a koradélutáni erősebb napsugárzás főleg nyáron - ha nem ellensúlyozzuk hatását már kedvezőtlen lehet medencénk élettani egyensúlyára. A déli fekvés túl erős és forró napfényével különösképpen a nyári időszakban igen veszélyes lehet a túlságos elalgásodás miatt. Hidegvízi halak tartására pedig egyáltalában nem megfelelő a déli fekvésű ablakelőtér. Legkevésbé alkalmas aZ északi fekvés, mert ősztől tavaszig alig kapnak fényt a medence növényei. A hideg, zord északi fekvés leginkább a trópusi halak számára kedvezőtlen. Amennyiben m6dunkban áll válogatnunk többféle fekvés között, úgy tehát elsőség illeti a keleti oldalt, azután következik a délkeleti, nyugati, délnyugati oldal. A világtájak sajátságain felül még más helyi adottságokat is mérlegelnünk kell. A napsugárzás erejének érvényesülését például nagyban befolyásolják a lakás ablakainak méretei, vagy a lakás szintmagassága. Nagy városokban a felső emeleti lakások több napfényt kapnak, mint az alsó emeletiek, vagy földszintiek. Szerepet játszik az is, hogy az ablak előtt szabad térség (széles út, tér, park), vagy csupán szűk utcával elválasztott magas épületek sorakoznak. A kedvezőtlenebb fényviszonyok esetében sokat javít a helyzeten, ha a kultúrotthon vagy l akás tágas, nagy sarokablakokkal vagy esetleg üvegezett falú erkéllyel, verandával (ún. "télikerttel") rendelkezik. A legszerencsésebb eset, ha az akváriumok árnyéko16-rácsokkal és sötétítő ponyvákkal felszerelt, fűthető üvegházakban (kertészetek, kIsérleti intézmékező

nyek, díszhaltenyészetek) helyezhetlSk el, ahol a felülrlSl jövlS fény erősségét bármikor szabályozhat juk. A megválasztott hely alkalmasságát vagy alkalmatlanságát egyébként maga az akvárium éllSvilága rövid idlS alatt elárulja, jelezve utóbbi esetben az elhelyezés megváltoztatásának sürglSsségét. Optimális fényviszonyok me/leli a növények üdezöldek, nem túl gyors ütemben, de állandóan szaporodnak. Az üvegfalakon, köveken egyenletes bevonatú, nem túl sok zöld alga képződik. A halak nyugodtak, frissek, egészségesek. Erősebb megvi/dgltás esetében a növények elburjánozva sokasodnak, mig a rájuk rakódó fonál- vagy nyálka-algák tömege meg nem fojtja őket. A medence falát és minden berendezési tárgyat kékeszöld (haragoszöld) nyálkaalgák, vagy zöld vattaszerű moszatcsomók, esetleg fonalas algák lepik el, avagy a vizet sötétzöldre színezi a lebegő zöldalgák óriási tömege. A halak bágyadtak, a növényzet sűrűjében keresnek menedéket a túl erős napfény elől, majd a sötétedéssel bekövetkező túlságos disszimiláció folytán reggelre (vagy borús, sötétebb napokon napközben is) "pipálnak", sőt el is pusztulnak. De elpusztulhatnak ilyenkor az oxigénhiány okozta fulladáson kívül a víz kémiai összetételének a nagymérvű növényi asszimiláció révén bekövetkező kedvezőtlen megváltozása (biogén kimeszesedés, a víz ellúgosodása), vagy az oxigéntúltelítettség ("gázbuborék-betegség") következtében is. A kellő fény hiányában pedig a növények sárgás-barnás színűek, s nyálkásodva elrothadnak. Az üvegfalakra barnás kovamoszatok rakódnak; a talajra hulló elpusztult növényi részekből vastag, szerves törmelék (a rothadó sapropel - iszap vagy gyttja) halmozódik fel. A halak halványak, sápadtszínűek. Noha lomhán és keveset mozognak, szapora kopoltyúmozgásuk mégis elárulja a légszomjat. Az akvárium vize ködös, zavaros, a nagymértékben elszaporodott mikroszkópikus ázalékállatok (Infusoria) tö megétől. Mit csináljunk hát akkor, ha aberendezendő akváriumunk elhelyezésére szánt hely a természetes megvilágítás szempontjából nem megfelelő? Semmiesetre se mondjunk le az akvárium berendezéséről, mert az adott helyi hátrányokon mindenképpen tudunk segíteni! Ha benépesített akváriumunk jelzi, hogy számára túl sok a fény, vigyük a medencét az ablaktól hátrább és függönyözzük be az ablakot. Ha még így is túl erős a világítás, vagy nem áll módunkban a medence helyét változtatni, ragasszuk be az akvárium ablak felé eslS hosszanti nagy oldalát (ha szükséges: a keskenyebb oldalakat és a fedőüveget is) zöld selyempapírral. Ehhez a fénymérsékléshez tartósságánál fogva még alkalmasabb a zöldesszinű "VISCOSA" -gyártmányú kirakatvédő cellofán-papír. Allandóbb jel-

legű

medence elhelyezésnél (télikertben, üvegházban stb.) lehet a hátsó- és fedőüveglapokat kékeszöld színűre befestve is elsötétíteni. Ilyenkor csak a medence egyik oldala kap gyengébb, visszavert fényt. Egyidejűleg rendszeres algairtással, medencetisztogatással, esetleg vízszűréssel és szellőz tetéssel is védekezünk a túlvilágítás és túlmelegedés káros hatásai ellen. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a városi kultúrotthonokban és lakásokban ritkán fenyegetik az akvárium élővilágát az erős fény káros hatásai. Sokkal inkább a kellő fény hiányával állunk szemben I Ilyen esetben a helyiség természetes megvi.lágítási lehetőségeinek (napos órákra a függöny elhúzása, ablakközeli elhelyezés, esetleg derítőlapok alkalmazása stb.) kiaknázására törekszünk. Ha ez sem segit, mesterséges fétryforráshoz folyamodunk. Bár a villanyégő a napfény fotoenergiájának csak igen kis hányadát szolgáltatja, közvetlenül az akvárium fölött elhelyezve, több órás megvilágítással képes a napfényt pótolni. Az akvaristák nagy része, akik súlyt helyeznek télen is medencéjük üdezöld szépségére, növényeik egészséges áttelelésére, még egyébként jóvilágítású helyeken is alkalmaznak ősztől tavaszig néhány órás délutáni (vagy koraesti) mesterséges megvilágítást. Erre a célra a sárgafényű csőizzók, gyertyaizzók vagy soffitaégők alkalmasak, amelyeket vagy a falról előrevezetett kígyókarú lámpaernyő kkel, vagy külön - a medence szélével azonos festésű vagy krómozású - csőszerű fémtokokban felszerelve vezetünk a medence fölé. Az égők közül közeli alkalmazás esetében a 25-30 watt erősségűek alkalmasak. Kisebb akváriumok (fél méterig) megvilágítására egy is elegendő, hosszabb (pl. méteres) medencéknél egymás mellett, egyenlő távolságra többet (2-3 db-ot) lehet ezekből közös tokban elhelyezve felszerelni. Altalában annyi watt-értéket számítsunk, ahány literes a medencénk. Az akvárium leggazdaságosabb és egyben leghatásosabb, biológiailag legjobb értékű megvilágítása a 20 wattos sárgafényű "F" csövekkel lehetséges, * az akvárium fedőüvegétől 5 cm magasságban alkalmazzuk. Ha túl közelről alkalmazott mesterséges fényünk eleinte nyugtalanítaná a halakat, tegyünk a fényforrás alá a fedőüvegre homályos üvegcsíkot. Miután megválasztottuk akváriumunk helyét, sor kerül annak elhelyezésére. Mire helyezzük a medencét vagy medencéket? Ennél a kérdés né l ötféle szempontot kell figyelembe venni: l. A vízzel töltött medence (még a legkisebb is) igen nagy súlyt képvisel. 2. A feltöltött medencét ilyen állapot-

* Égly Antal budapesti akvaris ta kísérletei szerint legjobban a 20 wattos "F8"-as jelzésű fénycsövek váltak be akvaris ztikai célokra. 20 wattnál erő sebb fényii csöveket l mérernél nem hosszabb medencéknél ne alkalmazzunk, mert ezek már erŐ s algásodást idéznek elő . Ezek az "F' - jel zé sű (fluorescens) gáztöltésű fénycsövek nem tévesztendők össze a mi céljainkra nem alkalmas neoncsövekkel. 30

ban elmozdítani nem szabad. A víz leszívása, s ezzel a medence lakóinak háborítása csak a legszükségesebb esetben alkalmazandó. 3. A medence helyének a fényviszonyok hatására korrigálandó utólagos megváltoztatása ne ütközzön nagyobb akadályokba. 4. A medence könnyen kezelhető, kényelmesen szemIéIhetlS módon legyen elhelyezve. 5. Az elhelyezés i mód legyen összhangban az akvárium stílusával, esztétikai követelményeivel. A szélesebb ablakpárkányon való elhelyezési mód a 3. és 4. szempontból kevésbé előnyös. A falra rögzített, vagy inkább a falba beépített polcon történő elhelyezésnél az 1. szempont követelményeire ügyeljünk. Valamely meglévő bútordarab (asztalka, alacsony szekrény, kredenc, komód, íróasztal stb.) felhasználása a 3., 4. és 5. szempontok alapján nemigen alkalmas.

A Akváriumállvány típusok vázlatos tervrajza: egyszerű akváriumállvány, oldalsó és alsó növénypolcokkal; oldalsó polc kiképzés ű akváriumállvány négy akvárium elhelyezésére, alsó növénypolccal; C = lépcsőzetes akváriumállvány hat akvárium elhelyezésére, alsó növénypolccal

A = egyetlen akvárium elhelyezésére szolgáló B=

A fenti szempontoknak a legmegfelelőbbek az akvárium méretéhez és stílusához készült külön akváriumállványok. * Ezek általában 25-30 mm-es szegletvasból, a medence szélével azonos festésű vagy krómozású, erős vasá11ványok, melyek a medencével együtt bármikor áthelyezhető k (ablaktól való távolság változtatása, más helyiségbe való áthelyezés stb. esetekben). A medence stílusával való összhangjukon, a kényelmes szemlélhetőségen és kezelhetőségen feliillehetővé teszik, hogy viszonylag kis helyen több medencét is elhelyezhessünk, helykihasználásuk tehát a leggazdaságosabb. Van tehát egyszerű, egyetlen medence elhelyezését szolgáló és több medence elhelyezését lehető vé tévő, közös akváriumállvány. Több akváriumot

* Külföldön szokásos a medencéket szobabútorokba (például könyvszekrénybe) is beépíteni, rejtett világítással. Ezek - a külföldön készen is kapható - "akvárium-bútorok" nálunk még nem hódítottak teret. 31

(illetve élő sarokban esetleg még terráriumokat, inszektáriumokat és növényeket) kétféle kiképzési módban hozhatunk össze közös akváriumállványon: l. oldalsó-poJckikéPZésű, vagy (s ez a gyakoribb): 2. léPcsőzetes módszerrel. Az akvárium kényelmes szemlélhetősége érdekében a medence alsó széle a földtől számítva 110 cm-nél lejjebb ne kezdődjék. Még több lépcsőfok ú állványnál se kezdődjék 90 cm-en alul. Igaz, ilyenkor a legfelső akváriumsor medencéinek kezelése nem olyan kényelmes, de ezt a hátrányt egy kisebb zsámollyal kiküszöbölhetjük. Az állvány lábainak alsó merevítéséből adódó lenti pokra inkább növényeket (szobanövényeket) helyezzünk. Az oldalsó po1ckiképzésű állvány oknál is törekedjünk mind alsó, mind külön oldalsó növény tartó pokok létesítésére. Miután berendezett akváriumunkat csak a legritkább esetben szoktuk helyéről elmozdítani, akkor is csak feltöltetlen állapotban, az állványokra régebben alkalmazott gördítő kerekeket nélkülözhetjük. Az állvány helyzetének beállitásába sokszor a helyiség eredeti berendezésének és az ezáltal rendelkezésre álló térnek a nagysága, adottsága is beleszól. Altalában az állvány t az ablakkal párhuzamosan szokás elhelyezni, de ilyenkor számolnunk kell azzal, hogy a nappali világitásnál a halak ragyogó színei és a pikkelyek irizáló fény játéka csak az ablakfelőli oldalról érvényesül. Ha a fényviszonyok és a hely lehető vé teszik, állíthatjuk az állványt az ablak közelébe eső fal mellé is. Ilyenkor a ferdén beeső fénysugarak mindenképpen a szemlélő felőli oldalról érik a halak pikkelyköntösét, színeik tehát remekül érvényesülnek; a fal-háttér zavaró hatását pedig a medencék hátsó oldalának festésével, vagy megfelelő színű papír-dekorálás sal lehet kiküszöbölni.

3'2

AZ akvrfrium vize

Az akváriumban élő növények és állatok életeleme a víz, létfeltételük tehát megköveteli az akvaristától a víz helyes alkalmazását s rendszeres ellenőrzését, ami viszont feltételezi a víz fizikai és kémiai tulajdonságainak ismeretét. Azelőtt általában nem sokat törődtek az akváriumvíz minőségé vel, de újabban főleg a kényesebb trópusi díszhalfajokat gondozó és tenyésztő akvaristák egyre behatóbban kezdenek foglalkozni a víz kémiájával, aminek eredményeképpen a tenyésztéstechnika terén jelentős sikereket érnek el. Az egyes víziszervezetek más-más igényt támasztanak az őket körülvevő víztömeggel szemben. Nemcsak a tengereknek különbözők a fizikai (hőmér séklet, sűrűség stb.) és kémiai (sóösszetétel stb.) tulajdonságai, hanem a különféle édesvizeknek is. Az őskőzeten, vagy mészszegény altalajon létesült tennészetes vizek általában lágyak, szemben a meszes kőzeten vagy egyéb más sókat is tartalmazó altalaj on elterülő, tehát a kioldott sók nagyobb mennyiségétől kemény vizekkel. Mások a viszonyok aszikesek lúgosabb kémhatású, és mások a tőzeglápos vidékek savanyúbb kémhatású vizeiben. Az egyik természetes vízegységben a hőmérsékleti- és oxigénviszonyok állandó bb jellegűek, a másikban ingadozóbbak. A különféle víziszervezetek igénye a víz fizikai és kémiai sajátságaival szemben az eredeti származási hely vízviszonyaihoz igazodik. Ugyanakkor azonban a víziszervezeteknek többkevesebb alkalmazkodóképességük is van a víz fizibi és kémiai változásai iránt. Különösképpen nemzedékeken át akváriumban való szaporítás és továbbnevelés révén sikerült több eredetileg kényes (pl. nagy oxigénigényű vagy pl. melegebb vizet igénylő) halfaj t a vadon élő ősökhöz viszonyítva igénytelenebbé alakítani (mint mondják: "akklimatizálni"). A v í z f i z i k a i t u l a j d o n s á g a i közül különösen a hőmérséklet az, ami az akvaristát különösebben érdekli. A víZ hőmérséklete. A víz viszonylag rossz hővezető, hőingadozása a víz tömegével és felületével arányos. Ebből következik, hogy a nagyobb medencék hőmérsékleti viszonyai állandóbbak, mint a kisebbeké. A hidegebb víz fajsúlya általában nagyobb, mint a meleg vÍzé, ezért a fenékhez közeli réte3

Unyi-Wie,ioger: Akvaristtik. (43)

gekben helyezkedik el. * Az akváriummedence egymásfeletti vízrétegei tehát nem azonos hőmérsékletűek. Még inkább eltérőek a hő viszonyok, ha a mesterséges fűtőtest a medence egyik sarkában van elhelyezve. A hőmérsék leteloszlást ilyenkur elősegíti az akváriumvíz mesterséges keverése szellőz tetés útján. Az akváriumi állatok a lassú, fokozatos hőmérsékletváltozásokat jól bírják, hiszen hőingadozásoknak a természetes vizekben is ki vannak téve. (Allandóbb a hőmérséklete a forrásvidékek patakjainak, a nagy folyók és tavak nyiltvízi régióinak; ingadozóbb a kisebb állóvizeké és a nagyobb tavak partközeli szélvizeié.) Nem bírják viszont a vizi szervezetek a hirtelen hőmérsékletváltozásokat (gyors lehűlés, hirtelen felmelegedés, átmenetnélküli szélsőséges hőfokú vízcsere), miután a melegvérű állatokkal szemben sem hővédőrétegük (tollazat, szőrzet), sem megfelelő hőszabályozó képességük nincsen. Minden vízi élőlénynek megvan a maga általános életműkö dési és szaporodási hőoptimuma, vagyis az a hőmérséklet, melyen élettevékenységeit legkedvezőbben, minden károsodás nélkül kifejtheti. Ezeket a hőoptimumokat az egyes fajok ismertetésénél közöljük. A víz hőmérsékletét Celsius-fokokban adju k meg. ** Ellenőrzésére a sörétsúlyzóval ellátott, függőlegesen úszó, olcsóbb borszeszes akváriumi hőmérők használatosak, bár a higanyszálasak kétségkívül pontosabbak, megbízhatóbbak. Trópusi díszhalaknál a hőmérő C fokbeosztása 10-36° között elegendő. Gyakran előfordul, hogy medencénket mindjárt a kívánt tartási hőmérsékletű vízzel kell feltöltenünk. Ilyenkor jó tudnunk, hogy bizonyos adott térfogatú vízmennyiséget hány fokra kelJ felmelegíteni, hogy azt a medencénk feltöltéséhez szükséges többi - hideg vízmennyiséggel keverve, a kivánt hőmérsékletet elérjük. Az akvárium víz hőmérséklctének beáJlításához dr. LOMS Béla akvarista a következő képletet alkalmazza:

rt T

az akvárium víztérfogata, illetve a be'állítandó vIztomeg, az egész víztömeg azon hányada, amelyet akiszámítandó a többive! kev _,oni fogunk. a feltöltésre szolgáló víz kiin<:lulási höfoka (a laphőfoka), az elérendő akváriumvíz hőmérséklete.

hőfokra

felme!egítve

* A 4 Co-os víz fajsúlya a legnagyo bb; az ennél melegebb, de hidegebb víz is kisebb fajsúlyú. ** A külföldi szakmunkákban helyenk ént még előforduló Fahrenheit-höfo kok átértékelése: xOF = (x - 32) .

·9- Co

xoc = ( -} x 32) FO

Egy példa: ml = !UU 1, ti = 10 Co, T = 25 CO, m. = 20 l; azaz 20 liter vizet hány CO-ra kell felmelegíteni, hogy 80 liter 10 Co-os víz hőmérsékletét 25 CO-ra emelje? Akkor: 25 (100 + 20) - (100 · 10) t 2 = _. 20 ..

= 100

, vagyis a 20 liter vizet 100 fokra kell melegítenünk, hogy azt azután a fennmaradó 80 liter 10 fokos vízzel keverve, 25 CO_ú akvárium vizet kapjunk. Ha az előre felmelegített víz hőfoka adva van, akkor is könnyen kiszámíthatjuk, hogy mennyit kell ebből a meglévő adott hőfokú hideg vizünkhöz hozzákeverni, hogya kí vánt akváriumi hőmérsékletet elérjük. Erre pedig a következő képlet alkalmazható:

ml (T m2

tI)

t -T 2

A jelölések jelentése megegyezik az előzőé vel. Lássunk erre is egy példát : ml = 100 l, T = 25 CO, tI = 10 Co, t. = 70 Co; kérdés, hány liter 70 fokos vizet kell hozzáadni a meg lévő 10 fokos vízhe z, hog y 25 CO-ot érjünk el? Akkor : 100 (25 - 10) m2 = 70-25 m! = 18,8, vagyis 18,8 liter 70 0 -os víz szükséges a kívánt akváriumi eléréséhez.

hő mérséklet

(25 CO)

AZ akváriumvíz színe. Az "érett" algás akváriumvíz színe enyhén zöldes árnyalatú; a friss, kemény akváriumvízé teljesen színtelen; erős fénytörő képességénél fogva minden akváriumtárgy szinte "csillog" az ilyen vízben. A lágyakváriumvíz, ha a rendszeres szűrés (filtrálás) folytán csaknem sZÍntelen, akkor is kissé tompafényű; egyébként enyhén barnászöld árnyalatú. A barnássárga szín a tőzeggel savanyított akváriumvizekre jellemző. Ez a barnás színárnyalat az ibolyántúli sugarakat részben elnyeli, s így fényérzékeny halaknál (neonhal ivadéka) és halpetéknél igen kedvező hatású. Erősen bezöldült viz a zöld lebegőalgák túlzott elszaporodását jelzi. Az ilyen vizet kár volna mellőzni, mert egyébként a halakra nézve ártalmatlan lebegő algákat könnyen eltávolíthatjuk belőle bármely egyszerűbb szűrőkészülékkel. Kristály tisztára tisztítják a vizet egy nap alatt a medence vizébe helyezett vízibolhák (daphniák) és békaporontyok is, ha ugyanekkor erre az időre a halakat más medencébe telepítjük át. 3*

AZ akváriumvíz szaga. Az akvárium frissen feltöltött új vize általában szagtalan. Idővel néha enyhe pocsolyaszagot vehet fel, ami az Oscillatoria algák elszaporodásától ered. Kellemetlen kénhidrogén szag a vízinövényzet rothadására (fényhiány, Nuphar luteum nevű vízitök gumójának rothadása stb.) utal. Ugyancsak kellemetlen karbolszerű szag származhat a sötét kékeszöld nyálkaalgák elszaporodásától. Ezeken a nemkívánatos jelenségeken az akvárium alaposabb tisztogatásával, vízszűréssel, végső esetben pedig vízújítással segíthetünk. AZ akváriumvíz tisztasága (lebegőaf!Jag-tartalma). Az akvárium vizének tisztasága alapvető követelmény már esztétikai okokból is. Még fontosabb ez az állatok és növények szempontjából. Bár egyes talajtúró halak (cichlidák, páncélos harcsák stb.) nemigen kényesek a víz zavarosságával szemben, mások (pl. üvegsügér, neonhal stb.) viszont nagyon is igényesek a víz abszolút tisztasága tekintetében. A vízinövények közül különösen a vékony, finom levélzetűek (Myriophyllum, Aponogeton stb.) hamarosan tönkremennek, ha finom levélzetüket a vízből reárakodó lebegő iszap- és hulladékszemcsék belepik, s ezzel az egész növényt szinte megfojt ják. A víz zavarossága származhat az ázalékállatok nagymérvű elszaporodásától (fehéres, barnás, ködszerű víz), a fenékről felkavart rothadó szerves iszaprészecskéktől, a rosszul kimosott homok felkavarodó szennyeződésétől, homok alól kitúrt földrészecskéktől (talajforgató halak, Tubifex, vízalatti ültetés) stb. Rendszeres tisztogatás, túletetések elkerülése, gondos talajelőkészítés megelőzi ezeket a bajokat. Kényesebb halfaj oknál feltétlenül ajánlatos a víz abszolút tisztasága érdekében a víz rendszeres filtrálása is. A v í z k é m i a i t u l a j d o n s á g a i közül az akvaristát gyakorlati szempontból főleg az akváriumvíz oldott oxigéntartalma, keménysége és hidrogénión-koncentrációja (savassága, illetve lúgossága) érdekli. A víZ oldott oxigéntartalma. A vízben oldott oxigén egyrészt a vízalatti növényzet asszimilációjából származik, másrészt a természetes vízfelületi mozgások (szél okozta hullámzás, eső stb.) révén kerül a levegőből a vízbe. Ilyenkor a vízbe keveredő levegő oxigénje kötődik meg. A halszállítókannában a vasút vízmozgást okozó rázása, vagy a kísérő személy magasból eszközölt víztöltögetése, az akváriumban pedig a vékony csövön bepréselt és szétporlasztott levegőbuborékok helyettesítik a természeti erők oxigénutánp6tló munkáját. Utóbbi esetben minél finomabb a porlasztás (minél apróbbak a levegőbuborékok és minél tömegesebbek), annál nagyobb mennyiségű oxigént tud a víz kioldani. Továbbá, minél melegebb a víz, azonos légnyomás mellett annál kevesebb oxigént képcs lekötve tartani és fordítva.

Oxigéntelítettségi határok különböző vízhőmérsékleten, 760 mm-es atmoszféranyomásnál, I 1. vlzre vonatkoztatva: DO-on ... 0

5 -on ...

10,19 cm 3 = 14,56 mg 8 , 91 cm3

12,73 mg

10°_on ..•

7,87 cm3 =

11,25 mg

15°-on .. .

7,04 cm 3 =

10,06 mg

6,36 cm =

9 , 09 mg

= =

8 , 26 mg

20 -on .. . 0

3 3

25 -on ...

5,78 cm

300 -on ...

5,26 cm 3

7.52 mg

A víz literenkénti oxigéntartalmát köbcentiméterben, illetve milligrammban fejezzük ki. * Az oxigéntúltelítettség káros voltára már utaltunk. De maga az oxigéntelítettség sem mindig kívánatos az akváriumban, mert amint Wil/er kimutatta, a magasabb oxigéntelítettségi viszonyok a kikelőfélben lévő ikrára és akikelő halivadékra károsak. Az oxigénszükséglet alsó határát illetően Sehapere/allS megállapítja, hogy pontyoknál a rövid időn belül fulladást kiváltó oxigéntartalom literenként 0,5 mg, pisztrángoknál 1,5-2 mg. Kifejlett halaknál azonban a normális légzéshez legalább 3-3,5 mg/liter, nyári vízhőmérsékletnél pedig 5-5,5 mg/liter oxigéntartalom szükséges. Az akváriumvíz elegendő vagy elégtelen oxigéntartalmáról a halak viselkedése is tájékoztat bennünket. A halak szapora kopoltyúmozgása és a vizfelszfn közelében való tartózkodása már az oxigéntartalom jelentős megfogyatkozására figyelmeztet, míg a víz színéről való levegő nyeldesés ("pipálás") a hal súlyos oxigénhiányának beálltát jelzi, amit sürgős segítő beavatkozásnak kell követnie. Bizonyos esetekben az akvaristát számszerüleg is érdekli akváriumvizének oxigéntartalma. Erre a célra igen alkalmas Winkler Lajosnak biológiai vizsgálatokhoz csekélymennyiségű nzre kidolgozott . oxigénmeghatározó módszere. Ehhez szükséges egy csapos büretta, egy pontosan 25 cm3 űrtartalmú szűknyakú, becsiszolt dugójú, karcsú palack és egy 100 cmS-C'> Erlenmeyer-Iombik. Veg yszerek : l. Glaubersós mangánoszulfát-oldat. 5,0 g kristály o~ mangánoszulfát (MnSO, . 4 HfO) és ugyanennyi kristályos glaubersó (Na2 SO, ·10 HaO) feloldva 20 ems desztillált vizben. 2. Káliumjodidos nátronlúg oldat. 10,0 g vegytis zta nátriumhidroxidot és 5,0 g káliumjodidot feloldunk 20 cm3 vízben. . 3. Közelítőleg 50%-os kénsav-oldat. 60 cm3 des ztillált vízhez 40 emS tömény kénsavat öntünk. Óvatosan 1** * I mg O, = 0,7 cm3 Oa I cml O. = 1,42857 mg O 2 ** Mindig a kénsavat önt jük óvatosan a vízbe és sohasem fordítva 1

A fenti oldatokat csapkenőccsel megkent üvegdugós csepegtető üvegekben tartjuk el. 4. 1/500 normál nátriumthioszulfát (Na2S20. ·5 H 20). 200 cm3 1/100 normál nátriumthioszulfát-oldatot hígítunk 1000 cm 3 -re. Pontos oldat készítése meglehetősen körülményes, miértis kellő felszerel és és gyakorlat hiányában a házilag való készítést nem is tanácsoljuk. 5. Keményítő-oldat. I g bú za keményítő vízzel elkevert sűrű pépét 100 cm3 forrásban lévő des zt. vízhez elegyít jük. 5 perces forralas után üvegbe töltve, forrón ledugaszoljuk. A meghatározást következőképpen végezzük: Miután a 25 cm3 -es karcsú palackot színig töltöttük vi zsgá landó vízzel, 4 csepp glaubersós mangánoszulfát oldatot, azután pedig ugyanannyi káliumjodidos nátronlúg oldatot csepegtetünk a palackba, melyek az edény fenekére süllyednek. Ezután bedugaszoljuk a palackot - vigyázzunk arra, hogy leveg ő buborékot ne zárjunk bele - , majd tartaImát óvatos rázással összekeverjük. Miután a csapadék leülepedett (kb. 10-15 perc múlva), a palackot ismét megnyitj uk és 10-20 csepp 50%-os kénsavat töltünk belé, újbóllezárjuk és felrázzuk. Amint az oldat teljesen kitisztul t, az Erlenmeyer-Iombikba mossuk át és a felszabadult jódot a bürettá ba töltött 1/500 normál nátriumthioszulfáttal megtitráljuk. Jelzőül kb. I cm3 keményít6 oldatot használunk, ami a jódtartalmú vizsgálandó oldatunkat sötét zöldes kék re szinezi. A térfogatos mérés közben figyeljük az oldat színének változását, mely előbb sötétkékbe, majd lassanként égszínkékbe megy át, hogy végül egyetlen csepptől teljesen e!színtelenedjék. Ekkor leolvassuk az elfogyott nátriumthioszulfát köbcentiméterck számát. Az eredmény kiszámítása mármost a következő. Minden cm 3 1/500 normál nátriumthioszulfát oldatnak 0,016 m g = 0,0112 cm3 0xigéngáz felel meg. Minthogy ilyen kismennyiségű víznél a vegyszerekkel némi oxigéngázt is vittünk a palackba, amit az 1/500 n. nátriumthioszulfát érzékenysége jelezne, e hiba korrekciójaképpen a fogyott thioszulfátoldat térfogatából 0,1 cm 3 -t levonunk. Az eredményt I liter vízre vonatkoztatva kívánjuk kifejezni. Ezt az utóbbi számokból úgy kapjuk meg, ha azokat a palack köbcentiméterekben kifejezett térfogatának O,4-del kisebbített értéké vel (a beadagolt vegyszerektől kiszorított 0,4 cm3 vizet tekintetbe véve) elosztjuk és azután 1000-rel megszorozzuk. A számítás könnyebb megértése végett lássunk egy példát. Tegyük fe!, hogya jód titrálásához 22,1 cm 3 1/500 normál nátriumthioszulfát oldatot használtunk el. Akkor a kérdéses akváriumvíz: 22 X 0,016 X 1000 25 _ 0,4

14,3 mg, vagyis:

22 X 0,0112 X 1000 24,6 = 10,01 cm 3 oxigéngáz~ tartalmazott literenként.

A víZ kemétrysége. Az akvárium lakóira nézve a víz keménységének nagy élettani szerepe van. A trópusi halak egy része egészen lágy vizet kíván, különösképpen ikrázás idején, ami összefügg eredeti élőhelyük ívási idő szakának nagyesőzéseivel. A középkemény víznél keményebb fokozatú víz már a legtöbb halra nézve kedvezőtlen, sőt a nagyon kemény víz káros következményekkel is járhat. A nagyon lágy víz viszont a submers vízinövényekre hat kedvezőtlenül: a Vallisneria és Cryptocoryne-fajok például rövid idő alatt tönkremennek az ilyen vízben. Lágy vízhez szokott

Egyszerűbb vízvizsgálatokhoz haszná\atos . üvegeszkö zök. Vízkeménység méréséhez (lásd szöveg): I = Mohr-pipetta. 2 = Csapos büretta. 3 = Erlenmeyer-Iombik.4 = Porceláncsésze, üvegpálcikával. (A mi esetünkben 2 helyettesíthető l -gye!, a 4 a 3-mal. Utóbbi esetben a lombik alá helyezzünk fehér papirost. A 4-et inkább akkor veszszük igénybe, amikor a Mohrpipetta segítségével kevesebb vegyszermennyiség gel dolgozunk, s így nem 100 cm3 , hanem csak 10 cms vizsgálati vizet mérünk le térfogatosan). A víz oldott oxigéntartalmának meghatározásához: 5 = becsiszolt dugójú csepegtetős üveg (a szövegrészben felsor ,It vegyszereket ebben tároljuk és az adagolást ebbő l eszköz ölj ük). fi = becsiszolt dugójú, pontosan 25 cm3 űrtartalmú, hosszúnyakú oxigénes palack. (Az üveg dugója magával az üveggel azonos számjelzést kap, így több palack esetén a dugófelcserélést elkerülhetjük.) Altalános használatra (víztérfogat-beállítás, meghatározott térfogatú sós ví z eleg yítése adott térfogatú édesvízzel stb.): 7 = mérőhenger

kényesebb halak tömegesen hullhatnak el más, keményebb vízbe történt hirtelen áthelyezésükkor. A víz keménységét a vízben oldott kalcium (Ca) - és magnézium (Mg) sók okozzák. Ennek értéke a keménységi fok. l német kemétrységi fokoil értjük aliterenként 10 mg CaO-dal egyenértékű Ca- és Mg-sók mennyiségét. A francia keménységi fok literenként 10 mg CaC03 -ra átszárnítva fejezi ki a Ca- és Mg-sókat; az angol keménységi fok ugyanezt 0,7 liter vízre vonatkoztatja.

Változó keméfl)'ségm értjük azoknak a Ca- és Mg- sóknak amennyiségét, amelyek a víz forralásakor kiválnak;* az ezen túl megmaradó rész adja az állandó keménységet; végül a kétféle keménység értékének összege az 6.sszu keménység. Bennünket gyakorlati szempontból az összes keménység érdekel, melyet a továbbiak során mindig német fokokban fejezünk ki. A keménységi fokokat akv3ri~ztikai szempontból a következőképpen értékeljük: ö

kemén

ység

_ __

ke::~-YSég-l-1

Német fúk (dH O)

Az akváriumvíz minö 5é gi jelzése

• _

___ _

• _ _ _ _ _ __

•

A jelzett keménys égű vIz természetes és mesterséges eWfo rdulási tipusai

O-4

; igen lág y víz

4 8

: Desztillált vIz,

lágy \"Íz

.-.- ---..-'-- '-"-"l -' .- --..----.-.... -.. ,

esővIz,

h6lé,

ős-

és

eruptívk őze-

tekből eredő s azo ko n tovafoly6 vizek Ös- és eruptlvk özetekbő l eredő természetes \'izek

közepese n kemé ll Y:, Márvány- és kagyl6 s - m ész k őzetekbö l szá rmazó termüzetes vizek, budapesti vízvezetékvíz vIz

8-12

-, -'---- - -- -

12-18

i kem ény vIz

. '-" - - ' ·- - -- - i--- .--. .. 18- 30

, nagy o n kemény víz

D olomitközeten foly ó vizek

,- -- ---_._.

- - --

I Gipsztartalmú aljzaton folyó vizek

:h akvárium víz összes keménységének meghatározására a legegyszcrübb dr. Popp Szilárd és ForJ:o$ [illU káliumstearátos vizsg álati módszere. A káliumstearátos méröoldat készítési m 6dja, .. receptje" :** Lemérünk 10 g stearinsa vat és I g fenolftaleint és azt 800 cm' methilalkoholban vízfürdön enyhe melegítéssel feloldjuk.

vízből

forr aláskr'r ki\-áló sók: kalcium hidrokarboná t . ... ... . .. . .. ... ... .. . .... . magnéziumhidro karbonát . . .. ......... ..... ... . .. .

Ca(HCO.). Mg(HCOa).

A fo rraláskor ki !lem váló sók : kalciumnitrát (mészsaJétrom) ........ ... ..... . . ... . tnagnéziumnitrát ...... ...... .. .. .... ......... .. . kalciumszulfát (gipsz) .. .. . ... . .. ..... .... .. .... .. . magnéziumszulfát (kesedb6) ......... . .. ... .. .... . kalciumklorid (kl6rkalcium) ............... ....... . magnc:ziumklorid . . ... .... ... . . . . ..... ...... .. .. .

Ca(NOJ. M/t-NO.). Caso, MgSO, CaCl. MgCl •

•• Kellöfclk~SZDlt..!g ts felszerel". hiá.~)'áb.o leguDiclO.abb ez, • III<!rőolJltot ulomelyik ye&Jtu i.mcc600nka... Y:18Y Talamely J.boratóriummal c1klszlttctni .

Kihűlés után 4%-os methilalkoholos káliumhidroxiddal közömbösít jük, hogy az oldat enyhén rózsaszínű maradjon. Ezután az oldatot methilalkohollal Iliterre kiegészítjük és 0,780 faktorú n/20 báriumkloriddal beállítj uk oly módon, hogy 10 cma báriumklorid oldatra, melyet kiforralt desztillált vízzel 100 cm3 -re felhipítunk, 10 erna káliumstearát oldat fogyjon. Ennek a káliumsteadt oldatnak I cm3 -e, 100 cm3 víz vizsgálata esetén I keménységi foknak felel meg. Ezzel az oldattal a meghatározás úgy történik, hogy 100 cm3 vizsgálati vízhez addig adagolunk bürettából káliumstearát oldatot, amig a rózsáslila színeződés jól észrevehetően megjelenik. Az első tartós színátesapás után leolvassuk a büretta fokbeosztásáról a fogyott köbcentiméterek számát. Az elfogyott káliumstearát oldat cm3 -einek száma közvetlenül _ minden külön átszámítás nélkül - adja a víz összes keménységét. Vegyszertakarékosság kedvéért végezhetjük ezt a térfogatos mérést 0,1 cm3 -fokokra beosztott Mohr-pipettával is ID cm3 vizsgálati (akváriumi) vízmennyiségre. Ez esetben mínden 0,1 cm 3 fogyott mérő oldat l német keménységi foknak felel meg_

A viZ hidrogénionkoncentráciija (pH). Jelentős szerepe van a halak életviszonyaiban - különösképpen szaporodási feltételeiben - a víz savas, illetve lúgos voltának is. A víz savanyúsága a benne lévő hidrogén [H+]ionok számával arányos. A víz [H +] -ion koncentrációja azt jelenti, hogy hányszor 1 g [H +] -ion van a víz 1 literében. Bármilyen savanyú oldatban mindig lesz (bár rendkívül csekély) hidroxil [OH-J-ion is, viszon éppígy fordítva: bármilyen lúgos oldatban mindig lesz hidrogén [H+]ion is, ha mindjárt végtelenül kevés is. Ezért csak egyedül a hidrogénionok koncentrációjának számadatából megállapíthatjuk, hogy valamely oldat (pl. az akváriumvíz) savanyú-e, vagy lúgos. Egy liter közömbös tiszta vízben 1 tízmilliomod gramm szabad hidrogénion van. Miután ezt tizedestörttel

kifejezni hosszadalmas, negatív hatvánnyal (l0-7), sőt Sö-rensen javaslata óta e szám negatív logaritmusával (7) fejezzük ki. . Ennek értelmében bármely szigorúan semleges oldat hidrogénionkoncentrációja (jele: pH) tehát 7, ellenben ha a pH kisebb 7-nél, az oldat savanyú, ha a pH nagyobb 7-nél, az oldat lúgos. Egy-egy pH-szám a hozzá legközelebb esőhöz (például 6-7, vagy 9-8) képest a hidrogénionkoncentráció tízszeres nagyobbodását, illetve kisebbedését jelzi. A pH-számok értékelése: savanyú

<4E- - - --- - -

-I

1'0 2'0 3'0 4'0 5'0 6'0

1ú g o s

semleges

7'0

8'0 9'0 10'0 11'0 12'0 13'0 14-0

Akvarisztikai szempontból azonban csak az 5-9 pH közti értékek jönnek számításba. A halakra vonatkozóan Sehapere/aus a következő élettani pH-határértékekct jelöli meg:

5,5 pH alatt = Igen savanyú víz, halakra nézve ártalmas (4,5-5,0 pH már a ponty okra, compó kra, csukákra, sügérekre és pisztrángokra halálos). Enyhén savanyú víz, halakra többnyire ártalmatlan. 5,5-6,5 pH A szénsavtartalmánál fogva jól pufferolt (tompított) 6,5-8 pH akváriumvÍz természetes pH-ingadozása. _ Enyhén lúgos víz, halakra rövidebb időn át általában 8-9 pH ártalmatlan. Igen lúgos víz, halakra nézve ártalmas (9,2 pH már a 9,0 pH fölött pisztrángokra és sügérekre, a 10,4 a koncérokra, a 10,7 a csukákra, a 10,8 a pontyokra és compó kra halálos.) Akvári(Jmi vizinövények kedvezö pH-értékei Cabombo Aponogllfon

r Crs/pfocoryndlr Ambulia

".,

Hazai vizinövénYIIk IfVriophflllum Sogilláriók Yallisnlriálr

pH Ilasbora-maculala Rasboru-fNill-_Bella-fajok labyrinf·Mlak AphyosemionH!lphllssolJr!lcoflfqiok fajok

Oiszhofok kedvezó pH-értékei tórsosokvóriumi tartós esetén Akváriumi vízinövények és díszhalak kedvező pH értékei. (G. Sterba nyomán)

Kényesebb akváriumi -trópusi halainknak, főképp ha tőlük szaporulatot is kívánunk, biztosítanunk kell fajtánként változó pH-optimumukat. A gyakorlott díszhaltenyésztők újabb kísérletei bizonyítják, hogy a trópusi halak között akadnak a semleges közegben tenyésző fajokon kívül alkaliphil, azaz enyhén lúgos közeget kedvelő és acidophil fajok, melyek enyhén savanyú közegben szaporodnak. Mindenesetre a 6,5-8 pH-határok között a kevésbé kényes díszhalfajok általában jól érzik magukat és egyéb más kedvező környezetfeltételek (kedvező oxigéntartalom, hőfok, vízkeménység biztosítása mellett) sikeresen szaporíthatók is. Nagyobb baj származhat azonban a túl erős napfény hatására bekövetkező intenzív asszimilációból, amikoris a növények a vízben oldott széndioxidot kivon-

ják, majd ezután még a hidrokarbonátok széndioxid-alkotórészét is elvonva, azokat egyrészt oldhatatlan mésszé, másrészt maró mészlúggá bontják le. Miután így a lúgközömbösítő (puffer-hatású) széndioxid készlet elfogyott, eme biogén kimeszesedés és lúgtermelés folytán az akváriumvíz pH-értéke veszedelmesen emelkedik a halakra halálos 9-lO-es értékig, vagy még ezek fölé. ~------------------------- - - -- -- -

Vízben o l d o t t : Kalciumhidrokarbonát Széndioxid ca (HCOs)s COa - - -_ _ __

- - - -- -- - - 7

-7

mész Cacos

+ +

víz HaO

+ +

széndioxid COa - -

I o~a~~3 + H.O -7

kilépő

- - - - -- -- - - - 7

Ca(OH). maró mészlúg

- --7

Az asszimiláló vízinövények veszik fel

+ Co.- - - - - - J + széndioxid

oldhatatlan .j,

Caco a biogén meszesedés AZ aklJárium biogén kimeszesedéséllek és moró mészlúg-termeló'déséllek vázlata. Ily módoll o túl erős lIapnak kitell okvárium egész ha/állománya elpusztulhot.

A lágy, mészszegény akváriumvízben viszont a rossz megvilágítás miatt asszimiláció okozhat olyan nagymérvű szénsavfelszaporodást, amelyet a kimerülő mésztartalom már nem tud kalciumhidrokarbonát alakjában lekötni. Ez a víz pH-jának veszélyes lesüllyedéséhez vezet, ami esetleg halainknál halálos savmérgezést is okozhat. szünetelő

A hidrogénionkoncentrációt legpontosabban elektromos pH-mérő készülék segítségével állapíthat juk meg. E készülékek magas áruk és különleges szaktudást igénylő kezelésük miatt azonban inkább csak laboratóriumokban használatosak. Akvarisztikai célokra a kolorimetriás módszer is jól megfelel. Ez azon alapszik, hogy különböző gyenge savas vagy bázisos természetű festékek a különféle pH-fokozatokon feltűnően változtatják a színüket. Ezeket indikátoroknak nevezzük. így például a methylvörös indikátor 4,2-6,3 pH között piroslól sárgáig változtatja színét; a brómkrezolbibor 5,2-6,8 pH között sárgától bíborpirosig; a brómthymolkék 6,0-7,6 pH-ig sárgától kékig; a krezolvörös 7,2-8,8 pH-ig sárgától vörösig; a thymolkék 8,0-9,6 pH-ig sárgától kékig. Ilyen egyes indikátorokat azonban hosszadalmas használni, ezért különböző vegyészek (Sörensen, Michaelis, Bresslau, Kübn stb.) olyan indikátorkeverékeket állítottak össze, amelyek tágabb pH határok között is használhatók. Ezekhez fehér háttér elé rögzitett, üvegcsövecskékbe forrasztott, tompítókkal beállított indikátor mintákat is mellékelnek. A pontosabb ilyen szinsorozatok még az egyes pH - számok közti törtértékek (6,2 6,4 stb., pH) színárnyalatait is érzékeltetik. Ha mármost az ismeretlen pH-jú

akYáriumvizet egy keskeny kis kémcsőben az indikátor keverék néhány cseppjével megfest jük. kikereshetjük a színskálamintákon a vele egyenlő színárnyalatú fokozatot, amelynek pH-ját egyszerűen leolvassuk. A kereskedelemben többféle rendszerű, de hasonló elven alapuló kolorimetriás pH-mérő kerül forgalomba, melyekhez többnyire külön használati utasitást is mellékelnek. Előfordulnak ezenkívül még különféle pH-becslő indikátor papírok is, melyek azonban a mi céljainknak kevésbé megfelelőek. A Német Demokratikus Köztársaság akvaristái körében leginkább a Czensny- és Merck-féle indikátorok terjedtek el. Az előbbit a berlini (Albrecht-strasse 8.) Bergmann és Altmann cég, az utóbbit pedig a darmstadti Merck-gyár hozz.a forgalomba a szükséges színösszehasonlító mintákkal és használati utasítással együtt. A mi akvaristáink ez idő szerint a brómthymolkék-indikátort alkalmazzák, amely 6,0-7,6 pH-ig mér. A savanyú 6,0 pH-s közegben sárga, majd 6,5 pH-n sárgászöld, a neutrális 7,0 pH-nál zöld, és az enyhén lúgos 7,5 pH-n kék szint jelez. A nálunk is beszerezhető Magyar Pharma-gyártmányú "UNIVERZAL" -indikátor (indikátorpapír és indikátorfolyadék formában kerül forgalomba összehasonlító színskálával együtt; ak varisztikai célokra az utóbbi a megbízhatóbb) 1-14 pH-ig mér - a közbeeső fokozatokat színárnyalatilag becsülni lehet.

Mérgező anyagok az akvárium vizében- A viz nagy oldóképességénél fogva sokféle káros, a halakra mérgező hatású anyagot oldhat ki a rosszul szigetelt akváriumokból (alsó fémfenék, fűtőkúp, belső fémtárgyak), izolálatlan halaskannákból, a fürdőszobakályha víztartályából stb. A különféle fémféleségek közül nagyon mérgezőek a vörösréz és a cink; mérgezőek a vas, a sárgaréz, a nikkel, mészszegény vízben az alumínium is; enyhén mérgezú a cinezett réz; alig mérgezőek a cin, s a cinezett vas; nem mérgez az ólom, a rozsdamentes acél, a nikkelezett-, krómozott- vagy fehérre zománcozott vas. A beton és az eternit (azbesztcement) amíg frissek igen mérgezőek, de rövid átmosás és kiáztatás után teljesen ártalmatlanná válnak. Nagyobb mennyiségű vízzel érintkező akváriumgitt szintén mérgezően hat. Ennek elkerülése végett az üveglapok érintkezésénél a gittet vékony üvegcsíkkal szokták takarni. Hátránya az, hogya gitt "elöregedésekor" ez az üvegcsík leválik és a gittes sarokba penészgombák és nyálkaalgák rakódnak. Megfelelőbb a pontosan bevágott üveglapok keskeny gittérintkezési vonalát 50% gyanta és 50% méhviasz keverékével többször beecsetelni. Hasonlóképpen alkalmas szigetelő anyagok (ártalmas fémrészek izolálására is) az aszfaltlakk, valamint a fekete és zöld Inertol-festék. A mérgező anyagok jelenlétét kérdéses esetben biológiailag jól jelzik a nagy vízibolhák (Daphnia magna). Ezen alapszik a Naumann-féle Daphnia magna (D. m.)-próba. Eszerint "igen erősen mérgezett" vízben a D. m. egy napon belül elpusztul; "nagyon mérgezett" vízben 10 napon belül, "mérgezettben" pedig csak 10 nap után pusztul el; "enyhén mérgezett" vizben hosszabb idő múlva degeneráci6t állapíthatunk meg ezeken az apró rákocskákon; míg "nem mérgezett" vízben hosszabb időn át semmiféle károsodást nem tapasztalhatunk a D. m.-nál.

Az egyéb számos mérgező anyag közül akvarisztikai szempontból még kiemeljük a szabad klórt. Schiiperc!allS szerint literenként 0,1-0,2 mg szabad klór 4-5 CO -on halálos volt a kísérleti pontyokra. Az akváriumi díszhalak még érzékenyebbek a klórral szemben. Ezt annál is fontosabb megjegyezni, mert a vízvezetékek vizét bizonyos időszakokban (főleg nyáron) klórral szokták fertőtleníteni. A csapvíz szabad klór tartaimát a foszforsavval megsavanyított vízmintából egy kristályka káliumjodid (KJ) hozzáadásával, keményítővel indikálva (lásd: oxigénmeghatározást) mutathatjuk ki. Klór jelenléte esetén a folyadék megkékül. Ilyen módon O, l mgfl klór mennyiség is kimutatható. A k16rozott csapvizet forralással szabadíthat juk meg klórtartalmától. * AZ akváriumvíz kezelése. Akváriumvíz céljára a budapesti vezetékvÍz alkalmazása a legmegfelelőbb és egyben legkényelmesebb is. Már vidéki városaink vezetékvizei közül magas mésztartalmánál és erős klórozottságánál fogva nem mindegyik alkalmazható. A fúrt kutak nagy részénél szintén a magasabb ásványi tartalom, avagy vizük vasassága nem megfelelő akvarisztikai szempontból. Ilyen helyeken felmerül valamely természetes víz (tó, folyó) felhasználása akváriumvÍz gyanánt. Csakhogy a természetes víz szakszerűtlen alkalmazása igen nagy bajokat okozhat akváriumunkban. A természetes vízzel együtt számos halparazitát és egyéb kórokozót cipelhetünk be, s azonkívül a benne lebegő káros algák hirtelen elszaporodásukkal rövid időn belül tönkretehetik medencénk egész berendezését. Még valóban tisztavízű patakok és tavak vizét is (amelyeknek akvarisztikai célokra való alkalmasságáról előzetesen meggyőződtünk) csak néhány héten át sötét helyen való tárolás, majd gondos átszűrés, filtrálás után lehet felhasználni. Alkalmasabb ilyen esetekben inkább esővizet gyűjteni (de nem szennyezett levegőjű vidékeken l). Az összegyűjtött esővizet is nagyobb ledugaszolt üvegballonokban vagy demizsonokban sötét helyen tároljuk. Felhasználás előtt tanácsos ezt is a szennye7.ődéseitől megtisztítani, azaz egyszer-kétszer átfiltrálni. Ami az esővizet illeti, azt szívesen alka1mazzák a fővárosi akvaristák is, lágy vizet kedvelő, lágy vízben szaporodó halaik akváriumának feltöltésére. A 14 keménységi fok körüli pesti vezetékvíz lágyítását egyébként desztillált vízzel való elegyítéssel (50: 50%, 1/3 rész vezetékvÍz), vagy a vezetékvíz átforralávagy 2/3 rész deszt. víz sával és annak lehűlés utáni leszűrésével, és alapos átszellőztetésével is elérhetjük.

* Gyakran az is elegendő, ha a klórozott csapvizet átlátszó, fehér üvegekben tíízö napfényhatásnak tesszük ki. 45

Vezetékvizet sosem a fürdőszobai melegcsapból (melegítőtartályból való fémoldódás !) vegyük, hanem a konyhai csapból, de itt is tanácsos az állott vizet előbb jól kifolyatni. Ha mindjárt melegebb, állottabb hőfokú vízre volna szükségünk, akkor is inkább a kifolyatott, friss csapvizet, illetve annak csupán egy részét melegítsük fel valamely tiszta, zománcozott fazékban. A csapvízzel frissen feltöltött akvárium vizében érdemes 10 literenként egy csapott kávéskanálnyi konyhasót (NaCl) feloldani, amely a halakat nyugtalanító, bőrüket megtámadó ázal~kállatok (infusoria) elszaporodását gátolja és egyben a víz "érését", lágyulását elősegíti. Egyébként még a három hétig sötétben "érlelt" esővizet is szokásos hasonló arányban "megsózni", itt is főleg az ázalékállatok elszaporodása ellen. AZ akvárium vizének fizikai kezelésén annak fűtését (vízhőmérséklet szabályozás), szellőztetés ét (víz oldott oxigéntartalmának fokozása és mesterséges vízmozgás biztosítása) és filtrálását (a víz tisztaságának mechanikus szűréssel való rendszeres fenntartása) értjük. Mindezek a mesterséges beavatkozások többnyire különleges célokat szolgálnak (kényesebb trópusi halfajok tartása, biológiai eg yensúly on felüli népesítés stb.). Az akvárium feltöltésének és vÍzcserélésének módszerét az akvárium berendezésénél ismertetjük. Az akváriumvíz kicserélésekor, ha feltöltés után mindjárt ismét benépesít jük medencénket, ügyeljünk arra, hogy az új víz hőfoka a régiével lehetőleg megegyezzen, vagy legalább is csak l-2 fokkal térjen el, továbbá, hogyavízösszetétel se térjen el lényegesen a régi víztől. Miután utóbbit többnyire nehéz biztosítani, az akvaristák nem szívesen válnak meg régi akváriumvizüktől, s hogyha a leszívott régi víz egyébként még használható (nem túl szennyezett, nem agyonalgásodott vagy kilúgosodott), leszívás után (esetleg átfiltrálva) ismét felhasználják. AZ akváritfmvíz kémiai kezelésének körébe tartozik: a lágyítás, keményítés, savanyítás, lúgosítás, félsós (brack) vízi halaknál a sótartalom beállítása stb. A keményebb akváriumvíz lelágyítását - mint már arra kitértünk desztillált vízzel vagyesővízzel való elegyítéssel, s a víz átforralásával tudjuk elérni. Felhasználhatók továbbá erre a célra az ioncserélő műgyan ták, amilyenek például a "Wofatit", "Permutit" és az "Amberlite", amelyek a Ca-ionokat Na-ionokra cserélik ki, s ezzel a vizet le lágyít ják. * Alkalmazásuk úgy történik, hogy valamely akváriumi filtráló szűrő anyagát, illetve

* A külföldön újabban itt-ott alkalmazott oxálsavas akváriumvízlágyítást - amely különben is csak Ca-keménysé gű vizekre alkalmas, míg Mg-keménységűeknél nem - külön nem ismertetjük, mert alkalmazása alaposabb vegyi tudás (számítások és alkalmazási készség) nélkül veszélyes és így csak bajt okozhat. 46

annak csupán egy részét ezen műgyantaszemcsékkel helyettesítjük, s az akvárium vizét átfiltráljuk rajta. Ha azonban közben nem ellenőrizzük a lágyítás mértékét, könnyen túllágyíthatjuk vele akváriumvizünket. A vízlágyító műgyanták alkalmazásának megértéséhez vegyük példának a leggyakrabban használt Wofatit F-t. Használat előtt konyhasó (NaCl) oldatban áztat juk, amiko ris a vízben a konyhasó pozitív nátrium- és negatív klór ionokra hasad, a Wofatit F apró szemcséi pedig a nátrium-ionokat magukhoz ragadják, megkötik. Tegyük föl, hogy lágyítandó vizünk keménysége gipszs6któl származik, vagyis kalciumszulfátot tartalmaz. Ez esetben a Wofatit F nátrium-ionjait kalcium-ionokra cseréli ki és ugyanakkor nátriumszulfát só keletkezik:

Wofatit~: + Ca 504

= Wofatit Ca

+ Na250.

Műgyantánk így bizonyos vízmennyiség után kalcium-ionokkal telítő dik és alkalmatlanná válik további vízlágyításra. Ez azonban korántsem baj, mert újabb konyhasóoldatos kezeléssel regenerálható :

Wofatit Ca L eitho/d szerint képes:

liter \'{Iofatit F a

NaCl

20 25 30 35 40 45 50

+ CaCl

következő keménységű

A csapvíz keménysége német fokokban:

JO 15

= Wofatit~:

0° német

csapvízmennyiségek lágyítására

keménys é gűre

lágyíto tt víz literekben :

400 200 130 100

80 65 55 50 45 40

Megjegyezzük, hogy az elő bbi lágyitásnál a só k mennyisége nem változo tt. Csupán a keménységet okozó kalciumsók keménységet nem o kozó nátriums ó kra cserélődtek ki. Bizonyos díszhalfajok azonban szaporításukhoz és tartásukhoz nemcsak igen lágy, hanem sószegény vizet is kívánnak. Ilyenkor két lehető ség adódik; vagy desztillált vizet alkalmazunk - ami viszont eléggé költséges - , vagy - ha éppen m ( ' van rá - havat gyűjtünk be. Utóbbit nagy edényekben megolvaszt juk és Dr. Lovas Béla módszere szerint közönséges háztartási vattán átszűrjük. Ha e két lehetőség közül egyiket sem alkalmazhatjuk, úgy a műgyantás lágyításnak következő módszerét ajánljuk, amellyel vizünket egyúttal sótalanít juk is. Kétféle műgyantát szerzünk be: Wofatit F kationcserélőt és Wofatit MD anioncserélőt . Mindegyikből Ilitert töltünk be egy-egy 50 cm magas és 5 cm átmérő jű üvegcsőbe. Az üvegcső két végét 10 mm-es csővel átfúrt dugók zárják. A legfelső filtráló-csőbe helyezzük a Wofatit F-t úgy, hogy alul a műgyantaszemcsék alá egy vékony üvegvattaréteget helyezünk. A fent leírt üvegcső helyett nyakával lefelé fordított, fenéknélküli borosüveg vagy zománcedény

is megfelel, mely utóbbi ból sZÍvócsővel kerül a lágyított víz az alatta eihelyezett másik zománcedénybe. A legfelső csőbe (üvegbe, edénybe) töltjük vagy csepegtet jük a lágyítandó csapvizet. Ebben a felső filtrálónkban sósavval kezelt Wofatit P van. Utóbbi a sósav (HCl) ionjai közül a pozitív hidrogén (H+) ionokat fölveszi. A vízlágyítás tehát ismét gipszkeménységet föltételezve - a következőképpen alakul:

Wofatit~ + CaSO, =

Wofatit Ca

+ H.SO.

Az átszűrt, lágyított víz tehát híg kénsavat tartalmaz. Ez azonban nem az akváriumba, hanem az előbbi filtráló alatt elhelyezett másik filtcálócsőbe (üvegbe, zománcedénybe) kerül, amelyben viszont szódaoldattal kezelt Wofatit MD van. A lúggal kezelt, s így hidroxil (OH) ionokat tartalmazó anioncserélő műgyanta a következőképpen szabadítja meg az előbbi yizet kénsavtartalmától:

Wofatitg~ + Ho Az

SO,

Wofatit SO,

H 20

átszűrt

víz tehát gyakorlati értelemben sómentes, tiszta lágy víz. Ez kerül aztán egy tO'l'ábbi kö zvetlenül az akváriumba. Gyakorlatilag ez az eljárás - Lei/hold szerint a következő munkafolyamatokból áll: I. I liter Wofatit P-t kevés vízréteggel a filtrilóba helyezünk. 2. A Wofatit F műgyantát 3 liter 5%-os sósavval regeneráljuk. A 3 liter sósavoldatot apró részletekben, mintegy 25 percig folyat juk át az l liter mügyantarétegen. 3. A sósav utolsó részletét még egy további fél órán át a mügyanta fölött hagyjuk állni. 4. Ezután a Wofatit F műgyantát 3-4 liter közönséges csapvízzel átmossuk. 5. Az átmosás után még további 2-3 liter vizet folyatunk át a Wofatlt P-en és ezzel a még mindig kissé savanyú vízzel a következő filtrálócsövet megtöltjük l liter Wofatit MD mű gyantával. 6. A Wofatit MD-t 3 liter 7%-os szódaoldattal regeneráljuk. Adagolási idő, mint fenn. 7. A szódaoldat utolsó részletét itt is - akár csak fenn - félóráig a műgyantaréteg fölött hagyjuk állni. 8. Mindkét filtráló-csövet gumic ső vel kötjük össze és a sótalanítandó vizet a Wofatit F-en átvezetve, a Wofatit MD-n folyat juk át. Az első 5-7 litert külön fogjuk föl; ezzel a Wofatit MD-t át is mos tuk. 9. A sótalanításról a következő próbával győződhetünk meg. A második, Wofatit MD-vel töltött filtrálóból kifolyó vízből 2 ujjnyit kémcső be veszünk. Erre néhány csepp 1% -os ezüstnitrátoldatot adunk. Ha a Wofatit MD jól működik, semmiféle zavarosodásnak nem szaba-i bekövetkeznie, legföljebb egy csekély opalizálódást észlelhetünk. 10. Ezt a próbát idő ről-időre megismételjük. Mihelyt zavarosodást kapunk, amely ezüstklorid kiválástól származik, a további lágyítás t beszüntetjük és a Wofatit gyantákat a 2., 3., 4. és a 6., 7., 8. pontokban közölt módon ismét regeneráljuk. ll . Arra is ügyelni kell, hogya víz pH-értéke egy bizonyos kezelési idő alatt meglehetősen változhat. Ezért az így lágyított vizet alkalmazása előtt indikátorral ellenőrizzük (lásd a víz hidrogénionkoncentrációjának meghatározását) s az eltéréseket néhány csepp foszforsavval vagy nátron1üggal korrigáljuk. sZÍvócsővel

A túl lágyakváriumvíz keményítés ét legegyszerűbben be nem kérgesedett mésztufa-köveknek vagy más mészköveknek átmeneti behelyezésével, avagy keményebb vízzel való elegyítésévd érhetjük el.

A vIz pH-jának (savasságának, illetve lúgosságának) különféle gyenge savakkal vagy bázisokkal való beállítása több-kevesebb vegyészi szakértelmet követel. Általánosságban - ha csak szélsőséges rendellenességekről nincs szó - az ilyen beavatkozás nem is szükséges és kellő jártasság hiányában többet árthatunk, mint használhatunk vele. A víz enyhe savanyítása az asszimiláció okozta lúgosodás ellensúlyozása miatt lehet szükséges, kényesebb trópusi halak szaporítás i feltételeinek javítása érdekében. Ilyenkor a filtrálókészülék szűrőanyagának egy részét németországi hegyi mohalápokból származó mészmentes (l) barna tőzeggel (Torfmull)* szokták kicserélni (Meder-módszere). A tőzeges filtrálás tól aZ akvárium vize enyhén barnássárga színárnyalatúvá változik. A tőzegből kioldódó humuszsav és hangyasav anyagok egyébként hatásosan gátolják a halakra és ikrákra nézve kellemetlen, sőt káros hatású ázalékállatok tömeges elszaporodását is. Enyhe savanyítás t foszforsavval, humusz savval és csersavval is szoktak eszközöini. Ilyenkor e vegyi anyagokat óvatosan, kis részletekben adagoljuk az akváriumvízhez és közben többször is ellenőrizzük a pH-érték változását.** A tengerek és folyóvizek találkozásánál keveredő sós- és édesvíz félsós vagy ún. "brack" vizű állatvilágából származik nem egy trópusi díszhalfajunk. Egy részük (pl. Mollienisiák) már nemzedékeken át hozzászokott a teljesen "édes" vízhez; másrészük azonban (pl. Aphyosemion-, Tetrodonfajok stb.) az akváriumban még most is megkívánja vizének némi sótartalmát. Az ilyen félsós vizet kívánó halfaj ok akváriumvizében 5-10, esetleg 15%0 tiszta konyhasót (NaCl) old unk fel, vagy 5-10% mesterséges tengervizet keverünk eredeti akváriumvizünkhöz. A tengervíz tulajdonságaival, valamint a mesterséges tengervíz készítésével a tengeri akváriumról szóló fejezetben fogunk foglalkozni. Az akvárium vizében hosszabb időn át felhalmozódó káros gázok (növényi hulladékok bomlás ából származó gáztermékek, bizonyos algák kelle-

* A hazai tőzegek erre a célra nem alkalmazhatók . ** AhaIikrák - különösen egyes díszhalcsaládoké (pl.

a pontylazacoké) Illetve egyes díszhalnemzetségeké tp!. a pontyfélék családj4ba tartozó razbóráké) - megtermékenyülésük és barázdálódásuk (kezdeti fejlődésük) idején felettébb érzékenyek a víz vegyi összetételére, nevezetesen keménységére. Az ilyen halak és ikráik vízkeménység iránti érzékenysége nem rögzített jellegű, hanem a különféle pH-értékek szerint változó. Ez azt jelenti, hogy élettani hatásában hasonló lehet egy bizonyos nagyobb keménys égű, de egyúttal alacsonyabb pHértékii (savanyúbb jellegii), valamint egy az előbbinél kisebb keménységű (lágyabb), de egyben magasabb pH-értékii akváriumvfz. A vízkeménység és a pH közti összefüggést az alábbi példával világíthat juk meg : ~z ékfoltos razbóra (Rasbora heteromorpha) megtermékenyült ikrái egyaránt jól fejlődnek a ko vetkező akváriumvizekben: 2,5-2 német keménységi fok 7,5 pH 3 -4 német keménységi fok 6,5 pH 5 -6 német keménységi fok 6 pH

Lányi-Wie.inger: Akvarisztika

(43)

me tlen szagú termékei, kénhidrogén stb.) jelenlétére egyes halfaj ok szintén kényesek. Ha nem akarjuk akváriumvizünket emiatt gyakrabban kicserélni, gondoskodnunk kell e káros, vízben oldott gáztermékek kiszűrésé ről. E célból szűrőkészülékünk belső térfogatának körülbelül egyharmadát apró szemcséjű hydraffin szénnel (vízszűrési célokra gyártott aktiv szén) töltjük meg, mely a káros, gázokat abszorbeálja, megköti. A hydraffin szén egy bizonyos használati idö után elveszti adszorbeáló képességét. Ilyenkor vagy új töltést adunk, vagy a régi szenet izzítással regeneráljuk. Az akváriumvÍz minőségi követelményeinek, valamint ellenőrzési és kezelési módszereinek ismeretében most már végre hozzáfoghatunk akváriurDunk berendezéséhez és vízzel való szakszerű feltöltéséhez is.

AZ akvárium rendezéstechnikája

Az akvárium-rendezés első mozzanata a talaj behelyezése. A különleges tenyészakváriumok kivételével talajt minden akvárium aljára tegyünk. Ez egyrészt rögzíti a növényeket, másrészt innen is nyernek tápláló sókat, melyeket a vízben oldva egész testfelületükön át vesznek fel. A talaj azonban nemcsak a növények szükséglete. Gondoljunk arra, hogy kinn a természetben mindenütt jelen van, föld, kőtörmelék, homok iszap stb. formájában. Nélküle tehát az összkép természetellenes lenne! A talaj kövei alól szerzi táplálékát számos vízi állat és ide menekülnek a ragadozók támadásai elől. Egyben árnyékot biztosít a tűző nappal szemben. Több akvárium i hal (cichlidák, gébfélék stb.) a homokba fészkel ívás idején. Sokáig vitatott kérdés volt, hogy kell-e az akváriumba földet tenni, a tisztára kimosott homokréteg alá. Gyakorlott akvaristák kizárólag mosott homokot fognak ajánlani! Kétségtelen, hogy a földből a növények elegendő sóhoz jutnak, de növénytápsókkal a földet tökéletesen pótolni lehet, hozzászámítva azt, hogy a halak általi trágyázás elkerülhetetlen. A "föld hívei" egyetértenek abban, hogy csakis korhadékoktól, nö.vényi gyökérhulladékoktól, vagy más szerves, bomló szennyezésektől mentes föld használható akvarisztikai célokra. Ezt leginkább árterülete ken gyűjtötték be (humusz) és homokkal keverték mielőtt az akvárium aljára tették volna. Minthogy a föld erősen algásodik, de a talaj egyöntetűsége kedvéért is, az akvárium üvegfalai mentén két ujjnyi vastagságban mosott homokkal keretezik, majd a keret belsejét alul földdel, fölötte pedig ugyancsak mosott homokkal töltik ki. A talajt mindig nedvesen kell az akváriumba helyeznünk és jól nyomkodjuk le (kímélve az akvárium üvegfenekét I), hogy ezzel megakadályozzuk a későbbi gázbuborékképződést, mely könnyen felszínre hozhatja a talaj agyagos részeit. Az alkalmazott homok csak szitált kvarchomok lehet, amelyet épületeknél betonkeveréshez használnak, nem pedig a malter keveréséhez használt bányahomok. Ez utóbbi meszes, amellett túl finomszemű, nehezen mos51

ható. A kvarchomokot se szitáljuk túl finomra. A borsó nagyságú kavicsok még benne kell hogy maradjanak. Épp ezek az apró kavicsok adnak kötést a talajnak és lejtős rendezésnél a vízszintesre való kiegyenlítődést megnehezítik. A homokmosás egyszerű, de sok türelmet igénylő munka. Egy vödröt negyedrészéig megtöltünk szitált homokkal, majd feltölt jük vízzel, közben a homokot lapáttal kavargat juk. Utána leönt jük a zavaros vizet és élénk kavarás közben felönt jük tiszta vízzel. Ezt a műveletet addig ismételjük, amig a homokra töltött víz tiszta nem marad. A be szerzett homok szennyezettségét akvarisztikai szempontból azzal a számmal fejezzük ki, amely azt jelzi, hányszor kellett róla teljes tömegének felkavarása után a vizet leönteni, amig tiszta nem lett. így például a pesti dunapart homokja 30-35-ös, aszerint, hogya kotrógép honnan hozta felszínre. 30-35-ször kell tehát átmosnunk, ami két- és félliter homoknál legalább egy fél órát igénybe vesz. Fáradságunkért sokszorosan kárpótol az eredmény, a kristálytiszta akváriumviz. A hiányosan mosott homokot még a halak is állandóan felkavarják. A tenyészmedencék és kényes trópusi halfajok (Hyphessobrycon serpae, H. inne si, üvegsügér, razbórák stb.) akváriumának homokját még ki is szoktuk izzítani, vagy legalábbis kifőzzük, majd hig sósavoldattal kisavazzuk. A savazás után természetesen még néhányszor át kell mosni! Kisebb-nagyobb kavicsok mint díszítő elemek jöhetnek számitásba, különösen akkor, ha algákkal vagy bíborbaktériumokkal vannak borítva. Ugyancsak rendkívül dekoratív hatást fejtenek ki a mésztufa kövek és egy-egy ügyesen elhelyezett őskőzet "szikla". A mesterkélt hatásokat kerülni kell. Ami az akváriumban természetellenes, az nem is lehet szép. Vártornyok, elsüllyedt hajók modelljei, sellő k és búvárok apró szobrai nem akváriumba valók. De még tengeri csigaházakat se tegyünk édesvízi akváriumba, legfeljebb a tengeri medencébe. Oda is csak a kopott, viharvert és nem a fényesre "politúrozott" csigaházak illenek. A kavicsok az akvárium altalajának folyómeder jelleget adnak. Ezért elsősorban folyóvízi és ne tavi halak akváriumában alkalmazzunk vékony réteget a homok fölött. Ércekbőllecsiszolódott kavicsok a fémmérgezés veszélyét rejtik magukban, ezért használatukat kerüljük. Minden kiemelt és rendezéstechnikai célokra használt kavicsot polcol junk alá a talajban egyéb kavicsokkal, mert különben idővel eltemetődik. Vonatkozik eza halak színével egyező, vagy kiegészítő színű kavicsokra is, amikkel

a környezetbe való beolvadást akarjuk szemléltetni, vagy éppen ellenkezőleg az a célunk, hogy a halak színpompája minél jobban érvényesüljön. . A mésztufa kövek (travertin) természetüknél fogva illenek akváriumunkba, mert kizárólag édesvízben és a víz alatt képződnek. Budapesti akvaristák Budakalászon vagy Római-fürdőn juthatnak hozzá szép mésztufa kövekhez. Barlangszerű lyukaikban a halak szívesen bujkálnak. Céljainkra cseppkő szerű alakzatok a földes külsejűeknél jobban megfelelnek. Ugyanis a mésztufa keményíti a vizet és ezért ha nagyobb a felülete, könnyebben megy oldatba a széndioxid ot amúgyis mindig tartalmazó akváriumvízben. Használat előtt ajánlatos vízben huzamosabb ideig "kiáztatni". Kifejezetten lágy vizet kívánó halak (Characidae) mellé ne tegyük. A vízkeményítés veszélye nem foroghat fenn az őskőzeteknél. Főleg gránit, andezit és bazalt jöhet számításba. Ne felejtsük azonban el, hogya túl nagy kő sok vizet szorít ki és így a halak elől veszi el a helyet. Továbbá éles törésfelületű kövek a halakra veszélyesek lehetnek Az őskőzetek előnye, hogy belőlük "nyomelemek" (titán, vanádium stb.) oldódnak ki. Ezek viszont - bár kis mennyiségben van rájuk szükség - a növények fejlődését elősegítik, sőt jelenlétük vagy hiányuk dönti el, hogy egyes vízinövények az akváriumban megmaradnak-e vagy sem. Nyomelem bevitelhez azonban elég a szóban forgó kőzetek csekély törmelékét a talaj ba kevernünk. Mésztufákkal vagy őskőzettel oldjuk meg a "többszintes rendezést". Homokból, kövek nélkül hiába képeznénk ki kisebb, nagyobb dombokat az akvárium alján. Azok már a víz betöltésekor kiegyenlítődnének. Ha azonban a dombok helyét kövekkel bástyázzuk körül, majd az így nyert gyűrű ket és üvegmenti félgyűrűket kisebb kövekkel és kavicsos homokkal töltjük ki, akkor maradandó magaslatokat kapunk. Ilyenkor a növényeket lépcsőzetesen, két vagy több szintre ültet jük, távlatokat adva a vízalatti táj ba. Ha ilyen szintkülönbségeket nem akarnánk létrehozni, akkor se legyen az akvárium alja teljesen vízszintes. Lejtsen az egyik rövidebb oldal felé, vagy sarkosan lejtsen átlós irányban hátulról előre. Ez azért fontos, mert így a növényi törmelék, halürülék, esetleges ételmaradék egy helyen gyűlik össze, ahonnan könnyen kiemelhető. Régebben külön kis iszapsarkot is képeztek átlós talajlejtéssel az akvárium egyik sarkában oly módon, hogy az akvárium egyik sarkát a környező talajszinttel egyező magasságig egy üveglappal letompították, ezt a talaj berakásakor üresen hagyták. Egyensúlyi akváriumban ilyen iszapsarokra nincs szükség.

A növényeket vagy a víz betöltése előtt ültet jük, vagy pedig miután feltöltöttük a medencét. A szárazon való ültetésnél gyorsan kell dolgoznunk, mert különben a növények kiszáradhatnak. A vízalatti ültetés előnye a kényelmes nyugodt munkán kívül az, hogya növényeket mindjárt természetes helyzetükben látjuk, a távlatok vízalatti érvényesülésének megfelelően. Ha ültetés közben a víz egy kissé megzavarosodnék, akkor gumicsővel leszívjuk és újjal pótoljuk, most már színig töltve a medencét. Az sem közömbös, hogya vizet hogyan töltjük be. Ha egyszerűen bezúdítanánk egy kancsó vizet, az szétmosná az addigi berendezést. Ezért a talajra előbb egy tiszta papírlapot borítunk, ami az egész aljzatot befödi, majd a vizet a tenyerünkre csurgat juk a papírlap fölött. Lassan a papír alá szivárog és mire a medencét feltöltöttük, a papírlap már többnyire felemelkedett a víz színére, úgy hogy csak egyszerűen ki kell emelni. Feltöltésre mindig állott és sohasem friss csapvizet használjunk. A növények ültetés ét egyéni ízlésünknek megfelelően végezzük, csak éppen néhány általános érvényű irányelvet kell figyelembe vennünk. Az akváriurnnak legalább elülső egyharmadát hagyjuk növény nélkül. Ez a "kiúszótér" a halak szabad mozgását biztosítja és egyben itt nyerünk bepillantást a vizek életébe. Legfeljebb néhány tő törpe acorust l. A gyökerek helytelen és 2. he(Acorus gramineus), laza "csetkáka" füglyes elhelyezése, az ültetés kor képzett gödörben. gönyt (Heleocharis acicularis), vagy szét3. A Vallisneria helytelen ültetési hajló levelű kínai nyílfüvet (Sagittaria chinenmódja (a növény töve a talajban eltemetve) és 4. helyes ültetési sis) ültetünk ide. módja (a növény töve egy kevés Sohasem a növény gyökerét dugj uk a gyö.kérrészlettel kinn van a talajból). 5. Ültető villa, vízalatti (submers) talajba, hanem e15bb ujjunkkal vagy ültető növények ültetés éhez. pálcával kis gödröt készítünk és ebben füg6. Vízinövényolló a növényzet ritkításához, elsárgult levélrészletek gőleges helyzetben rögzítjük a gyökérzetet eltávolitásához (közönséges ollóból anélkül, hogy az egyes gyökerek visszahajlaátaJakítva)

nának. Ha túl hosszúak a gyökerek, levág hat unk belőlük. A legtöbb vízinövény dugványozható (Elodea, Myriophyllum, Cabomba, Ambulia, Ludwigia stb.). Az új hajtásokat pengével vagy élesebb ollóvallevágjuk és a tiszta, mosott homokba dugjuk. A Vallisneria ültetés énél különösen fontos, hogy a gyökerek ne legyenek teljesen elfödve, hanem azoknak a felső része kilógjon, mert különben megfullad a növény. A vízi mohokat (pl. Fontinalis),

o ., .,

v .,., ~ ."

~~ ~ ~

y~V...,v

v:t

":;;' vj

0+. O 0°0 c.;~

B:-"'('

o..mtt!.~~ ~ III v~~o m :C::Jo .. ~.,.. O ~~ ey>

:.."

00' . III

o.,., .,y .,. . .,,," ""","'.,'1Vol

*.*. o •••• ".-r f*O "" "'t CI O III

o vo

-ry ~

.,.O

~~/;

~/"f ~~

..,.

-:.:.::::: .. : ....

III

o ., +

+.", .~V ~O

v"" .+~ ~ v ",~.,. <If' l'".; of'" o o ~" o~() 0"'0

J'r 6

~ ~ ~~~;

o~+ (J ~+

".,"" yv"" '"Vv v'I .,

JELMAGYARÁZAT:

Akváriumi fűtőtest

'? Bevezetö kábel : HomOK alatt vezetett 1 kábel.

[] Levegőpor(asz tó ONagYObb lapos ké

06' Nagyobb kavicsok

"",vVallisnel'ia spirali$

Vallisneria gigantea

*.*

Ambulia

~..". Cabomba

+.+

Cryptocor!:jne bollrok 111 11.1 111 I-Ieleocharis bokrok V V"'t Ludwigia .~ Nuphar-tó III nt Myriophyllum

~ Ceratopteris bokor

Fontinalis bokl'ok ~~Elodea

leültetve

Néhány akváriumi ültetési terv vázlata: 1. Nagyobb cichlidák és díszsügérek részére: Vallisneria spiralis var. torta, Vallisneria gigantea, Cryptocoryne griffithi, Elodea crispa, Pistia stratoites. 2. Elevenszülő- és ikrázó fogaspontyok részére: Myriophyllum scabratum, Cabomba aquatica, Ludwigia alternifolia, Ceratopteris thalictroides, Heleocharis acicularis, Riccia. 3. Nehézkesebb mozgású vagy tágabb úszóteret igénylő halak (fátyolfarkúak, vitorlás halak stb.) részére: Vallisneria spiralis, Vallisneria gigantea, Cryptocoryne cordata, vízenúszó Ceratopteris cornuta. 4. Kisebb pontylazac-félék részére: Ambulia sessiliflora, Myriophyllum affinis elatinoides, Ludwigia mulerti, Ceratopteris thalictroides, Heleocharis acicularis. 5. Labirinthalak részére: Elodea densa, Ludwigia alternifolia, Nuphar luteum, Fontinalis antipyretica, Lemnák, esetleg Riccia 6. Díszmárnák, dániók, razbórák részére: Vallisneria spiralis var. torta, különféle Cryptocoryne fajok (C. ciliata, C. becketti, C. nevellii), Flodea crispa, vízen úszó Ceratopteris cornuta

valamint gyökérgumós növényeket (pl. Nuphar) kaviccsal, kővel rögzítjük a talajba. A vízinövényeket lehetőleg ne szálanként szétsz6rva ültessük, hanem csoportokba. Ez így inkább megfelel a szabad természet viszonyainak. Mindenkor kerüljük a szimmetriát, mert az akváriumrendezésünket csak mesterkéltté tenné. A berendezésnél egyrészt az alkalmazott növények, másrészt az állatok életigényeire kell figyelemmel lennünk. A nagyobb fényigényű növények (Elodea, Nuphar, Bacopa) az akvárium legjobban megvilágított pontjaira kerüljenek, míg némely más faj (Myriophyllum scabratum, Amblystegium riparium) olyan helyeken is megél, ahol az igénytelenségéről nevezetes "házmester pálma" (Aspidistra) is csak sínylődik. Vannak kimondottan lágy vizet kíván6 növények (Aponogeton, Marsilia). de a Cabombát és Ludwigiát sem szabad mésztufa kövek mellé ültetnünk, Agyagos talajt igénylő növények (pl. Cryptocoryne) helyét már a talaj behelyezésekor j6, ha előre kijelöljük és itt a homok alá kevés agyagos földet rétegezhetünk. Néha növényszociol6giai szempontok is szóba jönnek: egyes növényfajok (Aponogetonsp.) nem maradnak meg más növények közvetlen szomszédságában. Talajtúró halak (csíkfélék, cichlidák, fátyolfarkú aranyhal) akváriumában igen kényelmes megoldás, ha a növényeket kis kaktusz cserepekbe ültet jük és a cserepek közti teret aprószemű kaviccsal töltjük ki, a cserepek felszínét néhány cm vastagon kavicsréteggel borítj uk be. Gyakori átrendezésnek kitett medencéknél (pl. üzletekben felállított akváriumok) a cserépbe ültetés szintén célravezető. Fátyolfarkú aranyhalak akváriumába lehetőleg csak szálas növényeket (Vallisneria, Sagittaria) ültessünk, mert a többi növény a fátyolhalak amúgy is nehézkes mozgását gátolja. A növények s6szükségletéről táps6k útján gondoskodunk. Konyhas6t úgyis szoktunk az akvárium vizébe tenni, tíz liter vízre egy csapott kávéskanálnyit. Lehetőleg ne tisztított asztali s6t használjunk, hanem konyhas6t, mert ez ut6bbiban kálisók is vannak. Konyhas6nál sokkal tökéletesebb a Knoppjé/e táps6, amely több alkot6részből áll: 1,00 0,25 0,25 0,12 O, 12

g salétromsavas calcium Ca/NO a/. g keserűsó MgSO" g savanyú foszforsavas kálium KH1PO, g kálisó KCl, g konyhasó NaCl, I-2 csepp vasklorid FeCI3 •

Ezeket a sókat feloldjuk egy liter vízben és ebből az oldatból adagolunk a szükségletnek megfelelően aZ akváriumba. A keserűsót csak akkor szabad feloldanunk, amikor a többi só már oldatba ment, mert különben gipsz (Ca S04) válik ki és a lebegő gipszkristályok a vizet zavarossá teszik. A Knopp-féle tápsó alkalmazás ánál legyünk figyelemmel arra, hogy nemcsak a magasabbrendű növények fejlődésé nek kedvez, hanem az algákénak is. Az erős vízzöldülést a hátsó üveg papírral való beragasztásával vagyis fény tompítás sal lehet kiküszöbölni. A megmaradt tápsóoldatot ugyancsak az algásodás elkerülése végett zöldszínű üvegben tároljuk. Külföldön az utóbbi években egyre nagyobb tért hódítanak a "diorámás akváriumok", aholis a berendezés az akvárium hátlapjára ragasztott, vagy két üveglap közé beszorított pausz-papír festményen folytatódik. Kis sziklacsoportunk a háttérben lévő képen valóságos heggyé növekszik, ahol a vízinövények sűrű erdőt képeznek, vagy a homoktenger a látóhatár széléig folytatódik, hol távoli sziklák elmosódott körvonala látszik. Az akváriumrendezésben egyéni ízlésünk érvényesülhet, de nem művé szi az az akvárium, amelyik minden részletében teljesen kidolgozott, befejezett, amelyik nem hagy utat a fantáziának, ahol nem tudtmk a berendezés mögé folytatást képzelni. A hátulról megvilágított "dioráma" új távlatokat biztosít a művészi akvárium-rendezés technikájának. Az akváriumrendezés technikájának fejlettebb formája a külföldön egyre jobban kultivált biotop-akváriumok létesítése. Biotopon értjük egy akváriumi növény vagy állat szűkebb élőhelyét, tehát szűkebb értelemben vett eredeti környezettényezőit: a geológiai sajátságokat, az adott víz fizikai és kémiai tulajdonságait, az éghajlati behatásokat, s a növény- és állattársulásokat. Mindezekből máris kitűnik, hogy valamely halfaj unk származási helyének legalaposabb tanulmányozása esetén sem fogjuk tudni az eredeti környezetet pontosan le utánozni. Egyrészt aránylag még igen kevés a megfelelő helyszíni leírás, tanulmány trópusi díszhalaink természetes lakóhelyeiről, másrészt például növényanyagban igen kevés a választék s beszerzési lehetőség ahhoz, hogy valamely vidék speciális vízalatti tájképét általuk kialakíthassuk. Mégis igen jelentősnek kell tartanunk a biotop-akvárium kérdését, hiszen trópusi halaink környezetviszonyainak, környezetigényeinek alaposabb tanulmányozása vezetett el ahhoz, hogy ma már egy egész sor kényesnek, akváriumban nem szaporíthatónak tartott halfaj t sikeresen tudunk medencéinkben szaporítani és felnevelni. A nagy társas akváriumok tarka, vegyes népessége kétségkívül szemet gyönyörködtető dísze lakásunknak. Mindamellett a biológiai szakköröknek szemlél-

tetési, didaktikai szempontból, a tenyésztés sel foglalkozó akvaristáknak pedig tenyészsikereik érdekében egyre több figyelmet kell szentelniök biotop-akváriumok létesítésére. Ami egy hal élőhelyének geológiai sajátságait illeti, arra jó példa a vitorlás hal (Pterophyllum) körül folyó újabb vita. Ladiges szerint a vitorláshalak az Amazonasz és mellékfolyóinak sziklásfenekű zónáiban élnek, a Cichlasoma fe stiv um és Cichlasoma severum társaságában. Meinken viszont a kiöntéses partok nádzónáját, parti övezetét jelöli meg a vitorlás hal szű kebb lakóhelyéül. Valószínűleg időszakonként (ívási idő, száraz évszak) e haltársulás rajai változtatják tartózkodási zónáikat, s így mindkét szerző nek igaza lehet. Mindebből az a tanulság, hogy ezen halak közös bemutatása nagy, magas medencékben, sziklaaljzattal, háttérben sásszerű növényzettel, esetleg néhány tő Vallisneria giganteával a legszemléltetőbb. Az éghajlati behatások tanulmányozása révén ma már tudjuk, me1y halfajok milyen hőmérsékletű vizet kívánnak, kedvelik-e a napfényt (pl. labirint-halak), vagy csak szűrt fényt, esetleg árnyékolás t követelnek meg. Ezeket az adatokat a halleírások adják meg az ugyancsak egyre jobban kikutatott speciális fizikai és kémiai vízkövetelményekkel (pH, keménység, oxigéntartalom stb.) egyetemben. A vízoszlop magassága is jelentős tényező lehet. Az ikrázó fogaspontyokhoz tartozó afrikai Aphyosemionfajok például alacsonyvizű kis afrikai pocsolyákban élnek; akváriumban is ezért csak sűrűn beültetett alacsony vízréteg mellett érzik jól magukat. U gyanakkor a már említett vitorlás halak csakis magas vízoszlop mellett fejlődnek megfelelően.

A mozgékony, fürge, csapatokban úszkáló halfaj ok mindig kellő kiúszóteret kívánnak meg. így az ázsiai díszmárna-féléknél, dánióknál, razbóráknál a növényzet mindig a háttérbe kerüljön, s az előtérben lehetőleg csak néhány tő, vagy bokor legyen, melyek között azután vidáman kergetőz hetnek ezek a társaságot kedvelő halak. A vízinövény társulásokat illetően - mint mondottuk - nem tudunk kellő eredetiséget kialakítani, de azért stílszerűek tudunk lenni, ha egy-egy földrész halainak akváriumába lehető leg ugyanazon földrészről származó vízinövényeket is ültetünk. H. Prcy a következő vízinövény-társítás okat ajánlja a különböző földrészekről' származó trópusi haltársulások biotop-akváriumaiba: Azliai uoporl -

labiril1lhalak részére:

Ambulia-félék, vízi páfrány (Ceratopteris) leültetett formában, Cryptocoryne-félék, Hygrophila polysperma (indiai vfzicsillag növtny, nálunk még nincs elterjedve), a víz SZÍnén: vizi páfrány (Ceratopteris) úszó alakja, Pistia.

At1iai uoport -

tIIltmárnálc réJzére:

Vallisneriák, Ambulia-félék, Cryptocoryne-félék, Hygrophila, Acorus. AZliai csoport -

egyéb ponty-félék (Danio-, Esomlls-, Rasbora-, Tankhtbys- Jlb.-félék) Itámár

Ambulia-félék, víz alatt leültetett vízipáfrány, Nitella, Riccia, Hygrophila, Vallisneriák, a víz szinén: úszó vízipáfrány, Pistia. Azsiai csoport -

indiai bölcsósZájú halale (E/roplus) réJzére:

Cryptocorynák, Vallisnedák. Afrikai csoport -

talajt nem forgató bölcsószájú halak [Ochl/dák] ré,rzére:

VaUisneriák, víz alatt leültetett vizipáfrány (Ceratopteris), Aponogeton-fajok. Afrikai Cloport ponty-félék, ikrázó fogaspontyok számára:

Vallisneriák, leültetett vízipáfrány, Aponogeton-fajok, Nitella, Riccia, vízen úszó 'fízipáfrány-félék. Dél-amerikai uoport - pontylazacok é,r törpe ckb/idák ré,rzére: Cabomba-félék, Myriophyllum, Elodea (Helodea)-fajok, Heteranthera, Ludwigia, Vallisneriák. Dél-amerikai Cloport - kellé,rsé turkáló ckhlidák számára: Erőteljes növények cserepekbe ültetve és a fenékhomokréteggel körülvéve. Saggittariák. A vízben szabadon úszó Helodea csomók. A víz színén úszva: vízen úszó vízipáfrány, Azolla, Eichhornia.

Dél-amerikai &Ioport -

Pteroph)'llum, Symphy,rodoll éJ Cichlasoma fuli/Jum ré,rzére:

Vallisneria gigantea, Saggittariák, Echinodorus tenellus (amazonas zi kardfa, nálunk még nem terjedt el). Dél- is közép-amerikai 'Ioport -

elevenszülő

halak rÍJzére:

Myriophyllum-fajok, Cabomba-fajok, Nitella, Riccia, Azolla, vizenúszó páfrány (Ceratopteris).

Ludwigia-fajok, a víz színén:

A vízinövény társítás ok rendezéstechnikai kivitelezésénél persze nem szükséges mereven a Frey-féle összeállítási csoportokhoz ragaszkodnunk. Sokszor a rendelkezésünkre álló növényanyag sem teszi ezt lehetővé. A megfelelő "hazai" növényzet kiválogatás át egyébként elősegíti az a táblázat, amely előfordulási helyeik szerint csoportosítja az egyes vízinövény féleségeket. A hidegvízi és trópusi akváriumi halak biotop-szerű csoportosítá: sait szintén megtalálhatjuk a táblázatok között. A talajt illetőleg még néhány szempont: köves, durva kavicsos fenék a folyóvizekre, a finom homokos fenék a tavakra, az iszapfelrakódásos fenék a kisebb tavak parti z6nájára, de főleg a mocsarak, pocsolyák aljzatára jellemző. Folyóvízben élő halak akváriumában igen stílszerű lehet néhány "vízhordta és a fenékre rakódott" faág is, amely később szépen bealgásodik, esetleg néhány hínárféle szövi át. A parti zónában élő, vagy a sűrű bozóto-

kat kedvelő halak medencéjébe pedig kifogástalanul kimosott, sűrű gyökércsomókat (fűzfagyökér, vagy valamely Graminea bojtos gyökere) is szoktak belógatni, melyek idővel szépen bezöldülnek, változatosabbá teszik a vízalatti táj képét és kitűnően alkalmasak ikrázási aljzatul. A biotop-akvárium rendezéstechnikai problémáinak felvetésével korántsem az volt a célunk, hogy az akvaristát mindjárt akvarizálás ának kezdetén ilyen megkötöttségek, nehézségek elé állítsuk, hanem az, hogy megmutassuk számára azt az utat, melynek révén a későbbiek folyamán állatainak tartása, szemléltetése és szaporítása terén komolyabb eredményekhez juthat.

AZ AKVARIUM BENÉPESÍTÉSE

a) Vízinö·vények

Az akvárium növényzetét vízalatti, vízen úszó és (vagyis mocsári) növények képezik.

vízből kiemelkedő

t. Mosza/ok (algák)

A vízalatti növények nagyrésze: moszat (Algae). Az algák ugyanis, - ezek a többnyire apró, virágtalan növények - az akvárium elválaszthatatlan tartozékai. Vízzel, homokkal, a beültetett növényekkel, vagy akár állatokkal kerülnek a medencébe, és ott kedvező viszonyok között gyorsan elszaporodnak. Akvarisztikai szempontból nevezetesebb csoportjaik: A k ékmosza/ok (Cyanophyceae) , a kovamoszatok (Diatomeae), zöldmoszatok (Chlorophyceae) , konjugáló 1J/Oszatok (Conjugatae), barna moszatok (Phaeophyceae) , vö'rö's moszatok (Rhodoph)'ceae) és csillárka-félék (Charales). A túletetés által felgyülemlett ételmaradékon, vagy pedig az enchytraeusetetés sel a vízbe került földön kékeszöld bevonat jelenik meg, a nyálkás kenőalgák telepe. Sokszor látni olyan akváriumban is, ahol feketeföldet tettek a homok alá, de nem szigetelték kellőképpen az üvegtől. Ilyenkor az üveg mentén felhúzódik a homokra és bevonja a növényeket, majd azok fulladását idézi elő. Természetes, hogy kíméletlenül irtanunk kell. (Algairtás módjait lásd: A berendezett akvárium gondoZása című fejezetben.) Ha kenetet készítünk belőle és azt a mikroszkóp lencséje alá helyezzük, az Oscil/atoria new kékmoszat sejtmag nélküli sejtfonalait fogjuk látni, amint tengelyük körül forognak, tehát látszólag imbolygó mozgást végezne k. Osztódással szaporodnak. A savanyú vizet nem szeretik; legjobb pusztítási módjuk tehát a víz pH-értékének csökkentése, a viz lesavanyítása. Az akvárium.üvegfalainak barna bevonatát főleg kovamoszatok képezik. Megjelenésük hiányos megvilágításra utal. Dobozszerűen egymásbaillő két kovapáncélfél borítja sejttestüket. Szaporodásnál a két páncélfél egymástól szétválik és mindkettőből felső rész lesz, miközben a "doboz alja" pótlódik. így sorozatos osztódásnál az utódok fele egyre kisebb lesz. Végül még mielőtt teljesen eltörpülnének, levetik páncéljukat és a csupasz

Kovamoszatok aj Cymbella gastroides, hj Epitemia turgida. (Erősen nagyítva.)

sejtek (au..'{osporák) felnövekednek a fajra jellemző nagyságúra, majd új páncéllal veszik magukat körül. A rendkívül finom rajzolatú és változatos alakú kovapáncélokat a mikroszkópi lencsék optikai feloldóképességének vizsgálatára szokták használni. A zöM algák, mint a nevük is mutatja, élénkzöld színűek. Lebegő fajaik (pl. Microrystis flos a quae) "vízvirágzást" okoznak. Másszor ostoros egysejtűek (Euglena viridis) zöldítik be az akvárium vizét. Bár napközben oxigént fejlesztenek, éjszaka a halak fulladását idézhetik elő. Egyben a már nem egészen apró halak növekedését gátolhat ják, mert nem egyszer valóságos Microcystis "lekvárból" kell kiszűrniük a nagyobbszemű táplálékot. Eltekintve a nem kívánatos esztétikai hatástól, túlzott szaporadásukat a már felsorolt szempontok miatt fénycsökkentéssel gátolni kell. Máskor az üvegen képeznek bevona tot a zöld moszatok, vagy fonalas alakban (Cladophora) jelennek meg, vattaszerű pamacs okat képezve. Ivaros és ivartalan úton szaporodnak. A Cladophora moszat sejtfonalai elágazók és ezért érdes tapintatuk van, ellentétben a nem elágazó fonalú, selymes tapintatú Spirog)/rával. A Spirogyra már konjugáló moszat, ami annyit jelent, hogy a két egymás mellé kerülő fonal sejtjei között közlekedő csatorna keletkezik. Ezen a csatornán átvándoral az egyik fonal sejt jeinek tartalma a másik fonal sejtCsil1árka moszat jeibe. A sejtek tartalmának összeolvadásából új sejt keO'hlella flexilis) letkezik és így új moszat fejlődik. 64

,4 Békanyál-moszatok

aj Cladophora. b) Spirogyra. (mindkettő

erősebb

nagyitással).

B Zöld szemes ostoros (Euglena viridis) nagyftva).

(erősen

8 A vikiis és barna moszatok inkább a tengeri akvárium díszei. A vörös moszatok egyes fajai ugyan édesvizekben is élnek, de ezek csak ritkán szoktak föllépni akváriumban. Ilyen például averesbarna békagyöngy-moszat, a Batrachospermum moniliforme. A legfejlettebb algák közé tartoznak a csillárkajélék. Aki nem tudja, hogy ezek moszatok, szárral és levéllel bíró növényeknek nézné őket. "Száruk" és levélszerű képletük azonban szövetileg eltér a valódi szártól és levéltől. Akváriumba a Nitella flexilis-t szokták ültetni. Kitűnő ikráztató növény. Ha egyszer sikerül megtelepíteni, dúsan szaporodik.

2. V í Z a l a t t i (s u b m e r s) n ó· v é ny e k. Vízalatti (submers) növényeken értjük azokat a különböző rendszertani csoportokba (mohák, harasztok, virágos növények) tartozó vIzi növé5

LáQYi-Wic.iQgcr: Akvarisztika

(43)

nyeket, amelyek általában a talajhoz rögzülnek, de a víz színét elérő száruk s leveleik a víz színe alatt elhajlanak. Egyes fajok (Elodea, Potamogeton) begyökeresedés nélkül - szabadon lebegve is díszlenek, mások a változó környezetviszonyokhoz alkalmazkodva olykor úszólevelű, illetve vízből kiemelkedő (paludáris) formát is öltenek (Sagittaria, Ludwigia, Cryptocoryne) . Az akvárium magasabbrendű növényei főleg a hínárfélék (Helobidae) közül kerülnek ki. Legismertebb a dél-európai fűszeru Va/lisneria spiralis. Ez hazánkba betelepitve a tatatóvárosi Fényes-fürdőn, a Lukács-fürdő mögötti Malom-tóban és a Római-fürdő tavában fordul elő. Ez utóbbi helyen bár újabban ismét terjedőben van, kímélj ük állományát és hagyjuk meg a botanikai tudomány számára. Nevét onnan kapta, hogy termős virágai spirálisan csavarodó, hosszú virágkocsány végén ülnek. Porzós virágai a víz alatt fejlődnek és a hullámok végzik a beporzást. Akváriumban leginkább vegetatív úton, indákkal szaporodik. Egyik legkiválóbb oxigéntermelő növényünk. Változata a nagytermetű varr. gigantea, és a kisebb termetű varr. torta, mely utóbbinak a levelei csavartak. A dél-amerikai származású Cabomba aqllatica finomra szabdalt levelei kettesével állanak a szár csomóin. Akvaristák általában előnyben részesítik a sűrűbb és alacsonyabb termetű bokros hajtásokat, a hosszú és ritkább levelű hajtásokkal szemben. Közeli rokona a Cabomba coroliniono, melynek levelei kevésbé szabdaltak. A trópusi Azsiában honos Amblllia sessi/if/ora hasonlít a Cabombához, de nagyobb és sűrűbb levelei vannak. A miskolc-tapolcai Csónakázótóba betelepítve tömegesen tenyészik. A Cabombához hasonlóan tápdús talajt kíván, amellett nagy a fényigénye. Tehát csak világos helyre ültessük. Üzleti forgalomba azért kerül ritkán, mert hajtásai nagyon törékenyek és ezért nehezen szállítható. Az Elodea canodensis Észak-Amerikából származik. A mi vizeinkbe is behurcolták és többek közt a Duna holtágaiban buján tenyészik. Egyidőben nálunk is féltették tőle a hajózható folyókat, mert Belgiumban és Hollandiában a hajózás átka lett. Annyira Fölül: az Ambulia, lent: a Cabomba levele benőtte ugyanis a folyókat, hogy a

vizet kiszorította medréből. Ezért kapta az átokhínár nevet. Az előzőnek mintegy nagyított kiadása az E/odea densa. A dél-afrikai E/odea crispa nagyon hasonlít az E. densához, de levelei ívben lefelé hajlanak. Minden Elodea faj sok oxigént fejleszt. A hazai Myriopf?yllum vertici//atum és sPicatumná/ hálásabb ak a külföldi Myriophyllumok, mert egész éven át díszlenek. Ilyen a M. scabratum, a M. affinis e/atinoides és M. proserpinacoides. Valamennyi Amerikában honos. A barnás színtónus különösen a M. scabratumná/ nem a pusztuló hajtás, hanem az egészséges növény sajátsága. A barna szín erős fényben termelő dött védőfesték, mely a fény későbbi csökkenésével eltűnik. Nagy közkedveltségnek örvend az akvaristák között a Ludwigia a/ternijolia és L. Mu/erti. Mindkettő eredetileg mocsári növény, de ha nem túl sekélyakváriumban tartjuk, vízalatti hajtásait kifejleszti. A széleslemezű leveleknek csak a "színe" zöld, a levélfonák lilásvörös. Hazai rokonuk a Ludwigia pa/ustris. A Ceratopf?yllum demersum és submerSUHJ kemény, törékeny levelei vi1lásak. Nagyobb álló- és lassan folyó vizeinkben közönségesek. Csak hajtásuk csúcsai telelnek át és tavasszal új növények fejlődnek belőlük. Előnyük, hogyegyszerűen a vízbedobva is akár évekig díszlenek. A mexikói Bacopa amp/exicau/is kis gömbölyded levelei vaskos száron ülnek. A fűtést nem kedveli. Sokkal hálásabbak nála a kontyvirág-félékhez tartozó, bokros, indiai CO'Ptocoryne-k. Kevesebb fénnyel is jól beérik, mint sok más vízinövény. Változatos leveleik kel méltó díszei a legszebb trópusi halakkal benépesített medencéknek is. Kehelyalakú virágaik vannak . . Nálunk ez ideig főleg a kisebb termetű és keskenylevelű C,:)'jJtocofJme Nevi/lii (Wi//isH), a fodroslevelű C. Beckettii, a már nagyobb és szélesebb, simalevelű C. ciliata és az egészen széles, sötétkékes zöld levelű C. Grifjithii terjedtek el. Az ugyancsak sötétkékes zöld levelű C. cordata főképp abban különbözik az előbbitől (nálunk gyakran összetévesztik a két fajt), hogy kehelyvirága sárga, szemben a C. Griffithii bordópiros virágával. Valamennyi Cryptocoryne-faj szereti a homokalatti tápdús feketeföld réteget és a meleg akváriumvizet. A különféle Cryptocoryne-fajok meglevélformájuk alapján. Balról Allóvizeinkben gyakoriak a Potamo- határozása jobbra: C. NeviJJii, C. Beckettii, C. ciliata, C. corda ta, C. Griffithii. getonok. A Balatonban nagy tömeg5*

ben fordul elő a runáros békaszőlő, a Potamogeton perfoliatus. Akvarisztika célokra jobban megfelel a Potamogeton densus. A fodroslevelű P. crispus lassan foly6 vizek lak6ja. Akváriumba ültetve csak egészen lágy vízben marad meg, csapvízben csak akkor, ha leveléről kis ecsettel naponta lesodorjuk a kivá16 vízkövet. A Sagittariák vízalatti levelei a Vallisneria levelekhez hasonlítanak. A vizfeletti lándzsás, a vízen úsz 6 tojásdad és a vízalatti szálas levelek a hazai nyílfüvön, aSagittaria sagittiJo!ián j61 megfigyelhetők. Rokona az észak-amerikai Sagittaria natans. Vízalatti hajtását elég nehéz a Vallisneriát6l megkülönböztetni. Ugyancsak indákkal szaporodik, de gyökere a Vallisneria gyökérrel ellentétben nem barnásszínű, hanem fehér. A kínai nyílfű, aSagittaria chinensis tőlevélr6zsája oldalt ívben szétborul. Sajnos akváriumban tenyésztve levelei idővel elkeskenyednek és az egész növény Vallisneria-szerű külsőt vesz fel. Különösen ikráztatásnál nélkülözhetetlen a forrásokban, patakokban, sőt á116vizeken is a kövekre, faépítményekre telepedett vízimoha, a Fontinalis antipyretica. Hazánkban nemcsak a Fontinális, hanem ennek számos rokona is él, melyeket az akvaristák nem egyszer helytelenül "Fontinalis gracilis" gyűjtőnéven emlegetnek. Ilyen az Ambfystegium ripárium is. A közismert tündérr6zsákhoz hasonl6 aZalában, Rábában és a Tisza holtágaiban gyakori sárga vízitök, a Nuphar luteum. Termete miatt nem volna alkalmas akváriumi tartásra, de szerencsére vannak a Nymphaeák leveléhez hasonl6, vízen úsz6 bőrnemű levelein kívül világoszöld vízalatti levelei is. Ezek rendkívül tetszetősek az akváriumban. Előnye sok más hazai növénnyel ellentétben, hogy zölden telel át. Sok fényt kíván. Minthogy gyökérgum6jában elég sok tartaléktáplálékot raktároz, egy akváriumba csak egy-két Nuphar tövet szoktunk ültetni. 3. V í Z e n li s Z ó n jj v é n y e k. Kisebb pocsolyák, vizesárkok, mocsarak, holtágak és tavak védettebb részein olyan vízinövények is élnek, amelyek abban különböznek az előbbi ekben tárgyalt vízinövényektől, hogy leveleik a víz színén tutajszerűen úsznak, vagy részben a víz felszínéről ki is emelkednek, gyökereik pedig nem a talaj ba kapaszkodnak, hanem a vízben szabadon alá16gva, magáb61 a vízből szívják a szükséges tápanyagokat. Az akváriumi növényeknek ez a csoportja oxigénfejlesztés szempontjáb61 nemigen jön számításba, de a természetes környezet utánzása érdekében nem mondunk le betelepítésükről. A vízen úsz6 növények azonban nemcsak a medence díszéül szolgálnak, hanem az erősebb megvilágítást kerülő halak (pl. a vitorlás

halak) számára árnyékot nyújtanak a felülről beeső napsugarakkal szemben. Védelmet biztosítanak a labirint-kopoltyús halak (paradicsomhalak, gurámik stb.) ikrázáskor fújt habfészkének, más trópusi halak (pl. az ikrázó fogaspontyok) pedig előszeretettel rakják petéiket a bojtosgyökérzetű úszónövények (Pistia, Eichhornia stb.) dúsan alácsüngő gyökérsűrűjébe. A hazai úszónövények télen még fűtött medencében is elpusztulnak s a külföldieknek egy részét is csak üveglappal letakart lapos tálak lucskosra nedvesített vékony tőzeg vagy lápföld réteg én lehet átteleltetni. A vízen úszó növények szeretik a jó napos megvilágítást. Leveleiket általában üveg letakarással kell védeni a beporosodástól. Kedvező megvilágítás esetén igen gyorsan szaporodnak, s rövid időn belül elzárhatják az egész vízréteget a levegőtől, amit ritkitással meg kell akadályoznunk. A vízen úszó hazai növények közüllegközönségesebbek a különböző vlzi/encsék (Lemna). Apró virágos növények, melyek azonban medencéinkben inkább sarjakat hajtva sokasodnak. Levélkének tűnő apró törzsük alatt nemcsak fonálszerű kis gyökérszálak, hanem sokféle halellenség (hidra, vízipoloska, különféle parazita) is megbújhat, ezért mielőtt medencénkbe betelepítjük, fertőtlenÍtsük őket 10-15 percig lO%-os konyhasóoldatban, esetleg káliumpermanganát fürdőben (literenként l centigramm kristályos káliumpermanganát). A fertőtlenítő fürdő után néhányszor még tiszta vízben öblitsük át a növényeket s csak úgy helyezzük őket akváriumunkba. Leggyakrabban telepített fajaik a kis vizi/enese (Lemna minor), a bibircsa/akú béka/enese (Lemna gibba), a keresztes vízilencse (Lemna trisculca) * és a nag)' békalencse (Spirodela poiJ'rrhiza). A vizilencséknél kevésbé hálás akváriumban a víZi rucaörijm (Salvinia natans). Tojásdad szőrös levelei közül az alulálló harmadik sor gyökérszerű fonalakká alakul át. Közvetlenül a víz színe alatt tömött, párná s csomókban díszlik a halványzöM vízimoha (Riccia jluitans). Nagyon hálás vízinövény, mely sok oxigént is fejleszt és jó megvilágítás mellett fűtött helyen át is telel. Mind a Salvinia, mind a Riccia közeli lelőhelye a Lukács-fürdő mögött bekerített Malom-tó. A külföldi vízen úszó növények közül nálunk legelterjedtebbek a sallangos vízipáfrány (Ceratopteris thalictroides) és a szögletes vízipáfrány (e. deltoidea vagy e. cornuta). Üdezöld páfrányszerű leveleiken apró sarjak fejlőd nek, melyek az anyatőről leválva a víz színére emelkednek és gyökereket hajtanak. A már fejlettebb gyökérzetű példányokat a homokba leültetve, mint vízalatti növényeket is nevelhet jük. Sok fényt és meleget kivánnak.

* Fővárosi

közeli begyűjtőhelye a Római-fürdő előtti rét vizesárka.

Levélzetük igen törékeny. A trópusi v/Zi saláta (Pistia stratoides) levelei meleg, páratelt levegőt és sok fényt igényelnek; a fedőüvegről visszacsepegő víztől és a gyenge megvilágítástól azonban könnyen penészednek. Dús gyökérzete a felszín közelében tartózkodó trópusi halak kedvelt ikrázóhelye. Még nagyobb úszónövény a dél-amerikai viZi jácint (Eichhornia crassipes). Hatalmas bojtos gyökérzete van. A vízből magasan kiemelkedő kerek leveleinek töve hólyagszerű tutajjá duzzadt. Igen szép liláskék virágai vannak. Nagy medencét igényel. Nevezetesebb külföldi vízen úszó növények még az apró mohaszerű AzolIa caro/inialla, a hazai rucaörömmel rokon délamerikai Salvinia auriculata, az észak-amerikai békatutaj, a Limnobium spongiae és a mexikói Hydrom)'stia stolonifera. 4. Oszó/eveltí és víZből kiemelkedő IIJocsári nö·vények.

A mocsári (paludáris) növények erős gyökerei a tápdús iszapba kapaszkodnak, s leveleik vagy a víz szinén úszva terülnek el, vagy száruk a vízből kiemelkedve hajt ~zárazon álló leveleket és virágokat. Ősszel legtöbbjük elpusztul, de áttelelő tőkéjük tavasszal újra kihajt. Virágzás ukhoz tápdús talaj és sok napfény szükséges. Tőkéjük feldarabolás a, vagy magvak útján szaporítják őket. A terebélyes gyökérzet, s a szétterülő nagy levélzet miatt sok helyet igényelnek. Tőkéjük korhadó részei és szerves bomIástermékeket tartalmazó földjük miatt még alapos homokszigetelés mellett sem használnak az akvárium vizének. A vízalatti oxigéntermelés szempontjából nemigen jönnek számításba. Ezért társas és szaporító medencéinkbe csak néhány - homoktalajban is díszlő - kisebb fajukat szoktuk beültetni, míg a többit inkább kerti dísztavakba, vagy külön számukra berendezett paludáriumba helyezzük el. A mocsári akvárium vagy pallldárillm széles, lapos akváriummedence, melyet nem takarunk le fedőlappal. A szélesre méretezett üvegmedence fenekét közepén egy 10-15 cm magas hosszanti üveglappal két részre osztjuk. Az elülső fenékrész homoktalajába ültet jük a vízalatti (submers) növényeket, a hátsó - üveglappal elválasztott - részbe köröskörü! 10-15 cm-es homokkeretbe ágyazott jó kerti földbe ültet jük a vízből kiemelkedő- és úszó levelű paludáris növényeket, míg a vízfelszín szabad részeire vízen úszó növényeket helyezünk. Az üvegosztásos, teraszos megoldás helyett szokták a paludáris növényeket még külön virágcserepekbe ültetve is a homok közé ágyazni. Az így berendezett mocsári akvárium valóságos paradicsoma akárásznak, compónak, réti csíknak és lápi pócnak, a külföldi 7()

halak közül a tüskés pikónak, fátyolfarkú aranyhalnak, paradicsomhalnak és még több más halnak is. Az idetartozó hazai növényfajok közül a vízalatti növényeknél emlékeztünk meg a nylljlJről (Sagittaria sagittifolia), melyet akváriumainkban vízalatti alakjában nevelünk, de van úszólevelű és vízből kiemelkedő alakja is; előbbi tojásdad, utóbbi felfelé álló lándzsaalakú levelekkel. Ugyancsak hazai, a már szintén ismertetett úszólevelű vízitök (Nuphar lutcum) is, amely nevét sárga virágáról nyerte. Rizsföldeinken egyre terjed és már gyomnövény számba megy d vizi négy/cvcllJ lóhcre (Marsilia quadrifolia). A tőzeges láptalajt kedveli. Csak fiatal töveket telepItsünk át belőle az akváriumba. A hazai fajok közül megemlítjük még a Soroksári-Dunaágban ma is elég gyakori sll(ymot (Trapa na/ans) , a cse/kákát (Heleocharis aciclllaris, H. pallls/ris) , valamint a sötétzöld, kemény, merev levelekből bokrot képező mocsári kálmost (Acorlls graminells). Ennek igen szép tarkalevelű változata a törpe japán kálmos (Acoms graminells var. pllsil/lls). A külföldi paludáris növények közé tartoznak tulajdonképpen a délázsiai Cryptocoryne-fajok is. Ezek alacsony vízbodtásnál szívesen kihajtanak a vízből és ilyenkor virágzanak is. Akváriumainkban azonban, főképp ha magasabb vízbodtást biztosítunk számukra, vízalatti életformára kényszeríthetjük őket; így is szépen díszlenek. Ezért bővebben ezekkel is a submers növények csoportjában foglalkoztunk. A legkedveltebb úszólevelű növények a tavi rózsák (Nymphaeaceae) és trópusi rokonaik, a lótuszok, a nelumbók. Pompás virágaik fehér, sárga, narancs, rózsaszín, vörös, világoskék és lila sZÍnváltozatokban fordulnak elő. Külföldi kertészetekben a tavi rózsák számos változatát tenyésztik kerti dísztavak és üvegházak medencéi részére. Még nagyobb akváriumba is csak kisebb, fiatal hajtásaikat csempészhetjük be. Nálunk előforduló fajok: az eredetileg honos, mindenütt közönséges fehér tavi rózsa (Castal;a alba), a Lukács-fürdő mögötti Malom-tóban élő, kékvirágú Nymphaea coerlllea, és a Keszthely mellett, Hévizen megtalálható NJlmphaea therma/is.

AKVÁRIUMI NÖVÉNYEK

6 1. Csavartkocsányú valiznéria (Valhsneria spiralis.) 2. Csavartlevelű valiznéria (Valhsneria torta) levélalakja. 3. Gyúrős swlőhinár (Myriophylhun verticillatum). 4. Ausztráliai ambúha (Ambulia sessiliflora). Fűzéres süllőhínár (Myriophyllillll spicatum). 6. Érdes borzhínár (Ceratophillum demersum).

10 12 7. Óriás valiznéria (Vallisneria gigantea) levélalakja. 8. Nyílfű (Sagittaria sagittifolia) levélalakja. 9. Tündérhínár (Cambomba aquatica). 10. Kanadai átokhínár (Elodea canadensis). 11. Afrikai átokhínár (Elodea densa crispa). 12. Bozótos süllőhínár (Myriophyllum scabratum).

13.

Kislevelű

vízikehely (Cryptocoryne Nevilhi). 14. Sárga vízikehely (Cryptocoryne cordata). 15. Szőrös vízikehely (Cryptocoryne cilíata). 16. Fodroslevelű vízikehely (Cryptocoryne Beckettii).

/9 17. Piros vízikehely (Cryptocoryne Griffithii). 18. Aprólevelei bakopa (Bacopa amplaxicauhs). 19. Karohniai mohapáfrány (Azolla caroliniana). 20. Vízi saláta (pistia stratoides).

21. Pirosfonákú ludwigia (Ludwigia Mulerti). 22. Csetkáka (Heleocharis acicularis).

26 23. Madagaszkári rácsos vízikalász (Aponogeton fenestralis). 24. Hínáros békaszőlő (potamogeton perfohatus). 25. Fodroslevelű békaszőlő (potamogeton crispus). 26. Halványzöld vízimoha (Riccia tluitans)

27. a) Törpe vízilencse (Volffia arrhiza); b) Kis vízilencse (Lemna minor); c) Bibircs alakú vízilencse (Lemna gibba); d) Keresztes vizilencse (Lemna trisulca); e) Nagy békalencse (Spirodella poLyrrhiza). 28. Sallangos vízipáfrány (Ceratopterys thalíctroides) leültetett alakja. 29. Forrásmoha (Fontinalis antipyretica). 30. Vízi rucaöröm (Salvinia natans).

31. Vízi jácint (Eichornia crassipes). 32. Sulyom (Trapa natans). 33. Szögletes vízipáfrány (Ceratopterys deltoidea) úszó alakja. 34. Négylevelű vízilóhere (Marsiha quadrifolia).

35. Japán kálmos (Acorus gramineus var. pusillus). 36. Fehér tavirózsa (Castalia alba v. Nymphaea alba). 37. Vizi tök (Nuphar luteum).

b) AI/a/ok

akvarista munkája közben akaratlanul is találkozik gerinctelen vízi szervezetekkel: gondoljunk csak a Daphniára, Tubifexre és más táplálékállatkákra. Miközben élő haleleséget gyűjt, apró vízipoloskák és vízibogarak is kerülnek hálójába. Medencéjének üvegfalát vízicsigák tartják tisztán. Gyakran élősködő egysejtűek, vagy különböző "férgek" ellen harcol, amikor halait gyógyítja. A legtöbb akvarista csak a halak természetutánzó otthonának tekinti az akváriumot. Érthető ez, hiszen a gerinces állatok közül egyedül a halak osztályának tagjai vannak életük minden szakában vízhez kötve. A legtöbb gerinctelen vízi szervezet nem is tartható együtt a halakkal, mert vagy a halak tesznek bennük kárt, vagy ők a halakban. Ebből viszont csak az következik, hogy külön akváriumot érdemelnek, vagy legalábbis egy elemüveget, hol életük megfigyelhető. - Mert van rajtuk mit figyelni: talán seholsem érvényesül annyira a létért való küzdelem, mint pont a vizek "csendes" birodalmában. Élősködőkről és haltáplálék állatkákról külön fejezetben szólunk. Ezért nem beszélünk itt az egysejtűekről sem. l. Édesvizi gerinctelen áJ/alok A legegyszerűbb soksejtű állatok aszivacsok. Alszöveteseknek mondjuk őket, mert lényegében testük egyszerű sejttársulás. A szivacsok testében sem igazi szöveteket, sem igazi szerveket nem találunk. Édesvfzben csak kovaszaruszivacsok fordulnak elő. Vázukat kovatűk és ezeket összetartó spongin hálózat képezi. Ismertebb állóvízi fajaik a lavi szivacs (Spongilla 'act/slris) és a törékeny szivacs (Spongilla fragilis). A balatonfüredi fürdő ház oszlopain találták meg a Szunda-szigetekről és egyes oroszországi foly6kból ismeretes Spongilla Carteri-t. A hidrák a csalánozók állattörzsébe tartoznak. így közeli rokon ság ot tartanak fenn a tengerek pompás virágállataival. Az egész állat lényegében egy kettősfalú zsák, hosszú tapogatókarokkal. Ez utóbbiakon csalánsejtek

ülnek, amelyeknek feladata a zsákmány megfogása és megbénÍtása. Halivadékra veszélyes. Ivaros szaporodása mellett főleg bimbózással szaporodik, ami annyit jelent, hogy testén dudor keletkezik, ez egyre nő, miközben az anyaállathoz hasonló alakot ölt, és végül leválik róla. Akváriumunkban rendszerint megtelepszik a zöld moszatokkal együttélést folytató zóid hidra (Chlorohydra viridissitlJa), vagy a '!Jeles hidra (Pe/tlJatohydra o/igactis). Irtásuk ammoniumnitrát oldattal történhet: 10 liter vízre l gramm ammon iumnitrát. Ilyenkor a halak bennmaradhatnak a medencében, az ammoniumnitrát ártalmatlan rájuk nézve; vÍzcsere sem szükséges a hidrák elpusztítása után, a növények az ammoniumnitrátot mint tápanyagot feldolgozzák. Szokták elektromos ütésekkel is irtani oly Hidra. módon, hogy egy zseblámpaelem két pólusát sárgarézdróttal kötik össze. Ily módon elektromos tér létesül a vízbemártás után a két drót között, mely a hidrák halálát okozza. Kitűnően irtja a hidrákat a trópusi dÍszhalak közül a kék gurámi (Trichogaster trichopterus var. sumatranus). Gyakran látunk az akvárium üvegfalán fűzfalevélalakú lényeket mászkálni, amint meztelen csigákhoz hasonlóan csúsznakelőre. Ezek az ó'rvé'!Jférgek (Turbellária)

Planáriák (örvényférgek) két típusa.

képviselői

(planáriák). Nevüket a testüket beborító csillang6król kapták, amelyek csapkodásukkal vÍzörvénylést keltenek.

Bú várpók

Karcsú víziskorpió

Közönséges víziskorpi6

Hanyattúszó vízipoloska

Folyamatos siklásukat bőséges nyálkaelválasztás teszi lehetővé. Ivaros és ivartalan úton szaporodnak. A halivadékra és az ikrákra veszélyesek. Szaporító medencében tehát ne tűrjük meg őket. Akváriumban gyakori a tejfehér jjrvényféreg (Dendrocoelum lacteum) , vagy a Lukács-fürdő Malom-tavába betelepített és onnan széthurcolt indiai eredetű Euplanaria tigrina. Irtásuk azáltal történhet, hogy apró marhahús darabkákat szórunk a vízbe (vigyázva, hogy ne bontsuk meg a víz biológiai egyensúlyát!) és amikor az örvényférgek rajta összegyűltek, iszaplopóval vagy gumicsővel kiszívj uk. Ha ez sem használ, fogjuk ki a halakat, majd a növényeket és a talajt sós vízzelfertőtlenítsük (50 g konyhasó 10 l vízre). A hengeres férgek egyik képviselője a vizeinkben gyakori kö"zónséges húrféreg (Gordius aquaticus) , amit a nép "víziborjú" -nak nevez. Ugyancsak idetartoznak a haltápláléknál tárgyaltAnguillulá- k (" Mikro"). A kerekesjérgek (Rotatoria) is mind haltáplálékként szerepelnek. Vonatkozik ez a megállapítás még számos gyűrűsféreg fajra (Tubifex, Enchytreus stb.). A vlzigilisztával (Criodrilus lacuum) gyűjtőkirándulásaink Sárgaszegélyű csíkbogár és lárvája

Aeschna és Libellula szitakötölárvák

alkalmával találkozunk. Hasonlít a földigilisztához, de víz alatt él, túrva az iszapot. Orsóalakú nagy petekokonjait a Duna hullámai is gyakran partra vetik. Módosult szervezetű gyűrűsférgek a píócák. Allóvizeinkben vagy lassú folyású patakokban gyakori a lónadáfy ( Haemopis sanguisuga). A vérszívásra használt orvosi pióca ( Hírudo medicinalis) sokszínű mintázatáról Ismerhető fel. Az ízeltlábúakra jellemző a kitinváz és mint a nevük is mutatja: végtagjaik ízekre tagoltak. A rákok kopoltyúkkal lélegzenek, a többiek általában légcsövekkel. Az alsóbbrendű rákok (Daphnia, Cyclops) legfontosabb haltáplálékállataink (l. ott I). A tízlábú rákok közül - amit közönségesen "rák" -nak nevezünk - hazánkban három faj ismeretes: a/oó /a mi rák (Astacus astacus), a kecskerák (Astacus leptodactylus) és a kóiJirák ( Astacus torrentíum). Ez utóbbi a legkisebb fajunk; Budapesthez legközelebb a szentendrei Izbék-paTegzes szitakötök lárváinak különféle házai takban található.

Különféle tornyosházú vízicsigák: l = Folyamcsiga (Fagotia acicularis), 2 = karcsú csiga (Stagnicola palustris), 3 = mocsári csiga (Limnaea stagnalis), 4. = májmételyes csiga (Gaiba truncatula), 5 = pocsolya csiga (Radi x peregra), 6 = nagyszájú csiga (Radix ovata), 7 = fülcsiga (Radix auricularia), 8 = szélesszájú csiga (Radix ovata ampla).

A btlvárpókok (Argyroneta aquatica) minden akvarista tetszését megnyerik. Mint fénylő higanycseppek gördülnek a vízben. Csillogás ukat a szőrzetükhöz tapadt levegő adja, amiből búvárharangjukat feltöltik. így nem kell nekik minden alkalommal a víz felszínére jönni levegőért. A hím potroha hegybe fut ki, a nőstényé lekerekített. Tisztavizű tavakban élnek. Daphnia gyűjtés alkalmával a vízirovarok számos faja kerül be gyüjtő hálónkba. VíZipoloskák: a karcsú víziskorPió (Ranatra linearis), a kb'zöruéges víziskorPió (Nepa cinerea), a ha11J1attúszó poloska (Notonecta glauca) és apró Sigara-fajok hemzsegnek a háló alján a Daphnia között. Nagyobb vízibogaraink a szurokfekete színű csibor (Hydrous piceus) , és a sárgaszegélyií csíkbogár (D)'tiscus marginalis). Ez utóbbi halevő, ragadozó. A csibort viszont együtt tarthatj uk nagyobbtestű halakkal is. Kitűnő algairtó, akárcsak a vízicsigák. Mindkettő lárvája azonban egyaránt veszedelmes halellenség I A szitakötők és tegzesek lárvái ugyancsak vízben élnek. Ez utóbbiak fadarabkákb6l, zöld növényi részekből, vagy csigaházakból álcázott házat építenek maguknak és ezzel együtt mozognak az alzat on. Sokszor azt a benyomást keltik, mintha egy fadarab, vagy törmelékkupac megelevenedett volna.

Különféle akváriumi vízicsigák:

2 l = Sapkacsiga (Ancylus fluviatiJis), 2 = ausztráliai vörös tornyoscsiga (Isidorella proteus, syn.: Bulinus australis).

Tányércsiga (Planorbis corneus)

Édesvízben a puhatestűek közül a csigák és a kagylók fordulnak elő. Amíg a kagylók lágy testét két félből álló teknő borítja, addig a csigákat egy egységes ház védi. A nagy tavikagyló (Anodonta cygnaea) "dajkálja" többnyire a szivárványos ökle ikráit. Folyóvizeinkben a festő kagylók (Unio sp.) a jellemző alakok. A Balatonban rendkívül gyakori a különféle tárgyakra (cölöpök, hajók, nagyobb kagylók) rátelepedő fekete-tengeri eredetű vándorkagyló (Dreissena po(ymorpha). A kagylók különben nem túl "hálás" lakói az akváriumnak, mert nagy felforgatást végezne k, különösen a frissen ültetett, vagy nem elég tisztára kimosott homokú akváriumban. Annál fontosabbak a csigák. Ök az akvárium "köztisztasági beosztottjai" ... Nagy közkedveltségnek örvendenek a piros csigák. Ilyen az amerikai eredetű tányércsiga (Heliosoma nigricans) albinija vagy a tornyos bíborcsiga (IsidarelIa proteus). Ez utóbbit Ausztráliából hozták Európába és nálunk kizárólag akváriumi törzsben él. Lágy vizet kíván. Rokona a Pf!ysáknak, a legjobb algairtóknak. Balracsavarodó kúpos háza van a Nyugat-Európából már hazánk több víz ébe behurcolt Pf!ysa acuta-nak. Eleinte csak állandó hőmérsékletű vizeinkből ismertük, de újabban a Dunában és Tiszában is megtalálták. Pont ellenkezőleg csavarodik a különben hasonló tornyosházú Limnaea csigák háza (Limnaea stagnalis, L. palustris, Radix peregra stb.) A lapos kürtösházú Planorbis- féléknek ugyancsak több faja ismeretes hazánkból (Planorbis planorbis, Anisus sPirorbis stb.). Az eddig felsoroltak mind köpenytüdővellélegzö vízicsigák, ezért időnként a víz felszínére jönnek levegőért. Petéiket kocsonyás burokban rakják le az Fial16 csiga (Vivipara vivipara) akvárium falára vagy a vízinövényekre.

A kopoltyús vízicsigák házukat lemezzel, úgynevezett operculummal zárják el és általában a víz fenekén tartózkodnak. Váltivaroak, a hímnős tüdős csigákkal ellentétben. Allandó hőmérsékletű vizeink (Tata, Miskolc-Tapolca stb.) lakója az apró fekete Theodoxus prevostianus. Zegzugos csIkozatú és három-négy hosszanti övvel díszített házú rokonai: a Theodoxus danubialis és T. transversalis, aDunában élnek. Az elevenszülő csiga (Vivipara hungarica) és V. vivipara nősténye eleven utó- Melanopsis Parreyssi és Melanopsis dokat ellik. A fiatalok a fejlődés első fokohungarica, Püspökfürdőről zatain a petevezető kitágult végső részébe esnek és eléggé fejletten jönnek a világra. A hím bal csápja bunkós párzószervvé alakult, míg a nősténynek két hegybe kifutó csápja van. Ezen az alapon könnyű a nemeket megkülönböztetni. Sajnos télen beássa magát az akvárium homokjába és ezt a szokását még fűtött akváriumban is megtartja. Tengeri csigákra emlékeztetnek a Melanopsis Parreyssi és a M. hungarica. Mindkettő a Nagyvárad melletti Püspökfürdő meleg vizében él és ez egyben egyedüli lelőhelyük az egész világon. A M. Parreyssi a források környékén 34 CO-os vízben fordul elő. A M. hungarica már alkalmazkodott a tóhál kifolyó Pe ce-patak 26-28 CO-ú vizéhez. Ez utóbbi tömegesen található a Pece-patak árapasztó zsilipjén. Sajnos nehezen juthatunk hozzá ehhez a két "élő kövület" -hez, melyek a harmadkor óta maradtak fenn egy változatlanul szubtropikus "oázison". Rokonaik, az ugyancsak tornyosházúFagotia acicularis és aF. Esperi. Melegvízi alakjukat, a Fagotia thermalis-t rendszerint miskolc-tapolcai vagy egri növényekkel cipeljük be az akváriumba. Ha az akvárium gerinctelen állatait jól meg akarjuk figyelni, ne a halakkal közös nagyobb társasakváriumokban, hanem számukra külön berendezett kis akváriumokban tartsuk őket. Egy részüket, mint a halakra vagy az ikrára, halivadékra veszélyes halellenségeket nem is szabad halakkal népesített medencékben megtűrnünk, más részüket pedig mint táplálékállatokat maguk a halak pusztítják el, megfosztva bennünket azok huzamosabb megfigyelési lehetőségétől. Még a tisztogató tevékenységükért egyébként szívesen látott vízicsigákat sem tarthatj uk sajnos sok esetben együtt akváriumi halainkkal. Ragadozó természetű akváriumi halaink Ca nagy testű cichlidák, nandidák, diszsügérek, a nagyobb labirinthalak stb.) még a nagyobb vízicsigáinkat is kíméletlenül elpusztítják, fellakmározzák, de még a kevésbé ragadozó

természetű

fajok is szívesen csipegetik a kisebb csigafajok (főleg a Physák és az albinó kürtöscsiga, meg az Isidorella) csápjait, felfalják petéit és kikelt apró példányait. Ha tehát ezeket a fajokat szaporítani vagy külön megfigyelni kívánjuk, rendezzünk be részükre kisebb négyszögletes elem- vagy akkumulátorüvegeket, esetleg kisebb öntöttüvegű vagy vázas akváriumokat. Berendezésül homokba ültetett, gyorsan regenerálódó hínárféléket (Helodea, Myriophyllum, Potamogeton stb.) alkalmazzunk. A csigák etetés ére SZórjunk a víz színére szárított salátaport (tavasszal apróra vagdalt friss salátalevelet is!) és szárított daphniát. A különféle vízicsigák valóságos paradicsoma egyébként a már ismertetett paludárium (mocsári akvárium) is. Iskolák, üzemi biológiai szakkörök élősarkaiban gyakran tartják a hidrákat tanulmányozás, megfigyelés céljából külön kis akkumulátorüvegekben. Öregebb, lágyakváriumvizet és a könnyebb megfigyelés érdekében csupán néhány tő hínárféleséget helyezzünk üvegükbe. A víz színére tegyünk néhány úszónövényt (Salvinia, békatutaj stb.) is. Táplálásukra Cyclopsot, Bosminát, Daphniát adjunk. A piócákat jól benövényesített langyosvizű akváriumokban tartjuk. Táplálásukra melegvérű állatból származó húsdarabkákat, vért (orvosi pióca), élő halat (halpióca Piscicola geometra), illetve rovarlárvákat és apró rákféleségeket (lónadály) alkalmazhatunk. Az alsóbbrendű rákok közül az ágascsápúakat (Daphnia, Boslllina, Moina, Sida, Leptodom stb.) és az evezőslábúakat (Cic/ops, Diaptollllls stb.) külön medencében is érdemes megfigyelni. Ez esetben azonban bőséges zöld algáról, főleg zöld lebegő algákról kell gondoskodnunk. Ha nagyobb rajokat tartunk belőlük, medencéjüket finomporlasztású szellőztetéssel is lássuk el. Egyes fajok (Cyclops, Leptodora) ázalékállatkákat is fogyasztanak.

Az amerikai Ampullaria paludosa

nevű

akváriumi vlzicsiga

A csupasz levéllábú rákokhoz tartozó tócsarák (Branchipus), a pajzsos levéllábú rákok érdekes képviselője: a tavaszi pqjzsosrdk (Lepidurus apus), a kagylós rákok (Cypris, Eucypris stb.), a bolhardkok (Gammarus, Chaetogrammarus stb.), a vlZiásZkdk (Asel/us), és a soroksári dunaágban is előforduló tengeri eredetű pontusi tanurák (Limnomysis Benedeni) mind-mind megérdemelnek l-l kisebb akváriumot. Gyenge szellőztetés, algás kövek, hfnárcsomók, lebegő algák és ázalékállatkák szükségesek tartásukhoz. A tízlábú rák o khoz tartozó nagyobb folyami rákok, kecskerákok és kövi rákok tartásához már nagyobb akváriumot kell kristály tisztára mosott homokkal, vagy még inkább csak kirostált kaviccsal berendezni. A kavicságy fölé kisebb-nagyobb köveket helyezzünk. Vízinövényeket nem tűrnek meg, ezért csak szabadon úszó átokhínárcsomókat és úszónövényeket (Lemna, Salvinia, Hydrocharis stb.) tegyünk medencéjükbe. Friss csapvízzel töltsük fel akváriumukat, erősen szel1őztessünk (durva porlasztással a vízmozgás kedvéért); a medence vizét időnként részben újítsuk fel friss csapvízzel. Etetésük apróra vagdalt szívhús vagy halhús darabkákkal, tubifexszel, gilisztával, csiga- és kagylóhússal történhet (az el nem fogyasztott ételmaradékot gondosan el kell távolítani l). Medencéjüket tanácsos gondosan letakarni (szellőzőnyílást is sodronyszövetbéléssel kitölteni 1), különben könnyen megszöknek akváriumukból. A különféle vizirovarok (búvárp6kok, vízipoloskák, csík bogarak, csiborok stb.) mind könnyen tartható k egészen kis akváriumokban (elem-, akkumulátorüvegekben, kisebb üvegkádakban) is, csupán megszökésüket kell megfelelő lefedési módokkal megakadályoznunk. Legcélszerűbb a medence szélére dobozfedélszerűen ráhúzható fémkeretet készíteni és azt 2 mm sűrűségű rézsodronyszövettel kitölteni. A finomlevélzetű hínárféleségek mellett úszólevelű, vagy vízből kiemelkedő növények (Sagittaria, Acorus, Nuphar, Trapa stb.) is kívánatosak. Táplálás: Tubifexszel, Enchytreusszal, alsóbbrendű rákocskákkal, halhúsdarabkákkal stb. 2. Halak

a) A halak főbb szervezeti és élettani sajátosságai A szobaakváriumok népesítésénél a fősúly általában a halakon van; ismerkedjünk meg hát közelebbről a halak szervezetének s életműködésének néhány főbb kérdésével. A halak egész szervezetükkel, testalakjukkal és végtagjaikkal állandó vízi életmódhoz alkalmazkodott gerinces állatok. Testük tagolatlan, vagyis a fej-, törzs- és farktájék egymásba olvad. Az oldalról kissé lapított, keresztmetszetében lapos hengerre emlékeztető 91

haltest hosszanti irányban általában megnyúlt. A típusos áramvonalas hal- : forma torpedóalakú, mely legjellegzetesebben a gyorsabbfolyású vizek " halainál (pisztráng, lazac) figyelhető meg. Lassúbb folyású, vagy állóvizek lakóinál a test ellaposodik (keszegek, pontylazacok), a hát felmagasodik (kárász, vitorlás hal). A fenéken élő halak teste többnyire felülről lefelé lapított formát ölt s szemeik nem oldalt, hanem a fejtetőn ülnek, felfelé néznek (törpeharcsa, páncélosharcsák, kölönték). Különösen a trópusi diszhalak alakváltozatossága igen gazdag. Az orsóalakú vértesharcsáktól (Loricariidae) a gömbhalakig (Toxotidae), a kígyószerü angoinától és maláji párduccsiktól (Acanthophthalmus kuhlü) a lapos és kerektestü diszkoszhalakig (Symphysodon discus), vagy a .baltalazacoktól (Gasteropelecidae) a pillangóhaiig (Pantodon buchholzi), a halak testalakjának rendkívüli változatosságát tanulmányozhat juk. A halak három fő testtájéka közül a fej az orrcsúcstól a hátulsó kopoltyúfedő mögötti kopoltyúrésig terjed, ahol már a törzs kezdődik. A törzs egészen az alfelnyilásig vagy húggyóig terjed. Ezen túl kezdődik minden különösebb átmenet nélkül a törzzsel egybeolvadt farktájék. "",,--5 6--H.... A hal fején találjuk a szájnyílást, az orrnyílásokat, a szemeket és a kopoltyúfedőket. Legtöbb akváriumi halunk szája csúcs banyíló (díszmárnák, díszsügérek, bölcsőszájú halak stb.), de vannak olyan halak is, amelyeknél a szájnyílás felfelé irányul (ikrázó és elevenszülő fogaspontyok, labirintkopoltyús halak, jávai lövő hal, pillangóhal stb.) és olyanok is, amelyeknél a száj lefelé nyíló (páncéloshar/-I+.f-Hi'-l---J csák, csíkok, darázsgéb stb.). Az előbbiek általában a vízfelszín közelében való életmódhoz (vízre hulló rovarok elkapása, Kopoltyúlemez vérkeringése: levegőszippantás, habfészeképités), aZ l = kopoltyúartéria, 2 = kopoltyúvéna, 3 = a kopoltyú í v keresztmetutóbbiak pedig a fenéken való táplálékszete, 4 = izmok, 5 = a kopoltyúkereséshez alkalmazkodtak. A legtöbb hal lemez artériája, .6 = a kopoltyúlemez vénája, -+ = a véráram útjának jelzése szájában apró fogak ülnek. A pontyfélék

Labirint

Kivülről

Belülról

Balra: a kúszóhal (Anabas tcstudineus), jobbra: a törpe gurámi (Colisa lalia) labirint-szerve. tSzabados nyomán)

állkapcsai fogatlanok, viszont garatívükön jól fejlett torokfogak vannak, melyek a táplálék befeléterelésére, esetleg enyhébb összezúzására is szolgálnak. A ragadozó halak állkapcsain sűrű, apró kefefogak (törpeharcsák, nandidák), sőt kimondott rabló-ragadozó halaknál (csuka, süllő, dél-amerikai pirája) éles, hegyes, befeléhajló ebfogak is vannak. Azonban az utóbbiak sem a táplálék megrágására, hanem csupán a zsákmány megragadására, megsebesítésére és befeléterelésére szolgálnak. Sokféle hal szájnyílása körül, vagy közelében úgynevezett bajuszszálakat találhatunk (dániók, páncélosharcsák, csíkok, kecsege, tő pont y stb.). Ezek érzékszervek:

A törpe gurámi (Colisa lalia) labirint-szerve (= L) (Szabados nyomán)

tapogató és ízlelő szervek; főként a vízfenéken keresgélő halaknál alakultak ki. Halaink szeme általában feltűnően nagy, de főleg csak közel látásra alkalmas. A nagyobb távo~ságokról jövő veszélyről a halak egy egészen más érzékszerv segítségével, a vízrezgéseket, vízáramlást és víznyomást érzékelő, úgynevezett oldalszervvel vesznek tudomást. Ez hosszanfutó bőralatti vékony csatorna, melyből - a hal oldalának közepetáján átlyuggatott pikkelysor apró nyilásain keresztül - parányi érzékeny idegpálcikák érintkeznek a külvilággal, s közvetítik a rezgéseket, áramlásokat a központi idegrendszernek. A fej szemmögötti tájékát az érzékeny lélegzőszervet, a kopoltyúkat védő kopoltyúfedő k borítják. Ezek lapos csontlemezek, melyek lélegzés közben folyton nyílnak és záródnak, ezért többnyire néhány rugalmas részből ízesülnek. A kopoltyúfedő k alatt a csontos kopoltyúívek találhatók. Az aranyhalnál mindkét oldalon négy kopoltyúív van. Mindegyiken két sorban helyeződnek a kopoltyúrojtok, ezeken a kopoltyúlemezkék. A kopoltyúk így igen nagy felületet alkotnak, tehát a vízzel nagy felületen érintkeznek. A rendkívül finom hajszálereket tartalmazó, vérdús kopoltyúlemezkék felületén történik meg a gázcsere, vagyis a vízben oldott oxigén felvétele és a vér széndioxidtartalmának leadása a vízbe. A lélegzőmozgást a hal szájának kinyitásával kezdi, majd kopoltyúfedőinek széjjelnyitásával vízáramot idéz elő a szájüregbe és a kopoltyúk felé. Végül a száj becsukása a beáramlott vizet a kopoltyúüregből hátrafelé, jobb- és baloldalon kiszorítja; Baglioni szerint tehát a hal kopoltyúja nyomószivattyú módjára működik. Ezzel szemben Woskoboinikov szerint a hal kopoltyúműködését a szívó szivattyú működéséhez hasonlíthat juk, amennyiben a szájüregbe beáramló víz akként kerül a kopoltyúrojtok közé, hogya hal kopoltyúfedőjét kissé felemeli, de ugyanakkor a kopoltyú rést a kopoltyúfedő hártyás függelékével elzárja. Ez szívó hatást eredményez a kopoltyúk felé. Ezután a kopoltyúfedő kissé belapul, a hártyás függelék kinyílik, miáltal az elhasznált víz elhagyja a kopoltyúkat. A percenként végzett lélegző mozgás a víz hőfoka, oxigéntartalma és a hal nyugalmi vagy izgalmi állapota szerint változik. Oxigénszegény vízben vagy heves mozgást követő izgalmi állapotban szaporává válik a lélegzőmozgás üteme. A trópusi labirintkopoltyús halaknak (Anabantidae) viszonylag csökevényes kopoltyújukon kivül még úgynevezett labirintszervük is van, amellyel a légköri levegőből is tudnak lélegzeni. A kopoltyúívük felső részében a garatcsont felett ide-oda kanyarodó, kiszélesedett csontlemezkék találhatók, melyek felületét levegő felvételére alkalmas, vérerekkel sűrűn átszőtt vékony nyálkahártya vonja be. Ha ezeket a halakat (kínai paradicsomhal, sziámi harcoshal, gurámik) megakadályozzuk abban,

hogy időnként a vIz színére jőve levegőt szippantsanak, elpusztulnak. Oxigénszegény mocsaras, lápos vizekben élő halaknál (réti csík, páncélosharcsák) alakult ki a légköri levegőből való másik kisegítő lélegzési m6d, a béllélegzés. Itt a hal szintén a víz felszínéről szippant időnként levegőt, majd az elhasznált levegőt a végbelén engedi ki. Végül a tr6pusokon találjuk meg az átmeneti szárazföldi életm6dhoz alkalmazkodott tüdő s halakat (Dipnoi) is (pl. az afrikai gőtehal, ausztráliai tüdőshal stb.). Száraz évszakban a beszárad 6 tr6pusi á1l6vizeket otthagyják s egy másik pocsolyát keres-

II.

1. Pontylazac-típus ~Metynnis) úszóinak szerkezete: D = hátúszó (dorsalis), P = mellúszó (pectoralis), V = hasúszó (ventralis), A = alsó úszó (analis), C = farkú szó (caudalis). (Ezek a betűjelzések szerepelnek a tudományos díszhalleírások úszóképleteiben is.) Lin. lat. = oldalvonal (oldalvonalmenti pikkelysorok jelzésére). Zs = zsÍrúszó (sugárnélküli bőrképlet, csak bizonyos halcsaládoknál; az úszóképletben nem szerepel). ll. Tüskésszárnyú hal (üvegsügér, Ambassis) úszóinak szerkezete. Itt a hátúszó kétrészes: Dl = a hátúszó elülső, kizárólag kemény tüskékből álló része, D. = a hát úszó hátsó, lágysugarú része. (A többi jelzés az előzőével azonos jelentésű)

nek fel, vagy a nedves iszapba beássák magukat, s igy várják be a legközelebbi esős időt. A hal testét - általában a törzsét és faroknyelét (a lá pi pácnál még a fejét is)-tetőcserépszerűen kisebb-nagyobb pikkelyek fedik. Legtöbb akváriumi halunk pikkelytasakjaiban simaszélű, kerekded alakú, sima (cyc1oid) pikkelyek ülnek. Ezek vékony meszes lemezkék, melyeken áteső fényben nagyítóüveggel növekedési gyűrűket fedezhetünk fel. Utóbbiakbál a hal korára következtethetünk. Tüskésszárnyú halain ko n (sügérfélék, díszsügérek, labirint-halak, nandidák stb.) szabad hátsó szélükön apró fogakat viselő fésűs (ctenoid) pikkelyeket találhatunk. Az ilyen halak bőrfelületét simogatva,

A sügér csontváza: 1-10 = a fej, II = a vállöv csontjai, 12 = mellúszó ún. kéztőcsontjai, 13 = osztott úszósugarak a más odik hátúszóban, a mellúszóban és a farokúszóban, 14 = a medenceö v, melyhez a hasúszó csatlakozik, 15 = az első hátúszó és az alsó úszó tüskés sugarai, 16 = az úszósugarak támasztócsontjai, 17 = szálkák, 18 = bordák, 19 = csigolyák, 20-21 = a csigolyák felső és alsó ívszárai, 22 = az utols ó farkcsigolya m ódosult tövisnyúlványai. {Fischer nyomán)

érdesnek érezzük. A halak osztályára jellemző pikkelyes testkívül ismerünk még pikkelytelen, csupaszbőrű halakat (leső harcsa, bőrponty), vértes halakat (tokfélék, vértes harcsák és vértes csukák), valamint lapos csontlemezekkel borított testű halakat (páncélosharcsák) is. A pikkelyek alatti bőrrészben vannak a halak oly változatos színköntösét létrehozó festéksejtek, pigmentek (chromatophora), melyek idegközvetités folytán a fényre és más környezethatásokra, valamint belső ideg- és hormonhatásra érzékenyen reagálnak (hirtelen elhalványodás, élénk kiszíneződés). Jellemző még a halak pikkelyköntösének tükröző fémfénye, mely az úgynevezett guaninkristálykák fényvisszaverésétől származik. A legtöbb trópusi díszhal (neonhal, kolibri hal- Tanichthys, sziámi harcoshal - Betta stb.) pikkelyeinek élénk ragyogása fényvisszatükröződés eredménye, tehát a díszhalak színpompájának érvényesüléséhez fölülről és kissé oldalt beeső nap- vagy mesterséges fénysugarak szükségesek. A hal törzsén és faroknyelén találjuk az úszókat (úszó és nem uszony I). Páros úszók a mell- és hasúszók, a hal mindkét oldalán megtalálhatók; párat~ lanok a hát-, farok- és alsó (farkalatti-) úszók. Az úszók maguk vékony úszóhártyából és azt kifeszÍíő úszósugarakból állanak. Az úsz6sugarak lehetnek több ízre osztott lágy sugarak és lehetnek kemény, csontos tüskék. A mel1úszók minden akváriumi halunkon a kopoltyúfedő k mögött találhatók. A hasúszók a legtöbb halon (díszmárnák, pontylazacok, fogaspontyok stb.) valóban a hastáj ékon helyezkednek el, de már a diszsügéreknél, bölcsőazt

feltűnően

fedőrétegen

Csontos hal (veresszárnyú koncér) szervei: l = a szájüreg, 2 = kopoltyúk, 3 = osztóeres gumó (bulbus), 4 = szívkamra, 5 = szívpitvar, 6 = sinus venosus, 7 = hashártya, 8 = máj, 9 = bél, 10 = here (testis), II = hasúszó, 12 = ondóvezeték a heréből, 13 = végbélnyílás, 14 = húgyivarnyílás, 15 = alsó úszó, 16 = oldalvonal, 17 = farkúszó, 18 = húgyhólyag, 19 = bordák, 20 = hátúszó, 21 = gerincoszlop, 22 = vese, 23 = úszóhólyag, 24 = az úszóhólyag légvezetéke, 25 = fej vese, 26 = garat. (Fischer nyomán)

szájú és labirintkopoltyús halaknál mellállásúak, vagyis a mellúszók alatt találhatók. Némely labirint-halnál (gurámik) és ckhlidánál (vitorllis hal) a hasúszó csupán l-2 úszósugárrá redukálódott, melyek azonban feltűnően meghosszabbodtak, "csápszerű" nyúlványokká alakultak; a halat úszás közbeni kormányzásában és tapogatásában segítik. A páros úszók a magasabbrendű gerinces állatok végtagjainak felelnek meg. A páratlan úszók közül a hátúszó és a farkalatti alsó úszó többnyire egy vagy néhány kemény úszósugárral kezdődik, majd lágy úszósugarakkal folytatódik. A hazai sügérfélék és a trópusi díszsügérek hátúszója többnyire kétrészes, mert szerkezetileg az első rész csupa kemény tüskéből, majd a mögötte következő második hátúszó rész lágy sugarakból áll. Az alsó úszó az elevenszülő fogaspontyok (Poecilidae) hímjeinél hosszú ondóvezető csatornát magábanfoglaló különleges párzószervvé (kopulációs tüske gonopodium) alakult át. A farkúsz6t általában csupa lágy úsz6sugár feszíti. Egyes halcsaládoknál (pontylazacok, törpeharcsák, lazacfélék) a hátúszó mögötti faroknyélen kis, úsz6sugárnélküli zsírúszót is találhatunk. Az úszók különleges megnyúlása számos díszhalunknak feltűnően szép külsőt biztosít. így a fátyolfarkú aranyhalak és Betta hímek megnyúlt farkúszója, a vitorlás hal (Pterophyllum scalare) feltűnő en megnyúlt hát- és alsó úszója, 7

Unyi- Wiesinger: Akvari,ztika (47)

A hal (compó) vérkeringése vázlatosan. (A nyilak az érrendszer mentén a vér útját jelzik.) (Fischer nyomán)

a Pseudocorynopoma-nevű sárkányszárnyú pontylazacok hátrafelé meghosszabbodott úszósugarai, a celebeszi vitorláshal (Telmatherina ladigesi) úszóhártyát túlnövő, rendkívül hosszú úszó sugarai, a pillangóhal (Pantodon buchholzi) lepkeszárnyszerű mellúszói és tüskés hasúszói, abaltahasú pont ylazac (Gasteropelecus sternicla) nagyfelületű mellúszói, melyek segitségével a vízből kiugorva, néhány méteres "vitorlázó repülést" képes végezni; és a többi. Akváriumi halaink túlnyomó része a csontos halakhoz (Teleostei) tartozik. Ez azt jelenti, hogy szilárd váz uk elcsontosodott elemekből- csigolyákból, bordákból, száikákból, lapos fejcsontokból és állkapocsívekből - áll. Az izmok között található kisebb halszálkák, melyek többnyire Y -alakú vékony íncsontok, nem tartoznak a csontvázhoz, minthogy csak az izmok közötti inhártyák elcsontosodásából keletkeznek. A halak zsigeri szervei közül mindjárt a kopoltyú k közelében található az egypitvaros és egykamrás szív, melyen vénás vér áramlik keresztül. A halak vérkeringése egy vérkörből áll. Piros vérük hőmérséklete a környező viz hőfoka szerint változó. Nincs olyan testhőszabályozó képességük, mint a melegvérű állatoknak, éppen ezért a hirtelen hőváltozásokra érzékenyebbek. Zsigeri üregük nagy részét az emésztő- és ivarszervek töltik ki. A legtöbb békésebb természetű akváriumi halunk belein jól felismerhető, elkülönült gyomrot alig tudunk felfedezni. Ezzel szemben igen jól szembetiinő, sokszor rendkívüli mértékben táguló gyomruk van a különböző ragadozó halainknak. Az emésztés gyorsasága halainknál a környező vlzhőfokt61 függ. Különösen apróbb testű halaink tápláló csatornája igen érzékeny. Egyoldalú, vagy nem megfelelő összetételű eledelektől könnyen gyomor- és bélgyulladás lép fel náluk, amely alig gyógykezelhető, s többnyire előbbg8

emésztőszervek hirtelen túlterhelésétlSl is (túletetés), mert legtöbb halunknál az élelem gyűjtögetése a természetben folyamatos részletekben elosztva történik; míg az akváriumban gyakran a kiéhezett hal egyszerre jut nagymennyiségü - sokszor bizony nehezen emészthető táplálékhoz. A halaknak különleges szerve a gázzal telt, vékonyfalú úszóhólyag, amely ógynevezett hidrosztatikai szerv, a hal vízben való lebegését szabályozza. A nyilt úszóhólyagú halaknál (pontyfélék, pontylazacok, fogaspontyok stb.) csöves vezeték közvedtéséve1 összefügg a garattal; a zártúszóhólyagúaknál (díszsügérek, pikófélék, csíkfélék stb.) ez az összeköttetés hiányzik. Előbbiek lesüllyedéskor kevés levegőt szorítanak ki légjáratukon keresztül l1szóhólyagjukból. Fölszálláskor kevés levegőt szorítanak át úszóhólyagjuk elülső részébe. A zárt úszóhólyagú halak szintváltoztatása csak izomerővel történhet, de nagyobb szintváltoztatásra csak úszóhólyagjuk gáztartalmának lassú gyarapításával vagy csökkentésével képesek. Utóbbi esetben az oxigén a hólyag falában lévő gázkiválasztó mirigyek útján válik ki. Az úszóhólyag szabályozható töltöttsége révén egyensúlyt biztosit a halnak a víz fajsúlyával, de egyben a víznyomásváltozás ingerét és a hangrezgéseket is közvetíti a hallószerv felé és igy egyben érzőszervnek is tekinthető. A hal úszóhólyag;a könnyen meghűl, ami a lökésszerű úszásr61 jól fel-

utóbb elhulláshoz vezet. Ba; keletkezhet az

ismerhető.

A halak ivarszervei: a hímek heréi és a nőstények petefészkei hosszúkás, rendesen páros szervek, melyeket a hátsó testfalhoz rögzítve találunk meg a zsigeri üregben. A herék és a hártyásfalú petefészkek ívás idején rendkívül megduzzadnak, e nagyterjedelmű ivarmirigyek ezerszámra termelik ilyenkor a petéket (népies néven: ikrákat), illetve az ondósejtek milliárdjait. Az ivarszervek vezetékei is párosak, de ezek azután páratlan vezetékké egyesülve, a végbélnyílás mögött nyílnak a szabadba. A hím csontos halak húgy- és ivarvezetékei általában egyesülnek és a végbélnyílás mögött közös vezetékkel az ivarnyílásba torkollanak. A csontos halak nőstényeinek azonban a húgyvezetéktől különálló ivarvezetékük (petevezetőjük) van, mell' a végbélnyílás és húgynyílás mögött egy harmadik nyílásba, az ivarnyílásba nyílik. Egyes halfajoknak (szivárványos ökle, bölcsőszájú halak) a petevezető folytatásaképpen az ivarnyílásból ikrázáskor kitüremkedő toj6csöve is van, mely az ikrák lerakása után visszahúzódik. Az ivarmirigyek a hal köztiagyának alapján elhelyezkedő parányi agyalapi mirigy (hypophysis) gonadotrop hormontermelésétől függően, az által irányítva kezdik meg az ivartermékek (ondósejtek és petesejtek) képzését és azok beérlelését. Nagy szerepet játszanak itt a kívülről ható környezet7*

(43)

tényezők (vízhőfok,

vízösszetétel, ikrázó aljzat, öklénél kagyló jelenléte, táplálék minősége, megvilágítás stb.) is. Akváriumi halain k túlnyomó része ikrarakó (ovipar); ezeknél a petesejtek az anyahal testén kívül, lerakásuk közben termékenyülnek meg és fejlőd nek tovább. Néhány trópusi díszhalcsaládunknál - elevenszülő fogaspontyok (Poecilidae), félcsőrös csu ká k (Hemirhamphidae) - azonban a peték az anya hal testén belül termékenyülnek meg, s ott is fejlődnek ki. Bizonyos terhességi idő után az anyahal teljesen életképes, többnyire már szikzacskó nélküli ivadékot szül. A lerakott ikrákból kikelő halivadék ellenben még igen gyámoltalan. Az ikra szikanyagából magávalhozott szikzacskójából táplálkozik, s csak annak felemésztése után kezd apró élőlényekre vadászni. A legtöbb hal ikráinak lerakása után nem törődik utódaival, sőt a számára hozzáférhető petéket s a kikelt ivadékát még fel is falja. Vannak azonban akváriumi halaink között szép számmal ivadékgondozók is, melyek lerakott ikráikat (fecskendező pontylazac [Copeina], labirint-halak, díszsügérek stb.), sőt a kikelt ivadékot (szájköltő hal [Haplochromis], tüskés pikó stb.) is őrzik, ápolják, védelmezik. Ennek megfigyelése minden akvarista legszebb élményei közé tartozik.

hj Hazai halak tartása és gondozása A szobaakváriumokban gondozott halakat gyakorlati nézőpontból hidegvízi és meleg vizet kívánó halakra is szokás csoportosítani. Hazai halaink az előbbi csoportba tartoznak, mert természetes vizeink alsó vízrétege a hévvizeket leszámítva - télen +4 C-ig is lehűl. Mindazonáltal lassú, fokozatos szoktatással a viszonylag melegebb szobai 20-22 CO-ú vízhez is hozzászoktathatók. Főleg a ponty, kárász és ökle szereti a kissé felmelegedő vizet. Nem tűrik viszont a hazai halak a hirtelen felmelegedő akváriumvizet és az erős napsütést. Ilyenkor váratlan elhullás következhet be állományukban. Egy részük - különösen a patakból származó és folyóvízi fajok (pisztrángok, csellék, küszök, keszegek) - nagy oxigénigényű, tehát erő sebb szellőztetést és nyáron esetleg még vizhűtést is kíván. Akváriumvizük hőfoka nyáron se menjen 20 C fölé. Az ilyen folyóvízi halaknál csak alaposan kimosott homokot alkalmazzunk, melyre kisebb-nagyobb köveket helyezünk és köztük kavicságyat létesítünk. A kövek közé kisebb csoportokban ritkásan hazai növényeket (Fontinalis, Potamogeton densus, Elodea canadensis, Ceratophyllum demersum stb.) ültetünk. Miután amúgy is szellőz tetünk, hagyjunk igen tág kiúszóteret a halak számára. A szellőztetés - ha lehetséges - legyen finom- és külön durvaporlasztású is. Az utóbbi a nagyobb vízmozgás bíztosftása érdekében kivánatos. Ha külső sziirőkészü1é-

100

ket is módunkban áll felszerelni, akkor a nagyobb nyári felmelegedéskor .zükségessé váló h6tést is megoldottuk, amennyiben a szűrőkészülék tartáIyát tört jéggel töltjük ki és a beszIvócsövet a szűrtviz visszavezető-csővel Összekötve, a medence vizét Igy egy zárt csőrendszerben hűtve vezetjük vissza az akváriumba. Hazai halak akváriumát egyébként sohase állítsuk a déli, délkeleti vagy keleti fekvésű szoba ablakközelébe, hanem mindig kevésbé eres napfenyű helyiségrészbe. Az állóvízből (mocsarakból, tavakból, holtágakból) vagy lassúfolyású vizekből (lefolyó árkok, folyók csendesebb mellékágai) származó hazai halaknak jóval egyszerűbb a tartása. Ezeknél aljzatnak szintén csak kimosott folyami homokot alkalmazzunk, amelybe az előbbinél s6r6bb csoportokban ültethet jük a vízinövényeket. Itt is lehető leg hazai növényfajokat ültessünk (Myriophyllum verticillatum, M. spicatum, Potamogeton perfoliatus, Marsilia, Nuphar luteum, Trapa natans stb.); a külföldiek közül még leginkább a Vallisneria illik ebbe a környezetbe. Ezek a halak már mérsékeltebb szellőztetéssel is beérik, sőt nem egy közülük (réti csík, compó, kárász, ponty, ökle stb.) szellőztetés nélkül is jól megvan, ha a biológiai népesítési arány egyébként megfelelő. A hazai halakat általában nagyobb társasakváriumokban hozzák össze. Mégpedig úgy, hogy a békésebb fajoktól nagyobbakat, a ragadozókból pedig az elezőkhöz képest kisebb példányokat válogatnak össze. Itt is helyesebb azonban a ragadozó fajokat külön elhelyezni. Főleg a csukánál, leső harcsánál, törpe harcsánál, sügérnél és naphalnál legyünk igen óvatosak és ha nincs más mód: üvegfallal rekesszük el őket az akvárium többi lakójától. A hazai halakat rendszerint magunk gyűjt jük be a szabad vizekből. A begyűjtést tavasszal vagy ősszel végezzük, mert a nyári melegekben történő hazaszállítás közben sok elhull közülük. Ügyeljünk arra, hogy csak teljesen hibátlan, ép példányokat vigyünk haza (s ezeket is vizsgáljuk meg alaposan, hogy nincs-e a testükön valamilyen halparazita. Miután a fertőzöttség még a teljesen egészségesnek látszó példányoknál sem kizárt, tanácsos ahazavitt példányokat először nem a közös társasmedencébe helyezni, hanem előbb egy-két héten át külön kis "karantén" -medencében megfigyelés alatt tartani. A lelőhelyek vizével hazavitt halakat lassú szoktatással vigyük csak át az előre berendezett és előkészített medencéjükbe. Hőmérő segítségével egyeztessük a medence és a szállítókanna vizének hőfokát; a megengedett hőfokkülönl:ség legfeljebb 2-3 fok lehet! A kétféle víz összetételének ~ülönl:ségét úgy hidalhat juk át, hogyaszállítóedény vizét a medencéből származó vízzel lassan elegyít jük. A nagyobbtestű hazai halfajokból csak fiatal, legfeljebb arasznyi példányokat helyezzünk szobaakváriumainkba, mert a nagyobb példányok nyálkaelválasztása erősebb és mozgásuk hevesebb, 101

ezért hamarosan tönkreteszik medencénk berendezését, s amellett a szük helyen rosszul is érvényesülnek. Általános szabály egyébként, hogy ne zsúfol juk a halakat az akváriumban ! A hazai halak közül aránylag még kevés fajt sikerült akváriumban szaporítani. Éppen ezért még sok olyan érdekes megfigyelés vár itt akvaristáinkra, amellyel a halgazdaság tudományát is gazdagíthatják. Sajnálatos, hogy az exotikus díszhalak divatja bizony eléggé kiszorította a hazai halakat az akvaristák medencéiből, de éppen iskolai és üzemi biológiai szakköreinken a sor, hogy élősarkaikban a gazdasági és tanulmányi szempontból egyaránt jelentős hazai halakat is minél nagyobb számban bemutassák. Hazai halaink közül úgyszólván a legtöbb faj kisebb példánya elvileg beszoIÍtható szobaakváriumainkba és megfelelő gondozástechnika mellett hosszabb időn át sikeresen el is tarthatók. A következőkben azonban mi csak a könnyen tartható fajokat ismertetjük. A szivárvát!J1os i/kle [Rhodeus sericeus amarus (B L O C HJ] 7-8 cm-nyire megnövő pontyféle hal. Alló és lassanfolyó vizekben él, ahol kagylók is bőven vannak. Fővárosunk közelében a soroksári dunaágban gyűjthető be legkönnyebben. Békés, mindenevő, igénytelen állat. Szellőztetés nélkül j jól benövényesített akváriumban is jól elél. Szaporításához fejlett tavi- vagy festőkagylót kell helyezni akváriumába. A nőstény ennek kopoltyúlemezei közé helyezi hosszú tojócsövével ikráit. Az ivadék ott kel ki és mintegy 4-5 hét múlva rajzik ki a kagylóból. A hím színpompája íváskor vetekszik a trópusi díszpontyokéval; rózsás alapszínű pikkclyköntöse a szivárvány minden színében pompázik. A közönséges ponty (C)prinus carpio L.J is könnyen tartható jól benövényesÍtett akváriumokban. Szívós, békés, mindenevő állat. Ajánlható szobaakváriumi mérete 10 cm-ig terjed. Szívósságban és igénytelenségben vetekszenek vele a széles káráSZ (Carassius carassius L.) és a nyálkás compó (Tinca tinca L.J. Utóbbinak szép aranysárgás színváltozata is van. Szobaakváriumi méretük lehetőleg ne legyen több 7-8 cm-nél. Szintén kedvelik a dús, sűrű növényzetet. A veresszárnyú kondr [Rutilus rutilus (L.J] és a Pirosszemű kele [Scardinills erythrophthalmus (L.J] élénk piros úszóik miatt mint díszhalak is figyelmet érdemelnek. Békés, élénkebb mozgású, mindenevő halfaj ok. Igénytelenségük folytán kezdőknek ajánlható k még afenékjáró küllő [Gobio gobio (L. J] , vizesárkokban gyakori arasznyi fenéklakó hal; a Városligetitóban gyakori aprótermetű kurta baing [Leucaspius delineatlls (H E C K E LJ]~ a tiszta patakokban (pl. tapolcai tavasbarlang kifolyó ja) élő, fürgemozgású, csinos kis fürge cselle [Phoxinus phoxinus (L.J]. Akváriumban jól tartható

102

pontyféle hal a folyami mámánál jóval kisebb termetű Petényi máma (Barbus fI,criJionalis peténvi H E C K E L) is. A homokfenéken szüntelenül táplálékot kutató eleven kis "kotrógépek", az érdekes kígyó alakú csíkok közül a kisebb tJágó cslk (Cobitis laenia L.J és a nagyobb réti csík [Misgllrnus fossilis (L.)] felettébb igénytelen, mindenevő, béllélegző halak. Nappal gyakran beássák magukat a homokba és inkább csak éjjel mozognak. A réti esik állítólag előre megérzi a vihart, amit szokatlan nyugtalanságával jelez. A vágó csíknak még közeli rokona a Dunában is előfor duló és feltűnően nagy "oldal-kockáiról" nevezetes kőfúró csík (Cobitis al/rala bulgarica D R E N S K Y).

Nyálkás eompó (Tinea tinea L.). Akadnak köztük szép, aranysárga példányok is, amelyek szobaakváriumban különösképpen kívánatosak.

A hazai ragadozó halak közül a csapó sügér (Perea fll/viatilis L.) és a csuka (Esox ItIC;l/s L.) kisebb (5-8 cm-es) példányait gyűjthet jük be tavasszal. Nyár végére leső harcsa (Si/urus g/anis L.) - ivadékot is találhatunk természetes vizeinkben, vagy akár egyik harcsát tenyésztő tógazdaságunkban. Ezek az előbb ismertetett halfaj oknál valamivel oxigénigényesebbek. Leselkedő életmódjukhoz megfelelő runárfüggönyökről, hínárfedezékekről, illetve a fenéklakó harcsánál talajmenti rejtekhelyekről (kövek, faágak) kell gondoskodnunk. Kizárólag eleven táplálékkal, leginkább csak élő halivadékkal etethető k. Más halaktól feltétlenül elkülönítendők. A hazai tisztavizű lápok, mocsarak és tőzeges területek jellegzetes, kistermetű (8-9 cm-es) ragadozó hala, a /áPiPóc (Umbra krameri WALBA UM), valamennyi halunk közül talán a legérdekesebbnek mondható. Ez a kis májbarna színű leső hal páros úszóit felváltva is tudja mozgatni. Ilyenkor a 103

szalad6 kiskutyára emlékeztet; innen a német neve: "Hundsfisch". Mocsaraink, lápjaink eltűnésével egyre inkább ritkul, holott nemrég még sertéshizlalásra is használták. Budapest közelében begyűjthető még a Veresegyháza keleti határán foly6 Malom-patak tavából. Medencéjében létesitsünk a talajon elfekvő sűrű moszatszövedéket (Chara, Nitella) és j6 beárnyékolást nyújt6 hínárerdőt. A múlt század 70-es éveiben fedezték fel az 6budai hévforrások vizében a tarka <~ébcl [Proterorchinus marmoralus (PALLAS)]. Ez a mindössze 6-7 cm nagyságúra megnövő fenéklakó halacska a Fekete-tengerből vándorolt fel a Dunába és helyenként a Dunába ömlő mellékfolyókban és patakokban is elterjedt.

Ónos jász (Leuciscus idus L.). Ennek is van egy szép aranysárga színformája: az arany orfa, 'amely megjelenésében vetekszik az aranyhallal.

A külföldről vizeinkbe betelepített hidegvízi halak közül a díszsügérekhez tartozó északamerikai naphal (Lepomis gibbosus L.), valanjint az északamerikai törpeharcsa [Amiurus nebulosus (L E S U E U RJ] ajánlható k szobaakváriumunkba. Az előbbi színpompája vetekszik számos trópusi díszhalunkéval, de verekedő természetű és így még kisebb fajtestvéreivel sem helyezhető közös medencébe. A törpeharcsa szája körül alul és felül 4-4 bajuszszálat viselő fenéklak6 hal. Mint ikra- és ivadékpusztít6 - a naphallal együtt - nagyfokú elszaporodása folytán hazai vizeink kártékony gyomhala lett. Nem hazai, de mint igen kedvelt hidegvízi akváriumhal itt érdemel említést a Németországban közönséges 5-6 cm-nyi tüskés Pikó [Casterostells aculeatus (L.J]. Hátúsz6ja előtt 3 feltűnő tüskét visel. VízinövényrészekblSl az akvárium növényei között gömbölyded fészket épit, amelyben a hím 104

6rzi a petéket és terelgeti, védelmezi a kikelt ivadékot. Rokona, a /örpevagy kilene/üskés pikó [Gas/eros/eus pungi/ius (L.J], akváriumban szintén elég gyakori.

ej Trópusi dIszhalak tartása és gondozása A múlt század közepétől kezdve a különböző földrészek trópusi és szubtrópusi tájairól az édes- és "brack" -vizek pompás színű és lenyűgöző formájú díszhalai sereglenek az európai kikötőkbe. Altaluk lendül fel az akvarisztika világszerte. Vajon miért? Kétségkívül a fő vonzó hatást az akvaristákra e halak ragyogó színei és különleges formái gyakorolják. Nagy a választék köztük nagyság, érdekes életmód, igény, sőt igénytelenség tekintetében egyaránt. E többnyire kisméretű halak közül számos faj könnyen alkalmazkodik az akváriumi életfeltételekhez és többé-kevésbé könnyen szaporítható is, amit a hidegvízi halak többségéről távolról sem mondhatunk el. A trópusi díszhalak szinte kifogyhatatlan változatossága, könnyű vagy nehezebb - de annál izgalinasabb ! - szaporíthatósága képezi a legtöbb akvarista számára a fő vonzóerőt.

A trópusi akváriumhalak azonban ma már nem a kiváltságosak üre<;, tartalmatlan szobadíszei, hanem az ifjúság és a dolgozók széles rétegének természettudománycs művelődését szolgál ják. A trópusok halainak színés alakgazdagsága már egymagában is figyelemre méltó. De méginkább figyelmet érdemelnek eltérő szervezeti sajátosságaik, különös életmódjuk és ezerféle szaporodásmódjuk, melyek a me!egégövi vizek változatos környezeti viszonyaihoz való alkalmazkodás sokoldalúságát tudatosít ják e halak megfigyelőiben. Azonfelül rávezetik az embert annak tudatára, hogy a felettébb eltérő életfeltételeket, a szaporításhoz igényelt specifikus környezetfeltételeket őmaga is megteremtheti, vagyis önmaga képes szabályozni, irányítani az otthonába telepített miniatür természetnek: az akváriumnak bonyolult életét. A trópusi díszhalak általában 16-30 C fokú vízhőmérsékletet igényelnek. A hőigény halcsaládonként, s azon belül fajonként is eltérő lehet. Társasakváriumokban eszerint 16-20, 20-24 és 24-28 fokot kedvelő díszhalcsoportokat lehet együvé telepíteni. A trópusi díszhalak zömének átlagos tartási hőmérséklete 22 Co körül van; a minimum: 20 Co, a maximális hőfok: 30 Co. Többségük nem a kemény, friss csapvizet, hanem a lelágyított vagy öregebb lágyakváriumvizet kedveli. Nem szeretik a zavaros, bomlástermékektől bűzös és a túlszaporodott ázalékállatoktól "ködös" vizet. Ahhoz, hogy díszhalaink jól érezzék magukat, nemcsak a nagyobb hőingadozások': tól mentes, megfelelő meleg, tiszta vizet kell számukra biztosítanunk, hanem 105

kellő

oxigénfeltételeket is. Ne zsúfol juk tehát össze őket kis medencékben, s csak hasonló karakterű fajokat helyezzünk egymás mellé. Tehát külön a békés, külön a ragadozó fajokat; külön a nyugodt és ismét külön az élénk-, heves-, gyorsmozgású fajokat. Más társulási formákat alkotnak a víz színe alatt tartózkodó, a nyílt víztérben mozgó és a fenéken élő fajok. Az első csoportba tartoznak a Panchax-félék, a Rivulus-ok, a Gambusiák, a Pantodon stb.; a másodikba a dániók, razbórák, characidák, cichlidák stb.; a harmadikba apáncélosharcsák, géb- és csíkfélék. A kezdő akvarista ne induljon kényesebb, igényesebb állatokkal, mert a kezdeti kudarcok könnyen elkedvetleníthetik. A könnyen tartható, hálás díszhalfajok között is elég nagy a választék. Mi a következőkben a gyakoribb, elterjedtebb díszhalcsaládokat jellemezzük röviden és ugyancsak egészen röviden ismertetjük a hozzájuk tartozó néhány jellegzetes, könnyebben hozzáférhető halfajt. A rendelkezésünkre álló hely sajnos nem engedi meg, hogy a trópusi díszhalfajok ismertetésére bővebben térjünk ki, de azt kijelentjük, hogya leghelyesebb, ha egy-egy halfaj beszerzése előtt előbb alaposabban megismerkedünk annak természetrajzával. Erre szolgál a trópusi díszhalakról eddig megjelent, meglehetősen gazdag (sajnos főképp csak külföldi) szakirodalom. A trópusi díszhalak bővebb tanulmányozásához a munkánk legvégén közreadott szakirodalmi jegyzékből kiemeljük Holly-MeinkenRachow: Die Aquarienftsche im Wort und BiM (füzetekben megjelent nagy gyűjteményes munka), Hans Frey: Das SiisswasseraquariufJI, Günther Sterba: Aquarienkttnde I. és HiMebrand-Simanowski: Die tropischen Zierftsche (gyűj tőmappás füzetsorozat) CÍmű munkákat. PONTYLAZACOK (CHARACIDAE)

Igen változatos formájú, különféle életmódot folytató, apró- és kistermetű halak. Többnyire élénk, fürge állatok, amelyek leginkább csapatokban, rajokban szeretnek úszkálni. Akadnak köztük növényevők, de vérszomjas ragadozók is, mint a hírhedt braziliai vízihiéna vagy másképp: pirája. A pontylazacokra általában jellemző a hátúszó mögött található apró zsírúszó. A legtöbb akváriumi characida kedveli a napos, tiszta, lágy vizet, a jól benövényesített, de amellett tágas kiúszótérrel rendelkező akváriumot. Finomrajzolatú színeik általában sötét háttér és sötét aljzat mellett érvényesülnek. E célból ajánlatos a homokréteg fölé 2 centiméternyi vastagságban kifőzött laza tőzeget (Torfmull) rétegezni. A kifőzött és utána jól kinyomkodott tőzeg többé nem zavarosítja a vizet és nem változtatja meg annak vegyi összetételét. A pontylazacok nagy része a vízhőmérsékletet és táplálékot tekintve nem nagyon igényes állatok, számos fajuk az élő eleség mellett

106

száraz eledeleket is elfogad. Szaporításuk részben könnyű, részben azonban kimondottan nehéz feladat. Ikrájukat és ivadé k ukat nem gondozzák, kivéve a fecskendező pontylazacot (Copeina) és még néhány ritkább fajukat. Ikráikat vízalatti növényekre, részben a talajra szórják szét. A tenyészhalakat ikrázás után nyomban el kell távolitani, mert nagy részük ikrarabló. Az ivadék a legapróbb élőeleséggel és legfinomabbra porított száraz eleséggel nevelhető fel. Egyes fajok ikrái és ivadéka különösen érzékeny az ázalékállatokra, ezért tenyészakváriumukat infusoria-mentessé kell tenni. 2-4 keménységű és n-6.5 pH értékű víz megakadályozza azt, hogya medencében az infusoria

A pontylazacok (Characidae) elterjedési térképe

e1szaporodjon. A tenyészakváriwnnak a szülők kihelyezése előtt mintegy 14 napig növényzet nélkül, félig besötétítve kell állnia, s vizének kristálytisztának kell maradnia. Ikrázás után a tenyészakváriumot mintegy 4 napra sötétítsük be, nehogy a fényérzékeny ikrát és szikzacskós ivadékot az eros napfény elpusztítsa. A parázsszemű pontylazac [Hemigrammus ocellifer (S T E I N D A C H N E R 1882)]* igénytelensége, elevensége és könnyű szaporíthatósága folytán akvá*. A tudományos halnevek elso része a hal nemzetségét (genus), a második része pedig az Illető hal faiát (species) jelöli meg. A név után nagybetűkkel szereplő tulajdonnév annak a tudósnak a nevét mutatja, aki az illető halfajt először a tudományba bevezette. A halfaj leírásának évszámát is megadjuk. Ha időközben rendszertani korrigálás folytán az elso autor elnevezését helyesbítették, akkor az első autor nevét zárójelbe írva tüntetjük

107

riumaink egyik legelterjedtebb characidája. Hazája az Amazonasz folyamvidékén és Guayana szabad vizeiben, tehát Dél-Amerika egyenlitővidékén van. Oldalról lapított, szürkés-barnássárga alapszínű testén - különösen sötét háttér és aljzat esetén - fetűnőek a faroknyél és a szem felső szélének parázslóan fénylő foltjai. 23-25 CO-ú, jól benövényesített, tág úszóteru akváriumban tartsuk. A víz összetételére és a táplálékra nézve nem nagyon igényes. Szaporítására 25-27 Co-ú, Myriophyllummal sűrűbben beültetett akváriumot igényel. A víz tiszta, 6-7 pH-jú és 5-nél nem keményebb legyen. A ~ karcsúbb a ~-nél, ** hátúszója is valamivel hegyesebb. Az átlag 2 óráig eltartó ikrázás után a tenyészállatokat (kihelyezési arány: 2: l, vagyis 2 hím, I ikrás) távolítsuk el. Az ivadék mintegy 2 nap múlva kel ki. További 4 nap múlva, szikzacskójának felszívódása után a legapróbb planktonszervezetekkel és a legfinomabb szemcséjű szárazeleséggel kezdjük el táplálását. A Hemigrammus-nemzetség többi faja közül az előbbihez hasonlóan könynye n tartható és szaporítható a lándzsafoltú ponrylazac (HemigramIJJus caudovitta/us E. A H L 1923). Előfordulási területe a La-Plata vidék, Buenos Aires környéke. 8 cm-re megnövő barnásszürke hátú, ezüst hasoldalú hal, melynek farka tövén egy fekete lándzsahegyalakú folt ül. Hát-, farok- és alsó úszói élénkpirosak. Ez az eleven állat 20-24 CO-ú, 6-8 pH-s vizű akváriumban igen jól érzi magát, de még szobahőmérsékleten is tartható. Ikráztatása 24 fokos, ikráztató növényzettel jól beültetett tenyészmedencében történik. Kihelyezési arány 2 : l. Igen termékeny; 200-500 petét is rak, amelyek 60 óra múlva kelnek ki. Az ivadék felnevelése könnyű. Élő és szárított eleséggel egyaránt megelégszik, de emellett még némi növényi táplálékra is szüksége van. Akvaristáink körében még itt-ott megtalálhatjuk a kecses pontylazacot [Hemigrammus pulcher LA D TG E SJ is, mely az előbbinél kisebb, csak mintegy 5 cm-re megnövő halacska. Ennek a kissé magashátú, sárgás alapszínű pontylazacnak a faroknyelén egy feltűnő, fekete sávfolt van. Hazája az Amazonasz felső folyásának vízterülete. Élénk, nem túl igényes hal,melynek tartása és tenyésztése is nagyjából a Hemigrammus ocellifer-ével egyező. 7-8 pH-jú vízben, élő és száraz eleséggel egyaránt jól megvan, hasonló mére tű és természetű halak társaságában. fel. Erre a pontos megjelölésre szükség van, mert a diszhalak elnevezése terén eléggé nagy zürzavar uralkodott a számos szerzőtől származó különféle elnevezés miatt. A magyar díszhal-nevek ragyrészt tőlünk erednek s szintén kettőse k (a magyar neveknél a második vonatkozik a genus-ra és az első a fajra). ** A him állattani (zoológiai) jele: ~, a nőstényé: ~. (A görög mitológiából átvett jelek; az előző Mars jelképe, az utóbbi Aphrodite tükre).

108

A narancs hal [Hasemania margina/a M E I N K E N] hímje különösen ívás idején szép narancssárgaszínű; a nőstény kevésbé sárga, inkább ezüstös hasoldalú. Farkúszójának közepén egy kis fekete sáv, ennek két oldalán, alul és felül pedig egy-egy világosabb foltocska található. Az oldalvonal hosszában egy vékony ezüstös csík húzódik. Ez a 4 cm-nyi, nyúlánktestű kis pontylazac Délkelet-Brazíliából származik. Élő és száraz eledelt fogyaszt. 23-26 C fokú, 7 pH-jú vizet kedvel, tágas kiúszótérrel. Szaporítása 25-30 fokos tiszta vízben nem nehéz. Kihelyezési arány: 2 : l. A lángvö."ö·s pontylazac (lfyphessob1J'conf/ammeus MYERS 1924) egyike a leghálásabb, legnépszerűbb characidáinknak. Rio de Janeiro vidékéről származik. Ez a 4 cm körüli halacska különösen ívás idején tüzes, lángvörös színben pompázik. Társaságot kedvelő, rajokban kergetőző, igen élénk díszhalunk. A cr a ~-nél valamivel karcsú bb, élénkebb színű, has- és farkalatti úszói feketén szegélyezettek. Táplálékban, vízösszetételben nem válogatós. Vízhőmérséklet: 20-22 Co. Tenyésztése nem nehéz. Tenyészmedence optimális vízminősége: 6 kem.o, 7 pH, 24-26 CO, tiszta víz. Ikráit finom, sűrű levélzetű ikráztatónövényekre (Nitella, Fontinalis, Myriophyllum) szórja szét. A tenyészhalak (3:1) ívás után nyombaneltávolítandók. Ivadék 24 óra múlva kel ki és további 3 nap múlva rajzik szét. Apró kerekesférgekkel (Rotatoria), naupliákkal, Cyc1ops-szal és finomporítású szárazeledellel nevelhető fel. A Hyphessobrycon-nernzetségbe tartozó és nálunk is beszerezhető pontylazacok közül az Amazonasz és Para folyamvidékéről származó ezüs/iis ponó,lazac (Hyphessobrycon seholzei E. AHL 1936) szintén könnyen tartható akváriumi hal. Ezüstös testén bársonyfekete hosszanti sávot visel. 5-6 cm-re megnövő, élénk, békés állat. 25-28 C fokú, 7 pH-jú vízben könnyen ikráztatható. 48 óra múlva kikelő ivadékát nem nehéz felnevelni. Élő és száraz műeleségeket egyaránt szívesen fogad. A finom, szép színei folytán közkedvelt brit-guayanai rózsa hal (H,yphessobrycon omatus E. AHL 1934) tartása és szaporítása már valamivel körülményesebb. Ez a faj akvaristáink körében "rosaceus" néven terjedt el, miután igen könnyen összetéveszthető a hozzá igen hasonló Hyphessobrycon rosamIS DURBI N 1909-fajjal. Ahhoz, hogy e 4 cm körüli, szép rózsaszín alapszínezetű, élénk halacska jól érezze magát, jól benövényesített, árnyékos részekkel, és sötétebb aljzattal (mulm) rendelkező medencét és 23-26 C fokú, 6-os keménységű, 6-7 pH-jú vizet kell számára biztosítanunk. Tenyésztése nem könnyű. hatás előtt a szülőket jól átöblített élő Daphniával és Enchytreus-szal beetet jük és a víz hőfokát 27-28 fokra növelj ük. A tenyészakvárium talaját átmossuk és ki is főzzük; egyáltalában szigorúan 109

ügyelünk az infusoria távoltartására. A víz színét úszónövényekkel betakarjuk és az egész medencét a napsütés elől félig beárnyékolj uk. Az ikrázás után a szülőket (2 hímet, 1 ikrást) eltávolítjuk és a medencét 4 napra papírral besötétítjük. A kikelt igen apró, sokszor alig észrevehető ivadékot 5 nap múlva a legapróbb élő eleséggel etet jük meg. Vetekszik az előbbivel szépségben a fekete vállfoltú Szerpa-lazac (HJphessobrycon serpae D U R B l N 1908), amelynek nálunk főleg az élénk lazacvörös színezetű "minor" nevű tenyészformája terjedt el, amely - mint legújabban kiderült - tulajdonképpen külön faj: a ciklámen-lazac (HJphessobrycon cal/istus callistus B O U L E NG E R 1900.) Ez az Amazonasz-vidéki kis ponty lazac a rózsahalhoz hasonló nagyságú, hasonló környezetigényű állat; szaporítása is az előbbi fajéhoz hasonló. A vízváltozásokra különösképpen érzékeny. A lerakott ikráinak száma meglehetősen kevés. Tenyésztése sok türelmet igényel. Más, kisebb halak úszóit előszeretettel csipkedi. A d/szö'ves ponty lazac [Hyphessob1J con heterorhabdus (U L R E Y 1895)] az Amazonasz és Guayana vidékéről származik, ahol a folyók parti övezetét lakja. Élénk, 4-5 cm körüli halacska, melynek teste közepe táján három egymástkövető hosszanti csík vonul végig: piros, sárga, fekete színben (innen német neve: "Dreiband-salmler"). Meleget kedvelő állat; tartása 24-26 fokos, 7 pH-jú vízben. Tenyésztése, akárcsak az előző két faj é, nem könnyű feladat. Mint parázsló szikracsóvák, úgy tűnnek szemünk elé egy sötéthátterű, fölülről-oldalt megvilágított akváriumban az izzófényű halak! Az iZZófényíí hal [Hyphessobrycon gracilis (R E l N HA R D T 1874)] 4 centiméternyi halvány-sárgásszürke testéből ugyanis élénk ragyogással emelkedik ki a vörösesen izzófényű oldalsáv. Dél-Amerika keleti erdős vidékének vizeiből származik. Ragyogása csak akkor érvényesül, ha sötét aljzatú és hátterű, 6-nál nem keményebb, 7 pH-jú akváriumban tartjuk. 20-25 C foknáI magasabb hőmérsékleten ne tartsuk, mert oxigénigényes és így 26 fok fölött már roszszul érzi magát (kopoltyúfedői kitágulnak). Tenyésztése nehéz feladat. 20-25 literes tenyészmedencéjét kisavazott homokkal és Myriophyllummal rendezzük be és vattaszűrőn át filtrált esővízzel, esetleg műgyantával lágyított akváriumvízzc1 töltjük fel, majd egy hétig állni hagyjuk; közben szellöztetünk. Egyévesnél nem idősebb tenyészhalakat helyezzünk ki, l : l arányban. Az egyévesnél idősebb nőstény leikráztatása nehéz; ilyenkor már legalább 2 hím kell hozzá. Az ikrák és a kikelt ivadékok fényérzékenyek, ezért a tenyészakváriumot papírral majdnem teljesen besötédtjük. A kikeIt ivadék a 3-4. napon úszik szét, amikor is azonnyomban meg kell kezdeni az etetésüket Cyclops-naupliákkal. 1

110

.A trópusi édesvízi akváriumok egyik legcsodásabb külsejü lakója a 1enyügöző

hatású neonhal (Ifyphessobrycon innesi M Y E R S 1936). Három centiméternyi kis testén a neoncsövek ragyogására emlékeztető zöldeskék és vörös csík húzódik végig, amely sötét háttér és sötét "mulmos" aljzat mellett érvényesül leginkább (interferenciás szín). Az Amazonasz felső folyamvidékéről származik, ahol főleg az erdős vízfolyások beárnyékolt parti zónájában lakik. 20-25 fokos, lágy vízben tartása nem nehéz; táplálékban nem válogatós. Annál nagyobb hozzáértést és kitartást igényel szaporítása. Erre a célra 20-23 literes öntöttüvegű medencék a legalkalmasabbak, amelyeket 2-4 keménységűre beálHtott, 6,5 pH-jú vízzel töltünk fel. Kísérleteink szerint a pH-értéknek itt nincs döntő szerepe, az ikrázás különböző pH-értékek (6,0-7,5 pH-ig) mellett is eredményes, csupán a Choleps-infusoriatörzs távoltartása szempontjából fontos az enyhén savanyú (6,5 pH-jú) víz, mert ikrája igen érzékeny az infusoriára! Savanyítás előzetes tőzegfiltrálással, vagy csersavas kezelés sel (O, l g csersavpor 10 literenként)*. A tőzeggel enyhén megbarnított víz aljára bazaltkőzúzalékot helyezünk, s üvegtűkkel vagy üvegpálcákkal ide Myriophyllum-csomókat (esetleg nylon-műnövényt) rögzítünk. A medence oldalait papírral besötétítjük. Szaporítási vízhőfok mindvégig 23-24 C fok, amit automatikus hőszabályozó berendezéssel biztosítunk. Tenyészszülőknek egy jól összeillő párt választunk ki, melyek elsőízben ikrásodnak be. Ezeket előzetesen változatos élő eleséggel jól beetet jük. A hím karcsúbb alakjáról különböztethető meg ahasasabb nőstény től. A kihelyezést este eszközöljük, a szülők etetését pedig ettől kezdve beszüntetjük. Ha jól "beérett" tenyészhalakat helyeztünk ki, az ikrázás többnyire már a másik napon lezajlik, felülről beszűrődő fény mellett. Ikrázás után a szülő ket azonnal el kell távolítani, mert falánk ikrarablók. Ezután a tenyészmedence tetejét is teljesen be sötétít jük, mert mind az ikrák, mind akikelő -ivadékok mintegy 5 napig fényérzékenyek. 5 nap múlva a besötétítést fókozatosan meg szüntet jük. A kikel t ivadékokat a negyedik nap után a legapróbb tavi planktonnal (Cyclops-naupliákkal) megetet jük. Egyszerre csak annyit kapjanak, amennyi azonnal elfogy! Az ivadék egyébként csak 3-4 hetes korában színesedik ki.

* Ikráztat6 vizének receptje: 3 liter desztillált víz, 3 gramm konyhas6 és O, I gramm csersavpor; vagy pedig 5 liter desztillált víz, I csapott kávé~kanál konyhas6. Savanyítás : kávéskanálnyi tölgyfakéregport és égergyökérdarabkát forr6 vízzelleöntünk egy csésze deszt. vízben. Ezt a teafőzetet üvegvattán átszürjük és hozzáadjuk az előbbi 5 liter deszt. vízhez. A vizet ezután 2 hétig érleljük; közben az egész akváriumot (jságpapírral lefedjük. Kihelyezés előtt 5 percig timsóoldatban fertőtlenített Myriophyllum-csom6t rögzítünk a fenékre, üvegbotnehezékkel. III

Remek látvány egy Ap~yocharax-csapat

sötéthátterű

is. A

akvárium

hínársűrűjéből előtörő

fürge

Pirosszárnytí ponty/azac (Aphyocharax rul,ropinnis

1921) 4-5 cm-nyi, karcsútestű argentínai halacska. Zöldesbe játszó ezüstös pikkelyköntöse és élénk piros úszói csak 23-25 CO-ú tiszta vízben, sötét mulmos aljzatú akváriumban érvényesülnek. 25-28 fokú \\ízben (7-7,5 pH) ikrázik. Ikrarabló, tehát ívás után a szülő ket eltávolítjuk a tenyészmedencéből. Ikrái 28 foknái 26-28 óra alatt kernek ki és az ivadék 2 nap múlva rajzik szét. A Paraguay, Bolívia és Brazília tavaiból és folyóvizeiből származó fekete tetra [G)lHl11ocolJ,tnbus ternetzi (BOULENGER)] is kedvelt, gyakori lakója szobaakváriumainknak. Hasoidaiának és úszóinak mély, tusfekete színköntöse csak sötét háttér, nem túl erős megvilágítás és 23-25 CO-ú víz esetében jelentkezik; különben egész teste elhalványult, színtelen. Egyébként élénk, nem túl kényes állat. Szaporítása nem nehéz. 25-28°-os vízben (7 pH) ikrái 48 órán belül kikelnek. A tenyészhalak (2: I) ikrarablók. Az ivadék 4 nap múlva rajzik szét. Igen termékeny állat; egyszeri ívásából 300-500 ivadékot is fel lehet nevelni. Az áttetszö ponty/azac (Pris/ella rídd/ei MEEK 1907) 4 cm körüli áttetsző testű halacska, élénk rajzolatú, díszes úszókkal. Hazája az Amazonasz, Guayana és Venezuela vidéke. Élénk, békés természetű állat, melynek tartása és tenyésztése az előbbiéhez hasonló. Az Amazonasz alsó folyásában és a Rio Para mellékágaiban honos fecskendező ponty/azac (Copeina arno/di R E GA N 1912) ikráit az ak várium üvegfalának vízen kívüli részére (a szabadban vízből kiemelkedő vízinövényekre) rakja és ott is termékenyíti meg. Kelés közben a hím farkának erő teljes csapkodásával locsolgat ja az ikrákat, így védi a kiszáradástól azokat. 25-28 CO mellett az ikrák 24-36 óra múlva kikelnek és visszapotyognak a vízbe; az ivadék 3-4 nap alatt felemészti szikzacskójának tápkészletét. A &-et a kikel és után távolítsuk el. Az ivadék felneve1ése nem nehéz. Ez a 6-8 cm hosszú, megnyúlt testű hal rendkívül mozgékony, ugrándozó természetű; ezért tanácsos medencéjét mindenkor jól letakarva tartani. A pontylazacokhoz közelálló Hemiodontidae-családba tartozó törpuzájd hal (Nannostomlls anoma/lIs STEINDACHNBR 1876) az Amazonasz mellékfolyóiból származó, 3,5-4 cm hosszú, megnyúlt testű halacska. Kávébarna testén sötét hosszanti szalagot visel. Úszói rózsaszfnben játszanak. 25-28 Co-ú, 8-nál nem keményebb, 7-8 pH-jú, tiszta vizet kiván. Tenyésztése nem könnyű; gyakorlott tenyésztő nek való feladat. PAPPENHEIM

112

PONTYFÉLÉK (CYPRINIDAE)

A tr6pusokon élő pontyféle halak közül számos faj kicsinységénél, szép színezeténél, igénytelenségénél és könnyű tenyészthetőségénél fogva különösképpen alkalmas szobaakváriumi tartásra. Altalában élénk, békés természetű halak, amelyek társasakváriumokban má., békésebb állatokkal j6l megférnek. Élő eleség mellett növényi részekkel is táplálkoznak, sőt többen közülük szívesen turkálnak a fenékiszapban is. Többnyire a dúsnövényzetű, de amellett megfelelő úszóteret biztosító, puhatalajú medencét kedvelik. Szaporítás uk általában egyszerű. Durvaszemű kaviccsal és

A pontyfélék (Cyprinidae) elterjedési térképe

ikdztató növénnyel sűrűn beborított fenekű akváriumban heves udvarlás után szórják szét és termékenyítik meg ikráikat. Az ikrák megmentése érdekében a tenyészhalakat ezután eltávolítjuk. A világos, napos medencében kikel ő zsenge ivadékot a szétrajzás után a legapróbb élő- és szárazeleséggel neveljük fel. Ebbe a családba tartozik a közönséges k/nai aranyhal (Carassius auratus LINNÉ 1758), amelyet a kínaiak ősidők óta mint díszhalat tartanak, s valószínűleg az aranykárászból [Carassius auratus gibelio CB L o C H)] tenyésztették ki sok évszázados kiválogatás útján. Bár a régóta folyó "domesztikáció" meglehetősen szívóssá tette, ne éljünk vissza ezzel és 8

Licyi-'"ne.inger: Ahui ... ik.

II~

Kínai aranyhal (Carassius auratus LINNÉ)

az egykori aranyhaltartókat - mint halkínzókamrákat mellőzzük. Az akváriumban 20 cm-nyire is megnövő aranyhal nagy, tágas medencét igényel. Ennek homoktalaját kristálytisztára mossuk ki és az erős turkálás miatt tanácsos még nagyobbszemű kaviccsal is befedni. Az erősgyökérzetű és nem nagyon törékeny levélzetű növényeket ritkásan, esetleg cserepekbe ültessük, különösen a nagy fátyolos úszókkal rendelkező aranyhalváltozatok igényelnek tágas úszóteret. E nagyobbméretű medence-igény folytán a közönséges aranyhal egyre inkább kiszorul a szobaakváriumokból és inkább csak a kerti és parki dísztavak lakójává válik. Ott jobban is érvényesül, könnyebben szaporodik és nagyszámú ivadéka könnyen - szinte minden különösebb beavatkozás nélkül - felnevelhető. A szobaakvá-

űstökösfarkú aranyhal (Carassius auratU$ var. japonicus simplex)

114

Teleszkópszemü fátyolfark.ú-hal (Carassius liuratus var. macrophthalmus bica uda tus)

riumokban manapság már csak inkább az aranyhal különféle változat~ljt gondozzák, amelyeket jobbára a japánok tenyésztettek ki. Ilyenek a fd~}'o l jarkú aratryhal (var. japonicus bicaudatus) , a teleszkópszeJJlfí aratQ'óal (tIar. macrophthalmtls) , a teleszkópszemű járyoljark (var. macrophtlJa/Jiltls bicalldatus) , az üstö'kó"sjarkú aranyhal (var. japonicus simplex), a tojása/aktÍ aral!JllJal (llar. oviformis) , az égrenéző aratryhal (var. uranoscopus) és valamennyi közül a leggroteszkebb: az oroszlánfejű aran.}hal. Mindezek szÍnezetre is rendkívül változatosak. A piros, sárga, narancs, fekete és fehéresezüst alapszíntő l a leopárd-pettyezésű és tigriscsíkolatú színkeverékekig minden szín- és formaújdonságot kierőszakolnak az aranyhaltorzok sporttenyésztői. Az aranyhalváltozatok is mind tágas medencét, 18-22 C-ú vizet igényelnek. Táplálékban nem válogatósak, de a legkülönfélébb halbetegségekre felettébb hajlamosak. Szaporításukhoz a tenyészállatokat forma, szín és úszóalakulás szerint kell összeválogatnunk. Az ivadék felnevelése könnyű. A kiszÍneződés különböző korban, részben már 3 hónap után, részben azonban csak az első életév után kezdődik. 8*

IlS

Oroszlánfejii aranyhal

A trópusi pontyféle díszhalak közül legelterjedtebb a dfszmárnák (Puntius, Barbus) nemzetsége. A mi márnáink rokonai, de alakra inkább a tőpontyhoz hasonlítanak. Valamennyi közül a legigénytelenebb, a legkönnyebben tzrtható a rózsás dfszmárna [Puntius conchonius (HAMILTONB UC HA NA N) 1882]. Hazája Elő-India északi része, Bengália és Assam. 7-8 cm-re megnövő, élénk, fürgemozgású díszhal. A hím nagy, fényes pikkelyei melegebb vízben, de főként ívás idején élénk rózsaszínűek, úszói pedig feketések. 12-15 CO-ot is kibír, de 20 CO körül sokkalta szebb, színesebb. Napsütötte tiszta vizet kedvel. Szaporítására a Cyprinidae-család jellemzésénél elmondottak irányadók. 1 ~-hez 2 ~-t adjunk. Alacsony (15 cm-es) vízállás. Vízhőfok 23-25 CO. Kikelés 24-36 óra után; szétrajzás további 5 nap múlva. Az ivadék felnevelése könnyű. A ceylonifeke/esávos dlszmárna [Puntius nigrofasciatus (GüNTHER 1868)] 6 cm-es testén három szélesebb fekete keresztsáv fut végig. A ~ feje ívás idején bíborpiros színű. Erősebb megvilágításnál csíkjai elhalványodnak. Mint minden díszmárna, táplálékban nem válogatós. 22-24 CO-ú vizet kíván. Egyébként tartása és tenyésztése hasonló az előző éhez. A 4 cm-nyi kis szumatraiszivárványosdlszmárna [Puntiusoligolepis (BLEEKER 1853)] pirosas úszóival, feketén szegélyezett szivárványos nagy pikkelyeivel igen megnyerő látvány. 22-24 CO-ú, nem túl friss, 7-8 pH-jú vizet kedvel. Szaporitásához öreg- és friss akváriumvíz 50: 50 arányú keverékét és sűrű ikráztató növénycsomókat alkalmazzunk. A hosszan elhúzódó ik rázás miatt a már teleszórt növénycsomókat egy előkészített másik medencébe helyezzük át óvatosan. Ikráztatási hőfok 26 Co körül. Kikelés 26-32 órával a megtermékenyítés után; szétrajzás (ún. "elúszás") további 3 nap múlva. A szuma/rai dlszmárna [Pun/ius tetrazona (BLEEKER 1860)] a legszebb diszhalak egyike. Mély, bársonyosan sötétfekete keresztsávok és élénk korallpiros úszók díszítik testét. Néhány igen hasonló öves dlszmároával (P. partipentazona, P. penfazona stb.) egyetemben akvaristáink körében

azelőtt:

116

közös megjelölés sel terjedt el. Hazája: Szumatra, Maláj félsziget, Bomeo, Singapore. Társaságot kedvelő, élénk állat. 24-26 C-ú, 7-8,5 pH-jú vizet és sötét, mulmos aljzatot kedvel. Az áthelyezésekre eléggé érzékeny. Szaporítása és az ivadék felnevelése nehezebb az ellSbbi dIszmámáénál; inkább csak a gyakorlott díszhaltenyésztők részére .jánlható. A2 akvaristáink körében helyenként előforduló ceyloni karcsú dJS'-{IIIJrna [PlI1ttillS li/teya (DBRANIYAGALA)J igényesebb tartási feltétele i és nehezebb szaporíthatósága folytán kezdőknek kevésbé ajánlható díszmáma faj. Nem foglalkozunk bővebben az egyébként remek színezetű, fürge csapatakban úszkáló, apró Rasbora- és Esomlls-félék ismertetésével sem. Nálunk különben is csak egyik szép fajuk, az ékfo/tos razbóra (Rasbora heleromorpha DUNCKBR 1904) szokott olykor-olykor előfordulni. Nehezebb tartás uk és szapodthatóságuk miatt kezdőknél amúgy sem igen jöhetnek számításba. Annál népszerűbbek és úgyszólván minden kezdő akváriumában megtalálhatók adélázsiai Danio-félék. A zebra dánio [Brachydanio rerio (H A MI LTON-BUCHANAN 1822)] hazája Bengália, Madras. 4-5 cm-es, csapatosan élő halacska. Acélkék hosszanti csíkjai és narancssárga sávközei az úszókon is folytatódnak. Mint általában a márnaféléknek, szája körül apró bajuszszálai is vannak. A hím valamivel karcsúbb a nősténynél. 20-23 Co-ú, tiszta, napos vizet kíván. Tenyésztésre egészen friss, 25-28 CO-ú, 15 cm magas vízbe 2 tejest és l ikrás t helyezzünk ki. Ikrarablás ellen dús növényzettel, durvaszemű kavicsokkal, ikrázás alatt némi Enchytreus beszórásával, majd ívás után a szülők eltávolításával védekezzünk. Erős napfény ellen az ikrákat enyhe árnyékolással óvjuk. A 3-4 napon belül kikel ő ivadék felnevelése nem nehéz. Élő és szánz eleséget egyaránt szívesen fogyaszt. A Burmában, Malakkábc..n és Szumatrán honos SZílltjátszó dánio [Brachvdanio albolineatlls (BLYTH 1860)] pikkelyköntöse a ráeső fény szerint a rózsás1ilától a világos banánzöldig és a világoskékig változik, irizál. Egyébként alakja, mérete a zebra dánióéhoz hasonló. Tartása és tenyésztése tekintetében is éppoly igénytelen, hálás lakója akváriumainknak. Az elő-indiai malábári dánio [Danio Illa/abarim! (I E RDO N 1849)] nagyobb, 12 cm-re megnövő Danio-faj. A zebra dánióéhoz hasonló, de annál h3.1ványabb árnyalatú kék és egyben szélesebb hosszanti csíkjai vannak. Tartása és tenyésztése lényegében az előzőével megegyező, csupán nagyobb mérete folytán tágasabb medencét igényel. • ,,BarbIlI lIII1Ial1'a11l1l"

117

A kolibri hal (Tanichthysalbonubes LIN - SHU-YEN) rövid idő alatt vált egyik legnépszerűbb akváriumhalunkká. Erre remek színeivel, könnyű tartási és szaporítási feltétcleivel szolgált rá. Hazája Délkelet-Kínában, Kanton közelében van, ahol patakokban él. A zebra dánióra emlékeztető alakú és nagyságú halacska testének közepén egy igen élénk, fémes ragyogású zöld csík húzódik. Ez a fiatal példányoknál a neonhaléhoz hasonló fénnyel ragyog. Le gyezőszerűen szétfesZÍthető citromsárga kis hátúszójának széle és töve élénk piros. Vízösszetételre és hőmérsékletre igénytelen. 20-22 CO-ú vízben könnyen és sűrűn ikrázik. Szaporítás és ivadéknevelés tekintetében az előzőkben már ismertetett elvek az irányadók. IKRAz6 FOGASPONTYOK (CYPRINODONTIDAE)

Pajokban gazdag, pompás színezetű díszhalakat magábanfoglaló halcsalád. Sajnos csak kevés fajuk van nálunk forgalomban. Ennek oka, hogy nagyrészük nem kezd ő nek való és tenyésztésükkel is csak e halcsaládra specializálódott tenyésztő k foglalkoznak. Számos fajuk rövidéletű, a vízösszetételre érzékeny. Szájukban szám6s apró fogat találhatunk: innen a család neve. Egy részük alakra a csukához hasonlít és rabló életmódot is folytat. Állandóan csak élő eledeleken tarthatók. Az Aphyosemion-fajok összeférhetetlenségük miatt társasakváriumba nem valók. Öreg akvárÍum-

Az ikrá7.6 fogaspontyok (Cyprinodontidae) elterjedési térképe

118

vizet, alacsony vfzoszlopot, sűrű növényzetet és mulmos aljzatot kívánnak. Medencéjüket ne helyezzük nagyon világos helyre. A vfzhőmérsék let se legyen nagyon magasi A Panehax-fajok ennek ellenére kedvelik a világos helyet is. Közülük néhány faj békésebb természetű. A viiröstorkN dIszcsuka [Epip/atys ebaperi (SAUVAGE 1882)] a nyugat~ afrikai Libériáb6l származik. 5 cm körüli, barnás alapszínű, fekete keres:rtcsfkokkal pásztázott, csukaformájú halacska. A hIm torka táján élénkpiros szInű. Mint általában a Panehax-félék, a vízfelszín közelében tart6zkodik. 20-25 CO-ú vizet, sűrű növényzetet és sötét aljzatot kedvel. A víz színét fedjük be úsz6növényekkel. A vízcserékre, vízváltozásokra érzékeny. 25-28 Co-ú, mérsékelten megvilágított tenyészakváriumban Nitella, vagy Myriophyllum csom6kra, gyakran úszónövényekre (Riccia) is ikrázik. Ezeket kivesszük és a felnevelő akváriumba helyezzük át. Helyükre újabb ikráztat6 növénycsomókat helyezünk, mert az ikrázás 2-3 hetes időkö zökkel megismétlődik. Az ivadék 8-12 nap múlva kel ki és az első 8 napon az úsz6növényzet között rejtőzködik. A legapróbb planktonszervezetekkel etethető. A zanzibári tarkacsuka (Paehypanehax plt1)fairi (G () N T H E R 1866)] az előbbinél nagyobb, 8-9 cm körüli, szép állat. Délkelet-Afrikában (Zanzibár, Seychellen) honos. Sárgászöld testén apró, elszórt piros és zöld pontsorokat visel. 23-25 CO -ú vizet kíván. Tartása és tenyésztése egyébként az előzőéhez hasonló. Az ivadék j6 táplálás mellett igen gyorsan fejlődik. A hbai patakba/acska [Rivulus cy/indraecus (POE Y 1861)] nem nagyon igényes, élénk, ugrándoz6, 5 cm körüli ha1. Barnás hátoldala alatti hastájéka sárgás alapon, élénk-piros pettyekkel tarkázott. Hazája Kubát61 Dél-Floridáig terjed. Kis üvegekbe kitéve is könnyen, j6l leikrázik, 24-26 CO-nál Riccia vagy Nitella csom6kra. A szülőket Ivás után eltávolltjuk. Az ikrákat védjük az erős fénytő1. A kicsinyek 10-12 nap múlva kelnek ki; könnyen felnevelhetők. Növekedés közben nagyság szerint osztályozzuk szét őket, mert kannibalizmus ra hajlamosak. Ez egyébként a Panchaxfélé kre is vonatkozik. A cifra fogasponty (Aphyosemion australe (RA CHO W 1921)] hfmje kékeslila testén rendkívül tarka mintázatú folt-sorokat visel; úszói is pompásan tarkállanak. Nősténye ugyanakkor teljesen egyszerű, jelentéktelen pikkelyköntösű (felttinő ivari kétalakúság l). Hazája az afrikai Gabun (Cap Lopez). 22-26 Co-ú, 3-6 keménységű, 5,5-6 pH-jú vizet kedve1. 10% tengervíz hozzákeverését szívesen fogadja. Sűrű növényzetet és nem túl erős megvilágftást kíván. A vfzcserékre érzékeny. 24-26 CO-ú, egészen friss, lágy, 15 cm magas vízben ikráztathat6. A d'· hez erőteljes, jól beikrásodott

119

~-t

helyezzünk. Sűrű növénycsomókra ikrázik. Szülők eltávolItandók. Ikrák fényérzékenyek; 12-14 nap múlva kelnek ki. Ivadéka kikelés után már vadászni kezd. A legapróbb planktonnal táplálható. Gyorsan fejlő dik; már a 4-5. hónapban ivarérett. ELEVENSZűLÖ

FOGASPONTYOK (POECILIDAE)

Többnyire aprótermetű halak. Hímjeik általában kisebbek és színpompásabbak a nőstényeknél. Minden elevenszülő fogas ponty illmje a belső megtermékenyítésre szolgáló párzószervvel (gonopodium, kopulációs úszó) rendelkezik, mely nem más, mint az alsó úszó módosult alakja. Nősté nyeik hosszabb-rövidebb terhességi idő után eleven utódokat hoznak a világra. Ikráik barázdáló dá sa tehát a testen belül, a petefészekben megy végbe és ott fejlődnek az embriók egészen addig, amig a kis halak önálló életre alkalmasak lesznek. A terhes nőstényeket az ivarnyi1ás előtti sötét foltr61, a "terhességi foltról" lehet felismerni, mely a hashártya fekete pigmentáltságáb61 és a hasfalon áttetsző embriók tömegéből adódik. A him ivarsejteket a nőstények petevezetőjük redőiben raktározni képesek és ezért egyszeri megtermékenyítés többszöri (4-5-szöri) szüléshez is elegendő. E család tagjainál ivari átalakulás is előfordul olyan formában, hogy a nőstény állat illmmé alakul. Az elevenszülő fogaspontyok Közép-

Az elevenszülő fogaspontyok (Poecilidae) elterjedési térképe

120

és Dél-Amerikában terjedtek el. Egyes fajokat akvanstáink állandó hő mérsékletli vizeinkbe betelepítve meghonosftottak. Kevés kivétellel szapora, igénytelen, békés halak és ezért különösen kezdő akvaristáknak ajánlhatók. SZivJrvJnyos guPPi [Lebistes reticu/atus (p E T E R S 1859)). l 908-ban importálták és szaporaságának köszönheti, hogy azóta a legelterjedtebb akváriumi hal lett belőle. Egyszínii nősténye 5 cm testhosszúságot érhet el, mig a tarka Wm kisebb, mindössze 2,5 cm hosszú. Bár két teljesen egyforma guppi hím nem található, mégis az alapszín és rajzolat főbb sajátságai alapján színváltozatokat, fajtákat különböztetünk meg. Ilyen a sárga alapszínd xanthochroisticus színváltozat az "aranyguppi", a megnyúlt díszes hátúszójú "ZátZ/ÓI guppi", az ezüstszegélyd tusfekete foltokkal tarkított "pávalzemel guppi", vagy a sárga alapon barna-szeplős "magdeburgi guppi". Újabban nálunk is elterjedtek a sárga-fekete "holland guppik". Ez utóbbiak nősténye is színes. A guppi hazája Venezuela, Trinidad és Barbados szigete. Akváriumának vize 18 C fok alá ne hűljön. Ideális hőmér séklet 18-22 C fok. Magasabb hőmérsékleten az állatok ugyan színpompásabbak, de nemzedékeken át csenevészek lesznek. A guppi kedveli az állott, öreg vizet. Akváriumának alján hagyjuk meg a természetesen képződő iszapot. Tenyésztése mindössze abban áll, hogy szaporodásának nem vetünk gátat. Különben tenyészteni könnyebb, mint nem tenyészteni, mert minden különösebb beavatkozás nélkül rendkívül kiadósan szaporodik. T erhességi ideje: 4 hét; a hathetes példányok ivarérettek. Nem kannibál természetd, Mollienisiával sikerült keresztezni. Szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis BAIRD-GIRARD 1854). Nő~ ténye alakban és termetben nagyon hasonlít a guppi nőstényéhez, de terhességi foltja nem ékalakú, hanem a test hossztengelyére merőleges csík formájában mutatkozik. Hímje is egyszínd és feltűnő en nagy kopulá ci6s úsz6val rendelkezik. Csak a G. ho/brooki Wmje feketefoltos. Észak-Amerika édes és félsós vizeiben él. A mis ko c-tapolcai tóba és a Keszthely melletti Hévízre szúnyogirtási célzattal telepftették be. A Gambusiát a malária elleni küzdelem keretében az egész világra széthurcolták. 18-20 CO-on tartsuk. Atmenetileg az 5 C fokot is kibírja. Sok algát eszik, dc fő tápláléka állati eredetű. Ragadozó volta miatt semmiféle más hallal nem szabad együtt tartani I 20 C foknáI magasabb hőmérsékleten utódai egy részét gyakran halva hozza világra. Tenyésztését megnehezíti rendkívüli falánksága, kannibalizmusa. Terhességi ideje 4-7 hét, a víz hőmérsékleté től függően. Csak az l éves hal szaporodóképes. Mexikói kardfarka ha/ (Xiphophorll! helleri H E C K E L 1848). A törzsalak 10-12 cm hosszú, zöld alapszínű, teste közepén vörös csíkkal. Az eredeti

121

a p

Szúnyogirtó fogasponty (Gambusia aff"jni. BAIRD-GIRARD). Fölöl a nőstény, alul a bírn. Jobbra: l = a GambllJio o.ffinis hasú szóból alakult hím párzóazervének (kopulációs-úszó, gonopodium) distális vége. 2 = Ugyanaz a GomblIsitI holbrool:i-nál, erősen nagyitva. A kopulációs úszó végének szerkezete, alakja igen alkalmas az elevenszülő fogaspontyfajok és aIfajok meghatározására. (Berg nyomán). smaragd-bronzszínű mustrázat és tűzpiros mintá i a nagyfokú beltenyésztés miatt csaknem teljesen veszendőbe mentek. A hÍmnek hosszú kardfarka van, mely a farkúszó sugárnélküli nyúlványa. Színváltozatai a "piros platy"val való keresztezés útján létrehozott "piros xipho", a piros-fekete "blr/iner", továbbá a vérvörös ún. "neurot xipho". Van egy "Montezumae" néven ismert vöröses-barna szeplő s fa jtá ja, mel y nem azonos a Rio Axtalá -ban honos Xiphophorus montezumae-val. Vörösszemű fehér testű albinóját tiszta vérvonalban nevelik tovább, mig az úgynevezett "fekete xipho" "fekete platy"hímnek és zöld, vagy "piros xipho" -nősténynek a hibridje. A keresztezésekből származó nőstények gyakran meddők. A törzsalak hazája DélMexikó, Guatemala. Egy percig se hagyjuk fedetlen vízben, mert könnyen kiugrik. 24-26 CO-os vízben 4-6 heti terhesség után 80-250 utódot is szülhet. A "berliner" -változat tenyésztésénél csak a hím legyen" berliner", a nőstény "piros xipho", mert különben az ivadék farkúszója a túlpigmentáltság miatt letöredezhet. SZéleshdtsí fogasponty (Platypoecilus maculatus G () NT HE R 1866). Az ugyancsak Mexikóban és Guatemalában honos törzsalak zöldes olajbarna, farka tövén sötét folttal. Hímje 3, nősténye 5-6 cm. Ebből kiindulva tenyész-

122

tették ki aZ akvaristák a fekete "niger", a piros "ruber", a vérvörös "sanguiIIeul', vagy a sárga alapon fekete farkfoltú "mond-plati" változatokat. Az oldalukon fémesen irizáló példányokat nevezik "tiiko·r-plati" -nak. Újabb import-változat a világos alapon feketefoltos úgynevezett "/eopárdplati", vagy az 1948-ban Európába érkezett "wagtail (ejtsd: vegtéJ) plati", me1y utóbbinak úszósugarai feketén szegélyezettek. Ilyen "wagtail"változatuk különben a xiphophorusoknak is van. 20 CO körüli hőmérsék leten tartsuk. A "plati" 40-50 fiatalt szül hőmérséklet és táplálás szerint 6-8 hetenként. Kicsinyei igen fejletlen formában (5 mm) nagy szikzacsk6val jönnek a világra. A Platypoecilus variatus nem változat, hanem önálló faj, mely Dél-Mexikóban Tampico kikötő környékén él. Ezen faj "színváltozatainál" különösen gyakoriak a pigment-rendellenességekből származ6 megbetegedések. Január pontyocska [Phalloceros caudomaculatus (REN S EL 1868)]. 1898ban érkezett Európába. Ez volt az első elevenszülő hal, amit Európába hoztak, majd "kaudi" néven terjedt el az akvaristák között. Guppi-nagyságú hal, mely a Gambusiákkal tartozik egyalcsaládba, amit a hím feltűnő en nagy és jellegzetes alakú kopuláció s úszója is sejtet. Hazája Brazília, a Rio de Janeirotól délre eső területek, Uruguay, Paraguay, Argentína és Panama. A sárga alapon barna foltos var. reticulatus-t nem az akvaristák tenyésztették ki, hanem Santos környékén hegyipatakokban találták és 1905-ben került Európába. Elég gyakran visszaüt az egyszínű törzsalakra. Kitenyésztett aranysárga színváltozata, a var. auratus, tévesen "ara'!} Gambusia" néven került forgalomba. 20 C fok körüli hőmérsékleten négyheti terhesség után 20-80 utódot szül. Az ivadék 6-8 mm, sőt ennél is nagyobb; rendkívül gyorsan felnő. Tiszta vizet kíván, de vízváltásra érzékeny. Társas akváriumban nem hálás hal. Tiirpe jogaspontyocska [Heterandria jormosa (AGA S S IZ 1853)]. Legkisebb , termetű elevenszülő halunk és egyben a világ egyik legkisebb gerinces állata. A hím mindössze 20 mm hosszú, a nőstény pedig 30-35 mm-es testhosszúságot ér el. Teste oldalán fekete sáv húzódik végig, amin keresztcsíkok haladnak át. Hazája Dél-Karolinától Floridáig terjed. Kis akváriürnban tarthat juk apró halakkal együtt 18-22 C fok hőmérsékleten. 6-8 FH -jú vizet kíván. A nőstény szülése sok más elevenszülő fogasponttyal ellentétben hosszantartó. Naponta egy-két-három utódot szül. A szülés két-hárem hétig is elhúzódhat, míg kb. 25 db nem lesz az utódok száma. A kicsinyek fejletten jönnek a világra és mindjárt megvannak keresztcsíkjaik. Vitorlás jogasponty [Mo//ienisia velifera (REGAN 1914)]. 12 cm hosszú, tehát feltűnően nagy termetű, elevenszülő fogasponty. Teste sötét olívzöld 123

alapszínű, mely az oldalak felé kivilágosodik és gyöngyházszerű ragyogásba megy át. Az eredeti importhímek hátúszója rendkívül magas, sajnos azonban a nálunk kapható példányoknál ez az ékességük a beltenyésztés miatt egyre kevésbé érvényesül. Van egy fekete-, vagy feketefoltos természetes szlnváltozata, amit ne tévesszünk össze a M. sphenops és M. formostl fajokból keresztezés útján előállított és csak 6-7 cm-re megnövő "black moli"val. Hazája a mexikói Yucatan-félsziget, ahol is a tengerbe ömlő folyók félsós vizeiben tartózkodik. Akváriumban ugyan kibIrja a tiszta édesvizet is, de ha azt akarjuk, hogy jól érezze magát, vizébe 5-15%-os arányban tengervizet, illetve 3%-os konyhasóoldatot adjunk. Hőigényes: 24-27 Co-os vízben tartsuk. Bőséges, de zsírban szegény táplálékot kíván (szúnyoglárva, daphnia és sok alga). 24 C fok alatt egyáltalában nem szaporodik. Terhessége a külső körülményektől, sőt a tenyészállatoktól függően rendkívül változó. Nagy türelem kell a kivárásához, mert 30--60 napig, sőt három hónapig is eltarthat. Kicsinyei feltűnően nagyok: 10-12 mm, vagyis kétszer akkorák, mint egy újszülött "plati". Jukatáni fogasponry [Mollienisia sphenops (CUVIER- VALE NCIEN NEJ 1846)]. Hasonlít az előző fajhoz, de a him hátúszója kevésbé magas és az eredeti példányoknál hátul lekerekített. Belföldi állományunk erősen kevert M. veliferával. Mexikótól Columbiáig terjedt el. Yucatanban is gyakori. 7-7,5 pH-jú gyengén sós vizet kíván. Feketefoltos színváltozata a világos alapszínűnél hőigényesebb. Egyébként tartása és tenyésztése teljesen megegyezik az előző fajéval. Az egri szabadtéri díszhaltenyészetben mindkét Mollienisia-fajt Xiphophorusokkal együtt nagyban tenyésztik.

LABIRINTKOPOLTYÚS HALAK (ANABANTIDAE)

Ebbe a családba tartozó halakra jellemző, hogy kopoltyújukon kívül egy pót-Iélegzőszervük is van, a labirintszerv, vagy másnéven: labirintkopoltyú. A labirintszerv azáltal jön létre, hogy egyes kopoltyúíveket és részben a kopoltyú üreg csontos vázát hajszálvérerekben gazdag nyálkahártya borítja be. Indiai hazájukban ugyanis oxigénben szegény vizekben élnek és Igy alkalmazkodtak környezetükhöz. Ha meggátoljuk őket abban, hogy a víz felszínére jöjjenek levegőért, nyomorultul elpusztulnak. Hasúszójuk több esetben vékony tapogató fonallá alakult. Ivás előtt a him habfészket fúj a víz felszínére és ebbe rakja le a nőstény ikráit. A habfészek hőmérséklete magasabb, mint a környező vízé, az elpattanó buborékok meg oxigént szolgáltatnak az ikráknak és az ivadéknak. Az ivadékgont>zást a hím végzi, szájában visszahordva a fészekből kihulló ikrákat és a kikelt halporontyokat. Sok közismert díszhal mellett ebbe a családba tar124

A labirintkopoltyús kúszóhalfélék (Anabantidae) elterjedési térképe

tozik az ázsiai klíszóhal (Anabas testudineus BLoeH 1795), melyet labirintszerve arra képesít, hogy elhagyja a vizet és mellúszóira támaszkodva a vízpartra jöjjön ki. Kínai paradicsomhal (Macropodus opercularis LI N Nn 1758). Az aranyhaltól eltekintve ez volt az első díszhal, amit Európába importáltak még 1869ben. 9 cm hosszúra nő, de a már 4-5 cm hosszú hal is ivarképes. Az eredeti importpéldányok remek színeit nehéz volna leírni. Szépségük miatt kapták a paradicsomhal nevet. A nálunk beszerezhető példányok keresztcsíkjai rozsdabarnák, holott az importpéldányokon vérvörösek voltak. A kék szín is kezd mindinkább eltűnni halun k ról. Az ivarokat nem nehéz megkülönböztetni, mert a Wm úszói végükön elkeskenyednek, keskeny szálakban folytatódva. A mi Macropodusunkat a kinaiak tenyésztették ki, valamely más Macropodus-fajból. Kínában elvadulva él. Különösen gyakori a rizsföldeken. Legalább 18-20 C fokos vizet kíván, de a tenyészakvárium vízhőmérséklete 24-28 C fok kell, hogy legyen. A tenyésztésre kiválasztott nőstény ne legyen gyöngébb a hímnél. A habfészekbe lerakott ikrákból 36 óra múlva kelnek ki a kicsinyek. Mint minden labirint halnál, itt is a hím őrzi az ikrákat és neveli három-négy napig a kicsinyeket, amíg azok a fészekből ki nem úsznak. SZiámi harcoshal (Betta splendens R E G A N 1909). A legszenvedélyesebb díszhalunk, melyre legkevésbé sem illik rá a "halvérű" kifejezés. Mind-

125

össze 7-8 cm hosszú, hengerestestű halacska. Különösen a hím szinei f!mesen csillogók és úszói erőteljesebben fejlettek. mint a nőstényé. Zöld, kék, piros, fehér, sőt fekete és indigó színben is ismeretes. Fátyolszerűen nagyúszójú színpompás változata var. cambodja néven ismeretes ("Schleierkampffisch"). A törzsalak hazája Singapore, Malaya, Thailand, Sziám és éochinchina. Nagyonis hőigényes: 26-30 fokú, 6 pH-jú vízben tartsuk. Hirtelen hőváltozásokra különösen érzékeny. Két hím nem tűri meg egymást, azok élet-halál harcot vivnak. A sziámtak ezt a tulajdonságukat kihasználva "Betta-viadalokat" rendeznek velük és fogadásokat kötnek, hogy melyik hal fog győzni. A hímek különben tükör segitségével is Éelizgathatók. Tenyésztésénél különösen fontos az 5-10 cm-nél nem rX;.agasabb vízoszlop, 28-30 fokos hőmérséklet és a viz rázkódásment~sségének biztosítása. Természetesen úszónövények (Riccia, Salvinia) boríts'á k sűrűn a vízfelszínt, mint minden labirint-hal ikráztatásánál. A kicsinyek 30-40 óra múlva kelnek ki és a kikel és től számított misodikharmadik napon kirajzanak a habfészekből. Szép, nagyúszójú hímeket csak külön üvegekben (elemüveg, befőttesüveg) nevelhetünk, naponta váltva vizüket, ügyelve a vizhőfok azonosságára és a m~rtékletes etetés re ! Tiirpe gurámi [Colisa lalia (HAMILTON-BUCHANAN 1822)].5 cm ;agyságú, lapos testű halacska. A nőstény ezüstös, a hím kékes mustrázatú, ;örös harántcsikokkal. Hazája Bengália és Assam. Tartása és tenyésztése Bettáéhoz hasonló. Feltűnő különbség mindössze annyi, hogy a törpe gurámi-hfm növényi részecskéket is épit habfészkébe, továbbá az ikrák már 24 óra múlva kikelnek. Kék gurámi (Trichogaster trichopterus PA LLAS 1777, var. sumatranlls LADIGES 1933). India vizeiben általánosan elterjedt szürke gurámi változata; eredetileg Szumatrából importálták. Akváriumban legfeljebb 13 c7n-es testhosszúságot ér el. Lapított testű hal, melynek hasúszói a guramikra jellemző tapogatófonalakká alakultak. A Wm hátúszójának vége kihegyesedik, a nőstényé lekerekített. 25 C fokú, 7 pH-jú vízben érzi jól ~agát. Tenyésztése 28 C fokon, kb. 20 cm-es vízoszlopban történik. 24 óra múlva kelnek ki az első kicsinyek és 2-3 nap múlva úsznak ki. G,yiil1gy gurámi (Trichogaster leerf B L E E K E R 1852). Egész teste gyöngyházfényű pettyekkel díszített. Oldalán fekete sáv fut végig. A hím hasoldalán szájától egészen az alsó úszóig gyönyörű narancssárga színű. Hazája: Malaya, Thailand, Szumátra és Borneo. Valamivel hőigényesebb, mint a kék gurámi. 25-30 C fokú vízberi tartsuk és 28-30 C fokú legyen tenyészakváriumának vize. Altalajként egész finom szemcséjű, szinte iszapszerű homo-

126

kot tegyünk. Vfzoszlopmagasság: 20-25 cm. Nehéz összeilUS párok at találni. Igen ijedős, tenyészmedencéjét ne háborgassuk I Az ikrák kikelési ideje 24-30 óra. A kicsinyek itt is 2-3 nap múlva úsznak ki a habfészekből.

BÖLCSOszAJú HALAK (CICHLIDAE)

Melegégövi, sügéralakú halak. Altalában oxigéndús, tiszta vizet kívánnak. Szaporodásuk fejlett ivadékgondozási ösztönnel függ össze, mely arra készteti e színpompás állatokat, hogya talajban gödröt ássanak, köveket mozdítsanak el szájukkal, vagy akár a nőstények szájukba vegyék fel ikráikat és ott keltsék ki. Bár távolról sem valamennyi Cichlida száj költő, ez utóbbi sajátságról kapta e család a "bölcsőszájú halak" elnevezést. Az ivarok megkülönböztetése nem könnyű dolog. Ivarérett állatoknál a nőstény tompavégű tojócsöve és a hIm hegybekifutó ivarszemölcse nyújthat útbaigazitást. A hIm amellett rendszerint színesebb, mint a nőstény . Dél-Amerika és Afrika vizeiben fordulnak elő; csupán néhány fajuk indiai eredetű. Széleshomlo/eN tarkasügér [Aequidens latifrons (STEI NDACHNER 1879)]. Az akvaristák kedvenc Aearája, mely régebben "kék-akara" (Acara latifrons) néven szerepelt. Sárgásbarna testén 6-8 keresztesi k húzódilc. Minden pikkelye kékeszölden csillog. A hím erőteljesebb, mint a nő s tény.

A bö!csöszájú halak (Clchlidae) elterje'.1ésl telhpc:

127

A nősténynek tompavégű tojócsöve nő az ívás előtt. A Wm viszont ugyanazon a helyen rövid, hegybe kifutó ivarszemö1cscsel rendelkezik. 18-26 C fokú, 6-8 pH-jú, tiszta, oxigéndús vizet kíván. Kivételektől eltekintve békés, nagyobbtestű halak társasakváriumában jól tartható. A kolumbiai és panamai vizek felmelegedésének megfelelően tenyés'ltéséhez 26-28 C fokú vizet igényel. Ikráit lapos kövekre rakja (kb. 600-800 db). Mindkét szülő részt vesz az ikra és ivadék gondozásában. Három nap alatt kelnek ki a kis akarák, melyeket a szülők később gödörbe cipelnek, majd úszógyakorlataikon vezetgetik őket. J6 tenyészpár évente 4-5-ször is ívik. A kicsinyek 7-8 hónapos korukban ivarérettek. Vö·rö·storkú bö"/csőszC!jtíha/ [Cich/asoma meeki (BRIND)). Egyik legtetszetősebb külsejű cichlidink, mely alakjában a ~ügérek némely tengeri rokonára emlékeztet. Teste közepén és farktövén sötét foltot visel, kopoltyúfedőjén pedig sárgászöld szegélyű folt helyezkedik el. Mind a Wm, mind pedig a nőstény torka élénkvörös. A két ivart elég nehéz egymástól megkülönböztetni, egyedül a tojócső, illetve ivarszemölcs alakja alapján tájékozódhatunk (1. Aequidens). Hazája: Guatemala, Yukatán-félsziget északi része, ahol tavakban, folyókban és földalatti vizekben él. 40-50 l-es medencében tartsuk és kövekből készítsünk neki kis barlangot. Ugyancsak lapos kőre ikrázik, 22-24 C fokú, 6-7 pH-jú vízben. Egyébként szaporodása az előző faj éval egyezik. Egyzptomi sz4iköitőha/ (Hap/ochromis mu/tic%r (HILGENDORF 1903)). Egyik legkedveltebb cichlida, mely arról nevezetes, hogy kicsinyeit szájában neveli. Hazájában már az ókorban ismerték, egykori cserépedények díszítésének tanúsága szerint. Zöldessárga alapszínű. A Wm farkalatti úszójának hátsó vége narancssárgán szegélyezett. ívás idején a Wm pikk.elyei a legragyogóbb színekben csillognak.. A Nílusban és mellékfolyóiban él. Növényekkel helyenként sűrűn beültetett akváriumban 20-23 C fokú vízben tartsuk. Tenyészakváriumának vízhőrnérséklete 26 C fok legyen. lkrázás után a nőstény szájába veszi 30-100 ikráját. A Wmet ívás után eltávolítjuk. A kicsinyek nyolc nap múlva kelnek ki, de még legalább négy napig anyjuk szájában maradnak. Az anyahal a száj költés ideje alatt nem táplálkozik. A kiúszástól számítva 3-4 napig veszélyesetén vagy éjszaka a kicsinyek visszabújnak anyjuk szájába. A kiúszott kicsinyek újszülött guppi -nagyságúak. Vitorlás ha/ (Pteropkyllum sca/are CUVIER-VALENCIENNES 1831). A Magyarországon beszerezhető állományt a fent jelzett faj és a kis vitorlás ha/ (Pteropkyllum eimekei E. A HL. 1928) hibridjei képezik. A vitorhis halat impozáns alakja a legszebb akvárillllÜ hallá avatja. Ezüst alapon 128

HIDEGVIZI \ AKVARIUMI HALAK:

Szivárványos ökle [Rhodeus sericeus amarus (BLOCH)] nősténye toj6csővével ikráit a tavikagyl6 (Anodonta) kopoltyúüregébe rakja

Veresszárnyú koncér [Rutilus rutilus (L.)J

Kurta baing [Leucaspius delineatus (HECKEL)]

Fürge cselle lPhoxinus phoxinus (L.)]

Petényi márna [Barbus meridionalis petényi (HECKEL)]

Széles kárász [Carrasius carrasius (L.»)

Tőponty

[Cyprinus carpio (L.)]

Nyálkás compó [Tinea tinea (L.)]

Fenékjáró küllő [G obio gobio (L.)]

Réti csík [Misgurnus fossilis (L.)! egyik példánya levegőt vesz a víz színéről s az elhasznált levegőt buborék ok alakjában a végbelén engedi ki (béllélegzés); a másik elásta magát az iszapban s csak a feje látszik ki ()nnan

Vágó csík [Cobitis taenia (L.)]

K őfúr6 csík (Cobitis aurata bulgarica DRE SKY)

Kövi csík (Nemachilus barbatulus (1..»)

Tarka géb (Proterorhinus m~ rmoratus PALLAS)

Északamerikai törpeharcsa [Amiurus nebulosus (LE SUEUR»)

Csapó sügér [Perea fiuviatilis (L.)]

Északamerikai naphal [Lepomis gibbosus (L.)]

Lápi póc (Umbra krameri WALBAUM)

Közönség es csuka lEsox lucius (L.)]

Háromtüskés pikó [Gasterosteus aculeatus (L.)] a növényrészekből magaépítette fészke előtt.

(A 1!Iérelará/!yok IIcm a valóságos mérelviJ:(,o/!yokal tiikrözik) .

TRÓPUSI níSZHALAK

Ponlylazacok (Characidae) l. Áttetsző pontylazac [Priste/la riddlei

(MEEK)],

(természetes nagyság).

2. Lándzsafoltú pontylazac [Hemigrammus eaudovittatus

(AHL) ],

(természetes nagyság).

3. Lángvörös pontylazac [f!.yphessobryeon jlammeus

(MYERS)],

(I ,5-szeres nagy ság).

4. Narancs hal [Hasemania marginata

(~IE1NKEN )]

hímje,

(természetes nagy ság).

Parázsszemű pontylazac (természetes nagyság).

[Hemigrammus ocel/ifer (STEINDACHNER)],

6. Ezüstös pontylazac [Hyphessobrycon seho/zei

(AHL)]

hímje,

(2/3 nagyság).

7. Rózsa hal [Hyphessobryeon ornatUJ-

(AHL)] ,

(a természetesnél valamivel nagyobbítva).

8. Kecses pontylazac [Hemigrammus pulcher

(LADIG ES) } ,

(természetes nagyság).

9. Díszöves pontylazac [Ifyphessobt:.J'eon heterorhabdus

(ULREY)},

("/. nagyság).

10. Szerpa-lazac [Ifyphessobo'eon serpae

el. nagyság).

(DURBINl),

ll. Izzófényű hal [Hyphessobryeon gracillis

(REINHARDTJ),

(természetes nagyság).

12. Piros szárnyú pontylazac [Ap~oeharax rubroPinnis

(PAPPENHEIMl),

(természetes nagyság).

13. Neonhal [Hyphessobo'eon innesi

(MYERSl],

(lermészetes nagyság).

14.

Fecskendező pontylazac (6/. nagyság).

[Copeina arnoldi

15. Fekete tetra [Gymnoeorymbus temetii

(REGAN)}

hím je,

(BOULENGERl).

(természetes nagyság).

16. Ciklámen-lazac [f!.rphessobrycon cdllistus callistus

(BOULENGERl).

<"I. nagyság; -

nálunk tévesen mint a Szerpa-lazac (Hypbusobryton urpae) "minor" -nevő tenyészváltozata ismeretes).

17. R6zsás törpeszájú hal [Nannostomus aripirangensis

(MBJNKENJ),

a szövegrészben ismertetett törpeszájú hal [Nanno!tomll! anollltl/II! (STEINDACHNER)) kevésbé nyúlánk, zömökebb rokona; akvaristáink medencéiben terjedőben van).

('/i nagyság; -

J. TABLA

17 .

Pontyfélék (Cyprinidae) 18. Színtjátszó dánió [Bracf?ydanio a/bolineatus

(B LYTH) },

(természetes nagyság).

19. Karcsú díszmárna [Puntius titteya

hímje,

(DERANIYAGALA)},

('f. nagyság).

20. Zebra dánió [Bracf?ydanio re rio

(HAMILTON-BUCHANAN)

(természetes nagyság).

21. Rózsás díszmárna [Puntius conchonius

(HAMILTON-BUCHANAN)l

hímje.

(természetes nagyság).

22. Kolibri hal [Tanichtf?ys a/bonubes (LIN-SHU-YEN)l, (természetesnél valamivel nagyobbít~a).

23. Szumatrai díszmárna [Puntius tetrazona

(BLEEKER)l,

(. f5 nagyság).

24. Feketesávos díszmárna [Puntius nigrojasciatus

(GüNTHER)

l hímje,

(természetes nagyság).

25. Ékfoltos razbóra [Rasbora heteromorpha

(DUNCKER)],

(természetes nagyság).

26. Teleszkópszemü fátyolfarkú aranyhal [Carassius auratus macrophthalmus bicaudatlls] feketeszínű tenyészformája,

(LINNÉ)

var.

(1f. nagyság).

27. Szivárványos díszmárna [Puntius o/igo/ePis (BLEEKER)l himje, cl ,5-szeres nagyság). 28. Malabári dánió [Danio ma/abaricus (JERDON)], (természetes nagyság).

29. Üstökösfarkú aranyhal [Carassius auratus sárgaszínű tenyészformája,

(LINNÉ)

var.japonicus simplex],

ef3 nagyság).

30. Fátyolfarkú aranyhal [Carassius duratus pirosszínű tenyészformá ja, (l/a nagyság).

(LINNÉ)

var. japonirus bicaudatus]

lkrázó jogaspontyok (Cyprinodontidae) Elevenszülő

jogaspontyok (Poecilidae)

31. Vöröstorkú díszcsuka [Epiplatys chaperi (SAUVAGE)] hímje, (' j. nagyság).

32. Zanzibári tarkacsuka [Pacf?ypanchax p/~fairi

(GUNTHER) ] ,

('I. nagyság).

33. Kubai patakhalacska [Rivulus C)'lindraceus

(POEY)]

hímje,

(RACHOW)]

hímje,

('I, -szor nagyítva).

34. Cifra fogasponty [Ap~yosemion aus/rale (természetes nagyság).

(PETE RS)] nősténye, a fele ak ko ra, tarka hímek a könyv fedőla pját

35. Szivárványos guppi [Lebis/es reticula/us (természetes nagyság; előzéken láthatók).

36. Szúnyogirtó fogasponty [Gambusia affinis affinis

követő

(BAI RD -G IRARD)]

nősténye,

(te rmészetes nagyság) .

37. Mexikói kard farkú hal [Xiphophorus heiieri eredeti (zöld) törzsalak;

(HECKEL)]

hímje,

(21, nagyság).

38. Mexikói kardfarkú hal [Xiphophorus heIIeri (HECKEL)] fekete tenyészformájának ("fekete xipho") hímje; fekete Platypoecilus hím és zöld Xiphophorus nőstény keresztezésé bőlkitenyésztve; (' j. nagyság).

39. Mexikói kard farkú hal [Xiphophorus helieri (HECKELl) vörös tenyészformájának nősténye ("vörös xipho"), akváriumi tenyészalak, ('I. nagyság).

40. Széleshátú fogasponty [Pla~ypoecilus macula/us (GUNTHER)] fekete úszósugarú, piros tenyészformája ("wagtail-plati"), hím; (természetes nagyság) .

41 fa. Tarka januárpontyocska [Phalloceros caudomalulatus (HENSEL) var. re/iculatNs (KOHLER)] aranysárga tenyészformájának hímje, (természetes nagyság).

41 fb.

Előbbinek (41 fa.) nősténye, (természetes nagyság).

42. Jukatáni fogasponty [Mollienisia sphenops (CUVIER-VALENCIENNESl] feketefoltos tenyészváltozatának ("Rotschwanz-Molli") nősténye, (természetes nagyság).

43ja. Törpe fogaspontyocska [Heterandrio formosa

(AGASSIZ)]

hímje,

(természetes nagyság) .

43fb.

Előbbinek (43ja.) nősténye, (természetes nagyság).

44. Vitorlás fogasponty [Mollienisia velifero törzsalak, (természetes nagyság).

(REGAN)]

himje, eredeti (zöld)

III. TABLA

41 fb.

42.

43 f a.

43fb.

Labiri ntkopoltpís halak (Anabantidae) HölcsősZájtí

halak (Cichlidae)

45. Kínai paradicsomhal [Macropodu.r opercularis

(LINNÉ)]

nászruhás hímje,

(eredeti akváriumi nagyság).

46. Vitorlás hal [Pterop'-!.yllulJI scalare (CUVJER,VALENCIENNES)] és a kis vitorláshal [Pterop0,I/u/JI eillJekei (AHL)] hibridje, a nálunk ez idő szerint tenyésztett törzsek képviselője; (1/.

nagyság).

47. Széleshomlokú tarkasügér [Aequidens /atifron.r (az akváriumi nagyság

(STEINDACHNER)],

2/ 3,a).

48. Fátyolos sziámi harcoshal [Betta .rp/endens (REGAN) var. cambotija] vörösúszójú és zöldtestü tenyészformájának hímje, (természetes nagyság).

49. Gyöngy gu rámi [Trichoga.rter leeri

(BLEEKER)]

hímje,

(2/3 akváriumi nagyság).

50. Kék gurámi [Trichoga.rter trichopteru.r hímje, (az akváriumi nagyság

var. sumatranu.r (LADIGES)]

1/ .,e).

5 \. Törpe gurámi [Co/isa lalia (természetes nagyság).

(PALLAS)

(HAMILTON.BUCHANAN)]

nászruhás hímje,

48 .

--51.

50 .

Sügéra/akúak (Percomorphi) a/rendje Halcsaládok :

Bölcsőszájú halak (Cichlidae) Törpe naphalak (Elassomidae) Nandidák (Nandidae) Diszsügérek (Centrarchidae) Üvegsügérek (Ambassidae)

bölcsőszájú-hal (az akvárium i nagyság l/._e).

52. Vöröstorkú

[Cichlasoma meeki (BRIND)] hímje,

53. Egyiptomi szájköltőhal [Haplochromis multicolor (HILGENDORF)] hímje, CS/. nagyság). 54. Törpe sügér [Elassoma evergladei (JORDAN)] himje, (természetes nagyság).

55. Kék sügér [Badis badis

himje,

(HAMILTON-BUCHANAN)]

(",. nagyság)

[SJ'mp~J'sodon (1/3 nagyság)

56. Diszkosz-hal 57.

discus

(HECKEL)},

Tőzeg-sügér [Mesogonistius chaetodon (BAlRD)] (természetes akváriumi nagyság).

59. Indiai üvegsügér [Ambassis lala

himje,

(HAMlLTON-BUCHANAN)},

(a természetesnél valamivel kisebb méretben ábrázolva).

Mt/gi/szerűek

(Percesoces) a/rendje

Halcsalád : Szivárványhal-félék (Melanotaeniidae) 58. Ausztráliai szivárványhal [Melanotaenia macculochi

(J. D. OGILBY)},

(természetes nagyság).

Pontyszerűek

(Ostariophysi) a/rendje

Halcsalád : Páncélos harcsák (Callichthydae) 60. Pontozott páncélosharcsa [Corydoras palea/us

(JENYNS)}

(természetes nagyság).

61. Kékpajzsos páncélosharcsa [Corydoras aeneus (GIU.)], (természetes nagyság).

himje,

V. T ﾃ。LA

60.

A nősténynek tompavégű tojócsöve nő az ívás előtt. A rum viszont ugyan· azon a helyen rövid, hegybe kifutó ivarszemölcscsel rendelkezik. 18-26 C fokú, 6-8 pH-jú, tiszta, oxigéndús vizet kíván. Kivételektől eltekintve békés, nagyobbtestű halak társasakváriumában jól tartható. A kolumbiai és panamai vizek felmelegedésének megfelelően tenyés'ltéséhez 26-28 C fokú vizet igényel. Ikráit lapos kövekre rakja (kb. 600-800 db). Mindkét szülő részt vesz az ikra és ivadék gondozásában. Három nap alatt kelnek ki a kis akarák, melyeket a szülők később gödörbe cipelnek, majd úszógyakorlataikon vezetgetik őket. Jó tenyészpár évente 4-5-ször is ívik. A kicsinyek 7-8 hónapos korukban ivarérettek. Viiro'storkú bo'lcsőszájúhal [Cichlasoma meeki (BRIND)). Egyik legtetszetősebb külsejű cichlidink, mely alakjában a I'ügérek némely tengeri rokonára emlékeztet. Teste közepén és farktövén sötét foltot visel, kopoltyúfedőjén pedig sárgászöld szegélyű folt helyezkedik el. Mind a hím, mindpcdig a nőstény torka élénkvörös. A két ivart elég nehéz egymástól megkülönböztetni, egyedül a tojócső, illetve ivarszemölcs alakja alapján tájékozódhatunk (1. Aequidens). Hazája: Guatemala, Yukatán-félsziget északi része, ahol tavakban, folyókban és földalatti vizekben él. 40-50 l-es medencében tartsuk és kövekből készítsünk neki kis barlangot. Ugyancsak lapos kőre ikrázik, 22-24 C fokú, 6-7 pH-jú vízben. Egyébként szaporodása az előző fajéval egyezik, Egyiptomi szájleo'ltőhal (Haplochromi.r mIlIticolor (HILGBNDORF 1903)]. Egyik legkedveltebb cichlida, mely arról nevezetes, hogy kicsinyeit szájában neveli. Hazájában már az ókorban ismerték, egykori cserépedények díszítésének tanúsága szerint. Z~ldcssárga alapszínű. A rum farkalatti úszójának hátsó vége narancssárgán szegélyezett. ívás idején a Wm pikkelyei a legragyogóbb színekben csillognak. A NIlusban és mellékfolyóiban él. Növényekkel helyenként sűrűn beijJtetett akváriumban 20-23 C fokú vízben tartsuk. Tenyészakváriumának vízhőrnérséklete 26 C fok legyen. Ikrázás után a nőstény szájába veszi 30-100 ikráját. A Wmet ívás után eltávolitjuk. A kicsinyek nyolc nap múlva kelnek ki, de még legalább négy napig anyjuk szájában maradnak. Az anyahal a szájköltés ideje alatt nem táplálkozik. A kiúszástól számítva 3-4 napig vel'zély esetén vagy éjszaka a kicsinyek visszabújnak anyjuk szájába. A kiúszott kicsinyek újszülött guppi-nagyságúak. Vitorlás hal (Pterophyllllm scalare CUVIER-VALBNCIBNNES 1831). A Magyarországon beszerezhető állományt a fent jelzett faj és a kis tJitor/JJ hal (Pterop~'Yllllm eimekei E. A HL. 1928) hibridjei képezik. A vitorh\s halat impozáns alakja a legszebb akváriumi hallá avatja. Ezüst alapol1 128

húzódó fekete csíkjainak sötétsége idegállapotának megfelelően változik. A hím és nőstény megkülönbözt_etésére a tojócső és ivarszemölcs alakján ldvül nincs biztos módszerünk. Állítólag a hím arcéle meredekebben emelkedik, mint a nőstényé, mások viszont ennek fordítottját hirdetik. Az Amazonasz középső és alsó folyásán, valamint ennek mellékfolyóiban él. 28-30 C fokú, erősen szellőztetett tiszta vízben érzi jól magát. 26 C fok alá ne hűljön akváriumának vízhőmérséklete. A hazájában tapasztalt viszonyoknak megfelelően 8-as keménységű és 6-7 -es pH-jú viz felel meg részére leginkább. Lehetőleg ne tartsuk más halakkal egyakváriumban, hanem magas vfzoszlopú, legalább 60-70 liter űrtartalmú külön akváriumot biztosítsunk kifejlett példányainak. Szaporitásának első feltétele a megfelelő tenyészpár. Ha csak egy mód van rá, a tenyészhalak maguk válasszák ki egymást, amit egymás ijesztgetésével, csipkedésével adnak tudtunkra. Majd egy vízinövény levelét kezdik tisztogatni, ahová ikráikat lerak hat ják. Élő növény helyett rend szerint celluloidból vagy üve gből készített műlevelet teszünk a tenyészpár akváriumába, majd ezt a lerakott ikrákkal együtt kiemeljük egyelőre elkészített üveg vizébe. Itt állandó szellőztetés és filtrálás mellett kelnek ki a kicsinyek. A budapesti vízvezeték friss vize tökéletesen megfelel forralással történő sterilizálás és enyhe savanyítás után; 26 C fokon 48 óra alatt akár ezer főből álló ivadék kel ki. 5 nap múlva kiúsznak és ekkor kell első etetésükről gondo:;kodni. 5 hetes korukban szüleikhez teljesen hasonlóak. Jó tenyészpárt, - ha nem a szülőkkel neveltet jük a kicsinyeket, - két hetenként lehet ikráztatni. DiSZkosz-hal (Symp&ysodon disclls H Ee K EL 1840). Széles tányérhoz vagy diszkoszhoz hasonló testén keresztirányú csíkozatot visel. A nőstény inkább sárgás alapszínű, csíkjaí a híménél kevésbé fénylők. Egyike legkülönlegesebb és legdrágább akváriumi díszhalainknak. Hazája az Amazonasz középső folyása és annak mellékfolyói. Tartása a vitorlás haléhoz hasonló, de annál még kényesebb állat. Tenyésztése csak alkalmanként sikerült. EGYÉB TRÓPUSI n1SZHAL-KŰLÖNLEGESSÉGEK

A további díszhalcsaládokból az eddigieknél jóval kevesebb faj került akváriumba és ezért ezek nagy részét az akvárium-könyvek a gyakorlati követelményeknek megfelelően "vegyes" csoportnéven szokták összefoglalni.

Unyi-Wiesinger: Akvarisztika (21)

129

D í s z s Ü g é r e k vag y n a p h a l a k (C e n t r ar c h i d a e) é.

T ö r p e n a p h a l a k (E l a s s o m i d a e). Sügérféle halak, tehát ragadozó állatok. így kizárólag élő eleséggel táplálhatók. Tiszta, oxigéndús víz az életelemük. Valamennyien Észak-Amerikában honosak. A díszsügérek egyes fajai (a naphal, a pisztrángsügér) betelepítés révén Közép-Európa vizeiben is elterjedtek. Egyik legkedveltebb akváriumi képviselőjük a tőzegsügér (Mesogonistius chaetodon); a törpe naphalaknak pedig a törpe sügér (Elassoma evergladei). Tőzegsügér [Mesogonistius chae/odon (BA I R D 1855)]. Drapp alapszínű testét keresztben lefutó sötétbarna csíkok díszítik. Az ivarokat nehéz megkülönböztetni egymástól. A Wm nagyobb, erősebb, úszói hosszabbak, mint a nőstényé. A tojócső és ivarszemölcs alakjának viszonya a cichlidáknál tapasztaltakkal egyezik. A nőstény meglepő módon színesebb ivás idején, mint a hím. Hazája Észak-Amerika. 7-nél alacsonyabb (6,0-7,0 pH-jú) vizet kíván, egyben szereti a friss, oxigéndús vizet. A nőstény egy gödörbe rakja ikráit, ahol a hím veszi át azok gondozását. Az ivadék 3-6 nap múlva kel ki. Ekkor a hímet is eltávolítjuk. A hímnek egy-két hét pihenőre van szüksége az ívás után, ezért ne tegyük mindjárt a nőstényekkel közös akváriumba. Tó'rpc sügér (E/amma cverg/adei JORDAN 1884). A törpe naphalak nálunk is közkedvelt képviselője. Sötétbarna, sőt fekete alapszínű, alig 5,5 cm-ig megnövő halacska. A hímek alapszíne sötétebb, mint a nőstényeké. Hazája Észak-Amerika déli része, Florida, Dél-Georgia. Tiszta, filtráltvizű akváriumban érzi jól magát. A medence alját finomszemű homok borítsa. Ha nem túl kicsi az akvárium, a szülők ívás után bennmaradhatnak a tenyészakváriumban. 20-22 C fokú vízben tenyészt jük. Lehetőleg több párat helyezzünk ki egy 25-40 literes medencébe. Sűrű növényzet közé a nőstény 30-60 ikrát rak le. 2-6 nap múlva kelnek ki a kicsinyek. 3--4 hét múlva a szülők ismét ívnak. Nandidák (Nandidae) Éjjeli életmódot folytató ragadozó halak. Tüskés úszókat viselnek. Kerülik a tűző napot. Ikráikat "barlangban", a vízpart üregeiben, akváriumban lapos kövek fedezékében, vagy egy üres virágcserép belsejében rakják le. Társas akváriumokba nem valók, kivéve a kék sügért (Bad is badis), amely viszonylag még a legbékésebb faj közülük. Afrikában, Indiában és Dél-Amerikában terjedtek el. Kék sügér (Badis badú HAMILTON-BUCHANAN 1822). Az 1930-as 130

évek táján nálunk is elterjedt volt, de később a színpompás cichlidák kiszorították. Újabban ismét Magyarországra került és akvaristáink többkevesebb kitartással foglalkoznak vele. 7 cm hosszú, kékes alapszínű hal. melynek oldalvonala mentén fekete pontsor húzódik. Ezt halványabb keresztcsíkok szelik át. Hátúszója tövén vörös pontsor fut végig. Rózsás színű és zöld színváltozatai is ismeretesek. Hazája Elő-India. A hím színei élénkebbek, mint a nőstényé. Amellett a hIm hasfala kissé homorú és hátúszója nagyobb, hátul hegybe fut ki. A nőstény hátúsz6ja hátul lekerekített. 23-28 C fokos vizet kíván. Akváriumába sürü növényeket ültessünk és a medence alján hagyjuk meg a természetesen képződő növényi törmeléket. Medencéjét ne túl világos helyre állítsuk, s búvóhelyül kövekből készítsünk neki "barlangot". 24-28 C fokon a "barlangban" (virágcserép is lehet) ívik. Egyszeri fvásnál 60-100 ikrát rak le. A kicsinyek négy nap múlva kelnek ki és újabb három-négy nap múlva hagyják el a "barlangot". Ű ve g s ü g é r

e k (A m b a s s i d a e).

Apró, mindössze néhány centiméteres sügérfélék. Testük közel átlátszó, mert izomzatuk fénytörése a vízével csaknem egyezik. Hátúszójuk kettéosztott, az első rész tüskés. Dél-Azsiában élnek nagyobb zömmel. Indiai üvegsügér (Ambassis lala H A M I L T O N ~ B U C H A N A N 1822). Csaknem teljesen színtelen, 4-5 cm hosszú, átlátszó testű halacska. A hím csillogó, égkék mustrázata különösen a hát- és mellúszóin érvényesül. 18-25 C fokú, 6,5-7,5 pH-jú, tiszta vízben, lehetőleg kisebb csapatban tartsuk. 24-26 C fokon, sürű növényzet között, többnyire úszónövények lecsüngő gyökereire ikrázik. Az ikrák 24 óra alatt kelnek ki. Ekkor a szülő ket eltávolítjuk. Az ivadék rendkívül apró, de szája aránylag nagy és meglepő módon mindjárt már Cyclops-naupliákkal táplálkozik. Ha csak Infusoriával etet jük, akkor éhen hal. Szi vár v ány hal- fé lé k (M el a no t a e niid ae) Kettős

hátúszójú, többnyire csapatokban úszkáló halak. Ausztráliában élnek és nálunk egyedüli - akváriumainkban igazán meghonosodott képviselői ennek a földrésznek. Ausztráliai szivárványhal (Melanotaenia maccullochi J. D. O G I L B Y 1915). A szivárvány minden színében irizáló pikkelyköntösű halfaj. A hím élén-~ kebben színezett és karcsúbb, mint a nőstény. 23 C fokú, 7 pH-jú, tiszta vízben tartsuk. Tenyésztéséhez 26 C fok hőmérséklet szükséges. Reggeli napfényben ívik. Élénk ívási hajsza után ikráit a növények közé helyezi. Az ivadék négy nap múlva úszik ki. 9* (21)

131

P á n c e los h a r c s á k (C a II i c h t h Ycl a e ). Kisebb termetű harcsafélék, melyeknek pik kelyei pajzsokká olvadtak össze és páncélt képezve védik testüket. Béllélegzést folytatnak, vagyis ,~lenyelik" a légköri levegőt és végbelük falát behálózó hajszálereken át hasznosít ják annak oxigéntartalmát. Az elhasznált levegő a végbélnyíláson át távozik. Törmelékfogyasztásukkal alapos felforgat6munkát végezne k a nem elég tisztán tartott akvárium aljzatán. Akváriumainkban leginkább a Corydoras-nemzetség különböző fajai terjedtek el. Pontozott páncélosharcsa [Corydoras paleatus (JENYS 1842)]. Kifejletten 7,5 cm nagyságú, zömöktestű hal. Törzsét és úszóit több pontsor díszíti. A hím karcsú bb és kisebb, mint a nőstény. Előfordulási területe a brazíliai La Plata-vidéke. Érdekessége ennek a halfajnak, hogy a talajból ügyesen kiszcdegeti az oda befúródott Tubifexet, s igy mintegy "köztisztasági" munkát hajt végre az egyébként nem törmelékes fenekű akváriumban Ca szennyezett, hulladékfelrakódású medencealjzaton ennek épp az ellenkezőjét). Betegségekkel szemben ellenálló, rendkívül szívós természetű hal. 25 évig is elél. Ne túl világos helyen tartsuk. 18-20 C fokú, 6-8 pH-jú, tiszta víz az életeleme. Tenyésztéséhez 30-40 literes akváriumra van szükség. Ezt az akváriumot 213-részben tiszta, "beállott", "öreg" akváriumvízzel töltsük fel, 1/3-részben pedig friss vízzel. Ikrázási hőmér séklet 26 C fok legyen. 2-3 hímet tegyünk egy nőstény mellé. ívás közben a nőstény a hím ivarnyílásához tapad a szájával, spermáját kiszívja és maga termékenyíti meg azzal petéit, amelyeket táskaszerűen csukódó hasúszói között fog fel és ragaszt oda vízinövényekhez, vagy a medence üvegére. Ez a különös szaporodású halfaj 80-250 petét rak le; az ivadék 6-9 nap alatt kel ki. Kékpajzsos páncélosharcsa (ColJ/doras aeneus GI LL 1858). Alakban és testalkatban az előző fajhoz hasonló, de zöldeskék páncélja fémesen csillog. 22-24 C fokú vízben érzi jól magát, tehát hő igényesebb, mint az előző faj. Egyébként ugyancsak 6-8 pH-jú, tiszta vízben tartsuk. Hazája a délamerikai Venezuela, Trinidad. Tenyésztésére vonatkozólag a külföldi szakirodalomban nemigen találunk kellő adatokat. Magyarországon első ízben a Fővárosi AUat- és Növénykert Akváriumában ívott l 953-ban, meglepő módon: 18 C fokos 7,4 pH-jú, friss csapvízben. Az ivararány a Corydoras paleatusnál előírtak kal ellentétben I: 2 volt, a nőstények javára. Keményburkú ikráit az akvárium üvegfalára ragasztotta. A kicsinyek öt nap múlva keltek ki. Bár az ivadék feltűnően nagy, először csak Infusoriával kellett tápláln unk. A hatnapos ivadék gyomortartalmában mikroszkópos vizsgálattal túlnyomó részben zöld algákat találtunk. 132

AZ AKVARIUM ÉS LAKÓINAK GO N D OZASA

A berendezett akvárium gondozása

friss talajjal s üde, szép vizinövényekkel berendezett akvárium amelyet azután halakkal is benépesítettünk - felüdítő, remek látvány. Ha ezt az akváriumot egy bizonyos idő elteltével megvizsgáljuk, berendezésén részben kedvező, részben nem kivánatos elváltozásokat észlelünk. Kedvezően hat a vízinövények levélzetének szétterülése, fény felé való elhajlása, némi elszaporodása, "belombosodása", egyszóval a növényzet ún. "beál1ása"; a kövek, a háttér és egyéb vízalatti tárgyak enyhén zöld bealgásodása; a friss víz öregebb akváriumvízzé való minőségi átalakulása stb. A kedvezőtlen elváltozások a következők. A halak ürülékéből, az elpusztuló, rothadásnak indult növényi részek ből, az el nem fogyasztott haltáplálékból időnként az akvárium fenekén hu11adékfelrakódás képződik. Egyes halfajok szívesen turkálnak az ilyen rothadó szemét között, s egyes pontylazacokná.l magunk is szívesen látjuk a feneket sűrűn beborító sötét, "érett" iszapfelrakódást (az ún. "muimat"). Altalában azonban ez a hu11adékképződés káros hatású az akvárium berendezésére és lakóira nézve. Nemcsak az élénkebb mozgású halak, hanem a szellőztető is felkavarja a hulladékot a fenékről, amely aztán rárakódik a finomlevélzetű vízinövényekre, valósággal megfojtja azokat. A bomló, rothadó növényi és állati hulladékok azonkívül oxigént vonnak el, s elősegítik a különböző halbetegségek kórokozóinak elszaporodását, virulens sé válását. A kisebb characidáknál is lehetőleg inkább mesterséges iszapot alkalmazzunk kiforrázott és jól kinyomkodott barnatőzegből, s egyébként pedig mindennemű hulladékot rendszeresen távolítsunk el az akvárium aljáról. Erre a célra az üveg ből készült és szaküzletekben beszerezhető iszaplopó szolgál. Ennek segítségével némi gyakorlat után csekély vizmennyiséggel elég sok hulladékat távolíthatunk cl akváriumunkból. A medence horrlokját lejtő sen képezzük ki, a hulladék ilyenkor főleg a lejtő alján fog összegyűlni. A régebhen ajánlott "iszapsarok" (rögzített üvegcsíkkal az akvárium egyik sarkában elrekesztett iszapgyűjtőhely) mindenképpen mellőzhető; egyébként is a medence belső természetes képét esztétikailag csak rontaná. 135

Nagyobb akváriumoknál az iszaplopó egyedüli használata már kényelmetlen. Ilyen esetekben a nagyobb homokfclükten szétterülő hulladékréteget üvegből készült és fújtató gumil&bdarcsal ellátott iSZfl/,Jtijtatóllfll tereljük egy sarokba össze, ahonnan azután már iszaplopcS segítségrvel könnyen kiemelhetjük az egész összegyíilt iszapot. Még nagyobb medencék tisztogatására a I~S7.ívÓ gumicsőhi)z egy 20-30 cm hosszú, beleillő üvcgcs0darabot használunk. Ezz(' l a talaj szint je föl6tt mintegy 1,5 cm-nyire s7ippantjuk be a hulladékréteget. Miután azonhan az iszappal együtt kavicsok és üres csigahéjak is bekerülhetnek az üvegcsőbe, amelyek azután eldugaszolják a víz útját, érdemes az üvegcsövet kis gumidarabka segítségével egy iszapharanggal (esetleg üvegtölcsérrel) összekötni. Az iszapharang révén egyrészt nagyobb felületről gyűjti össze a szívócső a hulladékot, másrészt megakadályozza a nehezebb tárgyak (kavics, csigák stb.) be szippantás át az üvegcsőbe. Minthogy a szivócsöves

40.

l = Iszaplopó. 2 = Iszapfújtató. 3 = Tszapharang, szívócsővel összekötve. 4 = Algakapar6. 4/a ~ Alga k~paró pengetartórésze csavarrögzítéses megoldással. 4/b = Algakaparó pengetartola, szorltólapos megoldással, oldalnézetben. 5 = Akváriumi facsipesz. 6 = Akváriumi kézihálók. 7 = üvegpipa, és használatának szemléltett'se

136

tisztogatással még ügyes alkalmazása mellett is aránylag sok értékes akváriumvíz mehet veszendőbe, utóbbi ismételt felhasználása érdekében a szívócső vége és a zománcozott vödör közé sűrűbb hálót vagy szitát helyezzünk, s a zománcvödörben összegyűJt - esetleg zavaros akváriumvizet ;'~gyobb üvegtölcsérbe helyezett üveggyapoton szűrjük át. Olyan halfajoknál, amelyek kedvelik a friss vizet (pl. Pterophyllum), a leszívott öregebb akváriumvizet átforralt és a medence vízhőfokára hűtött csapvízzel pótoljuk. Az akváriumból elpárolgó vízmennyiséget is általában átforraIt (s így kissé lelágyított) csapvízzel és sohasem friss csapvízzel pótoljuk, mert utóbbival a medence vizét állandóan csak tovább keményítenők. A medence berendezésére káros hatásúak lehetnek a mindent ellepő, beborító különféle algák (moszatok). Az oxigéntermelése folytán hasznos világoszöld algabevonat nemcsak kellemes látványakváriumunkban, de egyes halfajoknak (pl. Mollienisiák, díszmárnák stb.) és ahaJivadéknak táplálékul is szolgál. Egy<.dül a medence elülső nagy nézőfelületét zavarja, ahonnan algakaparó segítségével könnyen eltávolítható. Az algakaparó hosszú farúd végére ferdtn ráerősített pengetartó, melynek két fémlapja közé cserélhető módon borotvapenge erősíthető. Használatánál arra ügyeljünk, hogy az algabevonat "Ieborotválása" közben ne kerüljön mozgatással felkorbácsolt kvarchomokszemcse az üveglap és a penge közé, mert ily módon az akvárium üvegét csúnyán össze karcolhat juk. A barna kovamoszatokat szintén algakaparóval távolítsuk el a medence faláról. A növényeket megfojtó kovaalgák ellen azonban gyökeres módon nagyobb világosság biztosításával vehetjük fel a harcot, ha másképp nem, úgy akár mesterséges megvilágítással. A zöld fonalaIgákat vékonyabb fapálcikára felcsavarva távolíthat juk el a medencéből. Vigyázzunk, hogy velük együtt a beültetett vízinövényeket ki ne rángassuk a talajból. Túlszaporodásukat fénycsökkentéssel akadályo7.zuk meg. Kevés belőlük díszítőleg hat a medencében. A kellemetlen, karbolszerű szagot terjesztő bársonyos kék nyálkaalgák 'igen hamar tönkretehetik medencénk teljes berendezését. A növényzet elpusztul és a halak oxigénhiány és a keletkező káros anyagok folytán követik a növényeket. A kék nyálkaalgák elszaporodásának az erős megvilágítás, a rothadó, bomló hulladékfelgyülemlés és a kemény víz kedvez. A víz pH-értékét a halakra nézve káros mértékben megnövelik a kék algák. Megelőzése: tisztaság biztosítása, tubifex elszaporodásának megakadályozása az akvárium talajában, nyáron mérsékelt megvilágítás, lágy -'- kissé savanyú - akváriumvíz alkalmazása. A már fellépett kék nyálkaalgát borotváljuk le a medence faláról, majd összegyűjtve iszaplopóval távo137

lítsuk el. A belepett tárgyakat és vlzinövényrészeket szintén telepítsük ki az akváriumból. Utána zöld papírral sötétítsük be az akváriumot, majd tőzeg filtrálást, esetleg foszforsavat alkalmazva, savanyítsuk le a medence vizét. Zöld vízzavarosodás a medence vizében elszaporodott lebegő algákt61 származik. Erős fény hatására következik be; ártalmatlan. Miután a medence áttekinthetőségét rontja, helyezzünk a bezöldült vízbe nagyobb töme~ élő daphniát. Ezek a zöld lebegő moszatokat egy-két nap alatt elfogyasztják, megtisztítják a vizet. A lebegő algákat egyébként vízszűrő-készülék segítségével is kiszűrhetjük a medence vizéből. Tej szerű, "ködös" zavarosodás az ázalékállatok (Infusoria) nagymérvű elszaporodásától származik. Főleg télen, a sötét nappalok beköszöntésével, a felszaporodó bomlástermékek hatására szaporodnak el. Elsokasodásukat elősegíti még a rosszul kimosott tubifexszel, vagy enchytreusszal való etetés. Halainkra igen veszélyes jelenség. Nemcsak nagy oxigénelvonást eredményez, hanem a nagytömegű infusoria testüket is megtámadja. Úszóikat ezért összehúzzák, megtámadott bőrfelületükön pedig penészgombák és különféle baktériumtelepek keletkezhetnek. Ezen a bajon a régi víznek új, friss csapvízzel való kicserélésével nemhogy segítenénk, de még csak elősegít jük az ázalékállatok még fokozottabb túlszaporodását. Az infusoriásodás megszüntetésére H. Frry káliumpermanganát-oldatot javasol. amelyből csak annyit oldjunk a medence vizében, hogy az enyhén lilásrózsaszínű legyen. A halakat bennhagyhatjuk; a színeződés pedig néhány napon belül magától eltűnik. W. T. Innes ugyanerre "Acriflavin" (a gyógyl>zertárainkban beszerezhető "Trypaflavin" -nal helyettesíthető) világoszöld oldatát használja, amelyhez 5 literenként 3 cseppnyi 2%-os methylénkék oldat hozzáadagolását javasolja. A medencében télen ritkítsuk a fényigényes növényzetet, ezzel megelőzzük az infusoria elszaporodását. Fokozzuk a medence tisztántartását, csökkentsük az akvárium túlzsúfoltságát és népesebb medencék vizét ilyenkor lehetőleg rendszeresen filtráljuk is. Az ázalékállatok távoltartásának legbiztosabb módja: lágy és enyhén (6,5-6,0 pH-ig) lesavanyított akváriumvíz alkalmazása. A lelágyított víz minden 10 literére oldjunk fel egy csapott kávéskanál konyhasót I A vIz' enyhe savanyítására igen alkalmas a tőzegfiltrálás. A külső filtráló szűrő anyagában elhelyezett savanyú, barna láptőzeg (Torfmull) kioldódó kreozot ~ krezol anyagai szintén elősegítik aZ ázalékállatok elpusztítását. A viz savanyításához enyhe hatású szerves savak (foszforsav, humuszsav, csersav stb.) is felhasználhatók. A patikákban olcsón beszerezhető csersavporból (Acid um tannicum) oldjunk fel l / IO gramm mennyiséget az akváriumvíz minden 10 literére, miután előzőleg a halakat 3-4 napra onnan eltávo138

Utottuk. A medence vize a csersavtól először megtörik, sötét piszkossárga szInű lesz (ha kevés vas klorid is jelen van: meg is kékül). Pár napon belül . azonban a vIz kitisztul, az ázalékállatok elpusztulnak és medencénk kristálytiszta vizébe most már nyugodtan vissza telepíthet jük halainkat. Idővel az akváriumviz színén ha szellőztetéssel nem mozgat juk a vizet - egy hártyaszerii "zsírréteg" képződik. Ez baktériumtelepekből áll, amelyek a víz színére rakódó porrétegben találják meg életlehetőségei ket. Eltekintve attól, hogy ez csúnya látvány, még káros is, mert elzárja a vizet a levegőtől, megakadályozza az akvárium vizének gázcseréjét. Megszüntetésére - ha szellőztetés nem áll módunkban - vágjunk le a medence vízfelszínével azonos méretii újságpapír darabot és helyezzük óvatosan a víz színére, majd ugyancsak óvatosan emeljük le onnan. A "zsírréteg" az újságpapírhoz tapad. Ezt az eljárást meg kell ismételni. A berendezett akvárium üzemeltetéséhez még több hasznos segédeszköz áll rendelkezésünkre. Az akvárium berendezésénél már bemutattuk a vízalatti növények ültetéséhez igen alkalmas ü/tetővillát, mely többnyire üvegből vagy alurtÚniumból készül. Vízalatti ültetés nél megakadályozza a talajnak összevissza való turkálását, fclzavarását. Oltetéskor a laza, friss talajból könnyen kiszabaduló és felemelkedő növények lerögzitéséhez szolgálnak az üvegből készült U-alakú niJvén.ytlík. Az elsiiriisödő növényzet ritkítását sohasem szakítás sal, vagy körömmel való lecsípéssel végezzük, mert így roncsolt felületet képezünk a növényen, mely nehezen gyógyul, vagy akár rothadásnak is indul. Ezért csakis éles, rozsdamentes · nö'vényollót használjunk erre a célra, amelynek szárát esetleg meg is hosszabíthatjuk hozzáforrasztott szártoldalékkal. Medencénk vizébe kézzel lehetőleg ne nyúlkáljunk bele. Egyes tárgyak kiemeléséhez, s a berendezésen való igazgatásokhoz az ültetővillán és a pengenélküli algakaparón kívül hosszúszárú akváriumi lacsipeszeket használjunk . . Az akváriumi halak kifogásához, a halak és a medence mérete szerint változó, különféle méretű akvárium i kéZihá/ók szolgálnak. Keretük cinezett drótból, hálóanyaguk tüllből készül. A háló zsákja ne legyen túl mély, s főleg ne csúcsban, hanem enyhén öblösen végződjön. A kisebb halivadékot és az apróbb testii kényes halakat vízzel együtt kelJ kifogni és máshová áthelyezni. Erre a célra szolgál az üvegpipa, amelybe hálóval tereljük bele s egy kevés vízréteggel együtt önt jük át óvatosan új helyére ahalivadékot. Az akváriumvíz hőmérsékletének ellenőrzésére borszeszes, sörétsúly139

z6s (függőleges helyzetben lebegő) akváriumi Mm/rők kerülnek a szaküzletekben forgalomba. Tapad6gumi segitségével a medence oldalfalához rögzíthetők, tetszés szerinti szintmagasságban. Miután nem mindegyikük mutatja pontosan a höfokot, tanácsos előzetesen öket egy pontos higanyos hőmérijvel összehasonlítani. 1\z etetés, haltáplálékgyüjtés és aszállltás segédeszközeiről a tov:\bbi fejezetek ~Or:ln lesz sz6. Az akváriumgonJozás terén az egyes évszakok szerint más-más $úlyponti ké rcksek kerülnek elötérbe. Űsszcl a Illi előkészülelekel a nyáron elburjánzott vfzinövényzet megritkításával, a dú s "Iombozat" gyérítésévcl, a hosszan elfekvö szárak visszanyesésével, az it nem telclü úszónövények eltávolításával kezdjük. Halállományunkat átvizsgáljuk. A beteges, gyönge példányokat lehetőleg küsúihiiljük ki. Csak a tenyészpárokat és azokat az egészséges, erős halegyedeket tclcltcssük :ít, amelyeket a tél folyamán tápl:ilékkal győzünk ellátni. A fütő-, szell ő ztetií - és szürőberendezéseinket vizsgáljuk át és hozzuk rendbe. A téli éW halcleség-tenyészeteinket (Enchytreus, Grindal, földigiliszta stb.) újítsuk fel. A sötét téli hónapokban képzödő túl sok szénsav részbeni Ickiitésére szórjunk a medence fenekére tiszta, szennyezésmentes márványzúzalékot, vagy helyezzünk a medencébe mésztufa követ. (Kényes, lágy vizet kedvelő halak nál ezt mellőzzük; itt csak szellőztetéssel és filtr:ílással Jolgozhatunk.) A IflmSZi előkészülelekel már február közepén kezdjük cl. A tenyészmedencéket már a szülők kihelyezése eWtt négy héttel rendezzük be és töltsük fel. A miíszaki berendezéseket vizsgáljuk át, a porlasztókat frissftsük fel, a márványzúzalékot vagy mésztufát távoHtsuk el és a medence vizének nagyobbik részét átforralt és az adott hőfokra hatött friss csapvfzzel cseréljük ki. Amennyiben szükségesnek mutatkozik, medencénket újra ültet jük, de ha a növényzetünk jól telelt is át, az elöregedett töveket mindenképpen távolítsuk el. Halállományunkat ismét kiegészfthetjük, felfrissfthetjük. Ugyanakkor megkezdjük halaink felerősftését friss, élő haltáplálékok (szúnyoglárvák, vörös cyc\ops, daphnia stb.) etetésével. A '!J'ári előkészülelek föképp az algaveszedelem leküzdésére irányuljanak. A medencék helyének esetleges áthelyezésével, árnyékoló függönyök, fénytompftó papfrok felszerelésével és vizeink lelá~yftásával már el6re akadályozzuk meg a káros akváriumi al~aféleségck túlzott elszaporodádt. A nyáron bőséggel begyt1jthető élő haltáplálékokból - akinek ideje h módja van reá - készítsen télire szárított haleleségeket.

140

AZ akvárium műszaki berendezései

Az akvárium üzemeltetéséhez különleges esetekben jűlö, szel/özlelö, és hűlő berendezéseket veszünk igénybe. Melegvízi halak tartásához a mi éghajlatunk ahtt - ha magának a helyiségnek állandó, kellő hőfokot nem tudunk biztosítan j - az akvárium "iZél jűleniink kell. A fejlett technika az akváriumi fűtés terén is s7.ámos korszerű segédeszközt adott az akvarista I-ezébe. A régebben alkalmazott különféle petró/mm-, spiritusz-, parajin- és gdzldmPdk, melyeket az akvárium fenekébe beépített jűlőkúp alá helyeztek, úgyszólván teljesen kiszorultak, mert megbízhatatlanok, hőhatásuk alig foko7ható, alulról fölmelc gítik a talajt és a vízi növények gyökereit, rontják a szoba levegőjét s állandó ellenőrzést igényelnek. Helyettük országszerte az eleklro1!los jŰlőberendezé sek terjedtek el, melyek tiszták, megbízhatóbbak, többféle hőteljesítményű és szabályozható hőfokozatú kivitelben is készülnek, sőt automatikus hő ki- és bek.apcsoló szerkezettel is kiegészíthetők. Az utóbbiak meglehetősen költséges berendezések és inkább csak szűk hőhatárok között ikrázó kényesebb halak szaporítómedencéjében alkalmazzák őket. Vannak rögtJlZszlJrő,

1 = Sörétsülyzós akváriumi hő mérő, tapadógumival az akvárium oldalfalához rögzítve. 2 = Petróleummécses, az akyárium feneHbe beépített alsó fűté' kúp alá helyezve. 3 = Elektromos akvariumi fűtőtest, egyféle héjfokozatra. Felső vége nincs G vízmentesen szigetelve, ezért csak a felső gumicső-vé,l(\sapka alsó széléig S süllyeszthető az akvárium vizébe. 4 = Szabályozható (3 hőfokozatú) akvá, iumi elektromos fiítö test. Felsii vége mastix-Iakkal bevont gumidugó és gumikábel-kivezetésscl vízhatlan szigctel é sű, tehát ez a füt ó test teljesen víz alá süllveszthető (vízszintesen is e!fcktethctií az ak\'árium talaja fü)i"itt) . 5 és 6. = Bimctálns-rendszerű automatikus höszabályozók (hő ki- és bekapcsnlók). A medence szc:'lére akasztható füllel vannak ellátva, s az akvárium; elektro mos fűtö testtel kell összekapcsolni öket

141

zitett és állítható kontakthőmérős, higanyrelés, közvetlen higanykapcsolású és bimetálos hőszabályozó készülékek. Előnyük, hogy jelentős mennyiségü villanyáramot takaríthatunk meg üzemeltetésükkell Miután kisebb vÍzhőingadozások a szabadban - főleg a szélvizekben - gyakoriak, a rögzített hőfokra való törekvés egyszerü tartás esetében egyébként fölösleges. így a mindennapos gyakorlatban az egyszerü, vagy méginkább a 2-3 hőfokozatkapcsolású elektromos fütőtestek megfelelnek külön hőkikap csoló nélkül is. Jól megválasztott watt-erősségü fütő esetében, napi néhányszori hőfokellenőrzés mellett különösebb hibákat nemigen követhetünk el az akvárium fütése terén. Kérdés, hogv különféle méretü medencék és különféle kül;ő hőmérséklet mellett milyen válasszunk? E tekintetben jó!(ra Gyö, EY budapesti akvarista végzett beható vizsgálatokat. Kiszámította, hogy különböző méretü feltöltött ts letakart medencéknek mennyi a hő leadóképessége. Ezt számszerűleg kifejezve hőáteresztési tényezőnek (jele K) nevezi. Különféle űrtartalmú akváriumoknál ez a következő: teljesítményű fűtőtestet

Akvárium űrtartalma literben:

IS 30 40

50 60

80 100 120 140 190

Külső hőmérséklcthatárok

C fokban:

IS-22 IS-22 IS-22 IS-22 IS-22 IS-22 IS-22 IS-22 IS-22 IS-22

Hőáteresztési

tényező

(K)

2,5 3,5 4 4,5

5 6

7 7,5 8

8,5

Ismerve medencénk Ortartalmát, s most már a vele megegyező hőáteresztési tényezőt is, továbbá a szoba átlagos hő mérsékletét és az utóbbitól függő fűtésnélküli vízhőmérsékletet, az alkalmazandó fűtőtest watt-erősségét könnyen kiszámíthatjuk a Józsa-féle képlet segitségével P", = K(Tv-Tk), ahol P", = a fűtőtest watt-teljesltményét, K = a fenti táblázatból behelyettesltendő hőát eresztési tényezőt, Tv = a víz C hőfokát, Tk = a szoba C hőfokát jelenti. Nézzünk erre egyegyszerG példát. Tegyük fel, hogyavizhőfok (Tv) = 23 Co, a szobahőmérséklet (T0 = 18 Co, az akvárium 60 literes, tehát hőáteresztési tényezője (K) = 5. Akkor P", = 5. (23-18)= 5.5 = 25, vagyis ebben az esetben 25 wattos fűtőtest szükséges. Azt is kiszámíthatjuk, hogy adott watt-teljesítményü fütőtesttel, bizonyos környezethőmérséklet mellett milyen vízhőfokot tudunk elérni? Erre a következő képlet szolgál: T v = Tk

142

P",

jdz~sek

megegyeznek a fenti képletével. Példa: Tegyük fel, hogy az adott flltlltestünk = 18 Co, medencénk most is 60 literes, tehát hll'teresztési tényezője (K) = 5; akkor: 60 Ty = 18 + 5" = 30

(P.)

= 60 wattos, a szobahllmérséklet (TrJ

vagyis 30 Co vlzhőmérsékletet fogunk ez esetben elérni. Az akvárium vizének hőfoka egyébként függ még a talajréteg vastagságától, a hosszúság, szélesség és magasság méretek arányától, a vIzfelület kiterjedésétő l, a letakartságtól, a szellő ztetéstöl, a szobafiítőtest hősugárzás ától stb. Attanulmányozva a hőáteresztési tényezők előbbiekben közölt táblázatát, hamarosan rájövünk arra, hogy olcsóbb nagy medencében átteleltetni halain kat, mint kisebben. A kisebb akváriumoknál sokkal inkább érvényesül a szélsőséges hő ingadozások hatása, mint a nagyobhakná!'

Nagyobbszámú medence esetében legolcsóbb fűtési mód magának a szob ának a rendszeres fütése. Kevesebb akváriumnál legjobb és viszonylag legtökéletesebb az elektromos fütés. Végül leggazdaságosabbnak a vegyes fütés mondható, amikor magát a szobát mérsékelten fütjük, s ezáltal az akváriumnak csak csekély mértékű - hő kiegészítő - elektromos fütést kell biztosítanunk. A biológiai egyensúlyon felül népesített akváriumokban (társasakváriumok, ivadéknevelő medencék) és nagyobb oxigénigényü, vízmozgást kedvelő halfajoknál az akvárium vizét szel/öztetnünk is kell. Ilyenkor nagyobb nyomású levegőt vezetünk a medencénk aljára, amelyet porlasztón keresztül az akváriumvízben szétoszlatunk. Minél finomabb a porlasztás, vagyis minél apróbbak a légbuborékok, annál több oxigént tud belőlük a víz feloldani. Durvább porlasztásnál, amikor nagyszemű buborék ok hevesen törnek a víz felszínére, inkább a vizet mozgat juk és némileg hűt jük is. Tehát mindkét porlasztásnak megvan a maga szerepe. Vannak halfajo k amelyek kimondottan a gyenge, finom, és olyanok, amelyek a durvább,

_szeUóztetókészü/ék

üvegcso" .

Q_:d:=......._rl--jllmICSO A

szellőztetőkészülék levegőjének

bevezetése az akváriumba

143

élénkebb szellőztetés t kedvelik. A levegőt vékony légvezetéken ("kábe1en") vezetjük az akváriumba. A szellőztetőkészüléktől amedencéig 4 mm átmérőjű gumicsö'vö'n és onnan az akvárium vizébe hasonló átmérőjű - beleillő --.:. iivegcső-folytatással. Az ilyen vékony üvegcsövet gyertyalángon magunk is könnyen meghajlíthatjuk az akvárium méreteihez. Az üvegcsövet a hátsó szellőzőnyílás sarkában, a homokréteg fölülről számított egy centiméteres mélységéig vezetjük. Itt a talajból vagy mindjárt fölfelé hajlítjuk, vagy egy darabon a homok alatt derékszögben elhajlítva vezetjük és így a levegő buborékokat a talajból előtörő "forrásként" szernIéltetjük. A porlasztót esetleg egy darab kővel, vagy kagylóhéj jal (édesvízivel !) eltakarhatjuk. A levegő vezető-cső végére kis gumicsődarahkával illesztjük fel a levegőporlaszlÓt. Ez lehet ferdén metszett spanyolnád-darabka, vagy habkőből, köszörű kőből, üvegből, filcből stb. készített műporlasztó. A levegő adagolásit, szabályozását a medencén kivül vezetett gumil,ábelre szerelt SZor/lócsavarral eszközöljük. Ha az akváriumi légvezetéket több akvárium felé kell szétosztani, akkor üveg bő l készült T, Y és alakú levegőelosztóI használunk. A sokféle akváriumi szellőztető készülék közül mell ő zzük a különféle régi, ma már idejétmúlt, primitív tipusok ismertetését. Az áram- és vízenergia nélkül működő tipusok közül egyedül a légtartá(yos szellőztelőt említjük meg. Ez autópumpával 4 atmoszféra nyomásúra felpumpálható, fe szmérővel és redukálószeleppel ellátott, kb. 20 literes vastartály. Egyszeri felpumpálássaI 24 óráig l -2 medence szellőztetését képes ellá tIli. A vízvezetékbe kapcsolhaló szellőz lelő késziilékek közül legismerte bbek a nagy tel jesitményű, német gyártmányú "WISA"1 és a "K. D. A." -tfpusú légszivattyúk. Ezeket új3.bban teljesen kiszorítj ák az elektromos szel/őzMő készülékek. A nagyobb telje sítményű, régebbi tipusok 2 itt is légszivattyú s rendszerűe k, Akváriumi szellőztető berendezési tartozékok. l = Légvezettkkel egybeépített porlasztMejek. amelyeket higanykapcsolóval 2 = S ű rítö tartály, nag yobb telje,ítményíí szellő z tetők é s z ülékhez (a szeJlő ztet6ké'szülék és a meszaggatott elektromágneses tedencébe vezető levegő elosztók közé iktatva). kercs hoz mozgásba. Újabban 3 ~ T és + alakú leveg ő elosztó csövek, legfelül egy akvaristáink körében leginkább levegő szabályozó csa varral egybeépített T -elosztó

144

működ ő membrános-szellőztetők terjedtek el. Villanycsengő · xendszerd, áramszaggatásos rezgőnyelvük egy fémdobon kifeszített gunúmembránt rezegtet. Aramfogyasztásuk a legminimálisabb; olcsók és kevéssé romlanak. Leghamarabb még a gumi-membrán és a gumilapocsUkból álló szelepei kopnak ki, amelyek viszont könnyen cserélhetők. Ha nagyobb teljesítmény szükséges, akkor többet alkalmaznak belőlük

a váltó árammal

3 If l = Légtartályos akvárlunu s zellőz tető berendezés. 2 = Membrán os -rendszerű váltóáram ú akváriumi szellőztetőkészülék. Vízvezetékbe kapcsolható, ví zi energiával műk öd6, nagyobb teljesítményű szellőztetőkészülék két ismertebb típusa : 3 = a német új K. D. A.típusú szellőztető . 4 = a nagyteljesítmé nyű, kettős dugatt yús német "WJSA"

sorozatkapcsolással,

bár legújabban

meglehetősen

nagy

teljesítményű

(20-25 akváriumot is kiszolgáló) membrános készülékek is kerültek forgalomba. Kellemetlen zúgásukat szivacslemez aJáhelyezésével, vagy az egész készülék hangfogó dobozba rejtésével mérsékelhetjük. Akváriumaink nagyobb fokú népesítése, kényesebb halfajok tartása, vízzavarosodási és egyéb speciális (vízlágyítási stb.) esetekben az akvárill/J/ lD

Lányi-Wicsiogcr : Ah .. i... ika

(26)

145

dZ rendszeres szűréséhez ("filtrálásáhoZ") folyamodunk. Ismerünk külső és belsőelhelyezésü akváriumi vizszürőkészülékeket. Az akváriumon kivül elheb!ezett szűrőkésziilékek (külső filterek) az akvárium vizét egy külső tartályba szívják át, majd a szellőztetőkészülék levegőnyomásával a különféle szürőrétegeken áthaladt és így megszürt vizet az akváriumba vissz a-' vezetik. Előnyük, hogy az akvárium belső természetes képét nem zavarják és a szűrőanyagot a medence háborítása nélkül cserélhet jük ki bennük. Hátrányuk, hogy hidegebb helyiségben hűtik az akvárium vizét. A főköve telmény velük szemben az, hogy az akvárium egész viztömege 24 órán belül legalább egyszer áthaladjon rajtuk. Nagyobb teljesítmény esetében ugyanezen idő alatt kétszer, sőt háromszor is át kell haladnia az egész víztömegnek a szűrőtartályon. Kapacitásuk a csövek átmérőjével s a sZűrő felület méretezésével a medence követelményeihez arányítható; ez belső filtereknél esztétikai szempontokból kevésbé vihető keresztül. A SZűrő réteg felületén mikroorganizmusokból ún. biológiai szűrőhártya alakul ki, amely a szűrőt amíg el nem tömi, fokozza a szűrés finomságát, tökéletességét. Ezért a szűrő kapacitása a szűrőréteg felületének területével is összefüggésben van. - A külső filtráló elkészítéséhez szerezzünk be egy akkumulátor-üveget. Ezt lássuk el erős drótból, vagy rozsdamentes acélszalagból készült fémhevederrel, mely felső végén két füles kampóval az akvárium felső vasszélére akasztható. A belső levegőadagoló és szűrt víz elvezető csöveket, azok védőköpenyét, valamint a szennyvíz beszí 'V6 csövet ábránk magyarázószövegében megadott átmérőjű üvegcsövekből üvegtechnikussal hajlíttat juk meg és a rajz szerint szereljük össze. - A filtráló tartályának megtöltésére kristály tisztára mosott aprószemű Külső

levegő

6 oprószemú kOl/ies üvegvalio

filter (akváriumon kívül elhelyezett vízszűrő ktszülék) vázlata:

~~~~;~~:lt':!:.~~V/:Z k~taBe~:!;~zCt~' ~~ls~ív~:ő á!~t~j~:

sének elve alapján autpmatikusan szivárog az akvárium szennyezett vize a filtráló tartályába. 2. Szűrtvíz-visszavezető cső. Előbbive! hydraffi'n azonos átmérőjű. A teljesen megszűrt vizet vezeti vissza az akváriumba. Ebbe a csőbe torkollik alul: 3. A levegövezetö-csö felfelé hajlított vége. (Kinagyitva). 4. A szűrtvíz-visszavezető és leveg őve zetö csövek közös védő köpenye, a szűrt víz gyűjtőaknája. Atmérője 20-30 mm lehet. 5. Kettősfuratú dugó, a szűrtvíz-visszavezető és levegővezető csövek rögzítésére. 6. A szellőztető készülék levegőjét vezető cső. Atmérője 3-4 mm. 7. Levegőszabályozó szorítócsavar, a 6-tal jelzett csövet a szellőztető vel összekötő gumicsövön.

146

(kirostált) kavicsot, üvegvattát (üveggyapotot), rhydraffin-szenet és nagyszemű (diónagyságú) kavicsot használhatunk, a képen jelzett sorrendben rétegezve. Lehet tisztán csak üveggyapotot is alkalmazni. Utóbbinál vigyázzunk, mert körmünk alá kerülve égető fájdalmat okoz; tanácsos tehát töltéskor kesztyűt felhúzni! A hydraffin-szén külön az akváriumvíz szűré sére gyártott aktív szénféleség. Az egyéb ipari célra gyártott műszenekkel nem helyettesíthető! Szemcsenagysága 3-4 mm. Használat előtt levegő tartalmának kiszorítása, aktivitásának fokozása céljábóllevegőtől elzárt térben izzÍtsuk át, továbbá kiforralt vízzel feltétlenül mossuk ki! (Ha a vizet egészen forrón alkalmazzuk, akkor az izzítás t mellőzhetjük). Ugyanígy regenerálható is. Egy-egy szűrőtöltet általában 9-12 hónapig használható. Míg a homok, kavics és üvegvatta az akváriumvíz lebegő szilárd leyegő

természetes szilrocS_J~~~~!~~~~~ aprószemú KaY/CS ijyegrolto flydroffin su'n

üre..qvotto

IcYegóodogoló cso·

öző

Belső filterek (akváriumon belül elhelyezett s zűrő k é s z ül é k e k) :

A) Wilheim-féle filter.

B) Peckó-féle filter. e) Sarokfilterek (Az akvárium egyik sarkában, a talajba s üllyeszthe tő. filtrá~ók észü.lék:k. l-nél a megszűrt víz az akvárium vízszintje föl~tt f<;>lylk Vissza, :!:nel ~edlg a vI.~szm.~ alatt egyenesen fölfelé, szökőkút- szerűen áramhk vissza a megszurt VIZ a szello zteto leve gő bubor é kai val keverten) .

10*

147

szennyeződéseit,

addig a hydraffin-szén a medence vizében képződött káros gázokat, szerves bomlástermékeket képes megkötni, adszorbeálni. A hydraffin-szén működése révén az akvárium vize állandóan tiszta, színtelen és szagtalan marad. Egyetlen hátránya, hogy az akváriumviz huminsavtartalmát is kiszűri, s így a szaporító medencékre nézve lesz kedvezőt len. Különleges esetekben a filter szűrőanyagait más, speciális hatású anyagokkal ("Wofatit", "Permutit", barna tőzeg stb.) is helyettesíthet jük. - Az akvárium oldalára felszerelt kész külső filtert úgy hozzuk működésbe, hogy annak tartályát az akvárium vízszintmagasságával egyező szintmagasságig vízzel töltjük fel, majd a szennyvíz beszívó csövet vízzel töltve s két végén jól befogva, a filter tartály ának vízszintje alá süllyesztjük. Ezzel az akvárium és a filter külső tartálya között állandó kapcsolatot létesítettünk. A beszívócső a borszivornya fizikai törvénye alapján automatikusan - mindig az akvárium vízruvójához alkalmazkodva - tölti meg a filtráló szűrőtartályát vízzel. Ezek után a levegőadagoló cső szorítócsavarját úgy állít juk be, hogy a behajlított végű csövecske felfelé dobott levegő buborékai folyamatos egyenletességgel töltsék vissza az akváriumba a megszűrt, átfiltrált vizet. Az akváriuJnon belül elhe/]ezett szűrőkésziilékek (belsőfilterek) előnye, hogy nem hűtik a medence vizét, nem rontják a medence külső képét, egyikmásik :ípusuk kevés helyet foglal el és így vízinövényekkel jól eldekorálható, továbbá szűrőanyaguk egyszerű fogásokkal cserélhető. A talajfi/trá/ók kis kaktuszcserép és vékony, 4 mm-es üvegcsövek segitségével házilag is összeállithatók. A szájával lefelé állított cserép fenéknyHásába gipsszel belérögzitjük az akvárium méretéhez hajlított levegő adagoló és szűrtvíz visszavezető-csöve ket. Az akvárium homokjába süllyesztett és eltakart cserepecskét nagyobb kavicsokkal vesszük körül. A talajfiltrál6k inkább csak a szilárd szennye--_ - _ - ződést szűntetik meg, de ugyanro8..... ___- _ _ akkor az akvárium talaját elég hamar hasznavahetetlenné is Az akváriumvíz hűtésének egyszerű módja, a külső filtráló jégtartó köpennyel való körülvételével teszik. A Wi/heim- és Peckójé/e

--=-=

148

belIó fil/ereket amellékelt ábrák mutatják be. Ezek alapján bármely üveg-

technikussal elkészíttethetők. Méreteik a medence űrtartalmához igazodjanak. A Wilheim-filter előnye, hogy az akváriumban amúgy is bevezetett szellőztetés vízfelhajtó erejét használja ki, minden külön energia igénybevétele nélkül. A Lovas-féle belső filter a homokon vízszintesen elfekvő fenéknélküli gyógyszeresüvegből készíthető. Gumidug6jából derékszögben megtörve irányul fölfelé a levegőadagoló csővel összekötött szűrtvíz viszszavezető-cső. A Lovas- és Peckó-féle belső filterek előnye, hogy az akvárium talajrétege közeléből a legszennyezettebb vizet szívják be; szűrő anyaguk cserélése igen egyszerű. A plexiüveg - műanyagból készült sarokfilter rejtettségénél fogva esztétikai okokból előnyös. Az akváriumvíz hűtéséhez az erősen felmelegedő nyári hónapokban a kényesebb hidegvízi halak vagy tengeri állatok tartásánál, sőt bizonyos esetekben a csak mérsékelt (pl. 20-23 CO) meleget kedvelő exóták medencéinek túlzott felmelegedésekor is az akvárium vizének átmeneti hűtéséhez kell folyamodnunk. Nagyobb fölmelegedésnél a szellőztetéssel elérhető ';'ízhűtés nem elegendő. Jégdaraboknak az akvárium vizébe helyezésétől pedig tartózkodjunk, mert mind a természetes-, mind a műjég az akvárium lakóira káros szennyeződéseket, illetve káros vegyi Q. anyagokat tartalmazhat. Ha zárt edényben hel yezzük akár ezt, akár a porjeget a medence vizébe, akkor is rossz hatásfokú, egyenlőtlen hűtés t kapunk. Külön akváriumi hűtőkészülékek nem kerültek még forgalomba, de kis ügyességgel házilag könynyen összeállíthatunk egyszerűbb

hűtőberendezése

ket. Külső filtrál6nk szűrt víz visszavezető-csövét a beszív6csővel szennyvíz gumitoldalék útján összekötve, képezzünk zárt cső rendszert, s az egészet törhetetlen (celluloid, plexiüveg stb.) védőköpennyel

Az akváriumvÍz hűtésének egy másik egyszerű megoldása, filtráló nélkül, zárt csőrendszerben, a szellőztető levegőjének működtetésével. (Bővebb magyarázat a szö,egben)

149

vegyük körül. A filtráló tartályának szűcőanyagát ekkor tört jégdarabokkal helyettesíthet jük. A létesített zárt csőrendszerben keringő akváriumvíz a jéggel való közvetlen érintkezés nélkül lehűtve jut vissza az akváriumba. Ha ezalatt a filtrálásr61 sem akarunk lemondani, akkor a külső filuálót meghagyj uk eredeti működésében, csupán szűrőtartályát fogjuk egy másik, nagyobb köpennyel körülvenni és a sózott jégzuzalékot ebbe a külső tartályrészbe fogjuk elhelyezni. Célszerű ezt a külső bádogköpenyt alul ee;y kis vízcsappal is ellátni;- miáltal leszívás nélkül, egyszerű lecsapolással üdthet jük ki a jégolvadékot. Egy másik, kevésbé szép, de átmenetileg gyors kisegítést nyújtó, egyszerű megoldás: az akvárium alatti polcon vagy padlózaton egy kisebb lavort, vagy más zománcos edénykét helyezünk el. Ennek fenekére ólomcsőből, ;vagy más nem törékeny s az akváriumvÍzre ártalmatlan, kígyószerűen ,összecsavart lapos csőspirált helyezünk. Ennek egyik végét egy, az akvárium peremére akasztható üvegcsővel kötjük össze gumicső segítségével; az lesz a vízleszívó cső. A másik végét hasonló módon a medence másik szellőző sarkához rögzített üvegcsővel kötjük össze, amely a filtráló szűrtvíz visszavezető-csövéhez hasonlóan egy vékony levegő adagoló csővel van összeköttetésben. A levegő adagoló csövecske visszahajlított végét a gumicső csatlakozáson vezethetjük be a legkönnyebben, úgy, hogy tüzes kötőtűvel a gumicsövön apró nyílást ütünk, amelybe az üvegcsövecskét óvatosan beleszotÍtjuk. A hűtött vizet az ut6bbi felszállÓ. csővezeték szállítja vissza az akváriumba. Ezután a kis Javort vagy egyéb: edényké(sózott jégdarabokkal rakjuk meg a spirálcső körül, szotÍtócsavarral beszabályozzuk a vízvisszaadagolást és medencénk vize zárt csőrendszerben fokozatosan lehűl. Az esetleges túlhűtés elkerülése érdekében a hőmérsékletet tanácsos időközönként ellenőrizni és a kívánt alsó hőhatár elérésekor a vÍzhűtést átmenetileg szüneteltetni.

150

AZ akváriumi állatok etetése

Altalános érvényű irányelvnek mondható, hogy akváriumi állatainknak egyszerre csak annyit adjunk enni, amennyit azonnal elfogyasztanak. A lehullott, bomló táplálék ugyanis megrontja a vizet, a rajta elszaporodó penészgombák pedig halain k egészségét veszélyeztetik. Kivételt csak némely élő eleségnél tehetünk, azonban itt is fennáll annak a veszélye, hogy a táplálékállatkák az akvárium lakóitól túl sok oxigént vonnak el. Tehát inkább naponta többször, de egyszerre keveset etessünk. A változó hőmér sékletű ("hidegvérű") állatok testhőmérséklete a környezethez igazodik. így állataink testhőmérséklete a melegvérűeknél jóval alacsonyabb. Ez kevésbé élénk anyagcserével jár együtt és így érthető, hogy alkalmanként előadódó egy-két napos koplalás még nincs káros befolyással ápolt jainkra. Már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy élő és nem élő táplálékokat különböztetünk meg. Akvaristák általában csak élő eleség hiányában alkalmazzák a száraz természetes-, illetve műeleségeket, vagy akkor, ha különben a nagyon is kívánatos változatos etetést másképp nem tudják megoldani. A szabadvízi halak táplálkozásában is az élő eleségek játszanak döntő szerepet, ezért ez utóbbiakat tárgyaljuk itt részletesebben. A DaPhnia, vag] másnéven v/zibolha (Daphnia pti/ex) az ágascsápú rákok közé tartozik. Oldalt összenyomott testét kétoldalt kitines héj borítja. 4-6 pár lába van. Helyváltoztató szervei nem a lábak, hanem a páros csáp. Ezzel csapkod szüntelenül és amikor felemeli, olyankor mindig egy kicsit visszaesik. Ily módon ugráló mozgás jön létre és ezért kapta rák unk a "vízibolha" nevet. Kisebb állóvizekben tömegesen található és az akváriumi halhálóhoz nagyjából hasonló, de jóval nagyobb mére tű daphniás hálóval gyűjthet jük be. A daphniát mindig sZél ellen, a továbbiak során tárgyalandó cyclopsot és diaptomust pedig mindig széllel fogjuk. (Tehát, ha daphniát gyűjtünk, a szél az arcunkba, ha cyclopsra vadászunk, a szél hátunkba fújjon). Mennéllassabban vonjuk hálónkat a vízben, planktonzsákmányunk annál bőségesebb lesz. Planktonrákokat (Daphnia, Cyclo ps , Diaptomus stb.) csak olyan állóvizekből gyűjtsünk, amelyekben halak nin-

) 51

csenek ; tehát esővÍztócsákból, kacsaúsztatókból, vizesárkokból, téglagyári tavakból, bombatölcsérekből stb.)* A daphniás háló fémváza rozsdamentes erős drótból, a háló anyaga meg grenadinból, molnárselyemből (8-as, IO-es, ll-es), vagy nylon (perlon) anyagból készüljön. Ez a "hálófej"** fémcső toldalékok segítségével egymásba tolható, illetve szétszedhető bambusznyélbez illeszkedik. Abegyűjtött daphniát lapos, ún. halszállító kannában, vagy inkább vizen kívül, egymásra illeszkedő, és közös dobozba foglalt vászonfenekű tálcákon visszük haza. Otthon a fel nem etetett daphniát hűvös helyen nagyfelületű zománctálban, vagy lavorban tartjuk el. A nagyobbtestű Cichlidák kivételével minden hal szívesen fogadja. Házi tenyésztése betonfenékkel ellátott kútgyűrűkben vagy esővizes hordókban történhet. H. FrO' szerint még célszerűbben kb. 50 literes fakádakban tenyészthetünk daphniát. Minden kádba egy marék rothadó juhtrágyát, tehén- vagy baromfitrágyát teszünk. Ezután feltölt jük vízzel a kádat és két hétig zavartalanul állni hagyjuk. Majd kb. 5 gramm - vízzel elkevert - élesztőt adunk mindegyikbe. Vért, vagy húslét (kb. l liter), sőt két evőkanálnyi tejet is juttathatunk táplálékul a tenyészetekbe. Pár nap múlva telepítjük be a vízi bolhákat és amikor a vizet megtisztították, csak akkor etet jük őket újból. Daphniát szárítani csak olyan vizek partján érdemes, ahol a nagy vízibolhák (Daphnia magna) igen nagy mennyiségben fordulnak elő. A begyűj tést hajnalban végezzük, hogya déli napon legyen elég idő aszáradásra. Abegyűjtött Daphniát fakeretre kifeszített szitaanyagra vékony rétegben kiterít jük és a tűző napon hagyjuk, amig tökéletesen megszátad. A szárított Daphniát száraz helyen vászonzacskóban vagy bádogdobozban tartjuk el. Magas kitintartalma miatt viszonylag sok benne a ballaszt anyag, a tápanyagok mennyiségének rovására, és így halainktöbbet igényelnek belőle, mint más száraz eleségből. Cye/ops és Diaptomus az evező lábú rákok ismert tagjai. Könnyen megkülönböztethetők azon az alapon, hogy a Cyclops fajoknak két, a Diaptomusoknak pedig csak egy petezacskójuk van. Petéikből a szülőktől eltérő alkatú, ún. nauplius lárvák kelnek ki. A

* A budapesti akvaristák fontosabb plankton-gyüjtőhelyei: - Lágymányosi-tó térsége (bombatölcsérek; gazdag lelőhely). - Rómaifürdő (III. ker.; a bolgár kertészet közelében található gödrök, bombatölcsérek). - Kőbányai Drasche-téglagyár tavai (a 28-as villamos végállomásánál). - Kispesti Epreserdő bombatölcsérei (52-es villamos vonalán). - VlÍrosligeti-tó (daphnia-Ie1őhely, de itt halak is vannak). - A Rákospatak melletti rétek bombatölcsérei. - Rózsavölgyi árok (Móricz Zsigmond körtértől a törökbálinti HEV-cl a budaörsi repülőtérig; a HEVelágazástól balra). - Albertfalvai Pulai-tó (Móricz Zsigmond körtért61 HEV-vel; zöld Cyclops). - Oncsa-telep bombatölcsérei (az előbbi albertfalvai HEV-vonalon, az Árpád-megállónál). - Albertfalvai forgalmi-telepi megálló vasúti töltés melletti pocsolyái (vörös Diaptomus). - Újpesten (IV. ker.) a Bán Tibor termelőszövet kezet mögötti disznóitató-tó. ** A daphniás-háló feje köralakú és 16-20 cm-nél nagyobb átmérőjű ne legyen. 152

kifejlett Cyclopsok és Diaptomusok apró halaknak, a nauplius lárvák pedig különösen a halivadékoknak fontos táplálékai. Feleslegben azonban Cyclopsot sohasem etessünk, mert a halivadékot megtámadhatják. Ha mégis a kellő menynyiségnél több jutott volna a medencébe, egy kis darabka sovány húst dobj unk a vizbe és várjuk meg, amíg ezek az apró o rákok köréje gyűlnek. Ekkor gumicső vel szippantsuk őket ki. Vizeinkben a fölsoroltakon kívül még számos egyéb alsórendű rák él. Ezek az élősködő k kivételével csaknem mind alkalmas haltáplálékok. Tiszta, vagy megközelítőleg tiszta állományban legfeljebb még a Bosminát szoktuk begyűjteni, a többi (Sida, Cypris, Moina stb.) általában Cyclopssal kevert állományban gyűjthető és ezért, különösen a kereskedelmi forgalomban minden alsórendű rák, - ami nem Daphnia - , Cyclops néven szerepel. A felsőbbrendű rákok közül a patakok6 ban gyakori bo/harákot (Gammarus) és állóvizeinkben közönséges viZi ászkát (Ase//us aqllaticus) szokták adni nagyobb Cichlidák- o nak, de minthogy ezek a rákok köztes gazdái különböző halélősködőknek, a fertőzés veszélye mindig fennáll. A Tubifex vagy csővtijó féreg (Tubifex rivulorllm) mint a. földi giliszta közeli rokona Nőstény Cyclops, mellette két Jár\'aalak (nauplius). az Enchytraeussal és " Grindal" -lal együtt Alatta: Nauplius a hasoJdalról és lega kevéssertéjű gyűrűsférgek képviselője. alul: ugyanaz oldalról, erősen nagyít\'a. Szerves hulladékkal szennyezett, iszapos fenekű vizekben, vagy csatornák iszapjába fúródva található, sokszor akkora tömegben, hogy kiálló testvégével a sok millió féreg hatalmas bordószÍnű sző nyeget alkot. Ugyanúgy porhanyósít ja a természetes vizek talaját, mint a giliszta a termő földet. Azáltal, hogy iszapot hajt át a bélcsövén, a mélyben nehezebben bomló szerves anyagokat ismét a felszínre hozza és azokból a termetű

153

talaj képződés folyamatát meggyorsítja. Talajtúró szokását az akváriumban is tapasztaljuk, ha helytelen módon feleslegben etet jük. Ha mégis az akvárium talajába kerülne, l %-os sóoldattal pusztítható cl. Díszhalaink közül csak a Corydoras és Betta szedi ki a homokból. Házi tenyésztésére bár már dolgoztak ki módszereket, az nehézkes és szaporátlan. Ezért az akváriumüzletekben szerezzük be a mindenkori szükségletet. A tubifex különben az egyetlen élő haltáplálék, mely egész éven át rendszeresen kapható! Aki alkalmas tubifex lelőhelyet tud, annak érdemes a kitermelés ével foglalkozni. Ehhez egy drótszita kell (pl. ételborító szita), amelyben a Tubifextartalmú iszapot, vÍzbemártva a helyszínen szitáljuk. Télen a vízpart talajrétegében, a "szárazon" találjuk férgünket. A szitált anyagot - mely még sok szennyezés t tartalmaz - víz nélkül visszük haza. Otthon ugyancsak víz nélkül, lapos zománctálba tesszük és megvárjuk, amíg különválik a szennyezéstől. A tál alján ugyanis o:xigénhiány áll elő és ezért az ottlévő Tubifexek a felszíniekkel összefonódnak. Ekkor az alulmaradt szennvréteget eltávolítjuk és féregcsomónkat tiszta vízzel átmossuk. Nagy oxigénigénye miatt csap alatt, átfolyó vízben, vagy nagy felületű zománctál vizrétegében tartjuk el. Ez utóbbi esetben naponta legalább kétszer dltani kell fölötte a vízrétegct. Szokták hűvös helyen nedves rongyban is tartani. Az ilyen "száraz tartás" esetén is legalább két naponként egyszer le kell róla öblíteni a képződő váladékot. Nagybani tárolása pincékben, földben oldható meg. A vékonyabbszálú úgynevezett "selyem tubi" -t a halak könnyebben emésztik, mint a vastagabbat, de nehezebben tárolható, mint az utóbbi. Különösen aprótermetű halaknak ajánlatos a tubifexet zsilettpengével összevágott formában adni. E célból több zsilettpengét egymástól pár milliméter távolságban közös foglalatba erősÍtünk, lényegesen megkönnyítve a felaprítás munkáját. Az összevagdalt tubifexet erre a célra beállított kis kézi hálóban csap alatt átmossuk. * Ellenkező esetben bekerülnek az akváriumba a tubifex testnedvei és ez a víz infusóriásodását segíti elő. A vagdalt tubifexet a szétszóródás elkerülése végett egy kb. 1'5-3 cm átmérőjű üvegcsövön át engedjük le a talajon elhelyezett kis üvegtálkába, ** ahonnan a halak hamarosan felszedegetik. Az egészben beadott tubifexet sokan nem egyszerűen a vízbe dobják, hanem a víz színén úszó kis celluloid kosárkába, a Tubifex-etetőbe teszik és ennek lyukain át a halak egyenként húzogat ják ki. Az ilyen etetőkeretet más apró férgekkel történő etetésnél is felhasználhatjuk.

* A szétvágatlan tubifexet is tanácsos etetés előtt sürüszövetbetétű te~szűrőbe téve csap alatt jól átöblíteni J ** Petri-csésze aljába. 154

Etetökosár Tubifex etetéshez. Celluloidból, esetleg üve g ből is készülhet. l = Az etetökosár felülnézetből. 2 = Az etető kosár használat közben, oldalról nézve (úszó helyzetben).

Ha nagy mennyiségben találunk valahol Tubifexet, szárítását is megkísérelhetjük. így különösen a téli hónapo kra rendkívül tápdús eleséget nyerhetünk aZ ivadék részére. Az eljárás módja Lovas Béla szerint a következő: A férgeket 60-70 C fokú vízbe dobjuk és kavarás közben ily módon megöljük. Szedőszitával kihalászva üveglapra teregetve kitesszük a napra ~s otthagy juk, amíg teljesen keményre nem száradt. Ekkor késsel lekaparjuk, mozsárban összetörjük, átszitáljuk és a szárított Daphniához hasonlóan tartjuk el. A fiildigilisztát (Lu!I!bricus te"estris) nagyobb halak (harcsafélék, bölcső szájú sügérek) továbbá gőték etetésére használjuk. Könnyen gyűjthető a talajból, oly módon, ahogya horgászok szokták szedni: Egy ásót beszúrunk a földbe és ritmikusan mozgat juk a nyelét, rázva előre -hátra. Ha van a körzetben giliszta, az ilyenkor a felszínre jön. Otthon olyan faládiban (50x50 cm) tartjuk el, sőt tenyészthet j ük, amelybe előzőleg jó termő földet tettünk avarral keverve. A talajba főtt burgonyát, káposztát, répalevelet és hagymahulladékot dugdosunk. A tenyészet talajának sohasem szabad lucskosnak lenni, mindössze arra vigyázzunk, hogy ki ne száradjon. Minthogy a giliszta földet hajt át a bélcsövén, mielőtt a halaknak adnánk, ki kell tisztítani, oly módon, hogy 24 órával az etetés előtt benedvesített falú befőttes üvegbe tesszük, majd az üveget leköt jük, ez alatt az idő alatt kihajt ja beléből a földet. Televényféreg (Enchytraeus albidus): Ugyancsak a talajban él ez] az apró tejfehér gyűrűsféreg. Előnye a Tubifexszel szemben, hogy házilag könnyen tenyészthető és minthogy nem a vizek lakója, halparazitát sem hurcolhatunk be vele. Enchytreussal történő kizárólagos táplálás nál vagy túletetésnél gyakori a halak elzsírosodása és ezen keresztül a terméketlenség. Halaink színköntöse sem fejlődik ilyen esetben kellőképpen ki. Erdei fák tövén fel1épő moharéteg alól, vagy korhadó avar közül gyűjthető. 155

Régebben nagy mennyiségben találtuk a Kőbányai Konzervgyár szemét- . dombján, paradicsomfőzés idején. Legegyszerűbb azonban, ha valamely akvarista társunktól kapunk néhány szálat. Otthoni Enchytraeus kultúránk berendezéséhez ez is elegendő. Először is szükségünk van egy 40 emnél nem hosszabb 8-10 cm magas faládára. Ebbe tegyünk erdei föld és tőzeg 50-50%-os keverékét, majd a talajfelszínre telepítsük a férgeket. Két részből álló üveglappal takarjuk le a talajt, majd erre egy nedves rongy kerül. Az Enchytraeus tenyészet rendszeres gondozást kíván. A televényférgeket két-három naponként etet jük. Étlapjukon szerepelhet: metélt tészta, burgonya, továbbá főzelékek (kelkáposzta, spenót, borsó, bab, tök), azonkívül fehérrépa, sárgarépa, zabpehely, gríz, sőt gyenge puha hús is. A talajt időnként nedvesÍteni kell. (Ne legyen lucskos!) Semmiféle táplálékot sem szabad lucskosan adni az Enchytraeusnak, mert a föld megsavanyodhat, a túl nedves talaj gátolja a férgek bőrlégzését és végül az a veszély fenyeget, hogy nem fognak a felszínre jönni táplálkozni, vagyis nem kaparható k le a fedőüvegről. Tejtermékeket (sajt, tej be áztatott kenyér) lehetőleg ne adjunk, mert akkor hamarosan megjelennek a telep ellenségei: az atkák és muslicák. Különösen az atkák tömeges elszaporodása veszélyes, mert hamarosan kiirtják az Enchytraeusokat. Az atkák természetes ellenségeikkel a kis "golyókká" összegömbölyödő pincebogarakkal (Armadillidium) pusztítható k ki. A hangyákat azáltal tarthatj uk távol, hogy a ládát vagy felfüggeszt jük zsinórral, vagy pedig Józsa LásZló módszere szerint annak négy lábat készítünk az elektrotechnikában használatos porcelánszigetelőből. A felfordított szigetelő k kalapjába olajat vagy vizet öntünk. Ha talaj cserét akarunk eszközölni, az Enchytraeus tenyészetet tegyük ki rövid ideig a napra, vagy egy erős izzólámpa alá. Ekkor a talaj száradás a miatt a televényférgek a láda aljára húzódnak és felettük a földréteg kicserélhető.

A "Grindal" (Enchytraeus BuchholZi) újabban terjedt el. Mint a neve is mutatja, ugyancsak egy Enchytraeus fajjal állunk szemben. Ezt azonban az előző faj már régen meghonosodott genus neve miatt nem Enchytraeus névvel illetjük - hiszen ez félreértésekre adna alkalmat - hanem ·"felfedezője" után a gyakorlatban "Grindal" nevet kapta. Lényeges különbség az előző fajjal szemben, hogy jóval karcsúbb és ezért a "Mikro"-val egyidőben fogyaszthat ja a legtöbb díszhal ivadéka. Továbbá amíg az Enchytraeus 14-16 C fokon szaporodik a legjobban" addig a "Grindal" 20 C fok feletti meleget kíván. Érthető ez, hiszen trópusi növények talajával kerult első ízben Európába. A Grindal-tenyészet sokkal nehezebben "indul be", mint az Enchytraeus, de később annál kiadósabb. Talaj elkészítés és táplálás 156

az előző faj éhoz hasonló. A tenyészetet esetleges penészedésekor ecetes vízzel locsolj uk, vagy korpát hintünk rá. A talaj itt tisztán tőzegből áll és az Enchytraeus albidus-sza1 szemben nem a nyirkos nedvességet, hanem lucskos nedvességet kedvel, állandó 20 CO fölötti hőmérséklet mellett. A Chironomus néven ismert tollas-sz1Íf!Yog (Chironomus plumoms) lárvája is kiváló haleleség. Inkább vérvörös gilisztára, mintsem szúnyoglárvára emlékeztet. Iszaposfenekü árkokban, gyári szennyvizek levezető csatomájában fordul elő. Vörös színét a vérfestéktől nyeri, minthogy vére haemoglobint tartalmaz. A kifejlett szúnyog nem sZúr. E szúnyoglárvák begyűj tése oly módon történhet, hogy az iszapot felka varjuk és a vizfelszínre úszott lárvákat gyüjtőhálóval lehalásszuk. Ahol tömegesen fordul elő, ott zsákdarabkákat erősíthetünk kövekkel a talajhoz. A Chironomus-Iárvák belemásznak a zsák rostjai közé és nekünk nem kell mást tenni, mint e zsák-

_ ~. o

~ .

~~ -- -- --- --

l = ~ízibolha (Daphnia), ágas csápú plankton-rák. 2 = Szökdellö kandics (Cyclops), 3 ~andlcS (Diaptomus), evezölábú plankton-rákok. 4. Kagylós-rák (Cypris). 5

= =

Kék Vízi aszka (Asellus aquticus). 6 = Bolharák (Gammarus pulex). 7 = A közönséges szúnyog (Culex pipiens) lárvája. 8 = Az ártalmatlan árvaszúnyog (Chironomus plumosus) lárvája. 9 aj = a közönséges szúnyog (Culex) ülve; bj = a maláriaterjesztö szúnyog (Anopheles) ülőhelyzetben. Mindkettő alatt a lárvája és petecsomója ,

157

darabkákat tiszta vízben kirázru. Eltartása nedves ronggyal bélelt agyagedényben történhet. Fűtött helyiségben ne tartsuk sokáig, mert a lárvák bebábozódnak és akár egy decemberi reggelre szúnyograj fog röpködni a szohában. A Chironomus különben is téli eleség. Ilyenkor szokták nagyobb tételben külföldről importálni. Színeikben "elsápadt" halak Chironomus etetés után visszanyerik színűket . Egyéb szúnyoglárvák (Aedes, Culex, Anopbeles) hangyasav tartalmuknál fogva halaink kitűnő "hashajtói". Daphniás hálóval halászhatók kisebb állóvizek felszínén, amikor a víz felszínére jönnek levegőért. Esővizes hordókban is tömegesen tenyésznek. j\ nem élő haleles~gek közül megemlítjük a vakart, sovány nyershúst és az ikrás pontyokból kiszedhető halikrát, amelyeket azonban csak mértékkel, igen nagy elővigyázatossággal alkalmazzuk. Eszünkbe ne jusson azonban, bogy zsemlyemorzsát, búzadarát, vagy bármilyen más keményítőtartaImú eleséget adjunk halain knak. Ezek halaink belében erősen felduzzadnak, aminek pusztulás lesz a vége. A mesterséges haleleségek különböző haltápanyagokból gyárilag előállított szárazeleségek, amelyeket különböző nevek alatt (Bartmann, Piscidin, Geha, Albol, Vistol, Wawil, Unisono, Aureomanna stb.), különböző szemcsenagyságban (O, 00, OOO) hoznak forgalomba. A régi Bartmann-féle készítmény 14-féle állati és növényi alkotórészből készült, amely között szerepelt: tengeri rákhús, halhús, halikra, daphnia, vér, és bizonyos mennyiségű növényi anyag. A Piscidinben a fentieken kívüllóvelő és kevés liszt is volt. A Wawil és Unisono nevű készítménye k zsírtalanított kazeinből készültek; túladagolva azonnal zavarossá tették a vizet. Az újabb külföldi műeleségek gyári ismertetői bizonyos vitamin, sőt hormon prepará.tumok jelenlétét is jelzik készítményeikben. Műeleségeket magunk is összeállíthatunk tökéletesen kiszárított és porított halhús (halliszt), kagyló és csigahús, lóvelő, tojássárgája (tojáspor), sörélesztő, .,-------..... szárított daphnia és salátalevél-por egybekeveréséből. A műe1eségeket mindenkor légmentesen, jól záródó bádogdobozokban, vagy üvegdug6jú IC vegyszeruvegekben tárolEtetögyűrG szárazeleség etetéséhez, fe1ülnézetből. Többjuk. Bármily változatos nyire üvegből készül. x = az összehajlított üvegcső összeforrasztási helye összetétel1!ek is legyenek, 158

mind a mesterséges haleledelkészítményeket, mind a már ismertetett természetes szárított eleségeket (szárított daphnia, szárított tubifex) sohasem rendszeresen, hanem kiegészítésképpen, változatosság kedvéért etessük. A fősúlyt mindig az élő, eleven eleségekre helyezzük. Az apró halivadék eleségeivel külön fejezetben, a tenyésztés általános alapelveinél foglalkozunk.

159

A díszhaltenyésztés alapelvei és a halivadék táplálása

Az akvaristák nagy többsége díszhalainak szaporítására törekszik. A tenyésztés nemcsak halállományunk példányszámának növelése miatt érdekes, hanem számos bio16giai megfigyelésre ad alkalmat. Állataink ilyenkor színpompás nászruhát öltenek és az ívás, valamint ivadékgondozás részmozzanataiban lényük addig ismeretlen sajátságait tárják elénk. Amellett, ha halain k az akváriumban szaporodnak, biztosak lehetünk afelől, hogy tartásuk megfelelő volt. Ilyen értelemben a díszhaltenyésztés a díszhaltartás próbaművelete, ugyanúgy mint ahogy az osztásnak a szorzás a próbája. A tenyésztés lényegében irányított szaporodás, ahol egyben az illető állatfaj életkörülményeihez igazodva a szaporodás környezetviszonyait is magunk szabj uk meg. Áttekinthetőség érdekében tenyésztési munkánkban az "ívás előkészületei" és az "ivadék felnevelése" szakaszokat különíthet jük el. Az elevenszülő dís7.halak tenyésztése éppen azért egyszerűbb, mint az ikrázóké, mert az idetartoz6 halak nem fvnak, hanem petéik az anyai testen belül barázdáló dnak és a mi munkánk a pár ki választáson kívül legfőképp az ivadék felnevelésében áll. Újszülötteik viszont a faj terhességi idejétől függően négy-öt-hathetes, esetleg két hónapos ikráz6hal ivadékoknak felelnek meg, vagyis számunkra ezeknél ennyivel megrövidül az "ivadék felnevelése" szakasz. Az elevenszülő fogaspontyok terhességi idejét alkalmanként a víz hőmér sékletének néhány fokkal történő emelésével csökkenthetjük. Hirtelen hőváltozás viszont legfeljebb nem kívánatos koraszülést eredményezhet. Gyakran egy szülés végett külön tett és a terhesség utols 6 stádiumában lévő hal közvetlenül az áthelyezés után leszül, de nem azért, mert utolsó percben sikerült áthelyezni, hanem mert a kifogás izgalmai és a vízváltozás a szülést kiváltották. Elevenszülő fogaspontyok tenyésztésekor a párválasztásra is nagy gondot kell fordítanunk, mert sehol annyi sikertelen korcsot nem láthatunk, 160

mint éppen a közkedvelt Poecilidáknál. Igyekezzünk h~laink fajtajelleg':zetességeit egy törzsön belül állandósítani. Ezt a következő módon érjük d. Valamely kiváló tulajdonsággal bíró hímet (pl. koromfekete magashátászójú Mollienisia-hímet vagy zászlós hátúszójú szimmetrikus foltelrende:zésií guppi-hímet) alkatilag hozzáillő nősténnyel pároztatunk. Majd kivárjuk a szülés időpontját, sőt még azt is, hogy az ivadék másodlagos ivari !>élyegei éppen hogy felismerhetők legyenek (ivari differenciálódás). Ekkor ebből az első nemzedékből a himeket eltávolítjuk. A nőstényeket viszont az eredeti hímmel (az apával) pároztat juk. Ezt az eljárást folytatj uk 3-4 nemzedéken át. Ha közben a törzshímünk kiöregednék, utódai közül a hozzá reginkább hasonlóval pároztat juk a további nemzedékek nőstényeit, majd kiválogat juk az ivadék közül a fajtajellegzetességeket leginkább viselő halakat. Tenyésztési munkánk során tehát a faji, illetve fajtajellegzetességeket leginkább magukon viselő példányokhól indulunk ki. Azonban ez sem olyan szabály, ami alól ne volna kivétel (lásd: a "Berliner Xipho" tenyésztését a díszhalak leírásánál l). Elevenszülő fogaspontyok tenyészállatainak kiválogatásakor a nőstényekből átalakult, ún. másodlagos hímeket sem kell mellúznünk, mert ezek között gyakran igen aktív, "jól hajtó" hímek akadnak. A tenyéiiztésnél vegyük figyelembe azt a körülményt, hogy az egy alkalommal megtermékenyült nőstények többször is szülhetnek. Tehát ha mi egy nőstényt szülés után kiváló fajtabélyegekkel rendelkező hímmel teszünk egyakváriumba, nem biztos, hogy utódai attól a hímtől fognak származni. Ez csak öt hónap múlva lesz biztos. így érthető, hogya díszhaltenyésztők miért becsülik többre az "intakt" fiatal nőstényeket, mint az egyszer már szült példányokat. Keresztezés a Poecilidák egyes fajai közt csak akkor képzelhető el, ha a faj keresztezés re felhasznált hím, valamint a nősténnyel azonos fajú hím kopulációs úszója között nincs alapvető különbség. Fontos továbbá, hogy olyan nőstényt használjunk, amely saját faj beli hímmel még nem párosodott. így sikerült létrehozni hibrideket Xiphophorus helleri és Platypoecilus maculatus, vagy újabban Lebistes reticulatus és Mollienisia velifera között. Az elevenszülő k ivadékának felüvegcsövekből összeállított rácsos nevelése nem okoz különösebb gon- Vékony szülőketrec. elevenszülő fogaspontyok szadot. Ennek előfeltétele viszont, hogy porításához. (Glaschker nyomán) II

Unyi-Wicsinger: Akvarisztik •

(43)

161

a kicsinyeket szüleik falánkságától megóvjuk. Sűrűn beültetett akvárium, víz színén úszó növényzettel, az ivadéknak kitűnő rejtekhelyet biztosít. Hasonló célt szolgálnak a szülőketrecek. A tenyészakváriumba akasztható kisebb medencékről van szó: Aljuk átlyuggatott plexit lemezből, vagy néhány milliméteres közzel egymás mellé illesztett üvegpálcákból (esetleg 3-4 mm átmérőjű üvegcsődarabokból) készül. A tenyészakvárium aljára hulló kis halak szüleik "kannibálizmusától" megmenekülnek. A szülő ketrec azonban ne legyen túl szűk, mert megfélemlíti az anyát és koraszülötteknek adhat életet. Befőttes üveg szájára húzható nagyobb (14-18 cm átmérőjű) üvegtölcsér is alkalmas szülőketrecnek. Az ivadék 'cyclops, daphnia, vagdalt tubifex, sőt apróbbszemcséjű (00, O) szárított eleségek etetése mellett könnyen felnő. Ikrázó halak ívási előkészületeinél is a párkiválasztás az első mozzanat. Kizárólag egészséges, erőteljes, alkatra és színezetre kifogástalan állatokat tenyésszünk. Sohasem igyekezzünk már be vált, "kipróbált" tenyészállatokat szerezni. Idősebb tenyészhalak jobban meg sínylik az áthelyezést, de szerencsére az ilyen "kipróbált" tenyészállatoktól a kereskedők sem szívesen válnak meg. A tenyésztésre szánt halakat fiatal korukban szerezzük be, magunk neveljük fel és lehetőleg több közül válasszuk ki a legmegfelelőb beket. A kiválasztás ne legyen önkényes, ebben maguknak a halaknak is döntő szerep jut, hiszen már a tágas medencében többnyire párok különülnek el. Trópusi díszhalakat megfelelő körülmények között egész éven át tenyészthetünk, de különösen alkalmas erre a tavasz. Táplálékuk megszerzése is könnyebb ilyenkor, mint bármely más évszakban. Ha egyugyanazon törzsből származó halakat öt-hat nemzedéken át tenyésztünk, már a beltenyésztéses leromlás jelei mutatkozhatnak. A formák finomabb vonásai elmosódnak, a színes mintázat leegyszerűsödik, az állatok életképessége csökken és az ivadék ivararánya eltolódik vagy a hímek, vagy pedig a nőstények javára. így például a magyarországi beltenyésztett törpe gurámi (Colisa lalia) törzsben az utóbbi években már alig lehetett hímeket találni. A tenyészakvárium kiválasztásánál is nagy körültekintéssel kell eljárnunk. Keskeny, magas akváriumokat tenyésztésre lehetőleg ne használjunk, mert az ivadéknak a kisebb víznyomás miatt alacsony vízoszlop kell. Még a középmagas (30-40 cm) akváriumok vízoszlopát is csökkenteni szoktuk az ívás megkezdése előtt, 15-20 cm-re. A tenyészmedencéket ugyancsak nem sokkal a halak ívása előtt rendezzük be. Ez alól a szabály alól legfeljebb a labirint-halak képeznek kivételt, mert ez utóbbiak régebben berendezett akvárium vizében is leívnak.

162

Ikrázó halak tenyészmedencéjének berendezésében két eltérő szempont érvényesülhet: l. A természetes viszonyokat igyekszünk le utánozni azzal a célzattal, hogy halainknak a szabad természetben mutatkozó életmódját üvegfalak között figyelhessük meg. Ilyenkor halaink hazájának életkörülményei érvényesülnek talajban, növényzetben és a tenyésztésre kitett halak ivararányában egyaránt. Ha ivadékgondozó fajjal van dolgunk, az ikrák és ivadék őrzését, illetve a kicsinyek felnevelését is a szülőkre bizzuk. 2. A természetes viszonyoktól eltérünk annak érdekében, hogy minél több utódot ne~elhessünk fel. Ilyenkor talajt egyáltalában nem teszünk a medencébe, csak ikra-ricsot, amelynek üvegpálcái közé az ikrák lehullanak. MMkor meg nylon-szatyorhoz hasonló fenékháló vagy nylonból készült mŰDövények rejtik el az ikrákat a szülők falánksága elől. Az ivadékot még az ivadékgondozóknál is a halszülők helyett többnyire magunk neveljük fel. Egy pillanatig sem kétséges, hogyavattán átfiltrált hólé, a desztillált vízzel kevert forralt csapvíz, vagy az ikrarács nem a trópusi halak természetes környezetét jelentik, de létjogosultságukat épp az akvárium szűk keretei, a természettől némileg eltérő életviszonyai (gondoljunk például az állatok sűrűségére) adják meg. Végső elemzésben az 1. és 2. megoldás között nincs szakadék, csak az egyik utánoz, a másik helyettesít, de mindkettő követi az állat igényeinek vezérfonalát. Az 1. megoldás is bizonyos fokig kompromisszum az akvárium nyújtotta lehetőségek és a természetes életkörülmények között. Olyan akvaristát ugyanis még sohasem láttunk, aki a tenyészakváriumba egy-két vfzirovarlárvát, vagy örvényférget (planáriát) tett volna, holott a szabadvizekben ezek mindig jelen vannak. Sőt mindig igyekszik az ikrákra és a zsenge ivadékra veszélyes kártevő ket (csigák, rákok, hidrák, cyclops, atkák stb.) a tenyészmedencéjéből távoltartani. Minden tenyészsiker elemi előfeltétele a megfelelő vízösszetétel, amiről a vizkémiai fejezetben és az egyes halfajok leírásánál részleteiben már szólottunk. Ugyancsak itt volt sz6 az egyes fajok ívási hőigényéről. Az úgynevezett "probléma-halak" többnyire speciális alkalmazkodási formák a nagyon lágy vízhez, vagy a sernlegestől eltérő pH-értékekhez. (Lehet, hogya pH szerepe csak közvetett, mert az enyhén savanyú vízben az ikrákra és ivadékra veszélyes infusoria-tömeg elpusztul). Ha egy hal megfelelő tenyészpár esetében is nehezen tenyészthető, főleg e két tényezőre kell gondolnunk. A merész általánosításokt6l 6vakodjunk. Nem minden hal érzi j6l magát lágy vagy savanyú vízben. A lágy, savanyú vizet kívánó 11*

163

halak viszont ha kemény vízben nőttek fel, nem egyszer alkalmatlanok a tenyésztésre. Ha egy újonnan importált halfaj t kívánunk tenyészteni és semmiféle irodalmi támpontunk nincs, kutassunk a hazájára vonatkozó adatok után, (meszes talaj, vagy őskőzet, csapadékviszonyok, hőmérsékleti értékek, eredeti víz jellege, el őfordulási övezet: part, nyíltvíz, árnyékoltság stb':') és ezen a nyomon induljunk el. Könnyen tenyészthe t ő halfajok jól összeszokott ivarérett példányai gyakran már hasonló hőmér sékletű és összetételű vízzel történő részleges, vagy teljes vizváltáskor leikráznak. A tenyészkudarcok okát, ha azok az ívás elő készítésére vezethetők vissza, leginkább a nem megfelelő vízösszetételben kell keresnünk. Az ivadék felnevelésében viszont a legmegfelelőbb táprálék kiválasztása játszik döntő szerepet. Amig a tenyészhalak csupán bőséges és változatos táplálékot kívánnak, addig az ikrázó halak ivadéka életkorának megfelelően más és más szemcsenagyságú, valamint összetételű táplálékot igényel.

Különféle.. egysejt~ek (Proto~oa), a legapróbb halivadék mikroszkópikus nagyságú táplálékai: l = A gyokérlábuakhoz (Rhlzopoda) tartozó sugaras napállatka (Actinosphaerium Eichhorni). 2 = Az ostoros véglényekhez (Flagellata) tartozó zöld ostoros (Euglena viri lis). és 3 = csokrocska (~lnobryon sertularia). 4 = Az ázalékállatokhoz (Infusoria) tartozó papucs állatka (paramaeclUm caud~tum). 5 = kagylóállatka (Stylonychia mytilus) oldalról, 6 = harangállatb (Vorhcella nebuhfera), és 7 = kürtállatka (Stentor polymorphus)

164

A halivadék élete első napjaiban a szikzacsk6jában magával hozott táplálékból él. Csak 2-3 napos korában kezd el a legapróbb táplálékra vadászni, kivált ázalékállatokra (Infllsoria). Ez utóbbiak a nem frissen feltöltött akváriumokban csaknem mindig megtalálhatók. Mire a halivadék egyhetes korát eléri, a nagyrészt csillangós egysejtűek, azaz ázalékállatkák nagymértékben megritkulnak. Pótlásukról már az ikráztatással egyidőben gondoskodunk a következő módon. Egy-két betőttesüvegbe állott vizet öntünk, majd Enchytraeusból vagy Tubifexből egy falapon borotvapenge segItségével pépet készítünk és abból egy csipetnyit a vízbe szórunk. A jelzett férgek hiányában mogyorónyi lótrágya is megfelel. Az ily módon elkészitett infusoria-kultúrát nem fedjük be. Abetokozódott egysejtűek, főleg papucsállatkák (Paramaecillm), ugyanis a levegőből jutnak a vízbe és ott alkalmas táptalajra találva 5-6 nap múlva tömegesen elszaporodnak. Helytelen volna azonban az infusoria-kultúrából a vizet közvetlenül a szaporító medencébe csurgatni, minthogy ily módon annak vizösszetételét, tisztaságát változtatnánk meg, ami a halivadék pusztulás ához vezetne. Hisz közvetlenül a szaporítómedencében tenyésző infusoria-tömeg se anynyira veszélyes a halivadékra, mint az a sok bomIástennék, ami tömeges szaporodását ott lehető vé teszi! Ezért előbb egy hosszabbnyakú üvegbe (sörösüveg) önt jük tölcséren át az infusoria-kultúra vizét, majd az üveg;>-yak aljára egy laza vattadugót helyezünk el és a vattadugó fölé tiszta vizet rétegezünk. Fontos, hogyavattadugó beleérjen az infusoriás-vizbe és ne legyen a kettő között légréteg. Már másnapra átvándorolnak a papucsállatkák az üveg alján beállt oxigénhiány miatt a tiszta ví.zrétegbe. Onnét befogottvégű üvegcsővel (pipetta) ----2 emeljük ki őket az időközben kikelt, sőt már a vízben vadászgató halivadék részére. Ajánlatos egyszerre több kultúrát is beállítani és minden nap ---3 másikból öntünk az üvegbe. Ha azt vesszük észre, ~t1----4 hogya halivadék már nem kapkod az apró eleség után, másfajta táplálékról kell gondoskodnunk. A környező tócsákból molnárszitából készült ~ papucsállatkák tiszta áthelyezési módja a halivadék akvá-

--5

rlUmába, a bomlástermékeket tartalmazó, bűzös szennyezett ví z kiküszöböléséve!. (Bővebb magyarázat a szövegben.) I. a vattad~gó lecsúszás át akadályozó drót; 2. gumiszivattyús csepegtetős pipetta; 3. a vattadugó fölé rétegezett tiszta víz, az átvándorolt ázalékállatokkal; 4. vattadugó; 5. sűrű ázalékállatkultúra, a tenyészet szennyezett vizével

165

planktonhálóval (9, 10, ll. számú selyemszitaanyag) apró eleséget* szűrhetünk ki. Ilyenkor azonban a háló elé úgynevezett előtét hálót kell alkalmaznunk, grenadinból, mely a Daphniák, Cyclopsok és más nagyobbszemű eleségnek a planktonhálóba való jutását megakadályozza. Az előtétháló lyukbősége befolyásolja tehát a planktonhálóval fogott haleleség szemcsenagyságát. Planktonhálóval szokták gyűjteni az akvaristák az egyik legbecsesebb apró szemű táplálékot, a kerekesjérgek tömegét (Rotatoria). Sajnos az így nyert tápláléklények gyűjtése szezonhoz kötött, ezzel szemben a sóféreg egész éven át rendelkezésünkre áll, ha petéit előre beszerezzük. A sóJéreg (Artemia salina) nem a férgekhez Egymásba tolható osztályozótartozik, amint nevéből azt gyaníthatnánk, hapoharak, a begyűjtött plankton nem a csupasz levéllábú rákok alrendjébe. Könagyságrend szerinti külön választásához. A hálószövet sürű zeli rokona a mocsarainkban élő közönséges sége fölülről lefelé fokozódik tócsarák (Branchipus), amelyhez kifejlett alakja igen hasonlít. Az egész földön elterjedt; kisebb sósvízű pocsolyákbW: tengerparti lagunákban él. Az erdélyi sóstavakban is közönséges. Nálunk nem gyűjthető be, de kereskedelmi forgalomba kerülő petéi házilag könnyen kikeltethetők. Apró, dohánymagnagyságú, barnás petéit tömegesen gyűjtik, kiszárít ják és jólledugaszolt kis üvegfiolákban hozzák forgalomba. Egy-egy fiola sok ezer petét tartalmaz, amiből számos tenyészetet készíthetünk. Az Artemia tenyésztéséhez szerezzünk be kb. 30 cm átmérőjű, lapos üvegedényeket (üvegkádak). Ezután 26-28 C fokra felmelegített vízvezetékvízben oldj unk fel öt literenként kb. 250 gramm konyhasót (Na Cl). Teljes oldódás után a tenyésztőedényben mintegy 6-8 cm magas vízborítást létesitsünk és a jó langyos vizet nyomban beolt juk az Artemia petékkel. Egy-egy 5 liternyi tenyészetre csupán kis késhegynyi (mintegy 100-150 db) petét szórjunk, jól szétoszlatva. A tenyészedényeket világos, de nem túl napsütötte helyen helyezzük el és ne háborgassuk. 26 C fok körüli hőmérsékleten a peték 24 óra alatt kelnek ki, 20 C fok körül csak

* Az apróplankcon zöme kerekesférgekből, tavi ázalékállatkákbó!, naupliákb61 s ez utóbbiakbó! átalakuló legapróbb méretü Cyclops és Diaptomus rákocskákbó! áll. A már kora tavasszal felIépő cyclopsok és diaptomusok (tápértékük kb. egyforma) értékesebb tápanyagot szolgáltatnak, mint a később (májusban) megjelenö és sok ballasztot (kitinvázat) tartalmazó daphniák. Az előbbi vel etetett állatok ezért sokkal termékenyebbek is. 166

mintegy 48 6ra alatt. 20 C fok alatt lehetőleg ne is keltessük a petéket. A peték kikelését úgy siettethet jük, hogy a késhegynyi petét egy j61 megnedvesített fehér vászonkendőre szórjuk, majd azt összehajtogatva néhány kisebb kaviccsal enyhén lenyomkodjuk. tO-15 perc múlva a kendőt belemossuk az előre elkészített tenyészedény sós vizébe, s az így felpuhított burkú peték a fenékre lesüllyedve órák (4-6 6ra) múlva kikelnek. A kikel ő lárva alakok (naupliák) 1/3-1/2 mm nagyok és igen alkalmasak az ikrázó trópusi díszhalak 2-3 hetes ivadékának táplálására. Miután az édesvízben csak két-három óráig élnek, egyszerre csak annyit etessÜflk belőlük, amennyit ennyi idő alatt a halivadék el tud fogyasztani. A kihalászás selyemszövetű kis kézihálóval történik. A víz sókoncentrációjának biztosítása Kifejlett Artemia salina. végett jelöljük meg az eredeti vízszintet (Kb. lO-szeres nagyítás) és az elpárolgó vízmennyiséget mindig azonos mennyiségű édesvízzel pótoljuk. Az Artemia salinát ha tovább akarjuk nevelni, szintén táplálni kell. Erre a célra vagy ázalékállatokat (Infusoria), vagy egészen finomra porított OOO-ás szárazeleséget (Piscidin, szárított daphnia, tojáspor) használjunk. Ilyen rendszeres etetés mellett, 25-26 Co hőmérsékleten mintegy 25-30 nap alatt fejlődik ki teljesen, amikor is 10-12 mm nagyságot ér el. A fonálférgekhez tartozó Anqui//ula Silusiae-t vagy másnéven "Af.ikro"-t szintén otthon tenyészthet jük a következő módon. Virágcserép alsó nyílását kaviccsal eltöm jük és tisztára mosott, majd kiszárított "kávézaccot" helyezünk bele. Ezt átnedvesít jük aludttej-savóval. Ekkor valamelyik akvaristatársunktól szerzett "Mikro" törzs kultúrával beolt juk a táptalajt, majd ismét néhány kavicsot helyezve a "zacc" felszínére, üveglappal lefödjük. Az apró férgek etetése aludttejjel történik és ennek savójával tartjuk nedvesen (nem lucskosan) a tenyészetet. Az etetésre felhasznált "Mikro" -t a fedőüvegről ecsettel sodorjuk be az akváriumba. A Paramaecium, Artemia, és "Mikro" etetési sorrendjéről az egyes ikrázó halfajoknál a következő táblázat tájékoztat: 1h7

A díszhal tudományos neve

Eleség megnevezése és hányadik napon kaphatja az ivadék, az ikrából való kikeléstől számitva _ _ (A __(~Züchter Kniffe» adatai nyomán) Paramaecium (pa pucsáJla tk a) ...

Hyphessobrycon innesi gracilis hetororhabdus omatus serpae flammeus Hemigrammus ocellifer caudovittatus Nannostomus anomalus Puntius conchonius nigrofasciatus oligolepis titteya Brachidanio rerio albolineatus Rasbora heteromorpha Tanichthys albonubes Aphyosemion australe Colisa lalia Trichogaster leeri Trichogaster -trichopterus Macropodus opercularis Betta splendens Elassoma evergladei Mesogonistius chaetodon Cichlasoma meeki Aequidens latifrons Pterophyl1um scala re Badis badis

- - - - -- - --------------- - --

168

Artemia salina (kikelt apró naupliák)

»Mikro« (apró foná1féreg)

_---._- - -3

12 12 12

3 3

ID 8 8 ID ID 12 12

14 12 12 16

3 l

6 1 10 8 6 4 4 l

6 10 16 16

10 ID 10 7 3 l

6 12

Akváriumok és díszhalak szállítása

A vízzel feltöltött akvárium elmozdítása az egyenlőtlen nyomás miatt mindig az üvegek eltörésének, vagy legalábbis a gitt elválásának veszélyét rejti magában. Ezért szálütás előtt a halakat kifogva, a vizet gumicsővel lecsapoljuk, és amennyiben beállott, érett vízzel van dolgunk, üvegballonban tároljuk. A talajt és növényeket benthagyjuk a medencében. Hogya vízinövények kiszáradását elkerüljük, közvetlenül a lecsapolás után benedvesitett újságpapírral leborít juk azokat. Fontos, hogy az akvárium vizét teljesen lecsapoljuk, mert egy-két centiméteres vízréteg rázkódása szállítás közben teljesen tönkreteheti a medence berendezését. Ajánlatos egy szivacsot is kéznél tartani, hogy a medence legaljáról a gumicsővel már nehezen kiszívható vizet a szivaccsal kiitathassuk. A nedves újságpapír, vagy méginkább a nedves homok páradús légteret biztosít a vízinövények részére. Ha vastagabb papfrréteget alkalmazunk, vagy időnként a papírt benedvesítjük, beültetett akváriumunk akár több napig tartó szállítás ideje alatt is ilyen állapotban maradhat. A vízinövényeket amúgyis páradús légtérben szoktuk szálütani, nedves papír között, kívülről száraz papírral borított csomagban. így sokkal tovább elállnak, mint nagy tömegben, víz alatt. Ha nagyobb távolságra történik az akvárium szállítása, a medencét ládába állit juk és a láda fala, valamint az akvárium fémváza közti teret összegyűrt papírral töltjük ki, ily módon megakadályozzuk a medence esetleges elmozdulását. A fedőüveget papírral körülhajtogatva, külön csomagoljuk. Öntöttüvegű akváriumok alá szállítás alkalmával sem felejtsünk el filclapot tenni és óvjuk a napsütéstől, fagyt61 egyaránt. Akvárium szállítására különben bármilyen közlekedési eszköz alkalmas. Még a háromkerekű kerékpárok (triciklik) jöhetnek legkevésbé számításba. "Triciklivel" szállitva túlerős rázk6dásnak volna kitéve a medence. Amíg az akvárium szállítása nem okoz különösebb gondot, a víziállatok szállitása már nagyobb fejtörést jelenthet. A vízicsigákat egyszerűen nedves papírba csomagoljuk, akárcsak a vízinövényeket. A kisebb példányokat be is tehetjük a növényes csomagba. Különböző magasabbrendű rák169

Üvegezett falú bádog kanna, gerinctelen édesvízi állatok és hazai halak gyűjtéséhez. (Glaschker nyomán)

Halszállítókanna, horganyzott bádoglemezbő I

fajok nedves moha közt szállíthatók vesszőkosárban, de ml legyen a halakkal? Szárazföldi állatok szállítása sem tartozik a könnyű feladatok közé, hát még mennyi problémát okoz az élő akváriumi halak szakszerű szállítása! Vegyük sorra az itt felmerülő alapvető kérdéseket. A legelemibb követelmény a szállít6edény nagyobb vízhőfokingadozásá nak kiküszöbölése és a szálHtóvíz kellő oxigéntartalmának biztosítása. A halak vizhőfok változás iránti érzé3 kenysége eléggé nagy. 2-3 CO hőingadozást még károsodás nélkül elviselnek, de nagyobbfokú hőváltozásokat - különösen ha hirtelen éri őket - feltétlenül megsínylenek. Helyes formájú halszállítókanna keresztmetszete. I = A kannafedél süllyesztett fogantyúja. 2 = A ka~ nafedél fenekén lévő szellőzőlyuk. 3 = A halszáIlitokanna fogantyúja. Amint a keresztmetszeti vázlat szemlélteti, a kanna nincs teljesen vízzel feltöltve, hanem csak a függőleges oldalszint 2/8 magasságáig; így bőven van hely a vlzfelület hullámzásához, ami a szállítás alatti oxigénutánpótlást biztosit ja

170

Ezért a hidegVÍZi halakat lehetőleg tavasszal és ősszel, a trópusiakat pedig lehetőleg a nyári idényben szállítsuk. Ellenkező esetben pedig gondoskodjunk kellő hőszigetelésről. A patentzáras befőttesüvegeket, melyekben rövidebb távolságra is csak néhány akváriumi halat szállíthatunk, többrétegű újságpapírba burkoljuk. Ahalszállító kannákat vonjuk körül 8-10 cm vastag rétegben fagyapottal vagy üveggyapottal. Igen alkalmasak halszállításra a kereskedésekben forgalomban lévő szélesszájú hőpalackok (étele s termoszok) is, de csekély űrméretük miatt sajnos csak kevés díszhal befogadására képesek. Inkább csak apró, kényes halivadék szállítására használatosak. Nagyobb probléma még aszállítóedények kellő oxigénellátása! A szállítókanna vizében nincsenek oxigénfejlesztő vízinövények. Nem is tehetünk bele ilyeneket, hiszen a sötétben még azok is hozzájárulnának az oxigénfogyasztáshoz és széndioxidtermeléshez. Régen foglalkoznak ezért olyan anyagok előállításának kérdésével, amelyek szállítás közben a kanna vizében oxigéngázt fejlesztenek. Gazdasági halak szállításánál alkalmaztak is már különféle oxigénfejlesztő tablettákat, oxigénfejlesztő készülékeket és oxigénes palackkal felszerelt különleges halszállitó edényeket (hydrobionokat), melyek a szállítás tartama alatt folyamatosan tiszta oxigéngázt porlasztanak a halak vizébe. Ezek a berendezések azonban apróbbtestű akváriumi halainknál nem alkalmazhatók, miután az ilyen oxigén adagolás szervezetükre feltétlenül ártalmas mértékű. Ezért rövidebb szállításoknál a szállítóedény vizének oxigénutánpótlását a szállítás alatti rázódás

8 (S~~~~

Hermetikus lezárás potentuí,rro/ vqgfJ ce/lophon-pOpirr:J/

'13-rész

oxigén

LSrész

száll/tóv/z

Akváriumi halak táyolabbi szállítása esetén alkalmazható oxigén es szállítási mód: A) = A szállítóüveg Ils-nyi térfogatának meg töltése oxigéngázzal oxigénes gázpalackból. B) = Az oxigéngázzal 1/3-részben rnegtöJtött és hermetikusan lezárt haJas szállltóüveg

171

okozta vízmozgásra bízzuk, amikor is a szállítóvíz rendszeresen keveredik a levegővel, amelyből oxigént nyel el. Hosszabb szállítások alkalmával sűrített levegőt porlasztunk a szállítókanna vizébe, vagyis szellőztetünk. E célra aszállítókannát 4 atmoszféra nyomásnyira felpumpálható és redukálószeleppel ellátott vaspalackkal kell kiegészítenünk. Légmentesen záródó (patentzáras vagy gumisapkás) befőttesüvegekben nagy távolságokra szállíthat unk díszhalakat akként is, hogya szájával lefelé fordított és víz alá szorított befőttesüveg nyakába egy hosszabb gumicsövön keresztül oxigénes palackból tiszta oxigéngázt vezetünk be, majd úgy töltjük vízzel, hogy utóbbi az üveg 2/a részét, az oxigéngáz pedig annak felső l/a részét foglalja el (lásd ábrát). Az így légmentesen lezárt üvegekben a szállítás alatti rázódás közben csak annyi oxigéngázt nyel el a szállítóvíz, amennyit az adott hőfokon a víz egyáltalában el képes nyelni (pl. 20 CO-on 6,30 cma, 25 0 -on 5,78 cma oxigéngázt). Aszállítóedények népesítési mértéke mindig az illető halfaj ok speciális oxigénigényéhez, testük és úszóik lágyságához, méreteihez és egyéb egyedi szempontokhoz igazodjék. Általános tájékoztatás végett mégis a következő víztérfogatot adjuk meg a különböző halméretekhez:* I ,5 cm hosszú hal részére 0,05 3 0,10 5 0,20 7 0,30 10 0,50 15 0 , 75 20 1,50 25 2,50 " 35 4,00

liter szállitóvíz ..

.. .. .. ..

.. " "

A közölt táblázat alapján könnyen kiszámíthatjuk adott mennyiségű és szállítandó haltételünkhöz a szükséges víztömeget, illetve a kanna térfogatot a: h = if. x képlet alapján, ahol h = a hal testhosszát cm-ben a farkú szóig mérve, if = aszállítóedény térfogatából ahalegységre jutó víztérfogatrészt literben és x = a szá1lítóedény halnépesítési darabszámát jelenti. (Pl. h = 3 cm, tf = O, l lit., x = 300 db. Akkor 3 cm = 0,1 lit. x 300 db = 0,1 x 300 = 30; tehát 30 liter vízhez alkalmas méretű halszállítókanna szükséges.) Ugyancsak a közölt táblázat alapján azt is megállapíthatjuk, egy másik egyszerű képlet segítségével, hogy egy adott űrméretű szállítókanna birtoátlagméretű

* 172

Mozgásban lévő szállítóvizet és kiterjedtebb "ízfeJüJetet számítva!

kiban az IlItalunk szruftani ldv'nt haltétel számára

elegendő-e

ban jelzett halegységnyi szállftóvfz térfogat? Ez a képlet: Msek jelentése az

elözőével

(Pl: tf = 30 liter, x

a táblázat-

..!!:.. = h; a jelöx

azonos.

300 db, akkor

33go~~ = 3~~ = O, l liter víz,

ami a táblázat szerint 3 cm-es halak számára megfelelő. Az adott 30 liter vfztérfogatban (széles, lapos kannában) tehát 300 db 3 cm-es hal szállítható, de ha a szállftandó halaink például 7 cm átlagméretíiek, akkor csak 100 db-ot sznUthatunk belőlük ugyanazon kannában, az előbbivel azonos vtztérfogatban. Szllllftás közben akváriumi halaink könnyen megsérülhetnek, miáltal könnyen fertőződhetnek a Saprolegnia gombáktól. A víz romlását pedig a halak testéről leváló nyálka és ürüléke k rothadása is fokozza. Ezért érdemes • szállftókanna vizébe fertőtlerutő anyagokat juttatni még a halak behelyezése előtt. E célra 5 literenként 3 csepp 2%-os methylénkék, valamint l csepp l°/oo-es "Trypaflavin"-oldat alkalmazható.

173

A gyakoribb akzJáriumi ha/betegségek

Az a közismert mondás: "él, mint hal a vízben ... !" teljesen elveszti értékét azok előtt, akik akár gyakorlati tapasztalataik útján, akár a halk6rtani irodalomb61 megismerkedtek azzal a nagyszámú k6rokozóval és ellenséggel, amelyek lépten-nyomon veszélyeztetik a halak egészségét, testi ép~égét, életét. Szerencsére akvaristáink általában olyan szeretettel, oly nagy gonddal s körültekintéssel foglalkoznak gondozottaikkal, hogy az akváriumban előfordul6 betegségek jóval szűkkörűbbek, s ritkábbak is a halgazdaságiaknál. Viszont az is igaz, hogy be hurcolás útján a legkülönféiébb halbetegségek akváriumi felbukkanására megvan a lehetőség. Aligha lehet itt célunk a számos halbetegség akár kivonatos ismertetése is, hiszen ez"'már maga egy egész külön kötetet töltene meg. Az alábbiakban csupán az akváriumban leggyakrabban fel1épő néhány betegség tünetei felismerésének és gyógykezelésének rövid ismertetésére szorítkozunk. Egyáltalában jegyezzük j6l meg, hogy a legtöbb halbetegség gyógyítása igen körülményes és nem mindig jár kellő sikerrel. A kórokozók és élősködők többnyire bizony szívósabbak kényes halainknál, de a belső eredetű bajok leküzdésére sincsenek még megbízhat6 gy6gymódszereink. Ezért a halbetegségek terén is a fősúlyt a bajok megelőzésére fordítsuk. Ennek érdekében: l. Halainkat tartási igényeiknek megfelelő hőfokon, megfelelő minőségű \"Ízben neveljük. Kellő oxigénviszonyok állandó biztosítás?val, változatos - könnyen, j61 emészthető - táplálékkal biztosítsukbetegségekkel szemben va16 ellenáll6képességüket. 2. Kerüljük medencéink túlzsúfoltságát. Akváriumaink tisztogatását ne hanyagoljuk ci! Idegenből hozott halakat - ha még oly egészségeseknek is látszanak, - lehetőleg ne a közös, hanem egy ("karantén-akváriumnak" kinevezett) külön medencébe helyezzük s csak kb. kéthetes megfigyelés után tegyük a többi közé. Kezelés közben ezt az akváriumot utols6nak vegyük sorra és vagy külön eszközöket alkalmazzunk tisztogatás ához, vagy a többivel közösen igénybevett eszközeinket a "karantén-medence" kezelése után fertőtlenÍtsük. 174

.3. Élő eleséget lehetőleg olyan tavacskából vagy pocsolyából gyűjt sünk be, amelyben halak nem élnek. A begyűjtött táplálékot öntsük át egy üres mosdótálba és csak az elevenen mozgó állatkákat halásszuk ki, öblitgessük át tiszta csapvizzel és a szemmel is jól látható halellenségeknek (hanyattúszó vlzipoloskák, vlziskorpiók, szitakötő lárvák, csikbogárlárvák stb.) csipesszel való kiválogatása után, vagy rostamódszerrel történő kiküszöbölése után helyezzük csak medencénkbe. Az eredeti gyűjtőhely vizével együtt sohasem szabad az élő eleséget akváriumunkba önteni! 4. Kerüljük a hirtelen hőmérsékletváltozásokat és a halak szükségtelen, gyakori áthelyezését, háborgatását. 5. Ügyeljünk arra, hogy vázas akváriumunk jól szigetelt legyen. Különben az akvárium vizébe jutó oldódó fémsók és káros gitt-alkotórésze k tömeges - mérgezés okozta - e1hullást idézhetnek elő. 6. Vigyázzunk, nehogy szellőztető készülékünk mérgező gázokat (széngázt, gyári-, laboratóriumi káros gázokat, levegőbe szétoszlatott növényvédő és rovarölő szereket) nyomj on bele akváriumunkba. Sűrű dohányfüst is veszélyes lehet! Literenként 5-10 milligramm nikotin néhány percen belül megölheti kisebb halainkat_ Szükség esetén iktassunk a szellőz tető és az akvárium közé egy egyszerű gázszűrőt. Kettős dugófuratú üveg lIa-részét 1O-20%-os nátronlúg oldattal töltjük. A szellőztető készülék levegőjét az egyik furaton az edény aljára vezetett vékony üvegcsővel a lúgoldatba bugyborékoltat juk. A másik furatba illesztett üvegcsővel pedig az oldat feletti légtérből a megszűrt levegőt vezetjük tovább az akváriumba. 7. Ha valamely betegséget gyanítunk, de a rendelkezésünkre álló szakirodalom, illetve kellő tapasztalat hiányában nem tudjuk felismerni annak okozóját és a leküzdés módját, ne röstelljünk azonnal szakavatott, tapasztalt akvarista társunkhoz fordulni és tőle a szükséges, legsürgősebb tennivalókat megtudni. 8. A felismert beteg halat társaitól azonnal különítsük el, nehogy az a többieket tovább fertőzhesse. Nagyon elhanyagolt beteg állatokat, amelyeknek előrehaladott kórképe a gyógykezelés elkésettségére, hiábavalóságára utal, legtanácsosabb megsemmisíteni. Elpusztult halakat - még ha egyébként betegség esete nem is forog fenn - azonnal távolítsunk el akváriumunkból. 9. Aki intenzívebb díszhaltenyésztést űz, több akváriuma és sok hala van, gyakran cserél és hoz új halakat más akvaristáktól, különösképpen legyen felkészülve a halbetegségek leküzdésére. Tartson fenn állandó "karantén-akváriumot", több hálót, tisztogató eszközt; a betegségek fellépésének esetére pedig a gyógykezeléshez legalkalmasabb öntöttüvegű 175

akváriumokat (üvegkádakat) és a legáltalánosabban alkalmazott gyógyszereket, fertőtlenítő anyagokat (konyhasó, káliumpermanganát, formalin, "Trypaflavin", Chininum bihydrochloricum, "Neomagnol"). l O. Ha egész medencénk hal állománya megbetegedett, legtanácsosabb radikális intézkedésekhez folyamodnunk. A még gyógykezelhető halakat berendezetlen gyógyfürdős üvegkádakba telepítsük át (megfelelő fűtés és szellőztetés biztosításával). A fertőzött medencének pedig egész növényzetét és talaját eldobjuk, s az akváriumot 30-40 C fokú sötétebb káliumpermanganátoldattal színig töltjük fel. Egyidejűleg a belső műszaki berendezéseket (fűtőtest, légvezeték, hőmérő stb.) és a tisztogató eszközöket s kézihálókat is fertőtlenít jük. A medence és eszközök fertőtlenítésére igen alkalmas a "Neomagnol" is, mely a szublimátnál erélyesebb, de ártalmatlan fertőt lenítőszer. A medence és eszközök 4-5 órai "áztatásához" 5 literenként l tablettát alkalmazzunk belőle. Utána mindent letisztogatunk, a fertőt lenítő-oldatot leszívjuk s a medencét tiszta vízzel alaposan kiáztat juk. A beteg hal felismerése. Az az akvarista, aki halait jól figyelemmel kíséri, mozgásukból, viselkedésükből meg tudja állapítani, hogy azok egészségesek-e, avagy betegség gyötri őket. Minden halfajnak sajátos mozgása, testtartása, sajátos szokásai vannak. Ha ettől a megszokott viselkedésétől eltér, annak okát ki kell kutatnunk. A beteg halat általában arról lehet felismerni, hogy lassabban, ügyetlenebbül mozog, vagy ellenkezőleg; éppen túl nyugtalan, idegesmozgású; bágyadtan elrejtőzik, vagy kitágult kopoltyúfedők kel mohón kapkod levegő után; lökésszerűen vagy szédelegve, imbolyogva úszkál; étvágytalan, alig, vagy egyáltalában nem táplálkozik. Ha élősködő k kínozzák, gyakran hozzádörzsöli testét a talajhoz, kövekhez, növényekhez, hogy parazitáitól megszabaduljon. Testükön apró fehér pettyeket vagy szabad szemmel is észrevehető, apró élősködőket fedezhetünk fel, bőrük felülete gyakran kivörösödött, máskor fehéres, fluoreszkáló bevonattal fedett. Színük kifakult, elhalványodott, vagy a normálisnál sötétebb, néha egészen e1feketedő lehet. Az úszók gyakran rongyosak, kirojtozódottak, összehúzottak; a pikkelyek nem sí mulnak a testhez, hanem többé-kevésbé felborzolódottak; a szemek kidülledtek vagy homályosak ; a testen vattaszerű bevonat képződik; a hasfal gyakran lapos, erősen beesett, máskor pedig az egész hastájék vizenyősen, felfúvódottan duzzadt. Ezek közül az általános kórtünetek közül többnyire csak egyik-másik, olykor azonban együttesen több is jelentkezhet. A kevésbé tapasztalt akvarista többnyire csak akkor ismeri fel a betegséget, amikor az a halánál már meglehetősen előrehaladott állapotban van, amikor a gyógykezelés már igen nehéz és sokszor alig jár már kellő sikerrel. Ahhoz, hogy valamely betegséget halainknál sikerrel 176

kezelhessünk ki, igen fontos, hogya betegséget a lehető legkorábban, még kezdeti stádiumában felismerjük; a fertőző betegsége knél például akkor, amidőn az első, külsőleg látható tünetek (egy-két parazita, vagy enyhébb kivörösödés a testen stb.) már észrevehetők. Az első, külsőleg észlelhető tünetek jelentkezése előtt a fertőző betegségeknek hosszabb-rövidebb lappangási idejük van, amikor a halak még normálisan viselkednek, egészséges állat benyomását keltik, de ugyanakkor már fertőzhetnek is. Több kórokozónak spórája, betokozódott vagy nem virulens alakja általában a legtöbb természetes- és akváriumvfzben jelen van, de a kórokozók csak akkor válnak veszélyessé, virulenssé, ha a halakra nézve kedvezőtlen környezetviszonyok következnek be, s azok ezáltal meggyöngülve, szervezetileg leromolva nyílt kapuivá válnak a legkülönfélébb kórokozó virusoknak, baktériumoknak, penészgombáknak, s állati élősködőknek. Az akváriumban előforduló halbetegségeket gyakorlati szempontból l. fertőző - parazitás, - és 2. heIYte/en gondozásbó/ eredő - nem parazitás betegségekre szokás csoportosítani. A leggyakoribb akváriumi fertőző - parazitás ha/betegségek a következők:

2 l. Jchthyophthirius betegség: Fejbőr alatti üreg, több - különböző fejlettségű - "bkótárssal" (megtelepedett parazita-alak, patkóalakú sejtmaggal). (Frey nyomán). 2. Az Ichthyophthirius multi/iliis szaporodásának sémája: A) = Egy betokosodott anya parazita osztódása és a rajzóparaziták kirajzása a halon kívül. B) = Az előbbi folyamat betokosodás nélkül. A halon balról jobbra: rajzók megtelepedése, kifejlett parazita a bőrben, egy kifejlett parazita elhagyja a hal bőrét. (Schaperclaus nyomán)

Lányi·Wie,inget: Aknrisztiko

(43)

177

ICHTHYOPHTHIRIUS-BETEGSÉG ("DARA-BETEGSÉG")

Kórokozója az Ichth)'ophthiritu multifiliii nevű csillangós véglény, amel vet fertőzött halakkal, növényekkel és haltáplálékkal hurcolhatunk be ak~á riumunkba, de kezünkkel s tisztogató eszközeinkkel is közvetíthet jük egyik medencéből a másikba. Igazi halparazita, mely hal nélkül 8 napon túl elpusztul. Körtealakú rajzói a vízben úszká,l va mihelyt halra bukkannak, nyomban befurakodnak annak felső bőrszövete alá. Ott fejlődik ki kerek anyaparazitává, mely azután átfúrva a felbőrt, a fenékre süllyed, betokozódik és órákon belül 250-1000 fiókparazitát (rajzót) képez. Utóbbiak egy újabb félórán belül ismét halo n telepedhetnek meg. A megtámadott halon előbb az úszókon és a kopoltyúfedőkön jelenik meg néhány apró kidomborodó fehér petty, amely gríz-szemekre emlékeztet. Ilyenkor kell azonnal megkezdeni a gyógykezelést. Később az egész hal úgy néz ki, mintha sűrűn behintették volna finomszemcséjű darával, majd a bőr egészen rongyolttá, cafatossá válik. Az ilyen erősen megtámadott, elhanyagolt hal többnyire már alig menthető meg. Feltételezik egyesek, hogya parazita sokáig elél a bőr alatt s akuttá válik, a betegség látszólag megszűnik; de a hal szervezeti lerom1ása esetén (kedvezőtlen környezetváltozások hatására) ismét aktívvá válik, minek következtében a betegség újult erővel tör ki. Gyógykezelésre a beteg halakat az akváriumból berendezetlen üvegkádba halásszuk át, amelyet jól szellőztetünk és 26-30 C-ra fűtünk fel. Gyógyfürdők: l. Egy gramm "Trypaflavin" 100 liter vízre. A készítményt kevés vízben oldjuk és az üvegkád vizében jól elkeverjük. A megfelelő koncentráció ellenőrzését igen megkönnyíti a készítmény színváltozása, mely az ilyen hígításnál világosárnyalatú sárgás fenyőzöld színt jelez. A kezelés időtar tama legalább egy hét. 2. A másik gyógyfürdő - mely az előbbivel kombinálható is - a kinines fürdő. A talaj nélküli üvegkádban hasonló hőfokú vízben chininum bihydrochloricum-port old unk fel, mégpedig kényesebb, apróbb halaknál literenként l centigrammot, kevésbé kényes, nagyobb példányoknál pedig 2 centigrammot (azaz 100 literre 1 g-t, illetve 2 g-t) számítva. A kinintől leváló (de teljesen el nem pusztuló) anyaparazitákat a fenékrétegről minden reggel leszívjuk, avagy ami még helyesebb: a halakat naponta egy másik, előre elkészített gyógyfürdőjű üveg kádba helyezzük át, közben a régit teljesen kiöblítjük, kiszárít juk és benne másnap az újabb gyógyfürdő t elő készítjük. A kesertelenített, teljesen íztelen "Ichthyo-ChininWeil" készítményt a kényes halak is jól bírják, a vízinövényekre ártalmatlan és így a gyógykezelés a berendezett akváriumban is végrehajtható. A fenti - legáltalánosabban használatos - gyógyszereken kívül alkaJmazható még 1'78

az Ichthyophthirius-tól megbetegedett hal gyógykezelésére 3. a "Chloramin" (l g ll-re l óráig) és 4. az "Atebrin" (1-0,5 g 100 l vIz re) is. A halak akkor tekin.thetők gyógyultaknak, ha a fehér pettyek teljesen eltüntek testükről és tiszta, gyógyszernélküli vízbe áthelyezve, néhány napon belül étvágyuk is helyreállott. A fertőzött akváriumot annak ellenére, hogy halak nélkül hagyva 8 napon túl a paraziták állítólag elpusztulnak, mégis érdemes alaposan kifertőtleniteni, a már ismertetett módok valamelyikével. ICHTHYOPHONUS -

BETEGSÉG ("IMBOLYGÓ-KÓR")

Kórokozó: az Ichthyophonus hoferi nevű gömbölyded, többmagvas moszatgomba. * A hal minden szervét, de főleg a belső részeket támadja meg. Ha a fertőzés az agyat és az egyensúlyozó szervet is megtámadja, szédelgő,

o) daganatok, b) rongyos úszók, c) farkúszó elvesztése,

ti)

felmeredő kopoltyúfedők,

l) fekete pontok a bőrön,

f) beesett has. Ichthyophonus-betegség

külső

kórképei. (Fre y nyomán)

imbolygó mozdulatokat végez a hal. Ezt megelőzően azonban még több más külső kórkép is jelentkezhet. így véraláfutás ok a testen, daganatok, fekete foltok és pontok a pikkelyeken, farkúszó elvesztése, úszók kirojtozódása, kidülled ő kopoltyúk, nagyfokú lesoványodás, beesett has. Gyógykezelés ét idáig reménytelennek tartották. Az utóbbi időben leküzdésére l g "Atebrin" vagy l g "Chloramin" adagolásával 100 liter vízre és penicillin G készítménnyel (Dbed) kísérleteznek. Utóbbi hatása három hétig is tart. Legújabban kelet-német akvaristák meglepő eredményt tapasztaltak Ichthyophonustól erősen megtámadott akváriumi halak vízben oldott penicillinnel való gyógykezelésénél. Súlyos tünetek (daganatok, úszó elvesztés, stb.) mellett is rövid idő alatt a halak teljesen meggyógyultak. Az adagolás mértéke még nem tisztázott. A beteg állatokat, illetve állományokat szigo-

. * A legújabb kutatások (Schaperclaus, 1954.) szerint manapság ez okozza a legtöbb súlyos - sokszor még "rejtélyesnek" tűnő - akváriumi megbetegedést. 12*

179

rúán elszigeteljük és a legalaposabb fertőtlerutést alkalmazzuk a betegség továbbterjedésének megakadályozása .érdekében. FERTŐZŐ BŐRZ'AVAROSODAs

A következő állati élősködőktől eredhet: Cyclochaeta, Costianecatrix, Chilodonellacyptininevű véglényektől és a Gyrodactyllls sp., Dactylogyrlls sp. nevű sz{vóférgektő1. Ezeket fertőzött halakkal cipelhetjük be akváriumunkba. Legyöngült halakat könnyebbenbetegitenek meg. A halak bőrén kékesfehér, gyakran ·opalizáló zavarosodás mutatkozik; a halak himbálódz6, hintázó . JIlozgást végeznek; a megtámadott bőr gyakran e1gombásodik (Saprolegnia).Gyógyfürdők: 1. 10'"-15 g konyhasó egy liter vízre 20 percig. üvegkádban; hő.fok2-3 fokkal fokozandó a szokásoshoz viszonyítva __ 2. · 2~ cm3 formalin (kb. 40%-os kereskedelmi formalinból) 10 liter vízre, gondosan elkeverve r 30-45 percig. 3. Tartósabb fürdök: világoszöld "Trypaflávin" -oldat vagy lilás rózsaszín káliumpermanganát-oldat.

HALPEN~Z (SAPROLEGNIA)

Kórokozó: Saprolegnia nevű penészgomba, mely vattaszerű telepekké sokasodhat el a halon, behatol a gazdaállat izomszövetébe, s azt teljesen tönkreteheti. Elevenszülő fogaspontyoknál a száj elfehéredése je1zi~( beteg"" ség kezdetét. Ahaipenész egészséges halon sosem jelenikineg, csa~$étült. sebe~, m.egfázott vagy más élősködő ktől már elsődlegesen megtamarlott halak testén telepszik meg. Gyógykezelés: sötétebb zöld "Trypaflavin"oldat, egyúttal ahőmérsékletet fokozatosan 28-30 C fokra emeljük, maju ugyancsak fokozatosan az eredeti hőfokra visszacsökkentjük. Egyidejűleg bőséges szellőztetés t is biztosítsunk. Avattasze.rci bevonatot sötétebb káliumpermanganát vagy "Trypaflavin"-oldattal beecseteljük, esetleg nagyobb halaknál aZ ezekbe bemártott vattadarabkával óvatosan ledörzsöljuk. PadátryiPál akvarista a vitorlás halnál sikerrel alkalmazott saprolegniás se b gyógykezelésére penicillin- kenőcsöt. A KOPOLTYÚ FERTŐZŐ PARAZITÁS MEGBETEGEDÉSEI

Kopoltyúdaganatokat és kopoltyúgyulladást idézhetnek elő: a Coslia, Cyclochaeta, Chilodonella nevű véglények, a Dactylogyrlls, Gyrodactyllls nevű szív6férgek; nem fertőzéses, hanem mérgezéses úton: savak, lúgok,k1ór, stb. Ilyenkor ·a kopoltyú dagadt, igen vörös, vagy halvány, fehéres, kékes-

180

fehéren zavaros, szakadozott, sérült. Olykor maguk a paraziták, azok petéi, vagy a fellépő penészesedés is jól észrevehető. A baj megelőzhető, ha élő haltáplálékot nem halas tóból gyűjtünk, s óvatosak vagyunk a csigák behurcolásánál, amelyek könnyen magukkal hozzák ezeket a kórokozókat. Gyógykezelés: 1 g "Trypaflavin" 100 liter vízre 2 napig. Klór a friss csapvízzel kerülhet medencénkbe (vezetékcsövek fertőtlerutésekor). Ezért a friss csapvizet átforraljuk vagy napon állni hagyjuk, mielőtt halakat helyeznénk beléje. A kopoltyúgümők különféle sporozoáktól (spórás állati élősködők től), mint a pontyféléken élősködő Myxobolus fajoktól ; a csukán, sügérféléken előforduló HenneglfYa fajoktól erednek. A kopoltyúrojtokon apró, porcelánfehér ciszták, gömböcskék formájában jelentkeznek. Erősebb fertő zés esetén legjobb az egész állományt megsemmisíteni és alapos fertőtleru tés t végrehajtani. Enyhébb esetekben is igen szigorú medence és eszköz fertőtlerutést alkalmazzunk. TÖRPE GURAMI-BETEGSÉG

A német akvaristák újabban egyre többet írnak azokról az akváriumi ("Colisa-Krankheit"), amikor is a halakat apró piszkossárga pettyek lepik el s utána a medence egész állománya rövid időn belül kipusztul. Eleinte ezt a betegséget az Ichthyophthirius egyik változatának gondolták, de alapos rnikroszkópos vizsgálatok kiderítették, hogy a kórokozó itt az OodiniulJJ pillularis nevű bőrparazita. Rövidesen az is kiderült, hogy ez "a betegség nemcsak a törpe gurámi (Colisa lalia) ivadékát pusztítja, hanem rajtakívül más labirint-halakon (kék gurámi, Betta), valamint pont ylazacokon, díszmárnákon és kolibri halakon (Tanichthys) is elég gyakran fellép. Nálunk is előfordul ez a parazitás betegség. Gyógyítása terén még nincsenek komoly eredmények. Legjobban még a 15-20 perces sósfürdő vált be (5 l vízre toO g konyhasó, 3-4 vizhőfokemeléssel). Kísérleteznek még különféle külföldi halgyógyszerekkel (Cilex, Ectoson stb.) IS, több-kevesebb eredménnyel. megbetegedésekről

HALTUBERKOL6zIS (SORVADAS)

Baktériumos megbetegedés, amely azonban egyoldalú, nem megfelel~ táplálás és túl magas vízhőmérsékleten való rendszeres tartás következménye. A hasfal erősen beesik és igen apró, nagyítóval felismerhető gümők keletkeznek. Melegvízi halaknál, főképp elevenszülőknél lép fel. Emberre 181

Előrehaladott

hasvizk6ros megbetegedés (Frey nyomán)

nézve veszélytelen. Altalában gyógyíthatatlan betegség. Egyesek élesztő etetését javasolják. FERTÖZÖ HAsvíZKÓR

Kórokozó: egy egyébként ártalmatlan, csaknem minden vízben előfor duló baktérium (PseudoJnollas pUllelata forma aseitae) , amelyhez állítólag még bizonyos virusok is társulhatnak. A betegséget kedvezőtlen környezetviszonyok, a halak ellenállóképességének csökkenése segítik elő. A beteg halak hasa erősen, vizenyősen megduzzad, a szemek gyakran kidüllednek (exophthalmus), a pikkelyek felborzolódnak. Ha ahasüreget megnyitj uk, sárgás, vizenyős folyadék spriccel ki belőle. Ez idő szerint teljesen gyógykezelhetetlen betegség. Kerüljük a behurcolási lehetőségeket és betegség fellépte esetén szigorú fertőtlenÍtést kell végrehajtani. A SZEM MEGBETEGEDÉSEI

A hal szemének megbetegedései gyakran mechanikus eredetű sérülések (üvegfalnak való nekirohanás, ragadozó társhalaktól való harapás stb.) által keletkeznek, amikor is a sérült szaruhártyán penészgombák (Saprolegnia), vagy Diplostomu1JJ férgek lárvái telepednek meg. A hal szeme elho';' mályosodik, fehéressé, majd egészen fehérré változik. Szemkimeredés származhat hasvízkórtól, sötétben tartástól, esetleg más betegségektől is. Cichlidák, de különösképpen a vitorlás hal öregebb példányainak szeme időnként nem frissített "öreg" akváriumvízben gyakran zavarossá és kimeredővé válik. A penészgombáktól megtámadott szemű hal szaruhártyáját 2%-os ezüstnitrát-oldattal ecseteljük be, de utána nyomban l %-os konyhasó oldatba helyezzük a halat rövid időre, az ezüstnitrát utóhatásának közömbösítésére. NEONHAL-BETEGSÉG

Neonhalak körében eléggé gyakori (ritkábban más Hyphessobrycon-. továbbá -Hemigrammus- és Brachydanio-fajoknál is előforduló) fertőző 182

betegség. Kórokozó: Plistophora kyphessobryconis nevű mikro spóra, amely beteg hal, fertőzött homok és növényzet útján terjed tova. A hal izomzatában fehéres, színtelen foltok keletkeznek, a hal elveszti részben vagy egészben ragyogását, színeit. Egyesek szerint a beteg hal ürüléke útján fertőz heti társait, mások szerint a spóra nem jut ki az élő halból még bélsárral sem. Mindenképpen helyes, ha a felismert beteg állatokat azonnal eltávolítjuk a többi közül és megsemmisít jük őket. Gyógykezelés idáig még ismeretlen. Ahol beteg halat találtunk, onnan a még egészségesnek látszó példányokat azonnal vigyük át másik külön medencébe, a régi "fertőzött" akvárium homokját és növényeket pedig dobjuk el, a medencét a szokásos módszerekkel fertőt1en!tsük. A helytelen gondozásból a fontosabbak a következők:

eredő

nem parazitás ha/betegségek

közül

GYOMOR- ÉS BÉLGYULLADAs

A gyomor- és bélgyulladás akváriumi halainknál többnyire a helytelen etetés következménye. Egyoldalú száraz eledelekkel (főképp a nagy ballaszttartalmú szárított daphniával) és nyershússal való táplálkozás esetében, de még egyoldalú élőeleséggel történő etetésnél is bekövetkezhet. Elősegít heti nehezen emészthető, só- vagy fűszertartalmú eleség felvétele is. Halaink étvágytalanná válnak, székrekedésben szenvedhetnek és lesoványodva előbb-utóbb elpusztulnak. Ricinusolajba mártott tubifexszel való etetés nem-igen jár kellő sikerrel. Javulást inkább fekete szúnyoglárvák (Culex, Anopheles) és Bosmina, Cyclops etetésének beiktatásával remélhetünk. Sokszor azonban minden fáradozásunk hiábavaló marad. Bélgyulladást okozhatnak a szennyvizekből származó Chironomus lárvák is, amelyekkel mérgezéses gyomor- és bélgyuliadást válthatunk ki halainknál. Bolharákokkal (Gammarus sp.) és vizi ászkákkal (Asellus) pedig bélférgeket juttathatunk halaink bélcsatornájába. A bélférges bélgyulladás gyógykezelése ez idő szerint még ismeretlen. ÚSZÓHÓLYAG-HŰLÉS

Hirtelen hőmérsékletcsökkenés vagy akár huzamosabb alacsony hő mé r séklet esetén halaink úszéhólyagja megfázik, az úszóhólyag fala megbénul. Labirintkopoltyús halaknál a hideg légkörből való levegőszippantis is elöidézheti. A labirint-halakon kívül különösképpen még a :Mollienisia-fajok hajlamosak a megfázásra. Az ilyen hal a fenék közelében erőlködve, 183

lökésszerűen úszik, vagy a testét avisszadőlés közben · oldalhelyzetben i~ him:bálja, "rázza a testét". A. szokottnál is jóval ijedősebb, étvágytalah; színtelen. Az úszóhólyag tájéka gyakran vöröses. Ha e . baj fellépett, a hal medencéjét (ha ez nem megy, akkor a kiemelt halat egy kisebbüvegkádba telepítjük áta gyógykezelés idejére) fokozatosan 32 C fokig melegítjük ~öl; közben finomporlasztású szellőztetést is adunk. Amikor a 30-32 CO;.ot elértük, lassan ( 1), . fokozatosan a szokásos tartási hőfokra térünk vissza; IKRAVISSZATARTAs Bőséges; zsíros elesegtől elhízott, elzsírosodott petefészkűhalak nem képesek érettikráikat lerakni; . máskor az ikrázási lehetőségek hiánya késztetik a peték visszatartás ára az anyahalakat. Ilyenkor a peték beszáradnak, meg., keményednek, és nem képesek többé atestüregből eltávozni. A beteg h al hasa erősen, keményen duzzadt, nehezen, sokszor lökésszerűen tud csak úszni és szaporán lélegzik. Gyógykezelés nem lehetséges. Megelőzés; változatos,nem túl zsíros és mértéktartó etetés.

FÉM MÉRGEZÉSEK

Rosszul szigeteltfémvázas akváriumok és halszállítókarinák vizében fémsók oldódnak. * A halak szédelegni kezdenek~ vagy ideges rángás okat végeznek. Pikkelyek helyenként kimaródnak, úszók (különösen a farkúszó) kiszakad, leesik. Súlyosabb esetekben nem gyógyítható; ahaI elpusztul. Enyhébb esetekben a halakat azonnal helyezzük át másik medence vízbe. Ha áthélyezésre nincs mód, akkor átmenetileg gyors vízcserét eszközlünk, s közben' mindjárt gondoskodunk másik elhelyezési lehetőségről, majd a bajt okozó, rosszul szigetelt akváriumot vagy kannát kijavíttatjuk, gondosan súgeteljük. BETEGES GERINCFERDÜLÉS, ÚSZÓRÖVIDűLÉS ÉS EGYÉB TORZKÉPZŰDMÉNYEK

A helytelen tartási viszonyok, a hosszas beltenyésztés következményenem ritkán találkozunk a díszhaltenyésztés terén hajlott, ferde-

k~ppen

* A fémSók jelenlétének kimutatása egys zerű .m ódon nátriumszulfíddal (Na2S) történhet . Vizsgálandó vfzrninta: 100 cm3 , ehhez egy csepp tömény (legalább 50%-os) nátriumszulfid oldat adagolva; elkeverés után 10 ems tiszta higitott sósavval megsavanyltjuk. A viz megszürkülése vagy gyenge megbarnulása nehézfém jelenlétére · utal. Középfémek (cink, sok magnézium) kimutatásához a savanyítást mellőzzük; jelenlétük esetén kocsonyás kiválást észlelünk. 184

gerincii, megrövidült úszójú, mopszfejii, megrövidült kopoltyúfedő vel és egyéb torzképződményekkel rendelkező halegyedekkel. Az ilyen betegségekre hajlamos, nem életképes, alkatilag beteg állatokat feltétlenül el kell távolítani tenyészetünkből. Semmiesetre se foglalkozzunk ilyen torz, beteg halak felnevelésével már csak azért sem, mert ezek gyönge, beteges szervezetükkel egészséges társaikat állandóan fenyegetik valamely fertőző halbetegség aktiválásával, mondhatnók "kiprovokálásával". A lu ar; r Z I i k á b o /I o I k o I ", o Z b o I ó .ft r 1611 t n íI ő

Z t r t k:

Neomagnol, Lysol 2%-05 oldata, Formalin 4%-os, Csersav 2-3-4%-os. Káliumpermangan't rózsaszín oldata, Timsó-por. Trypaflavin világoszöld oldata (I g 100 I vízben). Sterogenol 0,025% (nem t'madja sem a fémet. sem a kezet nem marja; halakra legkevésbé veszélyes, kitünő fertőtlenítő hatás ú szer).

Cr ak

"ö" i

Y ek n i I

a I k a I m o Z o II

.I e r I ő II e II í I ő

Z t r e k:

I liter vízben I evőkanál ecet. l liter vízben l Hvéskanál timsó-por 5 percig. Káliumpermanganát rózsaszín oldata (hátránya, hogy barnít ja a növényeket).

P II r a Z ; I a t I J t n ,

Z t r t le:

Konlaklmlrgtle (DDT, DFGT, stb.) = nagy bígltásban (I: 15,000.000) is mentesítik a medencéből

kivett és bennük megmártott halat a

pontytetütől.

vagy a

halpiócától. Am",ónillmllilrát = 10 l vízre I g (hidra, planária, csigák ellen).

G.J ó g,1 r Z t r t le: Kálill",per"'Qn~Qnál =

Trypo{lo/Jin

rózsaszín oldata (10/00 -es oldat), Saprolegnia ellen, és szellőztetéssel egybekötve.

hőfokemeléssel

= Méreg! Csak orvosi rendeletrel 1:1,000 hígítandó. Halak medencéjében világos fenyőzöld fürdö, hőfokemeléssel és szellőztetéssel. Kezdődő Ichthyophthíriusnál és Saprolegiánál, Costia, Gyrodactylus bőrparazitáknál ; bőrsérülések esetében.

Kinin-róle

l g I g g g

= Chininum bihydrochloricum, ellen. kinin I kinin 10 kinin 50 kinin IDO

literenként l-2 centigramm Ichthyophthirius

l vízben: a hal 20 percig l vízben: a hal 45 percig l vízben: a hal 200 percig I vízben; a hal 420 percig

fürdethető fürdethető fürdethető fürdethető

benne; benne; benne; benne; (Linde szerint).

lchlhyo-Chjnj,,- Weil

kesertelerutett kininkészítmény akvarisztikai célokra; gyártja Weil GmbH., Frankfurt am Main; adagolása gyári előírás szerint).

Cb/orami" = l g l l-re, l óráig, Ichthyophthirius eUen és Infusoria elölésére. Cólora11Ji"t azonban lágy lehet halain kra l

A/ebri"

= 1-0,5

savanyú pH-jú vizben ot alkalmazzunk, mert az !iyen vízben veszélyei

g IDO l vízre, Ichthyophthirius ellen.

It blhyonon, E,loron, PS-Iablet/ál:

külföldi halgyógyszerkészitmények, általános parazitás betegségek gyógykezeléséhez.

Alllibio/ikllmok = Penicillin G. vizes elegye, Perucillin-Procain injekció, Oracillin, Aureomicin: Ichthyophonus és egyéb betegségek leküzdésére. Penicillinkenőcs: Saprolegniás sebre (padányi). Adagolás, alkalmazás még kísérleti stádiumban.

186

Tengeri állatok akváriuma

A búvárkodó hajlamú, s áldozatot nem ismerő akvarista aligha éri be

egyedül az édesvizek élővilágának tanulmányozásával, hanem a távoli tengerek lenyűgöző en érdekes, rejtett világát is igyekszik akváriumába betelepíteni, megfelelően gondozni és megfigyelni. Biológiai szakkörök részére didaktikai szempontból még külön jelentősége is van néhány tengeri akvárium felállításának, amelyek révén e medencék szemlélői bepillantást nyernek az élet keletkezésének bölcsőj ébe, a tenger érdekes világába, s ezzel némi fogalmat alkothatnak a Földünk háromnegyed részét borító hatalmas víztömeg élőlényeinek általában igen kevéssé ismert megjelenési formáiról. Az a tény, hogy az akvaristák zöme főképp édesvízi akváriumokkal foglalkozik, arra utal, hogy a tengeri akvárium létesítése - különösen nálunk, a kontinens belsejében, távol a tengertől - bizonyos nehézségekbe ütközik, melyeket azonban mindenképpen leküzdhetünk. A nehézségek egyrészt a technikai megoldások és a víz, másrészt a tengeri állatok beszerzése vonalán adódnak. A tengeri akvárium technikai problémái közül elsőként magának a medence kivitelezésének kérdését nézzük meg. A tengervíz sótartalmánál fogva maró hatású folyadék, ezért a közönséges vázas akváriumba töltve, annak gitt jét és fémrészeit hamar megtámadná, s így aZ állatok rövidesen mérges közegbe kerülnének. Tengeri akvárium céljára ezért a legmegfelelőbb az öntöttüvegü akvárium volna, s ha nem tudunk teljesen megbízható szigetelést biztositani, maradjunk meg ennél a megoldásnál, s helyezzünk alá feltétlenül filz-Iapot. Kisebb gerinctelen állatok (néhányaktinia, tengeri csiga, kagyló, féreg, vagy néhány apróbb garnéla-rák, remeterák) részére több ilyen kis öntöttüvegü medence is megfelel. Nagyobb öntöttüvegü kádakat azonban nem ajánlunk, mivel ezek könnyen megrepednek s többékevésbé torzitanak is. Azonkívül tengeri halak vagy akár a gerinctelen állatok népesebb társas medencéinél is már nagyobb méretek (pl.: 90 X 40 X 35 cm = 126 L; 100x60x40 cm = 240 1.; 150x80x60 cm = 720 1.) kívá-

187

natosak. Az ilyen nagyobb víztömeg sokkal kiegyenlítettebb, nincs kitéve nagyobb hőingadozásoknak, fizikai és kémiai változásoknak, valamint organikus eredetű szennyeződésektől származó gyors megromlásnak úgy, mint esetleg a kisebb tengeri akváriumok vize. A műszaki berendezés (szellőztető, filtráló) átmeneti zavarai esetén, de a kezelés és ellenőrzés tekintetében is sokkal kedvezőbb tehát nagyobb tengeri medencékkel, mint kisebbekkel dolgozni. Ez esetben viszont már csakis erős, vasvázas medencék jöhetnek számításba, amelyeket azonban alaposan izolálnunk kell a maró hatású tengervÍztől. A vázas tengeri akváriumnak a fenekére is feltétlenül üveglapot kell helyezni. Kerüljük a gittelésnél az üvegcsíkos sarkok létesítését. Ehelyett pontosan összeillesztett üveglapokat helyezzünk egymás mellé és az }-2 milliméternyi gitt-érintkezése ket szigetelő anyaggal vonjuk be. Erre a célra a következő anyagok használatosak: I. Tűzön felolvasztott cipész szurok és gyanta meleg keveréke. 2. Vízfürdőn igen óvatosan melegített benzinben oldott guttapercha. 3. Gyanta és méhviasz 50:50 arányú keveréke. 4. Aszfaltlakk. 5. Mérgezőanyag-mentes kábelmassza. 6. Ecetes és söröshordókhoz használt barna sörszurok . 7. "Inertol 49" izoláló festék (zöld vagy fekete "Inertol"). Ezen szigetelő anyagok valamelyikével alaposan ecseteljük be többször is nemcsak a gitt-érintkezési felületeket, hanem a felül visszahajló szegletvasszél belsőoldalát is. Minden egyes "festés" után várjuk meg a teljes száradást. Utána a medencét közönséges csapvízzel áztassuk ki. A tengeri akváriumban növényeket nemigen tartunk, legfeljebb néhány olyan tengeri algaféleséget, melyek külsőre egyik-másik édesvízi hínárfélénkre emlékeztetnek. A tengeri állatok nagyrészével azonban még ezek sem tartható k huzamosabb ideig együtt, mert vagy táplálékul használják fel, vagy pedig kitúrják, szétdarabolják (rákok), tönkreteszik ezeket. A tengeri akvárium berendezését ezért csupán a fenékaljzat és a sziklák képezik. A tengerfenék tájképének változatosságát tehát főképp a kövek elhelyezésével, a sziklacsoportok különféle kiképzésével, esetleg a hátsó üveglap mögé helyezett háttérfestmény távlatképével (az előtér szikláinak képszerű folytatódásával, háttérnövényzet ábrázolásával, korallépitmények szemléltetésével) alakíthat juk .ki. A talaj itt csak kristály tisztára mosott és kisavazott kvarchomok lehet. Durva kvarchomokot kedvelnek a virágállatok (Cerianthus, Bunodes, stb.), garnélák, remeterákok, csigák, csöves férgek (Spirographis, Serpula); fi.t:J.omabbat a kagylók és a fenéken élő halak. Ha a homokot nem savaztuk ki 188

és utána nem áztattuk ki, idővel megfeketedik, megromlik, amin még a filtrá16nk sem tud segíteni. Ezért - ha lehet - homok helyett megfelelőbb, ha rostálással aprószemű (2-3 ~mm-es szemcséjű) kavicságyat készítünk, s ezt is kifogástalanul kimosva alkalmazzuk aljzatként. A kavicságy likacsai között a víz inkább cirkulálhat és természetes hatású szűrő-, s ülepítő képessége is jobb a homokénál. Ha a tengerpartról eredeti tengeri homokot sikerül hozatnunk, ez a legjobb, de még ezt se helyezzük medencénk fenekére alapos átmosás nélkül. A köveket, sziklacsoportokat lehetőleg egész darabokból állítsuk össze, mert cementet nem tanácsos sziklák "építésére", "kiképzésére" felhasználni. A friss cementből a tengervíz káros anyagokat old ki. Ha mégsem tudjuk a sziklacsoportokat, a teraszosan felmagasított hátsó sziklafalat összecementezés nélkül megoldani, akkor az így elkészített cementes sziklaépítményeket a berendezés előtt több héten át vízben - lehetőleg folyó, áramló vízben - kell kiáztatni. A tengeri akváriumban főképp őskőzetek jöhetnek számításba, mégpedig: bazalt, gránit, gneisz, kvarc, esetleg márvány. Mészkövet csak akkor használjunk, ha nem aktiniákat vagy halakat, hanem mészvázú állatokat (pl. csigákat, serpulákat, tüskésbőrűeket stb.) ápolunk. Arra különösen vigyázzunk, hogy véletlenül fémtartalmú kőze tet ne alkalmazzunk tengeri medencénkben. Míg az édesvízi akváriumnál ízléstelennek tartott uk a tengeri csiga- és kagylóhéjakat, addig itt néhány természetes (nem lecsiszolt héjú l), bealgásodott felületű, ügyesen elhelyezett, avagy el-elszórt csiga- és kagylóhéj, üres korallváz igen tetszetősen hathat. A medence fenekén emellett feltétlenüllétesítsünk még kisebb kőra kásokból állataink számára megfelelő búvóhelyeket is. A további speciális probléma itt a megfelelő víz előállítása és szakszerű kezelése. A különböző tengerek vize általában 3,1-4,0%-os oldata különböző sóknak, leginkább a konyhasónak, klórmagnéziumnak és magnéziumszulfátnak (keserű sónak) - s más, kisebb mennyiségben, sőt nyomokban résztvevő vegyületeknek. Természetes tengervizet nem alkalmazhatunk, mert nemcsak a szállítása volna igen költséges és körülményes, hanem ilyen távolról való szállítás közben a vasút rázása és a levegőtlenség az apró organizmusokat elpusztítaná (a tenger vizének minden cseppje él! ...); vizünk tehát poshadt, romlott, hosszabb kezeléssel(filtrálással és szellőztetéssel) is alig használható vízzé válna. Ezért a tengervizet mesterségesen magunk állít juk elő . Valamikor eléggé hiányos összetételű mesterséges tengervíz-receptek (Schmalz-féle, Bade-féle, stb.) voltak, ma már azonban egészen kitűnőek állnak rendelkezésünkre, amelyek szabályszerűen elkészítve s tengeri mikroflórával és mikrofaunával beoltva, néhány hetes 189

kezelés után kifogástalan, a természetes sel csaknem egyenértékű tengervizet szolgáltatnak. Ilyen kitűnő, a tengeri akvarisztikában igen elterjedt mesterséges tengervíz-recept Dr. E. WiedefIJann összeállítása: 100 liter csapvízre feloldandó: 2756 67 551 692 10 25 10 0,5 5 l-2

gramm gramm gramm gramm gramm gramm gramm gramm gramm gramm

natriumchlorid (NaCl) kaIiumchlorid (KCI) kristályos magnesiumchlorid (MgC1 2 '6 H 2 0) kristályos magnesiumsulfat (MgSO 4.7 H 2 0) natriumnitrat (NaN03) natriumbikarbonat (NaHC03) natriumbromid (NaBr) ka1iumjodid (KJ) natriumhidrophosphat (Na 2 HPO J strontiumchlorid (SrCI 2) ... és mindezen sók teljes oldódása után (!) még: 145 gramm. kristályos calciumchlorid (CaC1 2 • 6 H 2 0). Mesterséges tengervíz készítéséhez csak kémiailag tiszta sókat alkalmazhatunk. A sók megrendelésénél tanácsos a fenti receptben zárójelben feltüntetett vegyi képleteket is megadni. A mesterséges tengervíz elkészítésénél nemcsak a kémiai összetétel azonosságára kell figyelemmel lennünk, hanem a vízben oldott sók sűrűségének, koncentrációjának fokára is! A tengervíz koncentrációját erre alkalmas sűrűségmérővel (areométerrel, hydrométerrel) ellenőrizzük. A sűrűségmérésnél a hőmérsékletet is egyidejűleg mérnünk kell, mert a sűrűség a vÍzhőmérséklettől függően változik (magasabb hőfokon a sűrűségmérő kisebb sűrűséget mutat), amit az areométerhez mellékelt táblázatok vagy korrekciós képlet igénybevételével külön számításba kell venni. A fenti esetben az összes sók oldódása után 15 CO-nál a sűrű,>égmérőnknek 1,027-et kell mutatnia, mely sűrűség az Adriai-tengerből származó állatok számára megfelelő. Legcélszerűbb a sók feloldását az előírtnál kevesebb vízmennyiségben eszközölni, s azután sűrűségmérő nk állandó ellenőrzése mellett közönséges csapvízzel a kívánt tengervíz,>űrűséget fokozatos hígítás útján beálHtani. Baumé-féle sűrűségmérő vel (fokolóval) ellenőrzött sűrűségi határok: Földközi-tenger Északi -tenger Keleti-tenger 190

1,027-1,028 1,021-1,023 1,017-1,021

A Keleti-tenger vizének beálHtásához például az Északi-tenger sűrűsé gének megfelelően elkészített vizet a sűrűségmérő állandó ellenőrzése mellett mintegy 60-80 liter csapvízzel kell felWgftani; így tehát azonos sómennyiséggel 180 liter mesterséges Keleti-tengeri vizet lehet előállítani. Mesterséges jtengervíz alkalmazás ánál mindenkor ügyeln ünk kell arra, hogy ne csak annyit készítsünk el belőle, amennyi medencénk egyszeri feltöltéséhez elegendő, hanem bizonyos nem várt esetekre (hirtelen szükséges vízcsere, az állatok több edénybe való széthelyezése stb.) számítva, mindig tartsunk belőle tartalékkészletet is. A tartalék-tengervízet jól ledugaszolt nagy üvegballonokban, sötét helyen a legtanácsosabb tárolni. Az akváriumba betöltött, frissen elkészített tengervizet aZ illető tenger mikrofl6rájával és mikrofaunájával olt juk be és erős szellőztetéssel mintegy 2 hétig "érleljük", a természeteshez hasonlóvá tesszük. Ilyen tengeri moszatokat és apró állati plankton szervezeteket bármely tengeri állatokat szálilt6 cégtől vagy biológiai állomástól minimális áron beszerezhetünk. Ha akvarista ismerőseink között van olyan, aki tengeri akváriummal is foglalkozik, úgy esetleg ennek akváriumából kapott darabka algás kő, vagy egy liter "öreg" víz is elegendő lehet erre a célra. A feltöltött tengeri akvárium vize rendszeresen párolog (a fedőüveg itt is igen fontos l), miáltal sűrűsége növekedik. Ennek kiegyensúlyozása érdekében az elpárolgó vizet csapvízzel, sűrűségmérő nk ellenőrzésével a kívánt sűrűségűre kell rendszeresen beállítani. Ha a víz színének magasságában keskeny pauszpapír csíkot ragasztunk az akvárium üvegére (vagy belülről rejtve, egy tussal jelölt celluloidcsíkot rögzítünk függélyes helyzetben az akvárium vizébe), ily módon jelölve az eredeti víznívót, az elpárolgás mértékét és a pótlandó vízszükségletet könnyen ellenőrizhetjük. A tengervíz hőmérsékletét a benne tartott állatok származási helyének viszonyai szerint állit juk be. Az Adriai-tenger állatai számára a 14~18 Co a legmegfelelőbb; 20° fölé a vízhőmérséklet lehetőleg ne emelkedjék; kivételes esetekben - bőséges szellőztetés mellett - átmenetileg még a 22-24 CO-ot is elviselik. Az Északi-tengeri állatok a 9-14 CO hőmérsékletű vizet kedvelik; az ő akváriumuk vizét ezért hűteni kell (nyáron az Adriaitengeriekét is). A víz hűtését ugyanúgy oldhat juk meg, amint azt a műszaki berendezések fejezetében már ismertettük. A meleg, sekély korallzátonyok vizéből származó korall-halak számára pedig 26-28 CO hőfokot kell fűtő test igénybevételével biztosítanunk. Miután a tengeri akváriumban vízinövényeket nem tartunk, s a legtöbb állat aZ erősebb megvilágítást egyenesen kerüli, sőt a nagyobbfokú felmelegedés miatt reájuknézve a közvetlen napsütés káros hatású, a tengeri 191 ,

akváriumot az ablaktól távolabb, sötétebb, hűvösebb szobarészletben kell felállítani. Az északi, északkeleti, vagy északnyugati fekvés itt kedvezőbb, mint a többi égtáj szerinti fekvés. Mindamellett bizonyos enyhe megvilágításra, bizonyos mérsékelt fénymennyiségre a tengeri állatok is igényt tartanak. A tengeri akváriumnál a műszaki berendezéseknek külön fontos szerepük van. Míg az édesvízi akváriumnál szellőztetést csak a biológiai egyensúlyon felüli népesítés kor kell igénybevennünk, addig a tengeri akváriumban a magasabbrendű asszimilál6 növényzet hiánya miatt minden esetben. Azonkívül a tengeri állatok jelentős része oxigénigényes, többé-kevésbé élénkebb vízmozgást is kedvelő szervezet. Ezért tengeri akvárium részére nagyobb teljesítményű szellőztetőkészüléket állítsunk be és biztonság okából tanácsos egy tartalékkészüléket is készletben tartani. Ezzel a nagyobb teljesítményű készülékkel nemcsak a külső filtrálónkat kell működtet nünk, hanem kétféle szellőztetést is kell egyidejűleg biztosítanunk; mégpedig külön vezetéken keresztül egy finomporlasztásút (sűrű, apr6 buborékokkal) és egy durvaporlasztásút (gyorsan feltörő, nagyszemű buborékokkal). Az utóbbival keltett vízmozgást felfokozhatjuk a Lányi-féle szabadalmazott akváriumi vízikerékkel, mely a víz középső és alsó rétegében egyirányú vízáramlást, a vízszint táján pedig hullámzást idéz elő. Az édesvízi akváriumoknál a vízszűrés is általában nélkülözhető, s inkább csak különleges esetekben, kényesebb halfajoknál vagy túlnépesítésnél vesszük igénybe. A tengeri akváriumnál más a helyzet. Vízinövények és vastagabb talajréteg hiányában tengeri medencénknek öntisztul6 képessége csekély. A sósvízben a táplálékmaradványok, hulladékok, az állatok nyálkás bőrváladékai és ürülékei gyorsabban elbomlanak mint az édesvizben és megrontják a vizet. A felhalmoz6d6 bomlástermékek, a káros gázok hamarabb okoznak kárt a különben is kényesebb tengeri állatokban. Ezért a tengeri medencét feltétlenül fel kell szerelni egy nagyobb kapacitás ú külső vizszűrőkészülékkel. E gy 80-100 literes medencéhez legalább 16 X 16 cm szűrőfelületű és 8 mm átmérőjű szűrtvíz visszavezető csővel felszerelt filtrál6 szükséges. Kisebb - öntöttüvegű - akváriumoknál valamely jobbfajta belső filter is elegendő lehet. Míg az édesvízi akváriumok vízszűrő készülékeiből a hydraffin-szenet nélkülözhet jük, addig a tengeri akvárium esetében a hydraffin-szén csaknem nélkülözhetetlen. Ennek a kitűnő mű szénféleségnek feltalálása és a tengeri akvarisztikába val6 bevezetése előtt a tengeri állatok akváriumi tartás ának ideje bizony elég rövid volt. A hydraffin-szén alkalmazása 6ta a mesterséges tengervíz használhat6sága évekkel meghosszabbodott, a kényesebb állatok tartása is lehetővé vált, a kevésbé 192

kényesek akváriumi élettartama pedig jelentős mértékben kitolódott, mert a víz zavarosodása ezután már csak a leggorombább hibák elkövetése esetén okozhatott .kárt és kudarcot. A filtráló szűrőbetét jét a tengeri akvárium esetében felülről - lefelé 1/10 -rész üveggyapottal, 8-IO-rész hydraffinszénnel és ez utóbbi réteget vékony üveggyapotréteggel határol va az utolsó 1ho-résznyi teret diónagyságú kaviccsal vagy üveggyönggyel töltsük meg, vagy még jobb, ha ezt az alsó teret átlyuggatott celluloid lappal elrekesztve üres (töltetlen) vízgyűjtőaknának képezzük ki. Olyan tengeri akváriumokban, ahol a fősúly az apró szervezetek tanulmányozásán van (planktonrákocskák, apró hidroid-polipok, hidrozoák, apró férgek stb.), az ilyen filtrálás sal ezek táplálékát (lebegő algák, véglények, ázalékállatok), sőt őmag ukat is kiszűrhetjük. Ezért ez esetben mérsékeltebb esetleg csak belső - filtrálás t alkalmazzunk és hydraffin-szén helyett bazalt-, vagy kvarczuzalékkal töltsük a filtráló tartályát. Ha tengeri akváriumunkat ilyen módon előkészitettük, következhet az állatok megrendelése. Betelepítésük előtt azonban már legalább 8-10 napig készen álljon a berendezett medence erős szellőztetéssel és filtrálás sal, hogy a vizet a megérkezett állatok számára legalább tűrhetővé tegyük. Ezzel elérkeztünk a tengeri akvárium létesitésének további komoly problémájához, a tengeri állatok beszerzésének kérdéséhez. A tengeri akváriumban elsősorban gerinctelen állatokat: csalánozó virágállatokat (aktiniákat, viaszrózsákat, tengeri kökörcsineket, tengeri szekfűt stb.), virágra emlékeztető külsejű csöves férgeket, a tüskésbőrűekhez tartozó tengeri sünöket, tengeri csillagokat, tengeri ugorkákat és tengeri liliomokat, a puhatestűekhez tartozó változatos formájú csigákat és kagylókat, a rákok közül garnélákat, remeterákokat, tengeri pókokat, homárokat, langusztákat, olykor esetleg polipokat és zsákállatokat is gondozunk. Ezek tartása és gondozása lényegesen könnyebb, mint a kényesebb tengeri halaké, melyek közül a legkedveltebbek tengeri akvaristák körében: a földközi-tengeri csikóhal, az északi- és keleti-tengeri lepényhalfélék (félszegúszó k), a tengeri kölönte, a kis tengeri géb, a vajhal és a macskacápa kisebb példányai. A gerinctelen állatoknak nemcsak a tartása és gondozása egyszerűbb a halakénál, hanem szállításuk is összehasonlíthatatlanul könnyebb s kevesebb kockázattal járc'> feladat, tehát kezdő tengeri akvaristáknak feltétlenül alkalmasabb kisérleti objektumok. Amellett a búvárkodó, elmélyülő akvarista számára például az aktiniák vagy a serpulák látszólag nyugodt, csaknem "mozdulatlan" világa nem kevésbé izgalmas megfigyelési terület mint a mozgékonyabb, fürgébb, - de az édesvízi halak már ismert s megszokott világához közelebb álló - tengeri halaké. A gerinctelen fauna tekintetében az Adriai13

Lányi.Wic,inger : AIo:.ari,zti'.

(47)

193

tengeré változatosabb, gazdagabb, mint a Fekete-, vagy Északi-tengeré. A Keleti- és Eszaki-tenger halai között viszont több kevésbé kényes, szobaakváriumba is jól betelepíthető fajt találhatunk. Tengeri állatok szállitásával külön kereskedelmi vállalatok és biológiai állomások is foglalkoznak. (Például az Adriai-tengeriekkel L. D. Suringar & Co. Triest és a Rovignoi Biológiai Allomás; Északi- és Keleti-tengeriekkel az "Aquarium Hamburg" Hamburg 21, Richard Stro 47., a kelet-német Deutscher Innen- und Aussenhandel Nahrung, Berlin (a magyar "TERIMPEX"-en keresztül); Fekete-tengeriekkel a bulgáriai "Aquarium Stalin" Stalin (Várna); stb.). · A tengeri állatokat express-ámként, gyorsvonaton vagy repülőgépen szállítják. A tengeri rózsákat, rákokat, férgeket, csigákat, s több más gerinctelen állatot nem vízzel együtt, hanem nedves algák közé, bádogdobozokba csomagolva indítják útnak. Ilyen csomagolásban - hűvösebb időben minden baj nélkül megérkeznek akár 24, sőt 36 órás utazás után is. A halakat sem sok vízzel, hanem inkább nagyobb vízfelületű, széles, zománcozott kannákban, alacsony vízborítással szokás feladni. Hosszabb útra a kannát sűrített levegővel töltött gáztartállyai kell felszerelni, melyből redukáló szelepen keresztül porlasztóval kerül a levegő a kanna vizébe. A megérkezett állatokat semmi esetre sem szabad kicsomagolás uk után azon nyomban a medencébe helyezni. Az óvatosan kicsomagolt állatokat fajok és nagyságrend szerint különválogatva - a nagyon sérült példányokat kiselejtezve - előre előkészített üres üvegkádakba, befőttes üvegekbe, vagy jobb híján porcelántálakba (pl. leveses tálakba) helyezzük, melyben jól szellőztetett, alacsony - 10-12 cm magas- tengervíz-réteg van. I tt az utazástól megviselt állatok lassan magukhoz térnek (az összetöpörödött kis ürbelű polipocskák pompásszínű nagy virágokká nyílnak ki, a kis remeterákok és csigák előbújnak házaikból stb.), megtisztulnak a rájuk ragadt váladékoktól, moszatoktól, megszokják az új tengervizet, a hőmérsékletet, s így alkalmassá válnak a medencénkbe való áthelyezésre. Amikor tengeri állataink már láthatóan megszokták az A viaszrózsa (Anemonia sulcata) a Földközi. előkészítő fürdőt, összemérjük ennek tenger egyik legpompásabb virágállata. Tenés a medencének a hőfokát és SŰTÜgeri akváriumok gyakori lakója. 1~4

ségét, az esetleges h<Smérséklet- és sűrűségkülönb ségeket fokozatosan kiegyenlitjük, az állatokat még egyszer megtisztogatjuk (le öblit jük) és ügyesen, óvatosan áthelyezzük végleges helyükre. A virágállatokat gyakran-;:'kis k<sdarabon "ülve" küldik; ezeket így az eredeti tengeri, bealgásodott kővel együtt helyezzük medencénkbe. A tengeri állatok nagy része ragadozó életmódot folytat. Etetésükre sovány nyers húst, leginkább apróra vagdalt borjúhúst, szívhúst, halhúst, továbbá földtől alaposan megtisztított gilisztát, tubifexet és Artemia salinát használhatunk. Az édesvízi planktonrákok (Daphnia, Cydops stb.) igen hamar elpusztulnak a számukra mérgező tengervízben és bomló testmaradványaik így hamar A csikóhal tönkretennék a vizet. Altalában naponta egyszer (Hippocampus antiquorum) "tengeri akvarista" kell etetni, de olykor néhánynapos szüneteket is minden szíve-vágya. be kell iktatni. Különösen érvényes ez a letele . pedve élő virágállatokra, melyek közül csakis a teljesen "kinyílt", éhes példányokat szabad megetetni. Ezeknek hosszú facsipesz segítségével a "karjaik" közé kell az élelmet (a nyershúsdarabkát vagy tubifexet) helyezni. A tengeri akváriumnál fokozottabb mértékben érvényes az a szabály, hogy egyszerre csak annyit adjunk, amennyi azonnal elfogy, mert az ételhulladék a tengeri medencében nagy veszedelmet jelent. Egyáltalában ételhulladékot vagy elpusztult állatot egy percig sem tűrhetünk meg a tengervizes akváriumokban. Amint az elmondottakból kitűnik, maga a medence gondozása itt nem nagy munka, s inkább csak a műszaki berendezések működésének, továbbá a víz hőfokának és sűrűségének ellenőrzésére szorítkozik. Ezenkívül még a letelepedve élő állatok etetése mondható körülményesebb feladatnak. Csak egészen röviden foglalkoztunk az előzőkben a tengeri akvárium kérdésével. Ha munkánk hozzájárulhatott az akvaristák tudasszomiának csillapításához, s ha sikerült vele az érdeklődést helyes irányba terelnünk, úgy hisszük, elértük célunkat és kívánunk ehhez az élményekben gazdag munkálkodáshoz minden lelkes, ügybuzgó akvaristánknak, s valamennyi tanulnivágyó biológiai szakkörünknek mennél több és több sikert I

13*

(47)

195

TABLAzATOK

lAZ ISMERTEBB AKVÁRIUM! NÖVÉNYEK RENDSZERTANI CSOPORTOS1TÁSA JeImigyarázat :

o Nálunk i, begy4jthct6 fajok. o. Nálunk i, ez id6 ,zcrint bes.erelh.tll külröldi vl.inövényck.

Choro-fí/íl: (Cbara/II)

/ijr~fI:

CharolltU - üil/árl:afilil: t/a/át/ja:

Nitella flexilis - (csillár ka moszat)*

RiteiatltU -

h á I: (B r y o P h.y / a): Gstó 11Iáj11lohafélék:

Riccia fluitans - (halványzöld vízimoha)* Fonlina/autU - Fo"ás11lohál::

Fontinalis antipyretica - (közönséges forrásmoba)* Amblystegium riparium - (aprószemü forrásmoba)* Harost/ol: (P/lridophyfa): Parl:erio(eae:

Ceratopteris thaJictroides - (sallangos vízipáfdny)** Ceratopteris deltoidea (cornuta) - (szögletes vlzipáfrány)** Marsi/ia(eae:

Marsilia quadrifoJia - (vízi négylevelű lóhere)* Pilularia globulifera - (gyep-páfrány) Sa/~inia(eae:

Salvinia natans - (vizi rucaöröm)* Salvinía auriculata - (dél-amerikai rucaöröm) Azolia caroliniana - (karolíniai mohapáfrány) Isoi/ottae:

Isoetes lacustris - (tavi örökzöld haraszt)* Isoetes Malinverníana - (itáliai örökzöld haraszt)

V; r á g o I n Ö , í n y e 1:: Zár,a/er11lól: (AngioJper11lae): Araual -

Kontyrirágfélil::

Pistia stratoides - (vizi saláta)** Acorus calamus - (orvosi kálmos)* Acorus gramineus var. pusillus - (japán kálmos) Cryptocoryne Beckettii - (fodroslevelű vfzikehely)** Cryptocoryne ciliata - (szőrös vlzikehely)** Cryptocoryne cordata - (sárga vlzikehely)*'" Cryptocoryne Griffithii - (piros vízikehely)** Cryptocoryne Haerteliana - (Hitrtel vizikelyhe) Cryptocoryne Nevellii (Willisii) - (kislevehl vízikehely)** U11lnauae - Bll:a/mt/efilil::

Lemna minor - (kis vízilencse)* Lemna gibba - (bibircsalakú békalencse)*

199

J.emna trisulca - (keresztes vízilencse)* Spirodela polyrrhiza - (nagy békalencse)* Wolffia arrhiza - (törpe vízilencse)* Pola11'ogelonaceae - BéleaJZ/í/ö-féJéle: Potamogeton: densus - (sűrűlevelű békaswlő)* Potamogeton natans - (úszó békaszőlő)* Potamogeton pectinatus - (fésíis békaszőlő)* Potamogeton perfoliatus - (füzéres békaszőlő)* Potamogeton crispus - (fodr0slevelű békaswlő)* Potamogeton pusiJlus - (keskenylevelű békaszőlő)* Najadaceae -,. Hillárfé/éle: Najas marina - (nagy hínár)* Naias minor - (törpe hínár)* Aponogetollaceae - VizilealáfzIé/ék: Aponogeton distachyus - (dél-afrikai vízi kalász) Aponogeton eloni!atus - (ausztráliai víúblász) Aponogeton fenestralis - (madagaszkári rácsos vízikalász) Alismataceae - Hídó'r-félék: Alisma plantago - (békakanál)* Alisma alismoides - (kaliforniai békakanál) Sagittaria sagittifolia - (közönséges nyílfü)* Sagittaria platyphylIa - (észak-amerikai széleslevelü Sagittaria chinensis - (kínai nyilfü)** Echinodorus radicans - (vízi útifű) Echinodorus tenellus - (amazonas zi kardfű)

nyílfű)

Hydrocharitaceae - Béleatutaj-fé/ék: Hydrocharis morsus ranae - (közönséges békatutaj)* Hydromis~ia stolonifera - (mexikói békatutaj) Stratiotes aloides - (kolokán)* VaJlisneria spiralis - (csavartkocsányú valiznéria)** Vallisneria spiralis var. torta - (csavartlevelü valiznéria)** Vallisneria gigantea - (óriás valiznéria)** Elodea (Helodea) canadensis - (kanadai átokhínár)* Elodea densa - (argentínai átokhínár)** Elodea densa crispa - (afrikai átokhínár)** Cyperaceae - Kákgfélék: Cyperus alternifolius - (papír-sás, "vízi pálma")** Heleocharis acicularis - (csetkáka)* Pontederiaceae: Eichhornia crassipes - (vízi jácint)** Heteranthera zoster~olia - (üstökös hínár)** Nymphaeactae - Víziró:(.saféJéle: Ca bomba aquatica - (tündérhínár)** Cabomba caroliniana - (karoHniai tündérhínár)** Nuphar luteum - (vízi tök)*

200

Nuphar pumiium - (törpe vízitök) Castalia alba - (feh~r tavirózsa). Nymphaea coerulea - (kék tavirózsa) •• Nymphaea thermalis - (hévízi tündérrózsa) ••

CeralophyJla&etJe - Bor~hlnárfl/II!: . Ceratophyllum demersum - (érdes borzhinár)· Ceratophyllum submersum - (sima tócsagaz)· Ranlln&lIlacetu - Boglárkafélék: Ranunculus aquatilis - (vízi boglárka)* Ranunculus fluitans - (hullámzó boglárka)* Elalinaceae: Elatine macropoda - (hosszúgyökerü látonya) Hyáro&oryauae - SlIlyomféllk: Trapa natans - (közönséges sulyom)· Oenolheraceae - Kűr//lirág/élék: Ludwigia palustris -,.. (mocsári ludvigia)** Ludwigia Mulerti - (pirosfonákú ludvigia)** Halo"hagaceae - TóboroJla-félél!: Myriophyllum verticillatum - (gyűrüs süllőhinár)* Myriophyllum spicatum - (füzéres süllőhínár)* Myriophyllum alternifolium - (változóvirágú süllőhínár)** Myriophyllum scabratum - (bozótos süllőhínár)** Myriophyllum brasiliense - (brazíliai süllőhínár) Myriophyllum hippuroides - (fenyőfaképü süllőhínár) Lenliblllariaceae - Rtl/tej/lék: Utricularia minor - (kis rence)* Aldrovanda vesiculosa - (hólyagos aldrovanda-fü)· Primlllauae - Kankalinfélik: Lysimachia nummularia - (pénzlevelü lizinka)* A&an/hauae: Hygrophilla polysperma - (indiai vízicsillag) Srrophlllariaeea, - T álogalófélék: Ambulia (Limnophila) sessiliflora - (ausztráliai ambúlia)** Ambulia gratioloides - (díszes ambúlia) Ambulia heterophylla - (előindiai ambúlia) Bacopa amplexica'llis - (aprólevelü bakopa)** Bacopa Monniera - (hosszúlevelü bakopa)

201

II. AZ AKV ARIUMI NÖVÉNYEK CSOPORTOStTAsA SZARMAZAsI HELYűK SZERINT Alémerült (submers) növény

Ha z ai vízinöyények

Acorus ca Iam us Alisma plantago Allirovanda vesiculosa Amblystegium ripanum Castalia alba Cerato phyllum demersum Ceratophyllum submersum Elodea canadensis (meghonosodott) Fontinalis antipyretica Isoetes lacustris He1eocharis acicularis Hydrocharis morsus ranea Lemna gibba Lemna minor Lemna trisulca Lysimachia nummularia Marsilia quadrifolia Myriophyllum spicatum Myriophyllum verticillatum Najas marina Najas minor Nitella fle xilis Nuphar luteum Potamogeton crispus Po tamogeton densus Potamogeton natans Potamogeton pectinatus Potamogeton perfoliatus Potamogeton pusillus Riccia fluitans Sagittaria sagittifolia Salvinia natans Spirodela polyrrhiza Stratiotes aloides Trapa natans Utricularia minor Utricularia vulgaris Wolffia arrhiza

202

Vízen úsz6 növény

I I I I I I

;

+ + + +

+ + +

+ + + +

Úsz6leveld vagy vízből kiemelkedő paludéris növény

+ + + + +

+ +

+ + + + + + +

+ + +

M e l e g ~ g ö v i v i d é k e k e n á It a Unosan elterjedt vízinövények

Ccratopteris thalictroides Pistia stratoides Vallisneria spiralis Vallisneria spiralis var. torta

Alsimerült (submers) növény

Vizen úszó növény

Úszólevelü vagy vízből kiemelkedő paludáris növény

Ázsiai vfzinövények: Acorus intermedius (Kelet-Ázsia) Acorus pussilus (Japán) Ambulia gratioloides (India) Ambulia heterophylla (Elő-India) Aponogeton crispus (Ceylon) Cryptocoryne Beckettii (Ceylon) Cryptocoryne ciliata (Malaya) Cryptocoryne cordata (Malakka) Cryptocoryne Griffithii (Malakka) Cryptocoryne Haerteliana (India) Cryptocoryne Nevillii (Ceylon) Hygrophila polysperma (India) Sagittaria chinensis (Dél-Kína)

+ + + +

+ + + + + + +

Afrikai vízinövények: Ambulia sessiliflora (K-Afrika, Ausztrália) Aponogeton distachyus (Dél-Afrika) Aponogeton fenestralis (Madagaszkár) Elatine macropoda (Észak-Afrika) Elodea densa crispa (Afrika)

+ +

Amerikai vízinövények: AzolIa caroliniana (USA) Bacopa amplexicaulis (USA, Mexikó) Bacopa Monnieri (Dél-Amerika) Cabomba aquatica (Floridától-Dél-Brazl1iáig) Cabomba australis (Argentína) Cabomba caroliniana (D~l-USA-tól Dél-Amerikáig) Echinodorus radicans (Közép-Amerika) Echinodorus tenellus (Venezuela, Amazonasz) Eichhornia crassipcs (Dél-Amerika) Elodea densa (Dél-Amerika)

+ +

203

Alámerült (submers) növény

Amerikai vizi növények

Heteran thera zosterifolia (BraZl1ia)

Úsz61evelű vagy vízből kiemel- . kedö paludliri. növény

Vben úszó növény

- -- - -\------ ; - ----- - ---- i-

Hydromistria stolonifera (Mexik6t61 Paraguayig) Limnobium spongiae (USA) Ludwigia Mulerti (Dél-Amerika) Myriophyllum proserpinacoides (Argentína)1 Myriophyllum scabratum (USA) Myriophyllum brasiliense (Brazília) I Sagittaria natans (USA) I Sagitraria platyphylla (USA) Salvinia auriculata (Dél-Amerika)

+ +

+ + + +

+ +

_\ u s z tr á li a i v í z i n ö v é n y e k

..\mbulia sessiliflora (Ausztrália, Kelet-Afrika) _'\ponogeton elongatus (Ausztrália) Bacopa Monniera (Dél-Ausztrália, Del-Amerika) ValJis neria gigantea (Új-Guinea)

+ + III.

AKVARIUMI V1ZINÖVÉNYEK CSOPORTOS1TAsA HO- ÉS FÉNYIGÉNYUK SZERINT A) 20-25 Co 1_ Gyel1gébb -

hőmérsékletet

ked/Jelö Ilödl1yele:

közepes m,g,ilágltást bíró jajok (500 -

1000 lux-jényerő):

Acorus-fajok, Aponogeton-fajok, Bacopa-fajok, Cabomba-fajok, Elodea densa, Elodea crispa, Heteranthera-fajok, Limnophila (Ambulia)-fajok, Myriophyllum-fajok, Nitella, Riccia, Sagittaria-fajok, Salvinia natans. 2. Közepes -

erösebb meg/Jilágílásl kl/Jánó jajok (1000 lux-flnyerön ldl):

Limnobium spongiae, Ludwigia-fajok, Myriophyllum proserpinacoides. Vallisneri~ fajok, Nuphar-fajok. B) 25 CO s még annál több böjokot ked,,/ö nÖIJ/nylk: 1. Gyengébb -

közepes megFi/ágl/ás/ biró jajok (500 -

JOOO ~-fínyerő):

Cryptocoryne-fajok, Echinodolus intelmedius. Isoetes, Ottelia. Salvinia anricnlata, Ceratopteris-fajok. 2. Közepes - erösebb ""g,;lágílás/ kíIJánó jajok (1000 /ux-j;n~erÖ!1 11l/): Eichhornia crassipes. Pistia stratoides. trópusi Nymphaeák.

204

IV. A SZOBAAKVÁRIUMOKBAN TARTOTT D1sZHALAK HELYE A RENDSZERTANB~N Állattörzs : GERINCESEK (VERTESRATA) Osztály: H a I a k (P i s c e s)

A) a/osztály: Porm ha/al: (Chonáriehlhyes) Szobaakváriumokban rendszerint nem fordulnak elő: legfeljebb a macskacápa kisebb példányai kerülhetnek be a tengeri akvarista medencéjébe.

I. rend: Cápák (Selachoidei) 2. rend: Ráják (Batoidd) 3. rend: Tömörfejűek (Holocephali)

B) a/osztály: Vér/II é! &Sonlos ha/ak (Osleiehthyes) a) &Sapal : Vérles ha/al: (Ganoiáei) Szobaakváriumokban szintén csa k ritkán előforduló halak. Nálunk legfelj~bb a porcos v~rteshalakhoz tartozo kecsege (Aclpenser ruthenu s L.) kisebb példányai jöhetnek szá mításba mint szobaakváriumi halak.

4. rend: Porcos vértes halak (Chondroganoidei) 5. rend: Bojtosúszós vérteshalak (Brachoganoidei) 6. rend: Mozaikpáncélosok (Rhomboganoidei) Á . . 7. rend: l-csontos halak (CycloganOIdei)

b) &lopat: Csonlos ha/ak (Te/,ostei) 8. rend: Légjáratosak (Physostomi) 9. rend: Zártúszóbólyagúak (physoclisti)

ej napol:

TiJáős

Szobaakváriumainkban gondozott hideg vízi és trópusi díszhalaink zöme idetartozik ~

ha/ak (Dipnoi)

10. rend: Egytüdösök (Monopneumones) I I. rend: Kéttüdősök (Dipneumones)

A tüdőshalak néhány faját már tartották szobaakváriumokban (kisebb példányo kat); egyébként azonban csak igen ritkán fordulnak elő akvaristák medencéiben.

A hidegvízi és trópusi dísz halak túlnyomó tö bbsége tehát a valódi csontos hala k (Teleostei) csapatába tartozik. Az egyes - akváriumban nagyobb fajszámmal képviselt - halcsaládok helyét a csontos halak csapatán belül az alábbi táblázat szemlélteti.

A CSONTOS HALAK CSAPATÁNAK (LEGIO)ÁTTEKINTŰ TÁBLÁZATA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZOBAAKVÁRIUMOKBAN ELŰFORDULÚ GYAKORIBB HALCSALÁDOKRA L é g j á r a t o s a k (P h y s o Alrend

t o m i) r e n d j e

Család

Isopondyli (Hering- Mormyridae (Csörösszájú halak) alakúak) [ - - -- - - - - -- -- Panto~ontidae (PilIang6halak) Salmonidae (Lazacfélék)

Néhány jellegzetes nemzetség (genus)

I1··Gnatho nemus

Gymnarchus Pantodon Salmo Thymallus Osmerus

205

Néhány jellegzetes

Család

Alrend

(genus) Inemzetség Anguilla

Anguillidae (Valódi angolnlik)

Apodes (Angolnaalakúak) Haplomi (Csukaalakúak)

.'-0- __ . -

Esocidae (Csuklik) Umbridae (pócok)

Esol!: Umbra

Cyprinodontidae (lkráz6 fogaspontyok)

Microcyprini (Fogaspontyok)

Aphyosemion Cynolebias Cyprinodon Epiplatys Jordanella Panchax Rivulus

I Poecilidae

(Elevenszülő

! Amblyopsidae Synentognathi (Csőröscsuka

fogaspontyok)

Gambusia Lebistes Limia I Mollienisia

i (Vak halak)

I Hemirhamphidae

(Félcsőríi halak)

.-----1I

Xiphophorus Amblyopsis ! Chologaster Dermogenys

alakúak) Ostariophysi (pontyszerűek)

206

I Cyprinidae (pontyfélék)

Barbus Carassius Esomus Danio Puntius Rasbora

Cobitidae (Csfkfélék)

Acanthophthalmus Botia Cobitis Misgumus

Characidae (pontylazacok)

Copeina Hemigrammus H yphessobrycon Moenkhausia Neolebias Pristella Serrosalmus

Siluridae (Harcsafélék)

Amiurus Cryptopterus Doras Silurus

Család

Altcnd Ostariophysi (pontyszerdck)

Néhány jellegzetesebb nemzetség (genus)

Callichthydac (páncélos harcsák)

Callichthys Corydoras

Loricariidae (Vértes harcsák)

Loricaria Plecostomus

Z át t ú

z 6 h 6 l Y a g ú a k (p h Y s o c li s t i) r e n d j e

Alrend

C s a l á d

Néhány jellegzetesebb nemzetség (genus)'

I Gasterosteus

Thoracostei (Pik6szerdek)

Gasterosteidac (pikMélék)

Perccsoccs (Mugilszerdek)

Atherinidae (Kalászhalfélék)

Percomorphi Sügéralakúak )

Percidae (Sügérfélék)

Acerina Aspro Perca

Ambassidae (Üvegsügérek)

Ambassis

Centrarchidae (Diszsügérek v. naphalak)

Enneacanthus Lepornis Mesogonistius Badis - - - --

Melanotaenia

I Pseudomugil

I Telmatherina

------------ _ . ~-----

Nandidae (Nandidák) CichJidae

(Bölcsőszájú

" ' ~I

I Polycent_r~~_ __ Aequidens Apistogramma Astronotus Cichlasoma Etroplus I i Haplochromis Pterophyllum

halak)

I_ __ ___ ..___ _

_ _ _ _ _ __ .__

Scatophagidae (Argus-ha_lak )_ _ __ ____ Anabantidae (Labirintkopoltyús kúszóhalfélék)

~__' ~1~~:ySOd~~ ___ _

__ I_~~a~p~h~a~g_us_. ____._ I Betta

I Colisa Macropodus

I Trichogaster Gobiidae (Gébfélék) Periophthalrnidae (Kúsz6gébfélék)

Brachygobius

I Gobius th-a-lm-u-s -1- B~leoP-hPeriophthalmus

207

Alrend

Néhány jellegzete_

nemzetség I sebb(genus) I Tetrodon I Cottus

.C s a l á d

Plectognathi

Tetrodontidae (Gömbhalak)

(Gömbhalszerűek)

Scleroparei

Cottidae (Kölönték)

(Kölönteszerűek)

! Lota

Anaclinthini (Lágy-I Gadidae (Tőkehalfélék) ús zós ugarúak) VI.

A SZOBAAKVARIUMOKBAN SZAMBAJŰVŰ HAZAI HALFAJOK ATTEKINTŰ TABLAzATA Tudományos név

Magyar név

Szobaakv. méret/cm

Nagyobb

Közepel

Adpenseridat:

Tokfélék:

Acipenser ruthenus L.

Sebes pisztráng Szivárványos pisztráng (meghonosított)

Salmo trutta m. fario Salmo irideus Gibb.

Ango/nafé/ék:

,. ! :

7-12 7-12

+ +

Angui//oidat :

Síkos angolna

Anguilla anguilla (L.)

20-ig

eypril/idat:

POI/Iy/élél::

Ponty (vad ponty, pikkelyes, tükrös, csupasz kultúrpontyformák) Széles kárász Nyálkás compó Rózsás márna Petényi márna Szi várványos ökle

208

5-20

S a/mOr/idat:

Lazac/élék:

Szélhajtó küsz Dévér keszeg Éva keszeg Garda Ezüstös balin Veresszárnyú koncér

Kiaebb

Kecsege

o.igénigéoyú lo%i~ojg~yd oEigéol"'yd

, I

Cyprinus carpio L.

10-ig

Carassius carassius (L.) Tinea tinca (L.) Barbus barbus (L.) Barbus meridionalis petényi Heckel Rhodeus sericeus amar us (Bloch) Alburnus alburnus (L., Abramis brama (L.) Vimba vimba (L.) Pelecus cultratus (L.) Blicca björkna (L.) R utilus rutilus (L.)

8-ig 9-ig !O-ig

+ +

8-ig

+ +

7 8-ig 8-ig 8-ig 9-ig 9-ig lO-ig

+ +

I. ++

Magyar név

I szobaakv·1 Nagyobb I Közepes I méret/cm oxigénigényd oxigénigényfi

Tudományos név

Kisebb

oxigénigénJű

--~ ~~ -_ · _·----- I - ~ - - -· ~ ~

Fejes domolykó Ónos jász (sárga vált.: arany orfa) pirosszemű kele Fenékjáró küllő FelpiUantó küllő Fürge cselle Kurta baing C.ríkjéllk: Vágó csík Kőfúró csík Réti csík Kövi csík Harflajélék: Leső

harcsa

Törpeharflajélék: Észak-amerikai törpeharcsa (meghonosított) PócjéUk: Lápi póc

8-ig

Leuciscus cephalus (L.) Leuciscus idus (L.) Scardinius erythrophthalmus (L.) Gobio gobio (L.) Gobio uranoscopus (Agassiz) Phoxinus phoxinus (L.) Leucaspius delineatus (Hecke1)

IQ-ig

IQ-ig 8-10

+ +

8-ig 7-II

Cobitidae: 10-12 Cobitis taenia (L.) Cobitis aurata bulgarica 10-12 (Drensky) 15-ig Misgurnus fossilis (L.) 9-ig Nemachilus barbatulus (L.): S illlridae :

+ +

IO-ig

Silurus glanis L. Amillridae: Amiurus nebulosus (Le Sueur)

Umbridae:

10-ig

I i

Umbra krameri Walbaum l

4--9

Ctllkofélék: Közönséges csuka Tókehaljé/ék: Tarka menyhal S ügérjllék : Csapó sügér Vágó durbincs Selymes durbincs ,Fogas süllő Kő süllő

Magyar bucó Német bucó 14

Elocidae : Esox lucius L.

Gadidae: Lota Iota (L.)

8-10

Percidae: Perca fluviatilis (L.) Acerina cernua (L.) Acerina schraetser (L.) Lucioperca lucioperca (L.) Lucioperca volgensis (Gme1in) Aspro zingel (L.) Aspro streber (Siebold)

Lányi-Wiesinger: Akvarisztü<\ (47)

lO-ig lO-ig lO-ig 12-ig

10-ig 8-10 IQ-ig

+ + +

209

, Tudomán"os név

Magyar név

I Nagyobb ,

Közepes

Kioebb

Cm'rarrbidat:

Dítzsii.Rtrjélék :

Lcpomis gibbosus (L.) Micropterus salmoides (Lacépede)

12-ig

6---12

Col/id", :

Köfal/ltJé/ik:

IO-i/{ CottuS ~()bi() L. Cnt ttl s poecilopus Heckel l 8-10

+ +

Gobiidae:

GébjrW::

Tarka géb

. __ ~ _______ l _:re'/c~_I~·igt~i~~~i:~tDigtnY4!oziaa.ilál'"

Észak-amerikai naphal (meghonosított) Észak-amerikai pisztrángsügér (megbonositott)

13otos kölönte Cifra kölü nte

i Szobaah.

PrOlcrorhinus marmoratus l I 6-8 Pallas

VII. J I:\ZAI HALAK CSOI'ORTOSfTAsA ÉLŰHELYüK JELLEMZŰ VfZTfPUSA ÉS KÖZÖS AKVARlUMI TARTAsI LEI-lETŰSÉGDK SZERINT J

4) Piszlrállg-szinlltl (he,ui patakok, l olJ'ók jtlsa szakasza, hegyi laIJak rigiójll):

Sebes pisztráng S, inírván}'os p i"tráng Botos kö lönte Cifra külö nte Fürge cse!lc Kr;\·i esik

Vizhőfok

: 0- 16 CO (opt.) 18 CO (max.) Kristályti~zta viz; tisztára kimosott homok, kavicsággyal és kövekkel; erős szellőztetés, élénkebb vizrnozgássall

ll) Mama-szinfldj {folyól'izek köziPsza./;ojzaj:

Petcnyi márna Fürge cselle Kövi esik Rózsás

111árna

Felpillantó kUIl,'; Kecsege l\-1agyar bucó

r-; émet buc"

210

Vizh<>fok: 14- f 8 CO (opt.) 20 CO (max.) Tiszta, friss viz; tiszta homokaljz.at. rheophil növényzettel; erősebb szellőz tetés!

CJ DI,Ir-/~/nlláj (folyóI:

(J/161:(.tllt:tlS~tl, a/s6s:(.;IIl1ájd lovak, CltlJorllált:,l1Iouaral: II/ápol: régi6ja) : viz d nagyobb tavak és kisebb állóvizek jellegzetesebb halai: T6ponty VJzhőfok: 16-20 CO (opt.) Nemesített kultúrpontyok 23 CO (max.) Széles kárász Öregebb akváriumvíz ; dús fenékiszap Nyálkás compó homokból, de föld nélkül (I), sdrü víziSzivárványos ökle növényzet; mérsékelt szellőztetés, vagy Pirosszemii kele annak mellőzése (gyérebb népesítés eseVeresszárnyú kondr tében).

Fe1me1egedő

Mocsarak, lápok jellegzetes halai: Lápi póc Réti csík Nyálkás compó Széles kárász Alsóbbszakaszjellegű

Vízh őfok

: 16-20 CO (opt.) 23 CO (max.) lápi póc nál 20 CO max.! Tiszta, öreg, algás akváriumvíz ; homok fcnéken sok iszapfelrak ódás (mulm), algaszövedék, hínárerdő ; szellőztetés me!lőzhető, vagy csak mérsékelten. folyó vizek és nagy állóvi zek halai:

Szélhajtó küsz Ezüstös balin Garda Fejes domolykó Kecsege

)

Tőponty

(vad formák) Dévér keszeg Éva keszeg Ónos jász Vörösszárnyú koncér Pirosszemd kele Tarka géb Fenékjáró küllő yágó esik Csapó sügér Vágó durbincs Selymes durbincs Kő süllő

Viz h ő fo k

: 15- 20 CO (opt.) 22 CO (max.) Ti sz ta, jól sz ellő zte t ett víz ; ka vicsos homo kalj zat; tágas kiúszótér, háttérben e rő teljesebb vízinövényzettel. Egyes faj ok (mint a fogas süllő, szélhajtó küsz, gard a stb.) nagyobb oxigép. igén ye miatt erő tel jesebb s zellőz teté s t kidn.

~ogas süllő

Észak-amerikai törpeharcsa Észak-amerikai naphal Észak-amerikai pisztrángsügér (Egyforma méretű példányokból társítva. Betelepített halfajok közös bemutatására.) Leső

harcsa

~özönséges

csuka

Slkos angolna

14*

211

(A napbal, pisztrángsügér (<<fekete sügér»), törpeharcsa és a sügérféMk minden nagyobb, öregebb példánya önálló népesitést kiván; a kisebb példányok is csak velük egyforma nagyságú más ragadozó fajok kal, esetleg náluk nagyobb méretd békés halakkal helyezhetők közös akváriumba.)

VIII. A TRÓPUSI DfsZHALAK SZÁRMAZÁSI HELY SZERINTI CSOPOR TOSfTÁSA Halcsalád

Előfordulási

területének közelebbi megjelölése

A halfaj tudományos neve AUSZTRÁLIA: Ambassis (Chanda) commersoni

Üvegsügérek (Ambassidae) Szivárványhalfélék (Melanotaeniidae)

l Melanotaenia macculochi Melanotaenia nigrans

--- - - - - - ' - - - -

- - --

Észak-Ausztrália, Kelet-Afrika Északkelet-A., Cairns környéke Észak-A. délre Sidney-ig

ÁZSIA: Pontyfélék (Cyprinidae)

Aphyocypris pooni Brachydanio albolineatus Brachydanio analipunctatus Brachydanío rerio Carassius auratus Danío devario Danio roalabaricus Esorous danricus Esomus malayensis Laubuca laubuca Puntius conchonius Puntius Puntius Puntius Puntius Puntius

cumingii dunckeri everetti lineatus nigrofasciatus

Puntius tetrazona Pun tius pentazona

212

Délkelet-Á. Burma (tisztavizd kis patakokban) Burma (kis patakokban) Elő-India (risztavizíi kis patakokban) Kína Elő-India, Ceylon Elő-India, Malabári partvidék, Ceylon Észak-India (kis patakokban) Maláj-félsziget, Indokína India Elő-India északi része (csendesen folydogáló vizekben) Ceylon (lassúfolyású vizekben) Maláj-félsziget Maláj-fsz., Borneo Maláj-fsz. Ceylon (állóvizekben és lassúfolyású vizekben) Szumatra India

Halcsal4d

A halfaj tudományos neve

Pontyf6lék (Cyprinidae)

Puntius phutunio Puntius oligolepis Pun tius semifaseiolatus Puntius schuberti Puntius tieto Puntius titteya Puntius vittatus Rasbora einthoveni Rasbora dorsioeellata Rasbora heteromorpha Rasbora maculata Rasbora pauciperforata Rasbora trilineata Tanichthys albonubes

Labirint-halak <.Aoabanridae)

Anabas testudineus Belontia signata Betta splendens

Colisa faseiata Colisa labiosa Calisa lalia Ctenops purnilus Ctenops vittatus Helostoma temminckii Maeropodus con eo lor Macropodus cupanus Macropodus eupanus dayi Macropodus opereularis Osphromenus gorami Trichogaster leeri Trichogaster pectoralis Triehogaster trichopterus

Böles6szájú halak (Cichlidae)

Trichogaster trichopterus sumatranus Etroplus maculatus

Előfordulási

területének közelebbi megjelölése

Ceylon, Elő-India Szumatra Déi-Kina Hátsó-India India, Ceylon Ceylon (lassúfolyású ~izekben) India, Ceylon Maláj-fsz., Szunda-szigetek Maláj-fsz. Szumatra Szumatra, Maláj-fsz. Maláj-fsz. Szunda-szigetek :Maláj-fsz., Szunda-szk. Dél-Kína, Kanton közelében (tiszta vizű kis patakokban) India Ceylon Maláj-fsz., SZl ám, Dél-Indokína (Kokkin-Kína) (trópusi tavacskák, mocsarak) Bengalia, Assam, Felső-Burma India, Burma Bengália, Assam (állóvizek) Thailand, Kokkin-Kína Hátsó-India, Szumatra, Burma, Thailand Maláj-fsz. Délkelet-Ázsia India, Ceylon Elő-India, Malabári-partok Dél-Kína, Kokkin-Kína, Tai~an India, Szunda-szk. Maláj-fsz., Tailand, Szumatra, Borneo Hátsó-India Elő-India, Hátsó-India (minden állóvízben) Szumatra Elő-India,

Ceylon (parú öveze-

tekben) Etroplus suratensis

Elő-India,

Ceylon

213

A halfaj tudományos neve

Halcsalád

Ambassis (Chanda) lala Ambassis (Chanda) ranga Badis bad is N andus nandus Brachygobius xan thozona G obius sada nundio Boleophthalmus pectinirostris Periophthalmus koelreuteri

üvegsügérek (Ambassidae) Nandidák (Nnndidae) Gébfélék (Gobiida ~) Kús zógébek (Periophthalmidae)

Eleotris butis Acanthophthalmus semicinctus Botia macracantha Telmatherina ladigesi Tetrodon cutcutia Tetrodon fluvi atilis Scatophagus argus Monodactylus argenteus

Eleotridae Csíkfél ék (Cobiti dae) Atherinidae Tetrodontidae Scntophagidae Monodactylidae T oxotidae Schilbeidae

T o xo tes ja cula tor Cryptopterus bicirrhis . ._..

Előfordulási

területének közelebbi megjelölése

Elő-India, Be~gália, Burma

India Elő-Indi a

India (partvidék) Maláj-fsz., Szunda-szk. Szunda-, Philippi.szigetek Délkelet-A. partvidéke Elö- és Hátsó-India, Szundaszk. partvidéke, Kelet-Afrika partvidéke Indiai-óceán Maláj-fsz., Szu ma tra Szunda-szk. Celebesz Elő -India, Ceylon, Maláj-fsz. Elő - és Hátsó-India Indiai-óceán partvidéke Indiai-óceán, Afrika keleti partvidéke Maláj-fsz., Jáva, Szunda-szk. Hátsó -India

AFRIKA: Pontylazacok (Characidac )

Po ntyfélék (Cyprinidae) I b -ázó fogaspontyok (C y prinodontidae)

Nyugat-A. N yugat-A. A. egyenlítő vidéke Nyugat-A. Niger Niger

Puntius fasciolatus Puntius holotaenia Pun tius trispilus

Nyugat-A. Kamerun, Kongo Liberia, Nig~r

Aphanius iberus , Aphyosemion arnoldi A phyosemion australe

214

Alestes longipinnis Arnoldichthys spilopterus N an naethiops unitaeniatus Neolebias ansorgi Phago loricatus Phago_ maculatus

Aphyosemion Aphyosemion Aphyosemion Aphyose mion

bivittatum calliurum cameronense coeruleum

Észa k-A., Dél-Spanyolország Niger Ny.-A., Kap Lopez (kis elgazosodott pocsolyákban) Nyugat-A. Liberia Kamerun Niger-delta, Kamerun (idősza kosan kiszáradó pocsolyákban)

Epiplatys fasciolatus Epiplatys macrostigma Epiplatys sexfasciatus Pachypanchax playfairi

Kamerun Liberia, Kamerun Niger-delta Nyugat-A. Guinea, Kamerun, Niger-torkolatvidéke (mocsarak és kis vízfolyások) Nyugat-A. Nigeria (gyengén folydogáló kis vizekben) Ny. -A. (dúsnövényzetü mocsarakban) Nyugat-A. Nyugat-A. Liberia, Kongo Kelet-A., Seychellen

Labirint-haIak (Anabantidae)

Ctenopoma argentoventer

Niger-delta

Bölcsöszájú halak (Cichlidae)

Haplochromis multicolor Hemichromis bimaculatus

Nllus folyamvidéke Niger, Kongo, Nílus, Szaharakutak Szenegál, Angola D élkelet-"' . Kelet- és Dél-A. Észak-A. délre az egyenlítöig, keletre egészen Szíriáig

(Cyprinodontidae)

, Aphyosemion Aphyosemion Aphyosemion Aphyosemion Aphyosemion

gardneri gulare meinkeni multicolor sjoestedti

Aphyosemion singa (cognanlm) Aplocheilichthys macrophthalmus Epiplatys chaperi

Hemichromis fascia tus Tilapia mossambica Tila pia na talensis Tila pia zillii

Elektromos harcsák (Malapteruridae)

Malapterurus electricus

Kelet-A.

Ambassidae

Am bassis commersoni

Kelet-A., Észak-Ausztrália

Nandidae

Polycentropsis abbreviata

Nyugat-A.

Periophthalmidae

Periophthalmus koelreuteri Periophthalmus papilio

Kelet- f\. partvidéke, Seycheller Nyugat-A., Senegal, Kongo

Pantodontidae

Pantodon buch holz i

Niger, Észak-Zambézi

Tetrodontidae

Tetrodon fahaka

Nílus, Niger, Sze negál

Monodactylidae

Monodactylus argenteus

A. keleti partvidéke, Indiaióceán A. nyugati partvidéke, Szenegál, Kongó

Monodactylus sebae

21 f

Előfordulási

területének közelebbi megjelölése

A halfaj tudományos neve

Halcsalád

ÉSZAK-AMERIKA: Elevenszülő

fogaspontyok (Poecilidae)

Gambusia affinis Gambusia holbrocki Heterandria formosa

USA, Texas Dél-USA USA, Dél-Katalina, Florida

Törpenaphalak (Elassomidae)

Elassoma evergladei

Dél-USA

Díszsügérek (Centrarchidae)

Ambloplites rupestris Centrarchus macropterus Enneaeanthus gloriosus Mesogonistius chaetodon

USA, Mississippi USA, Illinois, Florida USA, New Jersey, F10rida USA, New York, Maryland, New Jersey

KÖZÉP-AMERIKA: Ikrázó fogaspontyok (Cyprinodontidae)

Jordanella floridae Rivulus eylindraceus

Yukatán-félsziget, Florida Kuba

Elevenszülő

Belonesox belizanus Girardinus metallicus Limia nigrofaseiata Limia vittata Mollienisia latipinna Mollienisia sphenops Mollienisia velifera Phallichthys amates Platypoeeilus maculatus Platypoecllus variatus Xiphophorus heller i Xiphophorus montezumae

Dél-Mexikó Kuba Haiti Kuba Mexikó, Dél-Virginia Yukatán, délre Kolumbiáig Yukatán Guatemala MexIkó, Guatemala Mexikó Mexikó Mexikó

Ciehlasoma biocella tum Cichlasoma meeki

Guatemala, Costa Riea Yukatán-félsziget (tavakban és folyókban) Közép-A_ Közép-A_, Mexikó

fogas-

pontyok (poecilidae)

Bölcsőszájú

halak

(Ciehlidae)

Ciehlasoma nigrofasciatum Herichthys cyanoguttatus

DÉL-AMERIKA: Pontylazacok (Characidae)

216

Aphyoeharax rubropinnis Copeina arnoldi

Argentína, La Plata-vidék Amazonasz alsó folyása, Rio Para és az itteni mellékágak

A halfaj tudományos neve Pontylazacok (Characidae)

Copeina guttata Gymnocorymbus ternetzi Hemigrammus marginatus Hemigrammus caudovittatu' Hemigrammus ocellifer Hemigrammus pulcher Hemigrammus rhodos tom us Hemigrammus unilineatus Hyphessobrycon flarnrneus Hyphessobrycon gracilis Hyphessobrycon heterorhabdus Hyphessobrycon innesi

Hyphessobrycon ornatus Hyphessobrycon pulchripinnis Hyphessobrycon scholzei Hyphessobrycon serpae Moenkhausia pittieri Metynnis maculatus Metynnis roosevelti Metynnis schreitmuelleri Nannostomus anomalus Nannostomus aripirangensis Nannostomus marginatus Poecilobrycon eques Poecilobrycon trifasciatus Poecilobrycon unifasciatus Pirhulina rachoviana Pristella riddlei Pseudocorynopoma doriae Corynopoma riisei Serrasalmus nattereri Serrasalmus piraya Serrasalmus rhombeus Serrasalmus spilopleura Thayeria obliquua

Előfordulási

területének közelebbi megjelölése

Brazília, Amazonasz Paraguay, északi La Plata vidék, Brazília Délkelet-Brazília La Plata-vidék, Buenos-Aires vidéke Amazonasz, Guayana Amazonasz felső folyása Amazonasz Északkelet-DA., Trinidad Rio de Janeiro vidéke Kelet-DA., erdős vidék vlzfolyásainak parti zónája Amazonasz, Guayana, folyóvizek parti zónája Amazonasz északi folyása, beárnyék olt parti övezete az erdős vidékek tavainak és vízfolyásainak Guayana Brazília Amazonasz, Para Amazonasz Venezuela, parti zóna Amazonasz vidéke, Paraguayig Amazonasz vidéke, álló- és lassan folyó vizekben Amazonasz vidéke Amazonasz Amazonasz Amazonasz, Guayana Amazonasz, Guayana, Rio Negro, elhinárosodott parti részeken Amazonasz, Guayana Amazonasz Argentína Amazonasz, Guayana, Venezuela Dél-Brazllia, La Plata vidéke Venezuela, Trinidad, Kolumbia, tavakban Orinoko, La Plata vidék Közép-Brazl1ia Amazonasz, Guayana Amazonasz, La Plata vidék Amazonasz

217

A halfaj tudományos neve

Halcsalád

CarnegielIa strigata

Gasteropelecidae

E,őfordulási területének

közelebbi megjelölése

Gasteropclecus sternicla Thoracocharax securis

Guayana, Amazonasz folyamvidéke Amazonasz, Guayana Amazonasz, La Plata

Ikrázó fogaspontyok (Cyprinodontidae)

Cynolebias belottii Rivulus strigatus Rivulus urophthalmus

La Plata Amazonasz :\mazonasz, Guayana

Elevenszülő

Cnesterodon decemmaculatus Lebistes reticulatus Micropoccilia parae Phalloceros caudomaculatus

Dél-Brazília, La Plata vidék Trinidad, Venezuela, Barbado~, Guayana Amazonasz Dél-Brazl\ia, Argentína

Aequidens curviceps Aequidens latifrons Aequidens maronii Aequidens portalegrensis Aequidcns thayeri Apistogramma agassizi Apistogramma ramirezi Apistogramma reitzigi Astronotus ocellatus Cichlasoma biocellatum Cichlasoma facetum Cichlasoma festivum Cichlasoma severum Geophagus brasiliensis Geophagus gymnogenys Nannacara anomala Pterophyllum eimekei Pterophyllum scala re Symphysodon discus

Amazonasz mellékfolyói Kolumbia, Panama Guayana Dél-Brazília, Paraguay, Bolívia Amazonasz Amazonasz középső folyása Venezuela Argentína Amazonasz és mellékfolyói Amazonasz, Guatemala Dél-Brazflia, Argentína, Uruguay Amazonasz, Rio Plata, Guayama Amazonasz, DA. északi rés2C Délkelet-Brazília Dél-Brazília Guayana Amazonasz Amazonasz A mazonasz középső vidéke .!S az itteni mellékfolyók

Corydoras Corydoras Corydoras Corydoras Corydoras

La Plata, Venezuela, Trinidad Amazonasz-vidék Amazonasz-vidék DA. északi része, Esscquibo La Plata, Dél-Brazili~, Rio Grande do Sul, Santa Catharina Délkelet-DA, Andoktól keletre, északra a La Platáig

fogas-

pontyok (Poecilidae)

Bö!csöszájú halak (Cichlidae)

Páncélos hJrcsák (Callichthydae)

aeneus arcuatus hastatus melanistius paleatus

Callichthys callichthys

218

HaJcsalád .. . .____

----

~~~~_:dományO~__ : _eve

l _ _._ :·~ő:~~~b~isi~~~i~í~t;s~k

Vértes harcsák (Loricariidae)

Loricaria parva Otocinc1us flexilis

DéJ-Brazília, La Plata, Paraguay La Plata, Rio Grande do Sul, Dél-Brazília

Polycentridae

Monocirrhus polyacanthus Polycentrus schomburgki

Amazonasz-vidék, Guayana Északkelet-DA., Trinidad

Gymnotidae

Sternarchus albifrons

Amazonasz-vidék

IX. A JELEN i\IUNKANKBAN ISMERTETETT TRÓPUSI DlsZHALAK AKV ARIUi\fl T ÁRslT ASI FORMAI (NB.: A túloldali táblázat rovataiban közölt számok bár konkrét fajokat je\ölnek meg a jelen sorszámozás alapján, egyben arra is utalnak, hogy e halfaj ok más hasonló származási helyii, vagy más hasonló jellegí\ halfajokkal helyettesíthetők. A közös szárrnazási hely szerint helyettesíthető pl. a Platypoecilus macula tus a Xiphophorus helleri-vel ; a hasonló jelleg alapján pl. a Brachydanio rerio a Brachydanio albolineatus-szal. A hal· fajok egymás utáni felsorolása a trópusi díszhalak fejezetében található ismertctési Sorrenddel azonos. Ennek aJ~.pján csupán a tudományos nevet adjuk meg; a magyar nevet a vonatkozó fejezetben az azonos sorrend alapján könnyen ki lehet keresni. A «biotop» társftás rovatában a biotopakvárium követelményeire voltunk tekintettel az ismertetett - aránylag csekélyszámú .- díszhaJfaj adta lehetőség határán belül. Éppen ezért a «bio · toP» fogalmát itt csak tágabb, átvitt értelemben lehet alkalmazni, s így c rovatban nagyobb, de egymással összefüggő területrész halai nyertek felsorolást. Az azonos területrészen élő, de az adott halfajjal eltérő jellegénél (nagyobb méreténél, ragadozó vagy veszekedő természeténél) fogva közös medencében tartani nem tanácsos fajok sorszámát zárójelben tüntettük fel. A «vegyes dísztársltás» rovatában azoknak a díszhalfajoknak sorszámát adtuk meg, amelyek az adott fajjal nem élnek ugyan közös földrajzi elterjedési területrészen, de hasonló jellegüknél, vagy összeférő természetüknél fogva nagy társas akváriumokban változatosabbá, díszesebbé teszik a medence képét. Ilyenkor a «biotop»-részben feltüntetett fajokat még egyszer nem sorolj uk fel, hanem ezek a fajok mindig a «biotop-közösségi» fajokon felüli (+) fajoknak értendők. Végül még egyszer szeretnők kihangsúlyozni, hogy a közölt társftási formákat nem mint mereven alkalmazandó formulákat kell igénybe venni, hanem inkább példák ul szolgálnak arra vonatkozólag, hogy az elő bbi táblázat, v a· lamint a trópusi díszhalfajok terén kialakuló ismereteink alapján hogyan lehet társas medencéinkben megfelelő társítási díszhalközösségeket kialakítani.)

219

A tudományos neve

l. 2.

.l.

5. 6.

.,I.

8. 9.

10.

II.

Hemigrammus ocellifer Hemigrammus caudovittatus Hemigrammus pulcher Hasemania marginata Hyphessobrycon flammeus H yphessobrycon scholzei Hyphessobrycon ornatus Hyphessobrycon serpae és H. callistus Hyphessobrycon heterorhabdus Hyphessobrycon gracilis Hyphessobrycon innesi Aphyocharax rubropinnis G ymnocorymbus ternetzi Pristella riddlei Copeina arn o ldi Nanno stomus anomalus

12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

19.

20. 21. 22.

C...~i~ " " " Carassius anratus-váJto zatok (tenyészformák) Pun tius conchonius

I Puntius

nigrofasciatus Pun tius o ligo lepis Puntius tetrazona

halfaj ajánlható akváriumi társítási típusa «biotop»-társftás

vegyes dísztársitás

3., 4., 6., 14., IS. 5., 13., 56. (12.) 1., 6., 8., 9. 3., 6., 14., 15. 12., 13., 57. 3., 4., 8., 14., 15. 1., 9., 14., 16.

+ 20.,29.,36.,40. + 19.,27.,35.,42. + 13.,14.,23.,36. + 7.,21.,28.,37. + 1.,14., 22.,26.,33. + 20.,40.,43. + 8., 12.,24.,37.

1., 6., 14., 15. (4.) 10., ll., 14., IS., 16. 3., 9., I J. (8.) 9., 10., 16. (8.) 2., 5., 13., 37., 56. 2., 5., 12., 57. 2., 5., 12., 13. L, 6., 9., 16. L, 3., 9., 10., IL, 15 41.

+ 7.,9.,10.,13.,22. + 28.,36. , 43. + 12., 24.,38.,54. + 12.,24.,38.,54. + 10., 11.,7.,28. + 1.,19.,36. + 3.,4.,26.,28., 3fl. + 25.,28.,35.,43. + 7.,8.,12.,38.,54. + 18 .. 19.,27.,46.,56.

17. 25., 27., 43., 53.

+ 39.,41.,46.,5\.,57. + 1.,2.,20.,22.,35.,

19., 23., 27. 22., 24., 45. (44.) 21., 24., 44., 45.

+ 2.,22.,40.,42.,48.,55. + 5.,7.,25.,26.,33 ..43. + 3.,7., 19.,20.,40.,

19., 20., 27. 22., (44., 45.) 19., 20., 27., 43., 54.

+ 8.,21.,26.,28.,43. + 7., 8., 9., 10., 11.,54. + 5., 12., 14., 26.,28.,

19., 25., 27., 54. 19., 20., 23., 25., 26. (17.), (41.), (42.) 48., (32.) 48. 35., 36., 39., 40., (47.) 32. 1., 7., 9., 14.

+ 5.,14.,28.,38.,24. + 2.,35., 39., 44.,55. + 5.,7.,21.,24.,25.,37. + 1.,2.,6.,22.,42.,53. + 31.,55. + 30.

40., 44.

42.,55.

23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34.

35. 36.

Punti uS titteya Rasbora heteromorpha I Brachydanio rerio

I! Brachydanio albolineatus I Danio

malaharicus i Tanichthys albonuhes Epiplatys chaperi I Pachypanchax playfairi Rivulus cylindraceus Aphyosemion australe Lebistes reticulatus Gambusia affinis Xipbophorus helleri Platypoecilus maculatus

33.,37.

34. 36., 39., 40., (47.) 35., 39., 40., (47.)

+ 5.,21.,25.,36. +-

+ 2., 19.,27.,39.,44. + 4.,5., 13.,14.,21., 22.,25.,26.,43.

220

A sorszáma 37.

38. 39. 40.

41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49.

SO. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57.

a 1 f

ajánlható akváriumi társltási típusa vegyes dísztársítás «biotop»-társltás

tudományos neve Phalloceros caudomaculatus Heterandria formosa Mollienisia velifera Mollienisia sphenops Macropodus opercularis Betta splendens Colisa lalia Trichogaster trichopterus sumatranus Trichogaster leeri Aequidens latifrons Cichlasoma meeki Haplochromis multicolor Pterophyllum scalare Symphysodon discus Mesogonistius chaetodon Elassoma evergladei Badis badis Ambassis lala Melanotaenia macculochi Corydoras paleatus Corydoras aeneus

5., 12., 13., 56. 34., 52. 35, 36., 40., (47.) 35., 36., 39., (47.) 17., (28.) 22., 44., 45. 19., 25., 26., (54.)

+ 25.,26.,33.,52. + 10.,11.,24.,25.,26.,54. + 22.,42., 45., 55. + 2.,19.,20.,27.,3\.,55. + 22.,42.,44.,46.,56. + 18.,39.,48.,55. + 3.,6.,23.,36.,48.

21., 22., 45. 21., 22., 44. 46. (39., 40., 47.) 47. (39 .. 40., 46.) 29., 30. 50. 49. 51., (34., 52.) 52., (34., 38., 5\.) 19., 27., 43. 54., (19., 24., 25.,26.) 55. 2.,5., 12., 13., 14.,57. 2.,5" 12., 13., 14.,56.

+ 35.,39.,40.,41.,42. + 39.,42.,49.,55. + 41.,44.,51.,56. + 51.,53.,57. + 35.,49.,55. + 42.,45.,47.,48. ++ 46.,53.,56.,57. ++ 51.,55.,48. + 9., 10., II., 28.,38. + 27.,39.,45.,48. + 19.,35.,39.,42.,46. + 41.,44.,47.,51.

X. TABLÁZATOS KIMUTATÁS AZ 1954-IG EURÓPÁBA IMPORTÁLT KÜLFÖLDI ÉDESVíZI AKVÁRIUMI HALAKRÓL VízTudományos név

Magyar név

..20

}lU

Polypltridat:

Afrikai bojloIÚIZÓS "érltIba/ak:

Polypterus bichir SAINT H1LAIRE 1802 Calamoichthys calabaricus SMITH 1865

Nílusi sokúszós csuka Afrikai sok úszó s angolna

Ij~1 l:

'"""'0z;'" ::0 ~

'" o ..2'". I ~.. wo. OO~ ~

I t

ii !

22-27

1903

- I+ I

23-28

1905

Nálunk. 19ó5-baa

Knlföldön 1955-ban

- I + I

&; .2",

I .-_.-!!

! I t

I-

221

VízTudományos név

.;!.

Magyar név

1 1

KűJföldön

Lepisosttidae:

X,-;--,- 17 -,

1801 AI-oúN/os iszapba/-

Amia calva LINNÉ 1766

(é/ék: Északamerikai iszapha]

Lepidosiren paradoXlIs FITZINGER 1836

16-20

1928

tlCl::

-I-

.i: ! ~A

! I

+1-1

23-28 Afrik.ai

gőteha/ak:

Protopterus annectens OWEN 1839

Afrikai

gőtehal

Ce"alodolltidae:

Ausztráliai

t/idős

halak: Ausztráhai tüdőshal

25-30

1891

1928

i I I

124-28

1910

1 23-28

1935

CsőrőSIzdjtJ

ha/ak:

Marcusenius isidori CUV.-VAL. 1846 Marcusenius longi analis BOULENGER 1901 1formyrus kannume FORSKAL 1775 Stomatorhinus puncticulatus BOULENGER 1899

Nílusi papagájhal

23-28

1906

Ormányos tapírhal

22-27

1934

Pontozott papagáj-

22-27

1912

123-28

1912

1934

hal

NotopJeridae:

Kisha/ak:

Notopterus afer GüNTHER 1868 Notopterus chitala HAM.-BUCH. 1822

Afrikai késhal

I I

Indiai késhal

1 -

-I

I 1928

Mormyridae:

Papagájbal

I i I

222

•

Dél-amerikai gő/cha/ak: Brazíliai gőtehal

P"otopteridae:

Neoceratodus farsteri KREFFT 1870

•

:20-24

Amiidae:

Lepidosirellidae:

A"lerikai 11Iozaikpáncé/os csukdk: Kajmánhal

Lepisosteus osseus LINNÉ 1758 Lepísosteus tristoechus Nagy kajmánhal BLOCH-SCHNEIDER

Nálunk 19511-ban , 1969-l>&n

'O .E ~d ~ . - 1.2~ ti)

VízTudom'nyos ol!v

Magyar nl!v

..-"I

..E tOO ,.r:

-- _.

I]~I :x:

~ .§

Kül!öldön 19ó5 -ban

Nálunk 196B-ban

-;--, -. • t() Q

•

bOa

C;"

... .ll

()..

. . . . . . . .ll

II ..III

.::...

----._----

Jávai kl!shal

Notopterus notopterus PALLAS 1780 Xenomystus nigri GÜNTHER 1868

Csupaszhátú afrikai késhal

Panlodolllidoe:

Pil/olléhalak :

Pantodoll buchholzi PETERS 1876

Afrikai pillangóhal

PbrlUlo/aemiáoe:

Afrikai iszapba/ok :

Phractolaemus ansorgii BOULENGER 1901

Afrikai iszaphal

Otleog/ossidae:

Ctonto/l1ye/vű

23-28

1933

+ -

23-28

1909

I 1905 + -

24-30

;

25-281

1906

I 1935

ho/ale :

Osteog10ssum bicirrho- Villásszakállú ké shal sum VANDELLI 1829 23-30 Flulidoe:

....

'0 o .,0.

Monopterus albus ZUIEW 1793

Réskopoltyús angolna

SJllbroncbidoe:

Rövidfarkú ongoll/dk:

Synbranchus afer BOULENGER 1909 Synbranchus marmoratus BLOCH 1795

Afrikai rövidfark ú angolna 22-28 Amerikai rövidfarkú angolna 122- 28

25-30

RérkopoJtyús bO/'aák:

Amphipnous cuchia HAM.-BUCH 1822

Indiai réskopoltyús barcsa

Maslace1l/beJiáoe :

Tiiskét ango/l1ák:

Mastacernbe1us argus GÜNTHER 1861 Mastacembelus armatus LACEPEDE 1798 Mastacembelus loennbergi BOULENGER 1898 Mastacembelus pancalus HAM.-BUCH. 1822 Rhynchobdclla aculeata BLOCH 1795

Pávaszemes tü skés angolna Fegyveres angolna

I I

I 1905

1935

I+ -

kJlphiplloiáae:

Ré/kopo/IJ'Ú! ango/nák :

1909

I 1922

23-281 I

I+

! I

. I

23-30

1906

23-30

I I

1922

Lö nnberg tüskésangolnája 23-30 Foltos tüskésangolna 22-27 Görbecsőrd angolna 22-271

II 19 13

1904

+ -

1922

223

Tudományos név

Magyar

n~v

Characidae:

PontylaZaco/e :

Abramites microcephalus NORMAN Acestrorhamphus hepsetus CUVIER 1842 Acestrorhynchus microlepis SCHOMBURGK 1841 Alestes chaperi SAUVAGE 1882 Alestes longipinnis GüNTHER 1864 Anoptichthys jordani HUBBS-INNES 1949 Aphyocharax affin is E. AHL 1923 Aphyocharax alburnus Aphyocharax nasutus E. AHL 1936 Aphyocharax nattereri STEINDACHNER 1882 Aphyocharax rubropinnis PAPPENHEIM 1921 Arnoldichthys spHopterus BOULENG ER 1909 Astyanax bimaculatus LINNÉ 1758 Astyanax fasciatus CUVIER 1819 Astyanax fasciatus jequ itinhonhae STEINDACHNER 1876 Astyanax mexicanus FILIPPI 1853 Astyanax poetzschkei E. AHL 1932 Astyanax ruberrimus MEEK-HILDEBRAND 1916

Ugar-lazac

224

....

.2 I() o ..c: U

.!-

Víz-

I~~I :r:

I() ",Q,

-6 \Il .~

Klllföldöa baa - 1963· - --

N'luBk 1968·baa

c2~ .~ i.~ I ~• ~r!

22-28

+ -

18-23

1913

+ -

22-25

1913

+ -

22-25

1911

+ -

22-28

1928

+ + -

1951

+ + -

1922 1934

- + - -

+ -

1934

+ -

1906

+ -

1906

+ -

23-28

1904

+ -

23-28 Szegletesfoltú pontylazac 23-28 Rezes pontylazac

1907

+ -

1934

+ -

1913

23-28

1917

+ - -

23-28

1934

Ékfoltú pontylazac Csuka-lazac

Zöld ponty lazac Hosszúszárnyú pontylazac Barlangi vak lazac

20-22 6-8 Karcsú pontylazac 22-24 Lomb-lazac 20-25 Hosszúorrú karcsúlazac 20-25 Natterer ezüstlazaca

20-251 Pirosszárnyú pont ylazac

I 23-25

Pirosszemű

7· 7,ó

pont y-

lazac Ruta-lazac

23-28 Ezüst-lazac 23-28 5·(4 Poetzschke ezüstlazaca V örös ezüstlazac

6·7,5

+ -

VizTudományos né_v_ _ _.__M _ a_g _ya_r__ n_év_ _ Brycinus nurse RŰPPELL

22-26 Szivárványos pontylazac 24-35 Szivárványos pontylazac 24-25 Golyvás pontylazac

+ +

18-22

1910

+ +

22-27

1909

18-20

1934

18-20

1928

23-30

1931

1912

Arnold ezüstlazaca Koncér-Iazac Meinken ezüstlazaca Réz-lazac Feketeszárnyú tányérlazac 23-30 Fecskendező ponty23-25 lazac Díszespénzd karcsú23-27 lazac Pisztráng-lazac

Törpe sárkányszárnyú hal Aranysávos pontylazac Nyúlánk ezüstlazac

1905

1908

22-26

1912

22- 26

1932

22-28

1932

22-28

1913

22-28

1933

22-28

1912

+ -

Farkfoltos pont ylazac

1864 Crenuchus spilurus GüNTHER 1863 Ctenobrycon spilurus CUV.-VAL. 1848 Ephippicharax orbicularis CUV.-VAL. 1848 Epicyrtus microlepis REINHARDT 1849

1911

Nálunk 1955·ban

Szenegáli ponty lazac

1876 Corynopoma riisei GILL 1858 Creagrutus beni EIGENMANN 1911 Creatochaenes affinis GüNTHER 1864 Creatochaenes caudomaculatus GüNTHER

Külföldön 1963-ban

7--i_o_u_~lj_·_~-+-1~___~ .~_.b I ~ 1~JJ

1832

Chalceus macrolepidotus CUVIER Chalceus macrolepidotus CUVlER Chalcinus elongatus GüNTHER 1848 Cheirodon arnoldi BOULENGER 1909 Cheirodon leuciscus E. AHL 1935 Cheirodon meinkeni E. AHL. 1928 Cheirodon piaba LüTKEN 1874 Colossoma nigripinnis COPE 1878 Copeina arnoldi REGAN 1912 Copeina callolepis REGAN 1912 Copeina guttata STEINDACHNER

'B'

Kis rabló-lazac Tallér hal

22-25

8-10

Diszkosz-lazac

22-25

1933

18-25

1910

üveg pontylazac

Lányi-Wi.singer : Akvarisztika

(47)

+ 225

....

Magyar név

Tudományos név

.E tOO

Viz-

11§\

'i&.

KlllföldOn l 953-bon

-E lll '·

:OD -2]

23-30

1911

23-28

1936

.<:lU

-_.-

:I:p.

K~tfoltú

:Oa ~..

~.Q

I .=

1845

- -

191 2 Valenciatavi pontylazac Szélesfarkú pont ylazac Fekete tetra

Gephyrocharax valencia E IGENMANN 1920 Glandulocauda inequalis EIGENMANN 1911 Gymnocorymbus ter· net2i BOULENGER Hasemania marginata MEINKEN lemibrycon guppyi REGAN 1906 Hemibrycon taeniurus GILL 1858 H emigrammus caudovittatus E. AHL 1923 Hemigrammus marginatus ELLIS 1911 H emigrammus ocellifer STEINDACHNER

23-27

1933

- -

22-28

1933

1927

-1-

18 22 23-26

1935

123-26

1938

20-24

1913

20-28

1911

- - -

Lándzsafoltú ponty20-24 lazac Bassam lazac

8 6-8; 1922

1933

+ -

1910

+ -

5 7-8 1938

- - - - +

Narancs hal Rövid fejű

pontylazac .

Vessz& pontylazac

25-27

Parázsszemü pontyhzac

23-26 5-8

1882 H emigrammus pulcher LADIGES H emig rammus rodwayi DURBIN 1909 H emigrammus rhodostomus E. AHL 1924 H emigrammus ulreyi BOULENGER 1895 H emigrammus unilineatus GILL 1858 H ollandichthys multifasciatus EIG.-NORR.

pontylazac

Gephyrocharax atracau- Sarlófoltú pontylazac datus MEEK-HILD.

226

-= -E

Vörösdlszd pontylazac

Erythrinus erythrinus BLOCH-SCHNEIDER 1801 Exodon paradoxus MOLL.-TROSCHEL

1900

NAlunk 1953-bon

6-7.5

Kecses pontylazac

23-26 Cseresznyefoltú pontylazac Vörösorrú pontylazac Zászlós pontylazac

1930

25-30 ,

Aranysávos pontylazac NagypénzG pontylazac

23-26

5 6-7 1928

22-26

1905

+ -

1910

20-25

1908

+ + -

I ,

-1-

VizTudommyos n4!v

KUlföldöD 1953-baD

N'11lllk I 953-ban

j U /] ~ I:a ~ .§ ~b I ~ í 11 ~

Magyar név

. --------;--------+~:..-___7-_+__+-_+....:.:....__:_-.!..-=--,!--

Hoplias malabaricus BLOCH 1794 Hydrocynus macula tus CUV.-VAL_ 1848 Hyphessobrycon bentosi DURBIN 1908 Hyphessobrycon bifasciatus ELLIS 1912 Hyphessobrycon callistus BOULENGER

Tigris-lazac Hosszúcsőrd

lazac Foltosúszójú üveglazac Sárga pontylazac

1908 eos eryth-

Koplandi pont ylazac Nap-lazac

23-28

1913

22-26

1934

22-25

1923

1895 Hyphessobrycon innesi MYERS 1936 Hypbessobrycon luetkeni BOULENGER

6,5-7

23-26

1934

+1-

23-28

1933

+ -

23-28

1928

23-26 I

1920

20-25 4-6

6.3-7

1932

24-26 4-6

6.5- 7 1

1906

I+

20-232-4 6,5

1936

22-24

1928

Neonbal

Luetken pontyIazaca

1887 Hyphessobrycon maculicauda E. AHL 1936 Hypbessobrycon minor DURBIN 1909 Hyphessobrycon nigri-I frons E. AHL 1936 Hyphessobrycon ornatus E. AHL 1934 Hyphessobrycon pulchripinnis E. AHL

Vörösfarkú pont ylazac

1928

15*

23-26 cope-

Hyphessobrycon flam- Lángvörös pont ymeus MYERS 1924 lazac Hyphessobrycon gracilis lzzófényd hal REINHARDT 1874 Hyphessobrycon hete- Diszöves pontyrorhabdus ULREY lazac

1937

1895

Ciklámen-lazac

1900 Hyphessobrycon landi DURBIN Hyphessobrycon DURBIN 1909 Hyphessobrycon rurus E. AHL

18-23 pont y-

Napfoltú pont ylazac Törpe-lazac

22-26 Fejfoltos pont ylazac Rózsa hal

I 1934

22-25:

6.5-7

1932

+ -

1933

22-26 23-261

16 •5. 7

1933

23-26

fi 6.5. 7

1937

Citrom-lazac

227

Tudományos név

H yphessobrycon reticulatus ELLIS 1911 H yphessobrycon rosaceus D URBIN 1909 H yphessobrycon scholzei E. AHL 1936 H yphessobrycon serpae DURBIN 1908 I guanodectes ten ui s COPE 1871 L ebiasina bimacu1ata CUL.-VAL. 1848 L eptagoniates steindachneri BOULENGER 1887 L uciocharax insculptus STElNDACHNER 1878 1etynnis anisurus E. AHL 1923 M etynnis callichromus E . AHL 1923 M etynnis dungerni E. AHL 1926 M etynnis hein roth i E. AHL 1923 M etynnis hypsauchen MÜLL.-TROSCH. 1845 , M etynnis macula tus KNER 1860 M etynnis roosevelti EIGENMANN 1915 M etynnis schreitmuelIeri E. AHL 1922 M etynnis sei tzi E. AHL 1923 M etynnis snethlageae E . AHL 1923 M icralestes acutidens PETERS 1852

228

,.!od

Magyar név

I i

VIz-

Jl >0 0 .,o:

I]~I ::r:

Há16smintájú ponty-' lazac 20,--25 Éks zer-lazac 23-26 E züstös pontylazac 23-26 Szerpa-lazac 23-26 Nyúlánk pontylazac 23-28 Foltos májlazac 15-22 Szardínia-lazac

...o

>00.

.!!lS ul .-

1932 6 6,5-7 8· 10

6 6,5·7

1933 1936

Ktllföldön 1953 ban

Nálunk 1953-ban-

, I ....·C•

~~ 02.0

~~ ' 02.0

, I \-

-,+\ I + + I + I+ I

,---

+ I+

1912

1924

+ -

22-27

1911

- -

23-28

1905

23-28

1934

23-28

1922

23-28

1926

23-28

1913

+ -

24-30

1912

+ -

Heg yes képű

csuka-lazac Feketeszegél y ű

tányérlazac Díszes tányérlazac Dungern tányérlazaca Heinroth tányérlazaca Szélesfejű tányérlazac

Roosevelt tányérlazac a Schreitmüller tányérlazaca Seitz tányérlazaca Snethlage tányérlazac a Hegyesfogú pont ylazac

22-28

1910

_I -

23-25

1912

23-25

1913

+ -

23-26

1913

23-26

1913

+ - + - -

22-28

1932

+ -

Pettyes tányérlazac

-1-

Kalföldön 1953-ban

VlzTudom'nyos nl!v

Magyar név

-~~I ~-

NUunk 1953-ban

J] I: J~ I;

-';--.:,----;----j----'j---7-- -

Micralestes (Phenacogrammus) interruptus BOULENGER 1899 Mimagoniates barberi REGAN 1907 Mimagoniates mic ro lepis STEIND. 1876 Moenkhausia oligolepis GüNTHER 1864 Moenkhausia pittieri EIGENMANN 1920 Myloplus arnoldi E. AHL 1936 Myloplus schultzei E. AHL Mylossoma argenteum E. AHL 1929 Mylossoma aureum AGASSIZ 1829 (syn. : Metynnis uni maculatus) Nannaethiops unitaeniatus GüNTHER 1871 Opisthanodus haer teli E. AHL 1935 Petersius hilgendorfi BOULENGER 1899 Petersius ubalo BOULENGER 1910 Phenacogaster suborl:italis E. AHL 1936 Phoxinopsis broccae MYERS 1925 Prinobrama fihgera COPE 1870 Pristella riddlei I MEEK 1907 Pseudocorynopoma doriae PERUGIA 1891 Pseudocorynopoma beterandria EIGENM.

1914

Kongó-lazac

23-253-55-6 1950

22-25

1906

,22-25

1907

22-28

1913

20-25

6 6-7 1933

22-28

1934

Kék pontylazac Aprópénzű

pont y-

lazac Farkpettyes pont ylazac Gyémántos lazac Pirosszárnyú malomkő-lazac

Dlszes malomkő lazac 22-28 Ezüst malomkő lazac 22-28 Közönséges tányérlazac

Abesszíniai pont ylazac Hartel pontylazaca Hilgendorf foltoslazaca Kongói foltos lazac

=1=1-

-1-

-1 + 1- : -

+ -

- ; -I

1927

22-25

1907

+ -

24-28

1931

22-26

1934

23-28

1913

23-28

1913

1934

pontylazac 23-28 Ezüstudvarú pont y! lazacocska 22-25 Törpe üveglazac

Kormosszemű

+ - 1-

1927

23-28

- I-

1929

1924

+1-

23-25

1905

+1-

23-25

1935 1

J +U--

Áttetsző pontylazac

23-26 Sárkányszárnyú pontylazac Golyvástorkú pontylazac

8 6-i

í I

+ -

:229

'" 'tr o

VizTudományos név

Magyar név

..!ol

~ tOO ..eU

Ij~l X ,

Pikkelyfoltos pontylazac

STEINDACH~ER

22-28

1876

Pyrrhulina nigrofasciata Feketecsíkos pont y24-26 lazac MEINKEN Szemfoltos pontyPyrrhulina rachoviana 16-20 lazac MYERS 1926 Pyrrhulina semifasciata Félcsikú pontylazac I STEINDACHNER

20-24

1876 Pyrrhuli:1a vittata REGAN 1912 Rachoviscus crassiceps MYERS 1927 Roeboides guatemalensis GüNTHER 1864 Sarcodaces odoe BLQCH 1794 Serrasalmus nattereri KNER 1860 Serrasalmus piraya CUVIER 1820 Serrasalmus rhombeus LINNÉ 1766 Serrasalmus spilopleura KNER 1860 Stethaprion innesi MYERS 1933 Tetragonopterus chalceus AGASSIZ 1829

Fejszalagos pont ylazac Kövérfejü pont ylazac Guatemalai üvegponty lazac Afrikai vizikutya

I -

1950

+ -

1907

+ -

20-24 ,i

1927

1926 !

- I-

1926

-1-

;

+ -

=1 -

-I

1934

I+

23-28

1913

18-25

1932

22-281

1932

-I +

20-25

1913

18-25 részes lazac Innes fűrészes lazaca

Natterer fűrészes lazaca Pirája (vagy: vízihiéna) Foltos fűrészes lazac Feketeszegélyű fű-

i22-28.

1899

-I +

1936

20-26

1913

Schiller-lazac

Gu/eropeleddae:

BallahaIR pontyJatacok .-

Carnegiella marthae MYERS 1927 Carnegiella strigata GüNTHER 1864

Törpe baltahasú lazac Csíkos baltahasú lazac

230

, 1913

22-26

1913

Kékpettyes pont y\ lazac

~5i

.2.<>

23-30

1876 Pyrrhulina nattereri

NiluDk 1953-baD

, I ...': .2.<>~5, I ~.

.!lE III ,-

c..

Pyrrhulina brevis STEINDACHNER

Kulti!ldöa l 953-ban

tOc..

+ I

24-30

1935

22-25

1910

_1-

Tudományos

n~v

Magyar

n~v

.....g

:gU

Gasterope1ecus steroida LINNÉ 1758 Pterodiscus levis ElGENMANN 1909 Thoracocharax maculatus STEINDACHNER 1879 Thoracocharax securis FILIPPI 1853 Thoracocharax stellatus KNER 1840

CIC .::;-

Viz-

IJ~I

108-

:t p.

~.-

Ktllföldön 19S3-baD

NáluDk 19S3·ban

....

. I~

~al i! -2.!

.. ~

Szekerce lazac 23-30

1912

+ -

22-25

1933

- - -

122-261I

1924

+ -

20-25

1924

+ !

22-25

1933

Tányérbasú lazac Foltos baltahal

Ezüstös baltabal

AnoIlomitiae:

FejreálJó lazacok:

Anodus lati or SPIXAGASSIZ 1829 Anostomus anostomus LINNÉ 1758 Anostomus fasciarus SPIX-AGASSIZ 1829 Anostomus taeniatus KNER 1859 Anostomus trimaculatis KNER 1859 Chilodus punetatus MüLL.-TROSCH. 1845 Curimatopsis maculatus E. AHL 1934 Curimatopsis saladensis MEINKEN 1933 Curimatus argenteus GILL 1858 Curimarus mivartii STEINDACHNER 1878 Leporinus affinis GüNTHER 1864 Leporinus fascia tus BLOCH 1795 Leporinus friderici BLOCH 1795

Széles-lazac

I 23-28

Dlszes fejreálló lazac 22-28 Öve s fejreálló lazac 23-28 Sávos fejreálló lazac 23-28 Hárompettyes fejreálló lazac 23-28 Pontozott fejreálló lazac 22-26 Foltos széles-lazac 18-26 Szaladói széles-lazac 18-26 Ezüst széles-lazac 18-26 Magdaléna széleslazac 18-26 Öves fejreálló lazac 22-28 Feketeöves lazac 22-28 Foltos fejreálló lazac 22-28

I-

+ -

1913

1933

+ -

1907

1913

1912

+ -

1914

I-

+ -

-I

+ -

1926

+ -

1912

1932

+ - +

I I

- I+

Diszkosz-lazac

1914

1913

+ 231

-tr

VízTudományos név

..;4

Magyar név

Jl '00

..aU

Leporinus leschenaultii CUV.-VAL. 1848 Leporinus megalepis GÜNTHER 1863 Leporinus striatus KNER 1859 Prochilodus insignis SCHOMBURGK 1841 Prochilodus taeniurus VALENOENNES

I~~I

~.-

, I ~.

.2..0

~c I

1912

+ -

lazac 22-28 Nagysávos dfszlazac

1934

+ -

1934

22-25

1910

22-25\

1912

iszap-

22-28 Szalagos

dfszl~zac

Farksávos díszlazac

18-26

1913

20-25

1910

20-25

I 1935

+ -

22-28

1912

+ -

1928

1910

1949

25-28 3-8 6,5-7,5 1930

1937

+ -

1910

N annostomus aripiran- Rózsás törpeszájú gensis MEINKEN hal

25-28

Poecilobrycon* auratus Arany ferdéná1l6 EIGENMANN lazac p oecilobrycon* eques Ferdénál16 lazac STEINDACHNER

N annostomus beckfordi Beckford törpeszájú 23-28 GÜNTHER 1872 hala N annostomus harrisoni Pirosszárnyú törpe23-25 szájú hal N annostomus margina- Díszes törpeszájú tus EIG ENl"dANN hal

1909

25-2813-8 6,8·7,5 1913

1931

TörpeJtá;ú halak:

1876

3-8 6,8-7,5

6,5·6,8

23-26 23-26 8-ig

6,5· 7

I * Legújabb nomenklatúra szerint: Poecilobrycon = Nannobrycon.

232

NiJunlt 1953-ban

22-28 Nagypénzű

Characidium fascIatum Sávos fenéklazac REINHARDT 1866 characidium rachovii Rachow fenéklazaca REGAN 1913 Hemiodus gracilis Karcsú díszlazac GÜNTHER 1864 Hemiodus semitaeniatus Félsávos díszlazac KNER 1859 , Nannostomus anomalusi Törpeszájú hal I STEINDACHNER

1876

.!lE

::t::Q..

KtlJCöJdöo 1953-bao

Pettyes dfszlazac

1847 H emiodontidae:

tQQ..

-1-

VizTudományos n~v

Magyar

n~v

KUlföldön

N'lunk

1953-ban

ri,c

Háromsikú álló lazac

~Q.I.:'E

~.o

ferd~n-

Poecilobrycon* trifasdatus STEINDACHNER 1876 Poecilobrycon* unifasciatus STEINDACHNER 1876 Poecilobrycon* vittatus E. ~HL 1933 Thayeria obliquua EIGENMANN

Feketesujtásos pontylazac

Citharinidae:

SZéles /azacok :

25-28 8-ig

6,6 -7

1912

23-268-ig

6,8 -7

1911

Egycsíkú ferdén álló lazac Zebra-lazac 23-26

Nílusi tányérlazac Citharinus citharinus GEOFFROY 1809 Szentegáli tányérCitharinus latus 1 MÜLL.-TROSCH.1845 lazac Pikkelyesfarkúszójú Distichodus affinis lazac GÜNTHER 1873 Kongói olajzöld Distichodus noboli lazac BOULENGER 1899 Neolebias ansorgii Ansorg szélesszaBOULENGER 1912 lagú lazaca Landgraf szélesszaN e<?lebias landgrafi E. AHL 1928 lag ú lazaca Neolebias unifasciatus Libériai szélesszaSTEINDACHNER lag ú lazac 1894 Phago loricatus GÜN- Páncélos csőröslazac THER 1865 Phago maculatus Foltos csőröslazac E. AHL 1922 Gymnotidae:

Elektromos al/go/nák:

Eigenmannia virescens VALENOENNES 1847 Electrophorus electricus LINNÉ 1766 Gymnotus carapo LINNÉ 1758

Zöld késhal

1933

22-28

1935

22-27

1908

22-28

1935

22-27

191 3

25-30

1933

1926

25-30

1911

24-28

1912

24-28

1913

22-28

1909

25-28

1912

,22-28

1910

25-30

I 1

Elektromos angolna Sávos késhal

* Legújabb nomenklatúra szerint: Poecilobrycon = Nannobrycon.

233

VízTudományos név

Magyar név

..>4

.E ",0

..c: U

Gymnotus coatesi LA MONTE 1935 Hypopomus artedi KAUP 1856 Steatogenes elegans STEINDACHNER

I Pompás

I ]~I :t:c.

...o

Klllföldön 1955-baa

..!!lS ~.-

:Oa

I ...•.

'. I .

~..

_..c>

24-28

1934

- + - -

20-28

1927

+ -

22-28

1912

22-28

1913

22-28

1934

23-26

1913

1938

+ -

1907

+ 1-

Foltos késha!

1880 Schott késhala

1868 Sternarchus albifrons LINNÉ 1766

Fehérfarkú késhal

Cyprinidae:

Ponty/élék:

Am blypharyngodon microlepis BLEEKER

Apró pénzű

I I

m árna

1853 Vénusz hal

Aphyocypris pooni LIN-SHU-YEN Barilius neglectens STIELER 1907 Brachydanio albolineatus BLYTH 1860 Brachydanio nigrofasciatu s DAY 1869 (Syn.: B. analipunctatus BOULENGER 1911) Brachydanio rerio HAM. BUCH. 1822 Carassius auratus LINNÉ 1758 Chela bacaila HAM.BUCH. 1822 Chela oxygastro ides BLEEKER 1852 Chrosomus erythrogaster RAFINESQUE

NAluak 1953-baa

késhal

Ö ves késhal

Sternarchella schottii STEINDACHNER

18-25

7·8

6-14

Japán márna

20-24

+ -

20-23

8-14 6,5·8

1911

I1+

20-23

8.14/6.5'8

1911

20-23

8. 14,6.5-8

1905

15-23

1611

+ -

18-22

1905

18-22

1929

20-28

1912

18-22

1912

- -

Színtjátszó dánió Feketecsíkos dánió

Zebra dánió Kínai aranyhal Indiai baing Oveg-márnácska

+ -

Piroshasú díszkoncér

1820 Clinostomus vandoisulus CUV.-VAL. 1844

Amerikai domolykó

234

.C'

VízTudom'nyos

n~v

..... .2

Magyar név

:gU

I]~I

1904 Cyclocheilichthys apogon CUV.-VAL. 1842 Cyprinus carpio LINNÉ var. auratus MATSUBA RA 1896 Danio devario FR.-BR. Danio malabaricus ]ERDON 1849 Epalzeorhynchus kallopterus BLEEKER

22-28

1928

+ -

18-22

1934

+ -

i Magashátú dánió Malab'ri d'nió

14-22 20-23

8-14 6,5-8

1939

+ + -

20-23

8-14 6,5-8

1909

+ -

Díszesszárnyú márna

, 1

1896

22-24

1904

22-24

1914

+ -

25-30

1907

17-20

1894

25-28

1932

20-25

1935

1930

25-30

1925

18-22

22-24

1935

15-20

Rövidfejú ponty Núria Csíkos núria MaUji núria Ezüst minnó Rojtosajkú hal

-I -I

-I

=1i

I-

..L

-I -

18-20

1900

I + -

122-25

1931

+ -

Nílusi ponty Indiai garda

18-22 Pettysoros m'rna

Északamerikai koncér Csíkos orfa

1884 Osteochilus hasselti CUV.-VAL. 1842

tc~ .2..0

Japán aranyponty

1853 Notropis metallicus ]ORDAN-MEEK

o..

Indiai folyami márna

1850 Erimyzon sucetta ]ORDAN 1803 Esomus danricus HAM.·BUCH. 1822 Esomus lineatus E. AHL 1923 Esomus malayensis E. AHL 1923 Hybognathus argyritis GIRARD 1856 Labeo chrysophekadion BLEEKER 1850 Labeo forskalii RűPPELL 1835 Laubuca laubuca HAM.· BUCH. 1822 Luciosoma spilopleura BLEEKER 1855 Notropis lutrensis BAIRD-GIRARD

~.§

::z::

NáluDk 1953-bao

, I ...0:. Il' I ~.

O '00..

Crossochilus pseudoFeketesujtásos m'rna bagroides DUNCKER

KOlföldöD 1953-baD

Nflem ponty

-I I

I 235

VízTudományos név

Magyar név

Ktllföldöo

Niluok

1953-ban

I 953-ban

~~ I ~"5 ~..c ~; I -E0;:

~..c

Phoxinus neogaeus COPE 1866 Puntius binotatus CUV.-VAL. 1842 Puntius callipterus BOULENGER 1907 Puntius camptacanthus BLEEKER 1863 Puntius chola HAM.BUCH. 1822 Puntius conchonius HAM.-BUCH. 1822 Puntíus cuminghii GÜNTHER Puntius dorsimaculata E. AHL 1923 Puntius dunckeri E. AHL 1929 Puntius everetti BOULENGER 1894 Puntius fasciatus BLEKER 1853 Puntius fasciolatus GüNTHER 1868 Puntius gelius HAM.BUCH. 1822 Puntius halei DUNCKER 1904 Puntius holotaenia BOULENGER 1904 Puntius lateristriga CUV.-VAL. 1842 Pun tius lineatus DUNCKER 1904 Pun tius lineomaculatus BOULENGER 1903 Puntius nigrofasciatus GüNTHER 1868 Puntius oligolepis BLEEKER 1853

236

Észak-amerikai cselle

14-18

1896

23-30

1907

23-28

1913

1910

1904

Foltos díszmárna Kongói dfszmárna Afrikai vörösszárnyú 23-28 díszmárna Kopoltyúfoltos díszmárna 20-23 Rózsás dJszmárna

18-22

6-16

7-8 1903

I+

20-2

5-14

7-8 1936

Ceyloni dlszmárna Szárnyfoltos díszmárna Duncker dlszmárnája : : : ' " 7-8 :::: Everett díszmárnája

20-25

5- 14

I + I+ I

7-8 1913

24-30

1935

22-25

i 1911

22-28

1912

22-25

1934

Afrikai vonalcsfkos díszmárna 22-281 Farkszalagos díszmárna 22-28 Csíkos díszmárna Hétpettyes díszmárna Feketesávos díszmárna Szivárványos díszmárna

-1+ +

Zebra dlszmárna Afrikai szalagos díszmárna Foltos törpe díszmárna Cövek díszmárna

-1i

+ 1-

-1 -

-1- II

1913

1914

+ -

22-25

1934

22-28

1925

-1-

22-24

6-16

7-8 1935

22-24

6-14

7-8 1914

VízTudomlinyos név

Magyar név

..!>4

:gU

Puntius paludinosus PETERS 1852 Puntius partipentazona FOWLER 1934 Puntius pentazona BOULENGER 1894 Puntius phutunio HAM.-BUCH . 1822 Puntius sachsi E. AHL 1923 Puntius semifasciolatus GűNTHER

Puntius stigma CUV.-VAL. 1843 Puntius stoliczkanus DAY 1871 Puntius terio HAM.BUCH. 1822 Puntius tetrazona BLEEKER 1860 (syn.: P. sumatranus BLKR.) Puntius tetrarupagus MC CLELLAND 1831 Puntius ticto HAM.BUCH. 1822 Puntius titteya DERANIYAGALA Puntius trispilus BLEEKER 1863 Puntius unitaeniatus GüNTHER 1866 Puntius usambarae LÖNNBERG 1907 Puntius vittatus DA Y

1865

Ij~1

:op.

<ile ,

.!lE

" ~

Nilunk 1953-ban

;el

~ .-

~ " .g..o

1912

1933

... ..0

Mocsliri díszmárna

22-24 Maláji öves díszmárna Ötö ves díszmárna

22-28

4-10 7-8,6

22-28· 4-10

7-8,6

1911

22-24

7-8 1906

1950

1927

1925

1923

1935

+ !-

1922

Törpe díszmárna Aranyszárnyú díszmárna Zöld dfszmárna

1868

Puntius setivimensis CUv.-VAL. 1842 Puntius schuberti

Killföldön 1953-ban

...o

6-16

22-24 24-28

1895 6-16

Észak-afrikai diszmárna 15-25 Schubert díszmárnája 22-25 4-10 Pontozott dfszmárna

7-8 1909

1929 7-8,6

22-24 Napfoltos díszmáma

22-24

Arany díszmáma

22-24 Szumatrai díszmárna

, 24-26

4-10 7-8,5

Hátfoltú díszmárna

18-23 Kétpettyes diszmárna Karcsú díszmárna

18-23

6·16

7-8 1903

24-26

4- 10

7-8 1936

I-

+ 1-

Hárompettyes díszmáma 22-24 Angólai díszmárna

1912

22-26

1925

22-26

1925

22-24

1904

Uzambári díszmárna Ezüstös díszmárna

237

Viz-

.....

Magyar név

Tudomilnyos név

J:l >00

..dU

Ij~1

.Z'

...o

:z:o.

i I Kék díszmáma Funtius werneri BOULENGER 1905 18-23 Zeller díszmlirmija Puntiu~ zelleri 18-26 E. AHL 1936 Ezüst razbóra Rasbora argyrotaenia BLEEKER 1850 123 - 28 Karcsú razbóra Rasbora daniconius I 23-28 HAM.-BUCH. 1822 Pettyesszlirnyú razR asbora dorsiocellata bóra 23-28 DUNCKER 1904 Díszöves razbóra R asbora ein th ov eni I 22-28 BLEEKER 1851 Ékszer razbóra R asbora elegans I '22-28 VOLZ 1903 R asbora heteromorpha Ékfoltos razb6ra 22-26 3-4 5,5-6,6 DUNCKER 1904 Jacobson razbórája R 1sbora jacobsoni WEBER-DE BEAUi l 23-28' FORT 1916 ! Rézcsíkú razbóra R asbora lateristriata 23-28 BLEEKER 1854 Aranycsíko ~ razbóra R asbora leptosoma 22-28 BLEEKER 1855 I Törpe razból a R asbora maculata 22 26 3-45,5-6,5 DUNCKER 1904 1 R asbora meinkeni DE Meinken razb6rája 22-28 BEAUFORT 1931 R asbora pauciperforata Vöröscsíkú razbóra WEBER-BEAUFORT 1916 R asbora paucisquamis

E . AHL 1935

Filippini razbóra

GüNTHER 1880 R asbora raS bora HAM.-BUCH. 1822 R asbora taeniata E. AHL 1923 R asbora tornieri E. AHL 1922

238

' I ...-E•

'"'5 JA

1933

1928

1910

+ -

1934

- - -

1905

1906

1932

+ -

1930

1910

1929

- + - - + - - -

1931

+ -

23 28 - 1 20-25

1934

-- + -

1909

23-28

1913

22-28

1910

+ + - -

23-28

1933

+ - -

1904

+ -

razbora

Slirga razbóra

-E

+ - + - -

Sziámi razbóra Aranyövű

•

.II

22-28

~51

~.o

NáJIIIIk J953-bio

1910

Nagypénzii razbóra

R asbora philippin a

-o o.

~e p::j.-

KtUföJdöo 1953-ban

VizTudományos név

Rasbora trilineata STEINDACHNER

22-28

1932

22-28 123-28

1913 1949

+ + +

22-26

1911

15-18

1896

15-18

1896

15-20

1885

1870

Cobitidae:

Cslkfélék:

Acanthophthalmu s kuhlii CUV.-VAL.

Párduc-esik

1846 Tüskésszemű

leo-

párd-csík Ormányos csík

17-25

7-8 1938

23-28 , ;24-28

1909

1948

23-26

1909

26-30

1935

26-30

1935

24-28

1920

123-28

1897

12-18

1913

18-24

1903

Zöld diszcsík Indiai vágócsík Kínai réticsík

I Északkinai

rétiesik

+ -

1904

Öves díszcsík

1855 Nemachilus botia HAM.-BUCH. 1822

6-14

15-20

1854 Botia macracantha BLEEKER 1864 Botia modesta BLEEKER 1864 Lepidocephalus guntea HAM.-BUCH. 1822 Misgurnus anguillicaudatus CANTOR 1842 Misgurnus decemcirrhosus BASILEWSKI

NiluDk 1953-ban

Háromcslkú rubóra

Farkfoltos rubóra Rasbora urophthalma E. AHL 1922 Rasbora vaterifloria Pompás razbóra Pontsoros diszkeszeg Rasborichthys altior REGAN 1913 Amerikai feketeRhinichthys atronasus orrú hal MITCHILL 1815 Amerikai barnaorrú Rhinichthys obtusus AGASSIZ 1854 ! hal Amerikai kövérfejü Semotilus corporalis MITCHILL 1817 hal Kolibri hal Tanichthys albonubes LIN-SHU-YEN Varicorhinus damasciDamaszkuszi dísznus CUV.-VAL. 1840 keszeg

Acanthophthalm us semicinctus F. B. Acanthopsis choiro. rhynchus BLEEKER

Klllföldön 1953-baD

Magyar né.,.

Indiai kövicsik

239

VízTudományos név

Magyar név

.04

.... 0

:gU

Nemachilus saravacensis BOULENGER 1894

Borne6i kövicslk

Dorodidae:

Tüskés harNák :

l]~l ::r:

p..

TörpeharClák: Márványos törpeharcsa Hosszúfarkú törpeharcsa Észak-amerikai törpeharcsa Pontozott törpeharcsa Kövi harcsa

Bagridae:

Nydllhomlokd haruák:

Auchenoglanis occidentalis CUV.-VAL. 1840 Bagrus docmac FORSKAL 1775 Macrones tengara HAM.-BUCH. 1822 Macrones vittatus BLOCH 1785 Parauchenog1anis macrostoma PELLEGRIN 1909

Nyúlthomlokú harcsa Nílusi harcsa

S chilbeidae:

Angolnaharcsále :

!Il . ~

.2..,

Niluok 1953-baD

. ' I.

~; I ....

.2 ...

+ -

1911

+ -

1933

+ -

1914

+ + -

16-22

1893

+ -

16-22

1895

+ -

14-20

1885

+ -

16-20

1888

+ -

15-20

1895

22-26

1927

+ -

18-25

1935

22-28

1905

+ -

22-28

1903

+ -

23·-28

1934

- +

23-26

1934

+ -

Kóbald harcsa Indiai csíkos harcsa Nagyszájú nyúlthomlokú harcsa

Callichrous bimaculatus Burmai BLOCH 1798 harcsa

+ -

áttetsző

I 240

>0 p..

Acanthodoras spinosis- Tüskés harcsa simus EIGENMANN 23-28 1888 Agamyxis pectinifrons Fésús tüskés harcsa 23-30 COPE 1870 Astrodoras asterifrons Sisakos harcsa 23-28 HECKEL 1855

Amiurus marmoratus HOLBROOK 1855 Amiurus natalis LESUEUR 1819 Amiurus nebulosus LESUEUR 1819 Amiurus punctatus RAFINESQUE 1818 Noturus gyrinus MITCHILL 1818

Külf"óldön 1953-ban

1913

22-26

Amiuridae:

.!!. 1::

I I

VízTudom'nyos név

Magyar név

Callichrous pabda HAM-BUCH. 1822 Cryptopterus bicirrhis CUV.-VAL. 1858 Eutropius niloticus R űPPELL 1829 Gymnallabes typus GüNTHER 1867 Physailia pellucida BOULENGER 1901 Schilbe mystus LINNp 1762

Hátsóindiai márványos harcsa Indiai üvegharcsa

Knlföldön I 953-ban

1935

23-26

1932

22-26

1911

22-27

1912

23-28

1914

+ +

20-28

1934

20-25

1910

22-27

1899

20-25

1911

20-25 Kelet-afrikai márványos harcsa 23-27 Indiai zacsk6sharcsa 23-27

1913

Nílusi mellfoltos harcsa Afrikai angolnaharcsa Afrikai üvegharcsa Ezüst harcsa

Clariitlae:

Zau/eós haruá/e:

Ang61ai harcsa

Nálunk I 953- ban

ill·§' tg I ~ t~ I ~ 23-26

Clarias angolensis STEINDACHNER 1866 Clarias batrachu s LINNÉ 1758 Clarias dumeriIii STEINDACHNER 1866 Clarias lazera CUV.VAL. 1840 Clarias mossambicus PETERS 1852 Heteropneuste fossilis BLOCH 1792 (syn. : Saccobranchus fossilis)

Béka-harcsa Dumeril harcsája

Fejszalagos harcsa

Malap/erllritlae:

EIe/e/romos haruá/e:

Ma1apterurus electricus GMÉLIN 1789

Afrikai elektromos harcsa

Pimelotlitlae:

Karud haresá/e:

Acentronichthys leptos EIGENMANN Heptapterus ornaticeps E. AHL 1936 Microglanis ater E. AHL 1936

Barna karcsú-harcsa

Foltosfejű

1901

I+ +

25-27

1880

+ -

20-25

1928

20-25

1935

22-28

1935

karcsú-

harcsa Fehérfarkszalagos harcsa

Lányi. Wi.singer: Akvarisztika

1907

(47)

+ 241

Tudományos név

Magyar név

....

:gu

Microglanis parahybae STEINDACHNER 1876 Pimelodella gracilis CUV.-VAL. 1840 Pimelodella lateristriga MOLL.-TROSCH , 1849 p imelodus darias BLOCH 1795 Pseudopimelodus acanthochira EIGENM. 1890 p seudopirnelodus raninus CUV.-VAL. 1840 R harndia queleni QUOY-GAIMARD 1834 R harndia sa po VALENCIENNES 1847 R harndia sebue CUV.VAL. 1840 sorubirn lima BLOCHSCHNEIDER 1801

I~~I :r:

o..

o tOo.. .!lS ~-

KOICöldöa 19~3,b.n

Nilunk I 953.baa

III lj' I . •

• .... .:=

22-28

1926

+ -

20-26

1895

- +

20-26

1849

+ -

18-28!

1895

- - -

23-28

1934

- +

23-28

1894

22-26

1934

+ -

22-26

1894

22-26

1912

+ -

Fonalas karcsúharcsa Szalagos fonálharcsa

Foltos zslrosharcsa

Feketésbarna tüskésharcsa BékafejG zsírosharcsa Márványos zsírosharcsa Farkfoltos fonálharcsa Antennás fonálharcsa CsukaképG fonáIharcsa NagYszemű

Centrornoch1us aulopy-

Fehérpettyes harcsa

- I

23-30

1929

+ -

1935

+ -

haruák:

gius KNER 1857 heckeli NagyszemG harcsa FILIPPI 1853 T rachycorystes striatu- Aprómintás harcsa lus STEINDACHNER 1878

22-261

centrornochlus

1934

22-261 18-25

1922

+ -

Márványos zászlósharcsa 23-28

1913

+ -

+ -,-

Hoelogeneidae: H elogc:nc:s marmoratus GüNTHER 1863

Vil/áifarktl hamák:

BIInocephalidae:

Tepsi/ejH baroák:

B unocephalus bicoloc

Kétszlnű tepsifejű

242

'E'

Parahybai harcsa

Auchenipteridae:

STEINDACHNER 1882

Víz-

harcsa 20-271

I 1907

VízTudom4nyos

n~v

KOlföldön

Magyar név

•

bO C

,Jol

,--c

'-t

Bunocephalus kneri STEINDACHNER

Nílunk

-'1--"1953-ban

•

1953-b." •

til)

•

...

(II

.!!

~..o

Kner tepsifejdharcs4ja

1882

20-27

1907

20-25

1912

18-25

1931

1908

Cslkhorcsók:

PygiJiiJo, :

Homodiaetus maculatus Pettyes csikharcsa STEINDACHNER

1879 Pygidium itatiayae Márványos csikMlRANDA-RIBEIRO harcsa

1906 To!lafbojszd horuóle:

Morholeidae :

Halvány tollasbajszú Synodontis clarias harcsa 23-26 LINNÉ 1762 Hátonúszó kong6i Synodontis nigriventharcsa 25-30 ris DA VID 1936 Pettyes tollasbajszú Synouontis robbianus 23-26 harcsa SMITH 1873 Nilusi tollasbajszú Synodontis schalI BLOCH-SCHNEIDER harcsa

1801 Col/ühthyiJae:

PóncélOfharNóle :

Callichth ys callichthys LINNÉ 1758 Corydoras aeneus

Közönséges páncélosharcsa K ékpajzsos páncélosharcsa Aramvonalas páncé losharcsa Szalagos páncélosharcsa

GILL 1858 Corydoras arcuatus ELWIN Corydoras barbatus QUOY-GAIMARD

1840 Corydoras hastatus EIGENM.-EIGENM. leopardus

1933 macropterus

1913 melanistius

1912

Leopárd páncélosharcsa Nag yszárnyú páncélosharcsa Feketepettyes páncélosharcsa

20-28

1935

20-25

1897

1932

+ - ,+

23-25

1938

20-24

1932

20-24

1930

+ ,-

20-25

1932

20-25

1912

+ j --

11934

1+ 1-

22-24

10-18

20-25,

16*

1908

Törpe páncélosharcsa

1888 Corydoras MYERS Corydoras REGAN Corydoras REGAN

1950

1--

243

·VízTudományos név

Magyar név

KUlföldön

NilunIt

1~S3-b.n

19S3-ban

~,,'

~..s

Myers páncélosCorydoras myersi MIRANDO-RIBEIRO hatcsája Nattetet páncélosCorydoras nattereri harcsája STEINDACHNER

23-25

1948

20-25

1920

Pontozott páncélosharcsa 18-20 10-186-8 1893 Fejkötős páncélosharcsa

1877 Co rydoras paleatus JENYNS 1842 Corydoras punctatus BLOCH 1794 (syn.: C. melanistius REGAN??) Corydoras undulatus REGAN 1912 Hoplosternum littorale HANCOCK 1823 Hoplosternum thitacatum CUV.-VAL. 1840

Hullámos páncélosharcsa 20-23 Parti páncélosharcsa 24-28 Tarka páncélosharcsa 23-28

Loricariidae:

V ér/erharcsák:

20-25

Ancistrus cirthosus Kcfeajkú vértesCUV.-VAL. 1840 harcsa Farlowella acus KNER Hosszúfejű vértesI853 harcsa Hemiancistrus albocinc- Fehétfarkgyűrűs tus E . AHL 1936 vértesharcsa Lasiancistrus pictus Pettyes vértesharcsa CASTELNAU 1855 Loricaria catamarcensis Katamarkai vértesBERG 1895 harcsa Loricaria microlepido- Tűzfa rkú vértesgaster REGAN 1904 harcsa Loricaria nudiventris Nagy vértesharcsa CUV.-VAL. 1840 Loticaria parva Kis vértesharcsa BOULENGER 1845 Otocinclus affinis Közönséges szlv6sSTEINDACHNER harcsa

1876 Otocinclus arnoldi REGAN 1909

244

Arnold szívósharcsája

-=·E

,-.;

·w

1935

1912

1913

+ -

20-25

22-28

1933

20-24

1934

22-28

1934

20-25

1935

20-25

1921

20-25

1933

20-25

1908

22-28

1920

22-28

1905

+ -

+ + -

+ +

VízTudomtnyos név

...o

Magyar név

'0 o.. .!!lE

III .-

Otocinclus f1exilis COPE Otocinclus maculipinnis REGAN 1912 Otocinclus vittatus REGAN 1905 Plecostomus commersonii VALENOENNES 1847 Plecostomus plecostomus LINNÉ 1766 Plecostomus punctatus CUV.-VAL. 1848 Plecostomus rachovi REGAN 1913 Xenocara brevipinnis REGAN 1904 Xenocara dolichoptera KNER 1854 Xenocara .multispinnis REGAN 1912

20-23

1905

20-23

1909

Szalagos sz!vósharcsa 20-23 Commerson pajzsosharcsája

1921

20-25

1893

20-25

I- I+1-

Soktüskéjű

1- ;

:::: =I

23-28

1911

20-25

1934

-I- I

antennás-

harcsa

Umbra limi KIRTLAND 1840 Umbra pygmaea DE KAY 1842

Kanadai póc

16-20 Amerikai póc

Amblyopsida, "

Vakhal-félék,'

Amblyopsis DE KAY Chologaster AGASSIZ

Vak barlangi hal

1842

+ I- i-

, !

+ -j-

I 1901

1898

16-20

18-22

1 1899

20-23

i 1934 i

+ --

'-1-

i + I_ i_

-I -I +

Aphanius dispar

Gyöngyház fogas ponty

I I

I i i

1821

19-25 Zebra fogasponty

I --1-

1828

-I-

i -I -i - i--

lkrázó fogaspontyok:

RűPPELL

--1--

! + ! -- I -

Cyprinodontidae,'

(syn. : Cyprinodon dispat) Aphanius fasciatus V ALENOENNES

Csalóka ponty

1853

I - \- \-

-I +

1935

1921

+j-

Pajzsos harcsa

Póc/élék,'

cornutus

-I -I +

Foltos sz!vósharcsa

Pontozott pajzsosharcsa 20-25 Rachow pajzsosharcsája 20-25 Rövidszárnyú antennásharcsa 20-27 Kék antennásharcsa

Nilunk 1953-ban

~\ .;"; .2-0 .:"E -:::-1 ~~

Törpe sz!vósharcsa

Umbri/ae,'

spelaeus

KUlföldön 1953-ban

190, 1,

-I -

l!) 13

_ I

iI __

245

VízTudományos név

Magyar név

..B

:gU

Aphanius iberus CUV.VAL. 1846 Aphanius sophiae HECKEL 1849 Aphyosemion arnoldi BOULENGER IH08 Aphyosemion australe I<ACHOW 1921 Aphyosernion bitaeniatum E. AHL 1924 Aphyosemion bivittatum LÖNNBERG

1915 Aphyosemion fallax E . AHL 1935 Aphyosemion filamentosum MEIN KEN

1933 Aphyosemion gardneri BOULENGER 1911 Aphyosemion gula re BOULENGER 1901 Aphyosemion loennbergi BOULENGER

1903

246

I953-ban

Nálunk

t9~3·ban

. ~; . I ......

~a I .... o

02.0

... .0

1911

+ -

22-25

19\0

24-28 3-6 5,5·6,0 1905

+ + + - -

22-26 3-6 5,5·6,0 1913

+ -

23-26 3-6 5,5-6,0 1934

22-24 3-6 5,5·6,0 1908

+ -

22-24 3-6 5,5-6,0 1929

22-26 3-6 5,5·6,0 1935

Arnold fogaspontya Cifra fogasponty Csíkolt fogasponty Szalagos fogas ponty

Holly fogaspontya

Pirosszegélyíl fogasponty 24-30 3-6 5,5-6,0 1908 Ahi fogaspontya

+ -

Kalabári fogasponty

24-30 3-6 5,5·6,0 1932

24-30 3-6 5,5-6,0 1913

+ -

20-24 3-6 5,5-6,0 1905

+ -

+ + - + - -

Kameruni fogasponty

1903 Aphyosemion coeruleum BOULENGER

KUlföldön

15-25 Perzsa fogasponty

1933 A phyosernion calabarieus E. AHL 1936 Aphyosemion ealliururn BOULENGER ElII Aphyoscmion ealliurum ahli MYERS 1933 Aphyosemion eameronense BOULENGER

:I: o.

o" '00. .!!lE III . ~

Spanyol fogas pont y

1895 Aphyosemion bivittatum holly MYERS

Ij~1

';;'

Kék cifra-fogasponty Aranyparti fogasponty 24-30 3-6 5,5-6,0 1930 Fonalas cifra-fogasponty

24-30 3-6 5,5-6,6 1932 Acélkék cifra-fogasponty 24-28 3-6 5,5·6,0 1912 Sárga eifra-fogasponty 24-30 3-6 5,5-6,0 1907 Ragyogó cifra fogasponty

23-28 3-6 5,56,0 1928

-/-

VlzTudom'nyos

n~v

Magyar

KUlföldön

Nálunk

1953-bon

1953-ban

-' . I:--' . 1:-

n~v

..E A

Aphyosemion meinkeni MYERS 1933 Aphyosemion multicolor MEINKEN 1929 Aphyo~emion oeseri E. AHL 1928 Aphyosemion rubrostictum E. AHL 1923 Aphyosemion singa BOULENGER 1899 Aphyosemion sjoestedti LÖNNBERG 1835 Aphyosemion splendopleuris MEINKEN

Meinken fogaspontya 24-28!3-6 5,5-6,O 1930 Szivárványszind fogasponty 24-263-65,5-6,0 1912 Smaragd fogasponty

1929

..-'II

+ +

+ + +

24-30 3-6 5,5-6,0 1929

Aphyosemion vexillifer Zászlócskás cifraMEINKEN 1929 fogasponty Aplochcilichthys fia vi- Törpe ftnylöszemd hal pinnis MEINKEN

1932 Aplocheilichthys loati BOULENGER 1901 Aplocheilichthys macrophthalmus MEINKEN 1932 Aplocheilichthys macrurus BOULENGER

1..2..0

+ +

23-28 3-6 5,5-6,0 1928 Pirospettyes cifrafogasponty 24-28 3-6 5,5-6,0 1932 Kongói cifrafogasponty 22-243-65,5-6,0 1950 Aranyfáctln-fogasponty 22-263-6 5.5-6,0 1909 Tükrös cifra-foga sponty

~ 0;::

24-28 3-6 5,5-6,0 1928

23-28

Kelet-afrikai f~nylöszemd hal 23-28 Vörös fénylöszemd hal

20-23 8

6-7 1929

6-8 1926

Aranypettyes fogasponty

1904

1935

23-28

1910

22-26

1904

23-28

1906

25-30

1912

25-30

1910

25-30

1904

Aplocheilichthys schoel- Zöldeskék fogasIeri BOULENGER ponty

1904 Aplocheilichthys spilau- Tarkófoltos fogaschena DUMÉRIL ponty

1859 Aplocheilus celebensis WEBER 1894 Aplocheilus javanicus BLEEKER 1854 Aplocheilus latipes SCHLEGEL 1850

Celebeszi fogasponty Jávai fogasponty Japán fogasponty

247

VizTndományos név

Magyar név

.>ol

~u ..a

I]~I :to..

'€" o

KOlföldöo 19S3-bao

Nilunk 19S3-bao

-'1-. -"1:-

. lij.§ "c .2.8 '00..

...

o·

... -"

"! .-

A plocheilus melastigma Feketejelü fogasMe. CLELLAND ponty

1839 Chriopeops goodei JORDAN 1880 Cubanichthys cubensis EIGENMANN 1902 Cynolebias adloffi E. AHL 1922 Cynolebias belotti S1EINDACHNER

Pirosfarkú fogasponty Kubai csíkosponty Sávos Kék

Nyúlánk

248

+ -

20-25

1928

+ -

20-25

1932

+ -

20-25

+ -

20-25

1906

+ -

20-25

1906

+ -

20-25

1908

20-25

1934

-I

+ I+ -

25-30

1910

+ -

22-26

1912

+ -

20-25

1906

1908

+ -

24-28

1935

+ -

24-28

1911

24-28

1912

- - + - -

24-28

1911

+ -

- + - -

legyezőhal

Feketeszárnyú legyezőhal

Pettyes

legyező hal

Wolterstorf legyezöhala Karmincsikú fogasponty Gyémánt fogasponty Vöröstorkú díszcsuka Ékszer-csuka

20-25 10

Sávos díszcsuka Graham díszcsukája

Pirospontos dlszcsuka

1911 Epiplatys macrostigma BOULENGER 1911 Epiplatys ornatus E. AHL 1928

Jegyezőhal

1881 Cynolebias nigripinnis REGAN 1912 Cynolebias schreitmuelIeri E. AHL 1934 Cynolebias wolterstorffi E. AHIa 1924 Cynopoecilus melanotaenia REGAN 1912 Cyprinodon variegatus LACÉPEDE 1803 Epiplatys chaperi SAUVAGE 1882 Epiplatys dorsalis E. AHL 1936 Epiplatys fasciolatus GÜNTHER 1866 Epiplatys grahami BOULENGER 1911 Epiplatys longiventralis BOULENGER

1910

legyező hal

1876 Cynolebias elongatus STEINDACHNER

25-30

Papagáj-dlszcsuka

22-25

8-10

1911

22-25

8-10

1928

Smaragd diszcsuka

+ - -

+ -

VlzTudományos név

aE" O

Magyar név

tQCl.

.!!l

W·-

Epiplatys senegalensis STEINDACHNER

Nálunk 1953-ban

::-1.: ::-1~ ~~

·E

Szentegáli dlszcsuka

1870 Epiplatys sexfasciatus GILL 1862 Fundulus catenatus STORE R 1846 Fundulus chrysotus HOLBROOK 1860 Fundulus cingulatus CUV.-VAL. 1846 Fundulus diaphanus menona JORDANCOPELAND 1877 Fundulus dis par AGASSIZ 1854 Fundulus heteroclitus LINNÉ 1766 Fundulus majalis WALBA UM 1792 Fundulus notatus RAFINESQUE 1820 Fundulus nottii AGASSIZ 1854 Fundulus pallidus EVERMANN 1891 Fundulus sciadicus COPE 1865 Jordanella floridae GOODE-BEAN 1879 Leptolucania ommata JORDAN 1884 Nothobranchius guentheri PFEFFER 1893 Nothobranchius kuhntae E. AHL 1926 Nothobranchius mayeri E. AHL 1935 Nothobranchius rachovi E. AHL 1926

KUlföldön 1953-ban

+ -

24-28

1910

24-28

1905

20-25

1905

1925

20-25

1910

20-25

1905

18-25

1911

18-25

1906

Hatsávos diszcsuka Apróláncos fogasponty Aranyszemü hal

18-253-6

Öves fogasponty Menonai fogas ponty

Álarcos fogasponty Kékszalagos fogasponty Május pontyocska

18-25

1897

Hosszant sá vosfogasponty 18-24 VeS5ZŐS fogasponty

1911

+ 1-

18-25

1904

1907

1931

Gyöngyház fogas20-23 ponty Hátcsíkos fogas20-24 ponty Floridai fogas po nt y

20-22

1914

20-23

1925

23-28

1913

23-30

1925

22-24

1935

25-30

1925

Ördög pontyocska Tarka fenékponty Borvörös fenékponty Széles fenékponty DIszes fenék ponty

249

Tudományos név

Magyar név

V[z-

I:gu ~t Ij~1 :c

\ol.

Pachypanchax playfairi GüNTHER 1866 Panchax blockii J. P. ARNOLD 1911 (syn. : P. parvus) Panchax linea tus CUV .-VAL. 1846 Panchax panchax HAM.-BUCH. 1822 Profundulus punctatus GüNTHER 1866 Pterolebias longipinnis GARMAN Rachovia brevis REGAN 1812 Rivulus cylindraceus POEY 1861 Rivulus dorni MYERS

1904 Rivulus urophthalmus GÜNTHER 1866 (sy n.: R. poeyi STEIND.) Rivulus xanthonotus E. AHL 1926 Valencia hispanica CUV.-VAL. 1846

250

...

~ ."

Nálunk 19S3.ban

. "',c I • .2..0 ~~ I ·E...

o.. .!!lE tO

~ h

Zanzibári tarkacsuka

23-25

6-8 1924

Madraszi dísz csuka

+ -

23-28 10 6-8 1909

+ -

-I +

- -

+ -

23-25 10 6-8 1929

23-25

1923

- -

23-25

1929

23-25

1924

Közönséges díszcsuka 23-28 10 6-8 1899 Pontozott fogaspontyocska 15-~3 1932 Fátyolos fogasponty ? 22-28 Holdfarkú fogasponty 23-30 1906 Kubai patak halacska Barna patakhalacska Trinidadi patakhalacska Panamai patakhalacska Szemfoltos patakhalacska Szantoszi patakhalacska Szálkasávos patakhalacska Mexikói patakhalacska Farkfoltos patakhalacska

24-30 10 6-8 1909 Sávos tarkacsuka

1!l24 Rivulus hartii BOULENGER 1890 Rivulus isthmensis GARMAN 1895 Rivulus ocellatus HENSEL 1868 Rivulus santensis KÖHLER 1906 Rivulus strigatus REGAN 1912 Ri vulus tenuis MEEK

KOIföldön 19S3·ban

'r;'

23-25

1906

22-25

1903

22-28

1910

22-28

1909

23-25 10 6-8 1905 Sárga patakhalacska

23-25

1924

18-24

1923

Spanyol fenékponty

- - + - + - - +

- ,-

- - - + - - + - +

Víz-

Magyar

n~v

Charatoóol//ido, :

So/:slIgor" fogosPOl/lyD/: :

Characodon encaustus JORDAN-SNYDER

Oldalfoltos fogasponty

1899

22-25

Characodon multi radiat us MEEK 1904

Soksugarú fogasponly

P Difilida, :

EI'/J,,,r~űló

1914

+ -

22-27 1934

fogos-

POl/lyD/: : Alfaro amazon us REGAN 1911 Alfaro cultratus REGAN 1908 Allopoecilia caucana STEINDACHNER

Amazon-pontyocska

25-30 Késfarkú fogaspontyocska Kauka-pontyocska

1880 Belonesox belizanus KNER 1860 Brachyrhaphis episcopi STEINDACHNER

25-28 24-28 Püspök hal

+ -

17-22

+ 1902

+ -

16--22 18-23 18-22 Nikaraguai fogasponty 18-23 Ezüstös fogaspotyka

1854 Gambusia punctata POEY 1855 Gambusia wruyi REGAN 1913

1911

Szúnyogirtó fogasponty Domingói fogasponty Manó ponty ocska

1906

25-30

1854 Gambusia dominicensis REGAN 1913 Gambusia holbrooki GIRARD 1859 Gambusia nicaraguensis GüNTHER 1866 Gambusia patruelis 8AIRD-GIRARD

+ -

1909

Tizfoltos pontyocska

1842 Gambusia affinis BAIRD-GIRARD

1914

Rabló ·csukaponty

1878 Cnesterodon dec emmaculatus JENYNS

25-30

1910

1914 1912 1898

+ -

1906

18-23 Pontozott fogaspotyka Jamaikai fogaspotyka

20-25 20-22

1906 1930

+ -

1933

251

..w

Magyar név

.fl tC) °

..eu

Girardinus metallicus POEY 1855 G1aridichthys falcatus EIGENMANN 1904 Heterandria formosa AGASSIZ 1853 Heterophallus rachovi REGAN 1914 Lebistes reticulatus PETERS 1859 Limia caudofasciata REGAN 1913 Limia dominicensis CUV.-VAL 1846 (5yn_ : L. melanogaster) Lirnia heterandria REGAN 1913 Lirnia nigrofasciata REGAN 19 13 Limia ornata REGAN 1913 Lirnia versico1or GüNTHER 1866 Limia vittata GUICHENOT 1850 Micropoeci1ia branneri EIGENMANN 1894 Micropoecilia parae EIG E NMANN 1894 Mollienisia formosa GIRARD 1859 Mollienisia latipinna LESUEUR 1821 Mollieni5ia latipunctata I MEEK 1904 Mollienisia 5phenops CUV.-VAL. 1846 Mollienisia velifera REGAN 1914 Phallichthys ama tes MILLER

VízTudomAnyos név

Ij~1 ::r:c.

'Oc.

..!!lS ~ .-

Klllföldön

-'-1:- --1:"'0 ö·

.., c

...

~.Q

ö·

+ -

.:::

+ -

.- I-

I-

+ -

20-24

1935

20-24

1908

20-24 6-16 6,5-8

1912

i - I+ i - I + - i- -

20-24

1912

Narancs-limia Feketesávos limia

Éhzer-hrnia

Kubai lirnia 1913

20-24

Szalagos limia 22

+ -

25 6- 16 6-8 1914

25-32

+ -

1905

Para-pontyocska

I, I

24-28 Zömök fogasponty 23-28

+ I-

1910

Szélesszárnyú fogasponty 23-28 6-16 Széles pontozottszárnyú ponty 23-28 Jukatáni fogasponty 23-28 6-16 Vitorlás fogasponty 24-28 6-16 Guatemalai pontyocska 20-23

1904

1903

+ -

1934

+1 -

7 -7,ö

1909

+ -

7-7,6

1913

+ -

7-7,ó

1906 1

252

1953-ban

....==:

... .0

Fémes fogaspontyocska 20-25 ? Sar16sszárnyú fogasponty 20-23 1935 Törpe fogaspon18-22 8-16 6-8 1912 tyocska Selyem-pontyocska 18-23 1914 SzivArványos guppi 18-22 6-16 6,5-8 1908 Jamaikai Iimia 20-24 1914 I Háromszlnű limia

Citrorn-pontyocska

N"unlt

1953-ban

VizTudományos név

Magyar név

Nálunk

1953-ban

I 953-ban

,..:.tc bOc o

PhalIichthys pittieri MEEK 1912 Phalloceros caudomaculatus HENSEL 1868 Phalloceros caudomaculatus var. reticulatus KÖHLER 1905 Phalloptychus januarius HENSEL 1868 Platypoecilus macula tus GÜNTHER 1866

• bO C

•

Hálós pontyocska

20-23

1906

17-22

1898

+ -

18-24

1905

17-22

1914

Január pontyocska Tarka januárpontyocska Vessző s

januárpontyocska Széleshátú fogasponty (<<plati») Tarkafoltos fogaspontyocska Szemfoltos pontyocska

Platypoecilus variatus MEEK 1904 Poecilia vivipara BLOCH-SCHNEIDER 1801 Poecilistes pleurospilus Oldalpontos ponGÜNTHER 1866 ty ocska Pseudoxiphophorus bimaculatus HECKEL AI-kardfarkú hal

1848 Quintana atrizona HUBBS 1934 Xiphophorus helleri HECKEL 1848 Xiphophorus montezumae JORDANSNYDER 1900

,--,,--

KUlföldön

20-25

6-16 6,5-8

1907

22-26

6-16 6,6-8

1931

22-28

1904

22-26

1913

20-24

1909

Üveg-pontyocska

FiI~royiidat :

Vona/kós fogasponl)'ok:

Fitzroyia Iineata JENYNS 1842

Vonalkás fogasponty

Bt/onidat:

T litsőrű uflkók:

Belone cancila HAM.BUCH. 1822 Potamorrhaphis guianensis SCHOMBURGK 1843

Indiai

t(icsőrii

Guayanai csuka

20-24 Mexikói kardfarkú hal Montezumai kardfarkú hal

+1+ , --

1935

I 20-25

6-16

6-8 1909

20-25

1913

17-25

1905

23-28

1910

24-28

1935

csuka

t(icsőr(i

253

Tudományos név

... .2

Magyar név

:gU

Hemirhamphitia, :

~o.

-8 I.a .•

Kal{ölclön 1953·ban

N'lunk 1953-ban

-'1--'1é'a

t.W.o

c •

eGc ö.

~..a

.: .:: ..

1905

+ -

1935

+ -

23-28

1934

+ -

23-28

1908

- +

23-28

1929

23-28 Sötétkék kígyMejű hal 23-28 Foltos kígyófcjű hal 23-28 Pontozott kígyófejű hal 26-28 Szálkafoltos kígyófejű h?1 23-28

1906

1908

- II + -

1933

!893

+ -

1896

+ -

23-30

1891

+ -

23-28

1933

+ -

25-30

1913

- + - -

25-30 Szumatrai harcoshal 25-30

1935 1906

- ,+ - -

1935

- + - -

Ludocepha/itiae:

CrukafejiJ ha/ak:

Luciocephalus pulcher GRAY 1830

Díszes csukafejd hal

Ophioftphalitiat:

Klg)'ófejlJ ha/ak:

Channa africana STEINDACHNER 1879 Channa asiatica LINNÉ 1758 Channa marulia HAM.BeCH. 1822 Channa obscura GüNTHER 1861 Channa pleurophthalma BLEEKER 1850 Channa punctata BLOCH 1793 Channa striata BLOCH 1793

Afrikai kígyófejd hal

Klnai

kígyófejű

Indiai

kígyófejű

A lIabal/titiat:

Labirintkopo/tydr kú.;zóha/ -félik:

Anabas testudincus BLOCH 1795 Bclontia signata GüNTHER 1861 Betta bellica SAUVAGE 1884 Detta brederi MYERS 1934 Betta fasciata REGAN

Azsiai kúszóhal

254

1~:r:1 ... 0 ~

FéltJ6rör crukák:

Elevenszülő fé!csőDermogenys pusillus VAN HASSELT 1823 rös csuka 24-28 Szumatrai félcsőrös Dermogenys suma tranus BLEEKER 1~53 csuka 24-28

Betta picta CUV.-VAL. 1846

Vlz-

hal

Johorei harcoshal

Jávai harcoshal 22-28

+ - + -

hal

Ceyloni tüsk~sszárnyú hal Peraki harcoshal

- -

, -

-1-

+ -

I I

VízTudományos nt!v

Magyar

't O

n~v

tOo.

.!lS ~ .-

Betta pugnax CANTOR 1850 Betta splendens REGAN 1909 Betta splendens var. cambodjl Colisa fasci3ta BLOCH.-SCHNEIDER 1801 Coli sa labiosa DAY 1878 Colisa lalia HAM.-BUCH. 1822 Ctenopoma argentoventer E. AHL. 1922 Ctenopoma fasciolatum BOULENGER 1899 Ctenopoma kingsleyae GÜNTHER 1896 Ctenopoma multispinis PETERS 1844 Ctenopoma nanum GüNTHER 1896 Ctenopoma nigropannosum REICHENOW

Szájköltő

Nilunk Hl53-bon

-'1--'1•

tIC

...

~J!

CIG

•

.i:

harcoshal ·

25-30

1906

Sziámi harcoshal

25-30

6-16 5.5-6,5

1896

Fátyolos sziámi barI 26-30 6-16 5.5-6,5 cos hal Csíkos gurámi

23-28

6-16

6,5-7

1897

24-28

6-16

6.5-7

1904

6,5-7

1903

+ -

Törpe gu rámi

24-28 Nyugat-afrikai kúszóhal Kongói kúszóhal

+ + - + _ +

Ajkas gurámí I 6-16

22-27

1912

+ +

23-28

1912

Farkfoltos kúszóhal 23-28 Soktüskéjii kúszóhal

1933

22-28

1935

1933

Törpe kúszó hal

23-28

Kétpettyes kúszóhal

1875 Ctenops pulmilus ARNOLD 1936 Ctenops vittatus CUV.-VAL. 1831 Helostoma temminckü CUV.-VAL. 1831 Macropodus chinensis RLOCH 1790 Macropodus cupanus CUV.-VAL. 1831 Macropodus cupanus dayi KOEHLER 1909 Macropodus opercularis LINNÉ 1758

KOICöldön 1953-b.n

22-28 Pompás gurámi

24-30

6 - 16

1913

25-30

6-16

1903

1923

Morgó gu rámi Csókos gurámi

23-28 Kerekfarkú paradicsomhal 20-25 Hegyesfarkú paradicsomhal 15-20 8- 14 Törpe paradicsomhal 20-28 8- 14 · Kínai paradicsomhal

18-26

8-16

1914 7

1908

1876

+ ,

255

ez..

VízTudományos név

Macropodus opcrcularis concolor Osphronemus goramy LACÉPEDE IR02 Sphaerichthys osphromcnoides CANESTRINI 1860 Trichogaster Iceri BLEEKER 1852 Trichogaster pectoralis REGAN 1909 Trichogaster trichopte tuS PALLAS 1777 Trichogaster trichoptetus PALLAS 1777, var. summatranus LADIGES 1933

Magyar név

Nálunk

1953-ban

I 953-ban

ill .§ i~ I : i ZI i

Fekete paradicsom18-26 8 - 16 hal Közönséges gurámi 24-30 I Maláj gurámi

1935

1873

24-30

1934

25-30 6-16 6,5-7

1933

+ + _

+ _

24-30

1914

+ -

23-30 6-16 6,5-7

1896

23-30 6-16 6,5-7

1933

Gyöngy gu rámi Szalagos gurámi

Szürke gurámi Kék gurámi

I -

Melúno/aeniidae:

SZillárllányha/-jélll::

Melanotaenia maccullochi J. D. OGILBY 1915 Melanotaenia nigrans RICHARDSON 1842

Ausztráliai szivár23-26 5-10 7-7,5 ványhal Nagy szivárványhal 17-22

Alherinidae .-

Kalászba/-filél: :

Austromenidia bonariensis CUV_-VAL . 1835 Menidia thomasii MEINKEN 1931 Telmatherina ladigesi E. AHL 1936

Királyhal 18-22 Amerikai ezüstcslkú hal 20-23 Celebeszi vitorláshal 23-28

Gaslerosleidae:

Pikó-jélék:

Apeltes quadracus MITCHILL 1815 Gasterosteus aculeatus LINNÉ Gasterosteus pungitius LINNÉ

Amerikai pikó

256

Kolf;;ldön

15-22 Háromtüskés pikó 15-22

1934

1927

1914

1908 1935

1933

+ -

Kilenctüskés pikó

+ +

Tudományos név

I\ .

...101

Magyar név

Mugilit/ae :

Mugil-félék:

Agonostomus monticola BANCROFT

Hegyi pér

~u ...c:

Sarlószárnyú pér Indiai sarlószárnyú pér

Etheortol11idae :

Fenéksiigérek:

Boleosoma nigrum olmstedti STORER

Szürke fenéksügér

1871

Ambauidal :

űvegsügérek:

Ambassis cornmersoni CUV.-VAL. 1828 Ambassis lala HAM.BUCH. 1822 Ambassis narna HAM.BUCH. 1822 Ambassis ranga HAM.BUCH. 1822

Ausztráliai üvegsügér Indiai üvegsügér

'o o.. .!!lE Itl

::r:o..

Theraponidae:

Tövise; si/gérek:

Fegyenc-sügér

Serranidae :

F ü"éstes siigérek:

Lates niloticus LINNÉ 1762

Nílusi fürészessügér

22 - 26

1910

22- 26

I 1932 I

Elauomitiae :

Törpe napho/ak:

Törpe sügér

Aphredoderidal :

Kolót-siigérek:

Lányi. Wiesinger: AkvarÍ5ztik.a

(43)

I I

I1 III

18-22

I+

18- 22

1903

1912

I 1905

22- 25

6,5-7 ,5

18- 25

6,5 -7,51

16,5-7,5

1908

1 22- 28

23- 27 1

6,5-7,5

1908

I I

1935

I-

I 20- 2213-5 6 ,5-7,5 1925

Aphredoderus sayanus Kalóz-sügér GILLIAMS 1824

1925

22-28

Elassorna evergladei JORDAN 1884

~d I ~

.2~

20- 25

Therapon jarbua FORSKAL 1775

I ~..

Nyúlánk üvegsügér Pirosszárnyú üvegsügér

1913

18 22 -

Etheostoma coeruleurn Huszár-sügér STORER 1845

Ij~1

Nálunk 1953-ban

Külföldön 1953-ban

'r: o..

-- -

1836 Mugi! falcipinnis CUV.-VAL. 1836 M ugil oHgolepis BLEEKER

Víz-

1904

I+

257

Tudományos -

.. - .. _....

Ctn/rarcbidae .-

n~v

__ ...

....

I ! - .._0.I

Magyar

n~v

1~ I]~I tOO

.. _"... . _ . . .

-- ". --

. .. -.-

..dU

:x:o.

Náluok

, I . e»:J'. I ...-;.

IQ&.

~.§

"":I

~.Q

19~3·b'D

. ~..c

D1rzJiigb-ek ("agy napba/ak) .-

16-22

1911

- +

-I

15-221

1887

+ i-

-I -

15-22

1906

16-22

19061 + I I ! 1896 -

IS-22

18-23

1895 I

16-22

I, 1895 iI -

14-22 15-20

14-22 1 14-22

I 1883 !

-I -

Ii +

I + \- 1891 + + ! i 1895 + - -

16-22 8-14 6,06,8 1897 IS-22

+ - I-

+ -

I I-

I + I - !I + -' 1895 I + I- I I 18133

N 'lfIdiddk .-

Badis badis HAM.-BUCH. 1822 Badis badis burmanicus Burmai sügér E. AHL 1936 Catopra fasciata Tigris nandida BLEEKER 1851 Nandus nandus • Indiai nandlda HAM.-BUCH. 1822 Nandus nebulosus Ködfoltos nandida GRAY 1830

1904

23 28 23-28

1934

24-28

1933

-I +

.22-25

1904

22 25 -

I 258

Ktllföldön J953·ban

'E'

Acantharchus pomitis Iszap-sügér BAIRD 1856 Ambloplites rupestris K ö vi sügér RAFINESQUE 1817 Apomotis cyanellus Gyep-sügér RAFINESQUE 1819 Centrarchus macropte- Pávaszemes sügér ros LACÉPEDE 1802 Chaenobryttus gulosus Zöld dfszsügér CUV.-VAL. 1829 Enneacanthus gloriosus Gyémánt-sügér HOLBROOK 1855 Eupomotis pallidus Sápadt naphal AGASSIZ 1854 Lepomis gibbosus Észak-amerikai napLINNÉ 1758 hal Lepornis megalotis I Nagyfülü naphal RAFINESQUE 1820 ;\fesogonistius chacto- Tő zeg-sügér don BAIRD 1855 Microptcrus dolornieu Fekete sügér LACÉPEDE 1803 Micropterus salmoides Észa kamcrikai LACÉPEDE 1802 pisztrángsügér Pom oxi s spHoides Kalikó-sügér LACÉPEDE 1802 NaI/didI/t :

Vfz-

1934

1,i

VízTudommyos nh

Kültöldön 1953-ban

Magya1 n~.

;;'51 ~

~..Q

Ilonocirrhus polyacan- Lev~l-hal thus HECKEL 1840 Polycentropsis abbrevi- Afrikai soktüskéjd ata BOULENGER hal

23-30

Schomburgk soktüsk~jíi hala

Monoda(tyliáa, :

Holdha/aAl :

Monodactylus argenteus LINNÉ 1759 · Monodactylus sebae CUV.-VAL. 1831

Ezüst holdhal

1912

+1!

1901 Polycentrus schomburgki MOLLERTROSCHEL 1848

. ~5

... .0

S ORIIJsAlIjt1 sllgll',AI :

P,lytlllm/a,:

N61unk 1953-ban

22-28

1906

23-28

1907

23-30 Vitorlaszárnyú holdhal 20-25

Toxo/idal:

Löllóha/aR:

Toxotes jaculator PALLAS 1766

Jávai

Stalopbagiáa, :

Argus-halaR :

lövőhal

23-30

Scatophagus argus Árgus-hal 22-28 BODDAERT 1770 Scatophagus tetracanAusztráliai árgushal thus LACÉPEDE 1798 i22 - 2S Liognalbida, :

GerriááR:

Eucinostomus californiensis GILL 1862 (syn.: Gerres harengulus)

Kaliforniai gerrida

Citblitla,:

Böl(Ió!~ájú ba/ak:

Acaropsis nassa HECKEL 1840 Aequidens curviceps E. AHL 1923 (syn. : Ae. thayeri) * Aequidens latifrons STEINDACHNER

Varsaszájú hal

1879

i"J ;25- 30 1

Pettyes tarkasügér

ln-25 6-166-8 1909

23-25 6-166-8, 1906

Sz~leshomlokú

tarkasügér 1

* (Aequidens = 17*

1931

Acara)

259

I I Víz-

.l4

Magyar név

Tudományos név

______________ _____ ________________ ~ U I'

1875 (syn.: Apistogramma- i Heterogramma) I Apistogram ma eorum- Korumbai törpebae EIGENMANN tarkasügér

A pistogramma ornatipinnis E. AHL. 1936 A pistogramma ortmanni EIGENMANN 1912 Apistogramma pertense HASEMAN 19 I l Apistogramma plcuro- ! taenia REGAN 1909 i (syn . : Geophagus tae-I niatus) Apistogramma ramirezil MYERS-HARR y Apistogramma reitzigi I E. AHL Apistogramma \Veisei E. AHL 1935 Astatotilapia moHati CASTELNAU 1861 (syn.: Haploehromis moffati) Astatotilapia strigigena PFEFFER 1893 Astronotus ocellatus AGASSIZ 1829

260

KUlföldön

1953-ban

Nilualo: 1953-ban

~ 7. ~ .§ ~ ~ I ~ ~:; I ~I I ]

~----~--~--~----~-~A~--~~~~~A~--~~~

J\equidens maranii Maroni tarkasügere STEINDACHNER Aequidens portaleg, Sávos tarkasügér rendsis HENSEL 18701 Zöld tarkasügér Aequidens pulchra GILL 1858 Smaragdragyogású Aequidens tetramerus HECKEL 1840 tarkasügér Apistogramma agassi zi Törpe tarkasiigér STEINDACHNER

1906

-!..

22- 2616- 166-8

22-2416-166-8 1913

22-251 ,22-251'

! I

I I

1934

1909

I : +

123- 2512- 616- 71 1909 .

l ' I

;22- 271 ,,

1906

1935

1934

23-251 i

22 28 1 ,1 -

1911

i I

. i+

\20-25 Pillangó-tarkasügér

24- 27 Sárga törpetarkasügér Weise törpetarkasügere Angólai szájköltö hal

1948

,22- 26j15-i g

7-7.5

1938

24-27 j

+ I I+ ' 1

1913

1911 Nílusi törpeszájköltöhal Fekete márványsügér

22-27' Diszesszárnyú törpetarkasügér Ortmann törpetarkasügere Amazonaszi törpetarkasügér , La-Platai törpetarkasiigér

20-24

23-25 6-16 6-8 1929

Víz-

Magyar név

Tudorn4nyos név

Chaetobranchopsis bitaeniatus E. AHL 1936 Cichla ocellaris SCHNEIDER 1801 :ichlasoma arnoldi E. AHL 1936 Cichlasoma aureurn

Kétsávos tarkasügér

I 1934

24-28 ,,

, 1912

25- 28:

1933

hah

I I

Arany bö!csöszájú GŰNTHER 1862 hal :23-25 1 ::ichJasoma bimaculaKétpettyes bÖ!cSll- 1 I tum LINNÉ 1758 szájú hal 123 - 25 1 :ichlasoma biocellatum Feketesávos bölcsö-I i REGAN 1909 szájú hal ,17 -24 : ichlasoma coryphaeNagyfejű bö!cső! noide5 HECKEL 1840 szájú hal !24-28 Cichlasoma cutteri Borvörösszárnyú FOWLER 1932 123-251 bö!csöszájú hal I i Cichlasoma facetum Disznócska-hal i ]ENYNS 1842 20-231 Cichlasoma fenestratum Ablakos bölcsöszájú GŰNTHER 1860 hal 120-23 i Cichlasoma festivum Zászlós bölcsöszájú 1 Ii HECKEL 1840 hal (syn.: Heros insignis, ! Mesonauta insignis) :24 -3U: ! t Cichlasoma friedrichsFriedrichsthal 23 - 25 1 thali HECKEL 1840 bö!csöszájú hala Cichlasoma maculicauda Nagyfoltú bö!cső123- 25'1 ~ l REGAN 1905 szájú hal Vőrőstorkú bölcső- , Cichlasomn meeki : I BRIND szájú hal 123- 26;6-16,6-81 Cichlasoma nigrofasciaJ Zebra bölcsöszájú 1 : tum .GÜNTHER 1869 hal :23- 2616- 1616--81 I . Cichlasoma otofasciaNyoIcövű bölcs(i123-261 : tum REGAN 1903 szájú hal 1 Cichla50ma salv ini Salvin bö!csöszájú I G ŰNTHER 1864 120-25; hala Cichlasoma severum Szernfoltos bölcső ! ! HECKEL 1840 szájúhal i 1 1 , i I (syn. : Heros spurius) :23- 256- 16!6-·8:

_1-

1910 1904 1904

+ +-

Igll

1932

1894

19 12

i I

NAlunk l 953-ban

~ .§ ~b I ~ 1i I ~ 25-30,

Dél-amerikai durbincs Arnold bö!csöszájú

Ktllföldön 1953·ban

1908

: I

I' :

I i

191-1

1912 19:37

1 ~ }3 4

+ 1913

-'-

1 ,

19U9

261

VízTudományos név

KUlföldön 1953·b...

Magyar név

'"'Cl ~] Cichlasoma spectabile STEINDACHNER

Világoshasú szájú hal

bÖlcSŐ-I

1875 Cicblasoma tetracantbus CUL.-VAL. 1831 Cichlasoma uropbthalmus GüNTHER 1862 Crenicara macu)ata MYERS Crenicichla lepidota HECKEL 1840 Crenicichla notoPhthal-1 mus REGAN 1913 Crenicichla saxatilis LINNÉ 1758 Etroplus macula tus BLOCH 1795 Etroplus suratensis BLOCH 1795 Geophagus acuticeps HECKEL 1840 Geophagus brasiliensis QUOY·GAIMARD

Kubai bö!csöszájú hal Farkfo)tos bölcső szájúhal Apró bölcsöszájú hal Pá vaszemes fésiissügér Szárnyfoltos fésfissügér Hosszantsá vos fésiis-sügér Pettyes indiai tarkasügér Szalagos indiai tarkasügér Hegyesképü gyöngyös-sügér Brazíliai gyöngyössügér

1824 Geophagus gymnogenys HENSEL 1870 Geophagus jurupari HECKEL 1840 Geopbagus surinamensis BLOCH 1791 Haplocbromis multicolor HILGENDORF 1903 (syn.: Paratilapia multicolor) Hemicbromis bimaculatus GILL 1862 Hemicbromis fascia tus PETERS 1857 Hericbthys cyanoguttatus BAIRD-GIRARD

1854

262

I .:.

.. I ...~

OOo

.s~

23-25

1935

23-26

1931

23-251

1913

23-28

1951

+1-, -

20-28

+!-I-I-

1907 1913

120-281

23-28 1

1912

1 1

1905

23-281

1913

-1+

1 -

+ +

1909

23-2811

I 1899

-I-

-I

-I I

1900

- -I ')0-')8'

1911

20-281

1914 :

I 120-266-166-8

;

20-28 j

20-281 Sötét gyöngyössügér Cifra gyöngyössügér Szurinámi gyöngyös-sügér Egyiptomi szájköltóbai

Nllunl; 1953·bua

-I-I -I

I 1902

Bíbor tarkasügér

1 I

18-246-165-8 1907 .

+ +

Ötfoltos tarkasügér

20-25

1905

20-26tI66-·1

1902

Gyöngyház-sügér

VlzTudomilnyOl

n~v

Magyar nh

:gu Nannacara anomala REGAN 1905 Nannacara taenia REGAN 1912 Pelmatoehromis anneetens BOULENGER 1913 Pelmatoehromis amoldi BOULENGER 1912 Pelmatoehromis guentheri SAUVAGE 1882 Pelmatoehromis puleher BOULENGER 1901 Pelmatochromissuboeellatus GüNTHER 1871 Pelmatoehromis taeniatus BOULENGER 1901 Pterophyllum eimekei E. AHL 1928 Pterophyllum sealare CUV.-VAL. 1831 Symphysodon diseus HECKEL 1840 Tilapia doloi BOULENGER 1899 Tilapia galilaea ARTEDI 1757 TIlapia guineensis GüNTHER 1862 Tilapia heudeloti DUMÉRIL 1859 Tilapia lepidura BOULENGER 1899 Tilapia maeroeephala BLBEKER 1863 Tilapia mossambica GüNTHER Tilapia natalensis WEB ER 1897

'E'

K111földön 1953·ban

o 00&:1. .!JS III .•

I~:cl ..>dO :t

&:I.

Cslkos törpetarkasügér 23-25 2-6 6-7 Dlszes törpetarka- .. sügér 22-28 i OÚoltos pompásI sügér I 23-28 Delfin-sügér 23-28 Günther pompás23-28 sügere l ,, I• Ni g eri pop m ás1 sügér 23-281 Pávaszemes pompás. sügér 23-30 Csíkos pompássügér !

1911

24-308-14 6,5- 7,0

·~

I I I +

1913

I-

+ ,-

i I i

1913

1907

;

Kis vitorláshal

·~ i ,-"..o (;· ..

1913

, 1911

24-28'

I.: ~a l .: I

I 1911

Nálunk (953·bau

+ - , - ,j l, + - - -

1935

! I

~a ~.

~,.Q

i 1924

Vitorláshal

24-308-14 6 ,5-7,0 1911 Diszkosz-hal

24-301,8-14',6,5' 7,°/ 1930 Kongói száj költőhal 23-28! Pompás SZájkÖltŐhall I 20-28' Guineai szájköltőhal ! 20-28! Szentegáli szájköltöhal 20-28 Gyöngyházas szájköltőhal 20-28

-+-

Nagyfejű szájköltő-

1907

;

1934 1908 1 1913 1

1911 1,

hal 20-281 l' Mozamhik száj költőhal 23-25 Natáli szájkölt6ha1

1907

23-251

1911

1937

. 263

KUlföldön 1953-ban

Magyar név

Tudományos név

Nálunk 1953-ban

~ll I ~- tB..c ~; I ~-_

..2..0

költőhal

compressu~

költőhal

20-25

1911

20-251

1929

20-25

1912

24-26

1935

24-26 '

1903

23-30

1914

I DitZkiillők:

I Ausztráliai diszküllö

1911

15-25

1933

22-26

1913 1

Almos dísz küllő Foltos

álmosküllő

1901

Afrikai diszküll ö

küllő

1935

23-27 Hegyesképű

disz-

Agyagköntösű

22-251 disz-

1932

küllő

1970 Eleotris marmorata Márvány diszküllö BLEEKER 1852 Eleotris melanosoma Feketehasú dlszBLEEKER 1849 küllő Eleotris pisonis Gyíkfejű díszküllö GMÉLJN 1788 (syn.: Gobius pisonis) Eleotris pleurops Nigeri diszküllö BOULENGER 1909

20-25

1905

23- 28

1905

23-28

1935

22-28

1912

1909

22- 28

I 264

+ ,

I I

15- 25! Lángfarkú diszk üllő

1880 Eleotris butis HAM.-BUCH. 1822 Eleotris lebretoni STEINDACHNER

Szemfoltos száj-

Eleo/rída e:

1903

20-25

Sparrman szájköltű hala Th6lloni szájköltő hala Kékajkú szájköltö hal Tilapia 7.illii GERVAIS Észak-afrikai száj1848 költő hal Uaru amphiacanthoides I ÉkfoItú tarkasügér HECKEL 1840

Carassiops KREFFT 1864 Carassiops galii OGILBY 1898 Dormitator latifrons RICHARDSON 1837 Dormitator macula tus BLOCH 1790 Eleotris africana STEINDACHNER

Nílusi nagy száj-

Tilapia nilotica LINNÉ 1766 Tilapia pectoralis PFEFFER 1893 Tilapia sparrmani SMITH 1840 Tilapia tholloni SAUVAGE 1884

I I

-1-

Magyar név

Tudományos név

KUlföldön

Nálunk

1953-b.n

~"I ~- ~" I-~-

.s~

Likacsos díszküllö

Eleotris porocephalus CUV.-VAL. 1837 Eleotris vittata DUMÉRIL 1860 Hypseleotris bipartita HERR E 1931 Hypseleotris cyprinoides CUV.-VAL. 1838 Mogurnda mogurnda RICHARDSON 1844 Ophiocara aporos BLEEKER 1854

Szenegáli

23-28

1913

23-28

1909

23- 28

1935

-/-

23-28

1935

-/-

23- -28

1932

diszküllő

Kétszínű diszküllő

Filippini disz-

küllő

Foltos dlszküllö Manilai

díszküll ő

1935

Gobiidae:

Céb-filik :

Brachygobius xanthozona BLEEKER 1848 Evorthodus breviceps GILL 1859 Gobius guineensis PETERS 1876 Gobius Iyricus GIRARD 1858 Gobius sadanundio HAM.-BUCH. 1822 Stigmatogobius hoevennii BLEEKER

Darázs-halacsk a Rövidfejű

géb

!23- 28

1905

i23-

19 11

-/-

1909

28 i

-/-

Guineai géb Lirás hal

i20- 25 Pettyes gé b Celebeszi géb

! i22 I

1849

28 :

Kúszóg~btk

Boleophthalmus boddaerti PALLAS 1779 Boleophthalmus pectinirostris LINNÉ 1788 Boleopbthalmus viridis HAM.-BUCH 1822 Periophthalmus koelreuteri PALLAS 1770 Periophthalmus papilio BLOCH-SCHNEIDER 1801 Periophthalmus schlosseri PALLAS 1770

Mercdtszemü kuszógéb Fé sűs kúszóg é b

1905

I 19 12

:23- 28!

19 11

'23- 28

1909

22- 27

1909

22- 27

1906 !

22 28 1 \

Periopblhalnlidae :

1905

I I I

•

Z ö ld kúszógé b

I Kúszó p;éb

Pillang ószárnyú kúszógéb

i 23- 28

Schlosser kúszógébe

, 22-27

H~" i

18<)6 :

-/-

265

Víz-

Tudományos név

Magyar név

Telrodonlidae:

GÖ11Ibba/ak:

Tctrodon cutcutia

Közönséges gömbhal NJlusi gömbhal

HAM.-BUCH. 1822 Tetrodon fabaka

LINNÉ 1762 Tetrodon fluviatiüs

I Zöld

Trinectes maculatus

Törpe édesvízi lept'nybal

Solddae:

Nyel~ha/ak :

Soleonasus finis

Dél-amerikai édesvízi nyelvhal

EIGENMANN 1911 Syngnalhidae:

Tl7halak :

Dorichtbys fluviatiüs DUNCKER 1904 Dorichthys lineatus KAUP 1856 Syngnathus pu1cbellus

Folyami tühal

BOULENGER 1915

Amerikai édesvízi tűhal

Afrikai édesvízi tühal

I 1910 I

I 1905

i I I I

23-26

I\23-261l , , I . !

I _

! +

1935 1

1913

123-27\

1933

--I + 1 - i +\- :- !-

iI 1951 I + I

27 1 : I 123-27i

- \-1i

I123-

lI Ii

1904

22-25 LePényba/ak :

BLOCH

23-28 23-28 I

Plellrone.tidae:

NllQnk

g ömbhal

HAM.-BUCH. 1822

KulföldöD

---,-- \ - o (953-boa I953-boa ~ U ] § :g, ._~_",_·o._§-,-~t_l-LI_~_l:. . !. .:...=-~=]-,I'-.:~:. .

1911

-I-

+ I

-I

SZAKIRODALOM

I. ALTALANOS AI<...'VARlSZTIKAI SZAKIRODALOM :

Abafh Jenl: A szoba dísze, az akvárium. Élet és Tudomány. Vol. 3., 1948. p. 94-96. A_ Károly: Aquáriumok és terráriumok a szemléltető oktatás szolgálatában. Természet, Vol. X., 1914. p. 20. A szobaakváriumokr61. Természet, Vol. XVI. 1920. p. 13. BaM E.: Das Süsswasser-Aquarium. Berlin, 1909. p. I-896. Praxis der Aquarienkunde. (Magdeburg). BaenJth P.: Tiere hinter Glas. Ein Buch der Aquarien, Terrarien und Insektarien. (BielefeldLeipzig.) Baranolla A. - KOr&.fagilJa V.: Zsivoj ugolok v skole i v lagere. (Élösarkok az iskolában és n úttörőtáborban.) "Molodnaja Gvardija", 1953. Behyna Mik/ós: Édesvízi akváriumok berendezése és kezelése. (Iskolai célokra.) Budape5!, 1927. p. l-32. Az akvárium berendezése és gondozása. Budapest, 1931. p. I-216. Az akvárium élő világa, berendezése és gondozása. Természettudományi Társulat, Budapest, 1938. p. -211. BIrgt E: Természetrajza. (Az édesvizi akvárium berendezése és ápolása). Budapest, 189I. p. 150. Borsic~ky S.: A kezdők akváriuma. Kolozsvár, 1942. BOII/enger E. G.: The Aquarium Book. New York, 1934. p. I-208. Blluh G.: Die Aufgaben der Aquarien- und Terrarienfreunde. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 9-15). Dlláich Endre: Az akvárium élete. Természettudományi Közlöny, 1934. p. 545. FflTkasfa/lli Korné/: Az akvárium szerepe a természetrajz tanításában. Az Akvárium, 1938. p. 68-69. Frankenberg G.: Aquarienpflege für Jedermann. Stuttgart, 1939. p. I-75. Frey H.: Das Süsswasser-Aquarium. Neumann-Verlag, Radebeul u. Berlin, 1953. p. I-227. Gi/stnha&h R.: Liebhaberei oder Wissenschaft? (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 7-8). Gilsenba&h - Hardl- Vogl: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. Uranfa-Verlag, Jena, p. 1-128. ~ Gilsenba&h-Vogt: Aquarien'und Terrarien Jahrbuch 1955. Urania Verlag, Leipzig, p. 1-147. Haras~ry - M6&~ár - Nagy: Biológiai szertárak felszerelése. Budapest, 1952. Ho;nos R,~só: Az akvarisztika és az ifjúság. Az Akvárium, 1937. p. 27. HöpJner 8.: Praktische Aquarienkunde. Urania-Verlag, Jena, 1953. p. I-40. HONáth Károly: Akvárium, teuárium. Budapest, 1926. p. l - 60.

267

JIlIJeS

W'. T.: The Modern Aquarium. Innes Publishing Co., Philadelphia, 1945. p. 1-62.

Kellner jmö: A szobaaquárium. Budapest, 1924. p. I-52. Kirstein G. -Que/Ie F.: Mein Aquarium. Verlag Neues Leben, Berlin, 1953. p. 1- 116. Kmzeditr Ferenc: Aquáriumi tanulmány. Budapest, 1907. p. 1 - 126. Ldl!yi György: Az akvarisztika. Búvár, Vol. 9., 1943. p. 357-358.

Az élősarokmozgalom jelentősége . Természet és Technika, Vol. CX!. 1952. p . 179-180. Az élősarokmozgalom kibontak ozása. Az élősarok tartalma. (In: Élősarok tájékoztató, elő adási anyagok. 1953. No. 1., p. I-7). Akvárium. Úttörővezető, 1955. No. 5. p.52-56. A magyar akvarisztika időszerű kérdéseinek vitaestje. Élővilág, 1955. No. 2. p. 104-108. Lányi G.yörgt' - Padál!yi Pá! -Sobók Fermc: "Akvarisztika" -rovat. Élet és Tudomány, Vol. 8., 1953. p. 1519, 1557, 1595, 1614, 1643. Vol. 9., 1954. p. 20, 43, 98, 142, 174,216. 226, 270, 315. J~ál1yi György Wiesinger Mórloll: Az akvarisztika alapjai. Természet és Technika, Vol. CXII., 1953. No. 10, II, 12. - Vol. CXIII., 1954. No. 1,2,3,5. Leonhardt: Das Süsswasser-Aquarium. (In : Naturwissenschaftlicber Wegweiser VIllo p. 88.) Martos Lárz/ó - Molllár Délle! - Német SÓl/dor: Természetrajzi kísérletek Micsurin-szakkörök számára. (In: Általános iskolai szakköri füzetek, Budapest, 1951. p. 1-100.) Alik.rzóth GJ'ltla: A természetrajzi szertár fejlesztése. (Az akvárium.) Budapest, 1951. p. 175. Rolarider Mibály: Az akvarista munkája. Az Akvárium, 1937. p. 21. Természet a lakásban. Búvár, Vol. VII., 1941. p. 284-287. Sárvóri Horl/óth Pói: Akvárium ABC. (Szerző kiadása.) Budapest, 1943. p. 1-· )67. Schmidt H.: Der Garten im Glas. Stuttgart, 1937. p. 1-137. Schwarz E.: Fische hinter Glas. Berlin, 1953. p. 1-104. Jte1l11l11er c.: Haltung von Tieren . Arau, 1946. p. l-250 . .\Ierba G.: Aquarienkunde. Vol. 1., Ura nia-Verlag Jena, 1954. l-320. Tel/éri Mária: Élő sarok. (In: Nézzetek körül.) Budapest, 1953. p . 32. Tero: A szobaaquarium. Tabularium, Vol. 1., 1921., p. 156-157. Verzi/i1l N. M.: Vneurocsnüe rabotü ucsascsihszja po botanike i zoologii v ZSlvom ugolke i na ucsebno-opitnom ucsasztke. (A tanulók szabadfoglalkozási munkái a botanika és zoológia területén az élősarokban és a kísérleti állomásokon.) Moszkva, 1952. Uneringer MártoII: Akvarista levele. Élet és Tudomány, Vol. 8., 1953. p. 730-731. Néhány szó az akváriumról. Élet és Tudomány, Vol. 7., 1952. p. 182-183. Zólyomi Bá/iliI: Az aquarium és növényei. (In: Az élet útmutatója.) Budapest, 1937. p. 687-- 688,

2. AZ AKVARISZTIKA BIOLÓGIÁJÁHOZ: llalogh jál/OS: A zoocönológia alapjai. Budapest, 1953. p. 1-147. Haras~ty ArPád-Móczár Lárz/ó: Természetismeret. (Az általános biológia, növénytan és ilJattan vázlata). Budapest, 1948. p. 1-300. Há"e/ Elvira: Az akvárium kémiája - Biológiai egyensúly. Az Akvárium, 1937. p. 26. Lü~e"ko T. D.: Az élő szervezet és a környezet. (In: Marxista ismeretek kis könyvtára 63) Budapest, 1949. p. 1-36. Maulha Rezső: Das Gleichgewicht des limnischen Lebensraumes. Archiv für Hydrobiolog ie, Vol. 39., 1942.

268

Újabb szempontok a vizek termelő képességének megállapítására. Magyar Kémikusok Lapja, Vol. II., 1947. p. 293-297, 324-329, 350-354. Molisch H.: Növényélettan mint a kertészet elmélete. Budapest, 1926. p. I-362. Sobók Ftrenc: Az akvárium élettani alapjai. Élet és Tudomány, Vol. 6., 1951. p. 440- 442. Szabados Antal: A fény szerepe az akvárium biológiájában. Természet és Technika, Vol. CX., 1951. p. 498-501. Thienemanll A.: Grundzüge eíner allgemeinen Oekologíe. Archiv für Hydrobiologie, Vol. 35., 1939. Vogt K.: Das Biotopaquarium. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 70- 74.) Wols!:y Sót/dor: Biológiaí lexikon. (Franklin-Társulat, Budapest) 3. AZ AKVARIUM TECHNIKAI, ELHELYEZÉSI ÉS MŰSZAKI F E LSZERELÉSI KÉRDÉSEIHEZ: Balás Mihá/.}': Az akváriumok fütéséről. Az Akvárium, 1938. p. 153- 154. Eisinger F.: Die Deckscheibenfrage. Wochenschrift für Aquarien- und Terrarienkunde, Vol. 37., 1940. p. 259. Freytag R.: Ein Luftverteiler. Wochenschrift f. A. u. T., Vol. 37., 1940. p. 56- 57. Ein einfacher e1ektrischer Heizer und ein neuartiger e1ektrischer Thermoregler. Wochenschrift f. A. u. T ., Vol. 37., 1940. p. 486-487. Friebe H.: Ich schmücke meinen Arbeitsplatz. Wochenschrift f. A. u. T ., Vol. 37., 1940. p. 226-227. Hediger H. : Erfahrungen aus den Aquarien des Tierparkes Diihlhölzli in Bern. Schweizerische Fischerei Zeitung, Vol. 52., 1944. p. 203-210., 231 - 237. Hojt/os Rezső: A hydraffin szén alkalmazásáról. Az Akvárium, 1938. p. 90. Szenzációs találmány: egy újfajta szabadalmazott filtrál ó készülék. Az Akvárium, 1938. p. 158-159. Jakab LásZló: Akvárium kiállítás 1938. Az Akváríum, 1938. p. 138. Józsa G)'örgy: Akváriumok elektromos fűtése. (In: Élösarok tájékoztató , elö adási anyagok . 1953. No. 2. p. 27-35). KiSI Róbert: Szabadtéri akvárium. Az Akvárium. 1938. p. 111 - 112. Lónyi György: Eljárás akváriumok, kísérleti medencék, kereskedelmi haltartályo k, halgazdasági vizek, fürdö vizek és vegyi folyadékok mesterséges szellöztetésének fokozására és ehhez való berendezés. Magyar Szabadalmi Bíróság Szabadalmi Leírás 138480. szám (1948.), VIII(k/X/e.) osztály - L-9791. alapszám. Az akváriumok fűtésének néhány kérdéséről. Élet és Tudomány, Vol. 8., 1953. p. 1519. Akváriumi vízszűrőkészülék házi összeállítása. Élet és Tudomány, Vol. 8., 1953. p. 1595. Lá'!),j G)'örgy- Wiesinger Már/on: Készül az el s ő magyar akvárium-filn~. Élet és Tudomány, Vol. 9., 1954. p. 117-120. Lo"asBéla: Akváriumok készítése. (In : Élősarok tájékoztató, előadási anyagok . 1953. No. 2., p. 10-15.) Marschner f.: Das Freilandaquarium. Aquarien und Terrarien, Vol. 1. , 1954. p. 40-41. Náda; Pál: A lakásberendezés művészete. (Szobai nö~ények és akváriumok.) Budapest. Slark E.: Meine Aquarienanlage. Wochenschnft f. A. u. T. , Vol. 37., 1940, p. 167-168. S/erba G.: Wic baue ich mir ein Schrankaquarium? Aquarien und Terrarien, Vol. I. , 1954., p. 44-48. To~'nsend Haskins Ch.: The Public Aquarium. Washing ton, 1928. p. 2~9 - 337.

269

4. AZ AKVAruUMVtZ KÉRDÉSÉHEZ: Ebrlllann W.: Verdorhencs Aqoarienwasser, seine Ursache, Wirkong ond Verhütung. Wochen-

sehrift für Aquarien- und Terrarienkunde, Vol. 37., 1940., p. 85-87. Flrmmillg H.: Vom Chemismos des Aqoarienwassers. (In: Aquarien und Terrarien Jahrhuch

1954. p. 93-99.) H(JfJlI Elllira: Az akvárium:kémiája - A víz. Az Akvárium, 1938. p. 43. Ho/nos Rezső: A vízben oldott oxigén mennyiségének meghatározása. Az Akvárium, 1938. p. 47-48. Kiihl H.-Mann H.: Rhytmische Vedinderungen im Chemismus von Aquarienwiissem. Zeitschrift für Fischerei, 1952. No. 1/2. Lányi G.yörgy: Az akváriumviz hidrogénionkoncentrációjlinak (pH) meghatározása. Élet és Tudomány, Vol. 9., 1954. p. 315. Ln/hold A.: Die Enthartung und Entsalzung von Leitungswasser durch Wofatite in der Aquaristik. Aquarien und Terrarien, Vol. I. No. 4. (1954.) p. 114-117. Maufha Rezső: Winkler Lajos vízvizsgá16 módszereinek alkalmazása a Iimnológiában. Budapest, 1930. p. l-247. Újahb vizvizsgáló módszerek a halászati gyakorlat céljára. Halászat, 1940. No. ll. Sfböptrdalts W.: Fischerkrankungen und Fiscbsterhen durch Massenentwicklung von Pbytoplankton bei Anwesenheit von Ammoniumverbindungen. Zeitschriftfür Fischerei, 1952. No. I-2. Surba G.: Die Unzulanglichkeit unserer Theorie über die Ziedischzucht, ihre Auswirkung auf die Aquaristik und ihre űberwindung. Aquarien und Terrarien, Vol. I. 1953. No. L, 2., p.5-7. Wagner O.: Linige Probleme des saueren Wassers. Aquarien und Terrarien, Vol. 1., 1954. No. 2. p.55-58.

5. AZ AKV ARIUM BERENDEZÉSÉHEZ ÉS GONDOZAsAHOZ: Jakab LáSZló: Kezdőknek. Az Akvárium, 1937. p. 4., 24., 1938. p. 46. Kallós Ir/lián: Növénytápsók szerepe az akváriumban. Az Akvlirium, 1938. p. 135-136. Konta RIZSő: Célszerű utasítások akváriumok berendezésére és karbantartására. Budapest,

1927. p. 1-15. ](nrJhy GyörJ!l: Hogyan rendezzük b~ a modern szobaakváriumot? (In: Pesti Hírlap 1930. él'i

Kalendáriuma, p. 303-309.) Lállyi G)'örgy: Téli infusoria-veszély az akváriumhan. Élet és Tudomány, Vol. 9., 1954.

p. 216. LOllat Béla: Az akvárium segédeszközei. (In: Élösarok tájékoztató, e1öadási anyagok. 1953.

No. 1., p. 14-18.) Sohák Ferenc: Akváriumi eszközök. Élet és Tudomány, Vol. 9., 1954. p. 142. Slolzenbain F.: Elektrizitat und ein chemisches Mittel gegen we Hydra. Wochenschrift für A.

u. T., Vol. 37., 1940. p. 199. Szabados An/al: Társas akvárium. Az Akvárium, 1938. p. 61-63. TóJh Imre: Hogyan ültessük be akváriumunkat? Az Akvárium, 1938. p. 117-118.

Mocsári akvárium (paludárium). Az Akvárium, 1938. p. 45-46. VIlger Emil: Az é!l5halak szállítÁsa t:s raktirozása. Budapest, 1929. p. I-27.

270

6. AZ AKV ARlUMl ETETÉS KÉRDÉSÉHEZ: célszerű tápW.úa. Az Akvárium, 1938. p. 71-73. BtJJr MibálJ: Mivel és bogyan etessünk? Az Akvárium, 1938. p. 180-182. Biró Jánal: A vitaminok jelentősége az akvarisztikában. Az Akvárium, 1938. p. 116-117. klth, E.-M.-Simtlllo7Ps/ci W.: Pflanzen, Schnecken, Futter. Urania-Verlag, Jena, 1953. p. 47-72. Dtltiqy J.: A magyarországi tavak balainak természetes tápláléka. Budapest, 1897. 'P.glJ Antal: Az akvárium "tavasza". Élet és Tudomány, Vol. X. (1955.) No. 19. p. 604-606. Gtytr H.: Praktische Futterkunde für die Aquarien- und Terrarienfreunde. Verlag A. Kernen, Stuttgart, 1950. p. 1-106. Lányi György: A sóféreg (Artemia salina) tenyésztése. Élet és Tudomány, Vol. 9., 1954. p. 43. Lo,as Bila: Hogyan gy6jtsünk tubifexet? (In: Élősarok tájékoztató, elóadási anyagok. 1953. No. L, p. 22-24). MIIr'/col Györg: Akváriumi halak táplálék és vitamin szükséglete. Az Akvárium, 1938. p. 177-179. Ptllony; KárolJ: Televényféreg (Enchytraeus albidus). (In: Élősarok tájékoztató, előadási anyagok. 1953. No. 2. p. 18-22). Rouon; Gy6!(,ónl: Az akváriumi bala k etetéséről. (In: Élősarok tájékoztató, e1öadási anyagok. 1953. No. 1., p. 24-26). SobtJ/cFeren&: Mivel etessük az akvárium halait? Élet és Tudomány, Vol. 7., 1952. p. 621-623 . Slo/!(,hain F.: Vorsicht bei der Verfütterung kleinsten Lebewesen aus Teichen, sogenaDnten "Teichinfusorien". Wochenschrift für Aquarien u. Terrarienkunde, Vol. 37., 1940. P

Báus'{!"Ii,bi Mithailo,ill Györg: Akdriumi balaink

358.

7. A HALBETEGSÉGEK T ARGYKÖRÉHEZ: A/bretbl JI.-L.: Dic Ichtbyophonuskrankheit. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p.

88-92.) HtlIIk6 Béla: A balbetegségek és az ellenük való védekezés. Budapest, 1923.

HI/mtrl H.: Einigcs über die Colisa-Krankheit (Oodinium pillularis). Aquaricn und Terranen, Vol. 1., 1954. p. 60-61. JO&!(,ó Imre: Parazitológia i jegyzetek: Balatoni halak néhány élősködőjéről. Magyar Biol. Kutat6int. Munkái, Vol. 13., 1941. p. 102-108. Vizsgálatok a Balaton halainak Myxosporidiáin. I. Magyar Biol. Kutatóint. Munkái, Vol. 12., 1939. p. 277-290. Jahnel J.: Die Fischtuberkulose. Wocbenschrift für Aquarien- und Terrarienkunde, Vol. 37., 1940., p. 317-321. Unti, P.: Fischkrankheiten. Urania-Verlag, Jena, 1953. (Roszak-rendszerü gyűjtő mappás rüzetsorozat, 24 rüzettel.) Pohl E.: Fischkrankheiten. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 84-87.) Roth W.: Die Krankbeiten der Aquarien6sche und ihre Bekiimpfung. Stuttgart, 1922. p. l-72.

271

Schiiperdalls W.: Fischkrankheiten. Braunschweig, II. kiadás, 1941. p. I-296. Fortpflanzung und Systematik von Ichthyophonus. Die Aquar. u. Terra<.-Zeitung (DAZ) Vol. 6., No. 7. SdXipm/aIIs W.; Fischkrankheiten. III. kiadás. Akademie-Verlag, Berlin, 1954. p. I-708. Sobók .Ferenc: Mitöl pusztul el a hal az akváriumhan? Darabetegség - Ichthyophthiriasis. Élet és Tudomány, Vol. 8., 1953. p. 1557. Mitől pusztul el a hal az akváriumhan ? Halpenész - Dermatomycosis Saprolegniaceae. Élet és Tudomány, Vol. 9., 1954. p. 20. W";esinger Már/on: A halhetegségekről. Az Akvárium, 1938. p. 192-193.

8 . AZ AKVÁRIUM NÖVÉNYEIHEZ: Bai/ey L. H.: The Standard Cyclopedia of Horticulture. New York, 1927. Balás Mihály: Az algákról. Az Akvárium, 1938. p. 146-148. Brillon-Brown: An Illustrated Flora of the Northern United States, Canada and the British Possesions. New York, 1913. B/lrsche E.-M.: Wasserpflanzen. 2. kiadás. Neumann Verlag, Radebeul und Berlin, 1953. p. l-116. Burube E. - M.-Simanowsk; W··.: Pflanzen, Schnecken, Futter. Urania-Verlag, Jena, 1953. p . 3-45. Geyer H.: Die Pflanzenwelt des Aquariums. Leipzig, p. I-48. G/iif): H.: Die Süsswasserflora Mitteleuropas. (In : Pteridophyten und Phanerogamen. No. 15.) Jena, 1936. Jávorka Sándor-Csapody Vera: A magyar flóra képekben. Budapest, 1936. }Vfarschner J.: Eichhornia crassipes, die Wasserhyazinthe. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 100-102.) Olberg--Giinlher: Sumpf- und Wasserpflanzen. (In: Die Neuc Brehm-Bücherei, A. ZiemsenVerlag, Wittenberg-Lutherstadt, 1952. p. I-88.) Schneider József' Akváriumi növények igényei. Az Akvárium, 1937. p. 22-23. JZiiCJ Lajos: Hazai vízinövények az akváriumban. (In: Élősarok tájékoztató, elöadási anyagok. 1953. No. 2. p. 6-10.) Tóth Imre: Akváriumunk nö vényei. Az Akvárium, 1938. p. 69- 71. TI/zson János: Rendszeres növénytan. Vol. II. Virágos növények. Dudapest, 1926. p. I- 468. Ir/ fl/dl A.: Die Aquarienpflanzen im Wort und Bild. Stuttgart, 1952- 1953. (Füzetsorozat: I-9.).

9. AZ AKVÁRIUMI ÉDESvíZI GERINCTELEN ÁLLATOKHOZ: BelJylla Mik/ós: Rák az akváriumban. Természettud. Közlöny, 1936. No. 5. Bralicr N.: Die Süsswasserfauna Deutsehlands. Leipzig. Bllrsche E.-M.-Si11Janowski W.: Pflanzen, Schnecken, Futter. Urania-Verlag Jena, 1953. p. 73-86. Claus--Grobben-Kiibn: Lchrhuch der Zoologie. Berlin, 1932. Cro11Je W.: Die Wasserspinne. (In: Neuen Brehm-Bücherei, Ziemsen-Verlag, Wittenherg-Lutherstadt, 1953. p. I-47.) Spinnen am Wasser. (Jn : Aquarien und Terrarien Jahrhuch 1954. p. IOS- I08.)

272

Ent~ G/~a-

Sebestyén Olga: A Balaton élete. Budapest, 1942. p. 1-366. Jiitkll S.: Die Schlammschnecken unserer Gewasser. (ln: Neuen Brehm-Bücherei, A. ZiemsenVerlag, Wittenberg-Luthersta-:lt, 1953. p. I-30.) Unsere Süsswassermuscheln. (ln: Neuen Brehm-Bücherei, Ziemsen-Verlag, WittenbergLutherstadt, 1953. p. I-40.) Jordan K.: Wasserwanzen. (ln: Neuen Btehm-Bücherei, Ziemsen-Verlag, Wittenberg-Lutherstadt, 1953. p. 1....... 39.) Lampert K.: Az édesvizek élete. Budapest, 1904. Mótzdr L.: Allathatározó. Közoktatásügyi Kiadó, Budapest, 1950. Vol. 1. p. I-798, Vol. lI. p.

I-342. Ro/ar;du Mihály: Röghöz kötött élet. Az Akvárium, 1938. p. 37-39. Édesvízi csigák sós vizben. Az Akvárium, 1938. p. 65-67. Korlátozott és nem korlátozott növekedés. Az Akvárium, 1938. p. 83-85. A víz formáló ereje. Az Akvárium, 1938. p. 107-110. Édesvizeink és csigaviláguk. Az Akvárium, 1938. p. 175-177. Sthiemenz H.: Die Libellen unserer Heimat. Urania-Verlag, 1954. p. 1-186. Sthulz B.: Die Blasenschnecken. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 102-105.) Sebu~,én Olga: A tavak planktonjának változásáról. Újabb megfigyelések a Balaton planktonján. Index Horti Botanici Universitatis Budapestiensis, Vol. 7., 1949. Soós Lajos: Akvárium-csigáink. Természettudományi Közlöny, Vol. 65., 1933. p. 115-124. A Kárpát-medence Mollusca-faunája. Budapest, 1943. Vásárhelyi [siván: A rák életmódja, fogása, elterjedése és telepítése. Bu-iapest, 1943. p. I-22. Vol/mer c.: Kiemenfuss, Hüpferling und Muschelkrebs. (In : Neuen Brehm-Bücherei, Ziem· sen-Verlag, Wittenberg-Lutherstadt, 1953. p. I-56.) Wasserflöhe. (In: Neuen Brehm-Bücherei, Ziemsen-Verlag, Wittenberg-Lutherstadt, 1953. p. I-55.) Wiuinger Márlan: Csigák az élősarokban. (In: Élősarok tájékoztató, előadási anyagok. 1953. No. 2., p. 38-40). A búvárpók. Élet és Tudomány, Vol. 8., 1953. p. 1496-1498. Zilahi-Sebess Géza: A hévvizek és élő világuk. Élet és Tudomány, Vol. 7. 1952. p. 661-663.

10. A HALAK SZERVEZETÉHEZ ÉS ÉLETTANAHOZ: 13ehyna Miklós: Az érzékszervek szerepe a halak életében. A Természet, 1936. No. 5. Hogyan látják egymást a halak? A Természet, 1936. No. 10. Herler K.: Die Fischdressuren und ihre sinnesphysiologischen Grundlagen. Akademie-Verlag, Berlin, 1953. p. I-326. Hajnal Rezső: A halak petebarázdálódásáról. Az Akvárium, 1938. p. 86-89. Kollányi Agoston: Halak reflektorfényben. Természet és Társadalom, Vol. CXIlI., 1954. p. 217-219. K,yle H .. M.: The Biology ofFishes. 1926. Ladiges W.: Der Fisch in der Landschaft. Hamburg, 1940. Lányi Györl!Y: Magyarország halainak szervezete és rendszertana. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1951. p. 1-107. A magzat nemének meghatározása hormonális úton. Agrártudomány, Vol. 1., 1949. p. 185-189.

Lányi-Wic,ingcr: Akvarisztika

(29)

273

Menges G.: über Geschlechtshormone bei Fischen. Wochenschrift für A. u. T., Vol. 37., 194G p. 446-448. Welche bedeutung hat das Labyrinth? Wochenschrift für A. u. T., Vol. 37., 1940. p.334. Maller H.: Brutpflege bei einheimischen Fischen. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 34-40.) Rolarides Mihály: A halak testalakja és helyváltoztatása. Természettudomány, Vol. L, 1946. p. 142-146. Springer Ibo{ya: Hogyan alszanak a halak? Az Akvárium, 1937. p. 19. Szuporov E. K.: Osznovü ichthiologli. (A haltudomány alapjai.) Moszkva, 1948. p. I-580. Tesch F.· W. : Jugendstadien der einheimischen Fische. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 28-33.) T/JUmann M.-E.: Die Entwicklung des Fisches im Ei. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 21-27.) Vog/ D.: Zum Verhalten unserer Aquariennsche. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 57-62.) Wiesinger Már/on: Tündökletes színjáték a halak világában. Élet és Tudomány, Vol. 6., 1949. p. 440-442. Wunder W.: Physiologie der Süsswassernscbe Mitteleuropas. (In: Handbuch der Binnenfischerei Mitteleuropas, Vol. II., 1936.)

ll. A HIDEGvíZI AKVARIUMI HALAK ISMERETÉHEZ, TARTAsAHOZ ÉS GONDOZAsAHOZ: Bauch G.: Die einheimischen Süsswasserfische. Neumann-Verlag, Radebeul u. Berlin, 1952. Berg L. Sz.: Rübü prjesznyüch vod Sz. Sz. Sz. R. i szoprjegyelynüch sztrán. (A Szovjetunió és a vele szomszédos területek édesvízi halai.) Moszkva-Leningrád, 1949. Vol. L, II., ITI. p. 1-1380. Brehm-Leidenfrosl-S/ecbe: Halak L-II. (In: Brehm: Az állatok világa. Vol. XIII-XIV.) Budapest, 1927. Decherl Dr,: Unsere einheimischcn Fische Vol. I-II. (Gyüjtőmappás sorozat) Berlin, 1954. p. I-320. Gei/er H .: Fische in Bach und Teich. Verlag Ernst Wunderlich, Leipzig, 1950. p. I-97. Hei/born A.: Der Stichling. (In: Neuen Brehm-Bücherei, A. Ziemsen-Verlag, WittenbergLutherstadt, 1953. p. 1-12.) Izsák Gyu/a Andor: Hazai halak az akváriumban. Búvár, Vol. 2., 1937-38. p. 60-62. Kallós István: A naphal. Az Akvárium, 1938. p. 193-194. Lányi György: Hazai halak az akváriumban. (In: Élősarok tájékoztató, előadási anyagok, 1953. No. 2., p. I-6). Magyarország halainak szervezete és rendszertana. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1951. p. 57-106. LotJaslj' SáncInr: Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. Budapest, 1927. p. 791-874. Milller W.: Ratschllige zur Haltung und PBege von einheimischen Fischen. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 41-44.) Nyi/eolszkijG. V.:Csasztnaja ichthiologija. (Részletes halismerettan.) Moszkva, 1950. p.I-436. Riede! D.: Silberne Ernte. Jugendbuchverlag Ernst Wunderlich, Leipzig, 1953. p. 1-123.

274

Rolaritk! Mih41y: Magyarorsz'g legérdekesebb akv'riumi hala: a lápi póc. Az Akvúium, 1937. p.2-4. Sthllllt-Htllc!l:e H.: Eine gelungene Zucht des Sonnenfisches im Zimmeraquarium. Wochenschrift für A. u. T., Vol. 37., 1940. p. 13-15. Slerba G.: Die Neunaugen. (In: Neuen Brehm-Bücherei, Ziemsen-Verlag, Wittenberg-Lutherstadt, 1953. p. I-40.) Unger Emil: Magyar édesvizi halhatározó. Budapest, 1919. p. I-80. Wiesinger Már/on: Ragadozó halak az akváriumban. Az Akvárium, 1938. p. 64.

12. A TRÓPUSI DfsZHALAK ISMERETÉHEZ, TARTÁSÁHOZ ÉS TENYÉSZTÉSÉHEZ :

Arnold J. P.-Ahl E.: FremdHindische Süsswasserfische. Braunschweig, 1936. p. I-592. Báuszenliváni Mi&hailo/Ji/J György: Brachydanio rerio (Hamilton-Buchanan). Az Akvúium, 1937. p.13-15. Barbus conchonius Ham.-Buch. 1822. Az Akvárium, 1938. p. 40-41. A Platypoecilus és Xiphophorus fajokról. Az Akvárium, 1938. p. 57-59. A dél-amerikai pontozott páncélos-harcsa Corydoras paleatus (Jenyns). Az Akvárium, 1938. p. 81-83. Heterandria formosa Agassis. Az Akvárium, 1938. p. 152-153. A "Guppyi" Lebistes reticulatus (peters 1859). Az Akvárium, 1938. p. 173-174. Balás Mihály: A Januáriusokról. Az Akvárium, 1938. p. 89-90. Brehm-Leidenfrosl-Sle{he: Halak I.-II. (In: Brehm: Az állatok világa, Vol. XIII-XIV.) Budapest, 1927. Égly Anlal: Az elevenszülő fogaspontyokról. (In: Élősarok tájékoztató, előadási anyagok. 1953. No. 1. p. 34-38). Frey H.: Das Süsswasser-Aquarium. Neumann-Verlag, Radebeul-Berlin, 1953. p. 155-160., 174-227. Die wissenschaftlichen Namen und die Stellung unserer Zierfische in der Systernatik. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 75-83.) Hildebrand F.-Simanowski W.: Die tropischen Ziernsche. Urania-Verlag, Jena, 1953. (Roszák-rendszerü, folyamatosan megjelenő gyűjtőmappás füzets orozat, 1954-ig 146 füzettel.) Hojnos Rezső: A Macropodus násza. Az Akvárium, 1938. p. 105-106. A fekete tetra (Gymnocorymbus ternetzi). Az Akvárium, 1938. p. 134-135. A Danio malabaricus és kereszteződése Brachidanio rerióval. Az Akvárium, 1938. p. 136-138. Holly-Meinken- Rachow: Die Aquarienfische in Wort und Bild. A. Kernen-Verlag, Stuttgart. (1935-től folytatólagos an megjelenő füzetsorozat sokszáz akváriumi hal ismertetésével, albumszerüen összefogható kivitelben.) Innes W. T.: Exotic Aquarium Fishes. Innes Publishing Co., Philadelphia, 1952. p. I-522. Goldfish Varieties and Water Gardens. Innes Publishing Co., Philadelphia, 1951. Jakab LáSZló: Pterophyllum eimekei (vitorlás hal). Az Akvárium, 1937. p. 20 . Lányi György: A kék gurámi (Trichogaster sumatranus). Az Akvárium, 1938. p. 190-191. A harcos hal, az akvárium dísze. Búvár, Vol. 10., 1944. p. 45-47. Élő bölcső az akváriumban. Élet és Tudomány, Vol. 4., 1949. p. 217-219. 18*

275

A kékpajzsos páncélosharcsa (Corydoras aeneus) szaporodása. Élet és Tudomány, Vol. 9., 1954. p. 270. Menges G.: PtIege und Zucht des Spritzsalmlers (Copeina arnoldi). Wochenschrjft f. A. u. T., Vol. 37., 1940. p. 478. Naebstedt J.-TI/sebe H.: Züchterkniffe. Vol. I.-III. Alfred Kernen-Verlag, Stuttgart, 1952. RaebolV A.: Handbuch der Zierfischkunde. Verlag I. G . Wegner, Stuttgart. Reuter F.: Die fremdHindischen Zierflsche. Verlag Wegner, Stuttgart. Rosconi Győző: Zebrahal (Dánió Rérió). (In: Élősarok tájékoztató, előadási anyagok. 1953. No. 2., p. 35-38). SimanOIl/Iki W.: Neu- und Wiederimporte tropischer Zierfische. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 68-69.) Szabados Antal: Törpe gurámi. Az Akvárium, 1937. p. 5-7., 16-18. Vörös pontylazac (Hyphessobrycon flammeus Myers). Az Akvárium, 1938. p. 34-37. üveg -halak. Az Akvárium, 1938. p. 130-134. Szivárványos márna (Barbus oligolepis Blkr.). Az Akvárium, 1938. p. 155-157. Szabelinszkij M. A. (Moszkva): Der Amazonasfisch (pterophyllum scalare). Aquarien und Terrarien, Vol. 1., 1954. p. 37-39. Teszársz Kálmán-Veres Géza: Útmutató a hazánkban előforduló trópusi halak tartásához és tenyésztéséhez. (Szerzők kiadása). Budapest, 1955. p. I-46. Tótb Imre: Az aranyhal (Carassius carassius auratus, L.). Az Akvárium, 1938. p. 92-93. Valkó Károly: Hemichromis bimaculatus (Piros cic hl ida). Az Akvárium, 1938. p. 110-111. Wiesinger Márton: Az elevenszülő fogaspontyok (poecilidae) előfordulása hazánkban. Budapest, 1948. p. 1-12.

13. A TENGERI AKVARIUMHOZ: Bácsszentiváni Michai/ollits György: A viaszrózsa. (Anemonia sulcata.) Az Akvárium, 1937. p.

8-10. Hogyan készítsünk kitűn ő mesterséges tengervizet? Az Akvárium, 1937. p. 10-11 . A remete-rák. Az Akvárium, 1938. p. 48-50. Pompás férgek. Az Akvárium. 1938. p. 95-96. Egy kis felfedező utazás a tengeri akváriumomban. Az Akvárium, 1938. p. 139-141. Bade E.: Das Seewasser Aquarium, Magdeburg, 1907. p. 1-192. Buker W. : Die Herrichtung und Einrichtung eines Seewasseraquariums. Das Seeaquarium (Wuppertal-Barmen), 1/1953. Bell H.: Seepferdchen im Liebhaberbecken. Wochenschrift f. A. u. T., Vol. 37., 1940. p.

445-446. Wachsrosen im Aquarium. Wochenschrift f. A. u. T . , Vol. 37., 1940. p. 378-380.,

380-388. Bogorol) V. G.: Élet a tengerben. (In: Természettudományos Kiskönyvtár 37., Szikra) Budapest, 1950. p. I-47. Cbo/noky Jenő: A tenger. Budapest, 1931. p. I-322. Doh/ke H.: Beobachtungen an freilebenden Meerestieren. Das Seeaquarium, (WuppertalBarmen). 2/1952. Dürr K. L.: Die Problematik der Meerespflanzenhaltung. Das Seeaquarium (Wuppertal-Barmen), 7/1952. Gaeberl K.: Seetierhaltung. Das Seeaquarium (Wuppertal-Barmen), 219/1952.

276

Hojflos R,~s8: A zs'kállatok (Tunicata). Az Akv'rium, 1938. p. 73-76. KimlblHb Gyula: Tengeri halak, tápértékük és tartósltásuk. Budapest, 1940. p. I-52. Ri,d,1 D.: Das Seewasseraquarium. (In: Aquarien und Terrarien Jahrbuch 1954. p. 45-56.) Stb"r D.: Die wichtigsten Seefische. Urania-Verlag, Jena, 1953. (Roszák-rendszerd gyűjtőmappás füzetsorozat, 56 füzeue!.)

14. AKVARlSTA FOLYÓIRATOK: A~

Ak"óriu11f, magyar akvarista folyóirat (a volt Budapesti Akvárium és Terrárium Egyesület hivatalos közlönye). Budapest, 1937. XI.-1939-ig. AklPari"11f, a lengyel akvaristák folyóirata. Varsó, 1938-1939. AquarienundTerrarien, a Német Demokratikus Köztársaság akvaristáinak kéthavonta megjelenő folyóirata. Urania-Verlag, Jena. Szerk. : Berlin W 8, Taubenstrasse 49. 1953. XII.-től. AquariJ/ik, a Mainzban 1954-ben alapított Akvarista Umo nev ű nemzetkö zi szervezet folyóirata, 1955-től. Aquariu11flPereld, a belga akvaristák folyóirata. (Kroonstraat 138, Borgerhout, Belgium.) Bliiller far Aqllarien- und Terrarienkunde, német akvarista folyóirat, Magdeburg, I 889-től (később egyesítve az 1945-ig megjelenő "Wochenschrift" -tel). P./Osarok lájiko~tató, előadási anyagok. A Magyar Természettudományi Társulat Biológ iai Szakosztályának sokszorosított kiadványa, Budapest, 1953. No. 1. p. I-40., No. 2. p. I-42. (Több szám nem jelent meg). P.16';/ág, a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat biológiai szakosztályainak időszaki rotaprintes közlönye, állandó biológiai szakköri (akvarista) szervezeti rovattal. 1954-től. Die Aquarien- und Terrarien- Zeitschrifl (DATZ), a nyugatnémet akvaristák folyóirata (Stuttgart-W, Schloss strasse 80.) Het Aquarill1ll, a holland akvaristák folyóirata (Berklaan 9, Bloemendaal, Hollan-l.). L' aqllarill11f el les Poiuonl, a francia akvaristák folyóirata (175, Avenue Ledru-Rollin, Paris (Xle), France). Priroda, a szovjet akvaristák közleményeinek folyóirata (Izd. Akademii Nauk Sz. Sz. Sz. R., Leningrád). Aquarirts, a brit akvaristák folyóirata (Brentford, MiddIesex, England). ~e Aqllarill1ll, az Egyesült Allamok akvaristáinak folyóirata (Innes Publishing Co., 129 North Twelfth Street, Philadelphia 7.). Tbe World Aquarilt, az Akvaristák Világszövetsége (World Federation of Aquarists, Hilversum, Hollandia) folyóirata, 1955-töl. Water Life and Aqllaria World, az angol akvaristák közleményeinek egy másik orgánuma (Dorset House, Stamford Street, London, S. E. I., England). Wocbenlchrift far Aqllarien- und T,rrarienkllnde, német akvarista folyóirat, Braunschweig, 19031945-ig.

277

Névmutató

Acanthophthalmus kuhlii 92 Acara latifrons 127 Acorus gramineus 54, 71 - pusillus 71 Aequidens latifrons 127 Ambassis lala 131 Amblystegium riparium 56, 68 Ambulia sessilifiora 66 Amiurus nebulosus 104 Anabas testudineus 93, 125 Anemonia sulcata 195 Anisus spirorbis 88 Anodonta cygnaea 88 Anquillula Silusiae 168 Aphyocharax rubropinnis 112 Aphyosemion australe 119 Aponogeton 36 Argyroneta aquatica 87 Artemia salina 167, 168 Asellus aquaticus 154 Astacus astacus 86 - leptodactylus 86 - torrentium 86 Azolla caroliniana 70 Bacopa amplexicaulis 67 Dadis badis 130 Barbus meridionalis petényi 103 "Barbus sumatranus" 117 Batrachospermum moniliforme 65 Betta spelendens 125 - - var. cambodja 126 Brachydanio albolineatus 117 - rerio 117 Cabomba aquatica 66 - caroliniana 66 Carassius auratus 113, 114 gibelio 113 var. japonicus bicaudatus IlS var. japonicus simplex 114, IlS var. macrophthalmus 115 var. macrophthalmus bicaudatus 115 var. oviformis 115 var. uranoscopus 115 Carassius carassius 102

Castalia thermalis 71 Ceratophyllum demersum 67 - submersum 67 Ceratopteris cornuta 69 - deltoidea 69 - thalictroides 69 Charales 63 Chilodonella cyprini 181 Chironomus plumosus 158 Chlorohydra viridissima 84 Chlorophyceae 63 Cichlasoma festivum 58 - meeki 118 - severum 58 Cladophora 64 Cobitis aurata bulgarica 103 - taenia 103 Colisa lalia 126, 163 Conjugatae 63 Copeina arnoldi 102 Corydoras aeneus 132 - paleatus 132 Costia necatrix 181 Criodrilus lacuum 85 Cryptocoryne Beckettii 67 ciliata 67 cordata 67 Griffithii 67 Nevellii (Wil!isii) 67 Cyanophyceae 63 Cymbella gastroides 64 Cyprinus carpio 102 Danio malabaricus 1 17 Daphnia magna 44, 153 - pulex 152 Dendrocoelum lacteum 85 Diatomae 63 Dreissena polymorpha 88 Dytiscus marginalis 87 Eichhornia crassipes 70 Elassoma evergladei 130 Elodea canadensis 66 crispa 67 - densa 67

279

Enchitraeus albidus 156 - Buchholzi 157 Epiplatys chaperi 119 Epitaemia turgida 64 Esox lucius 103 Euglena viridis 64 Euplanaria tigrina 85 Fagotia acicularis 89 - Esperi 89 - thermalis 89 Fontinalis antipyretica 68 - gracilis 68 Gambusia affinis 121, 122 - holbrooki 121, 122 GasteropeIecus stemicla 98 Gasterosteus aculeatus 104 - pungitius lOS Gobio gobio 102 Gordius aquaticus 85 Gymnocorymbus termetzi 112 Haplochromis multi color 128 Hasemania marginata 109 HeIeocharis acicularis 54, 71 - palustris 71 Heliosoma nigricans 88 Hemigrammus caudovittatus 108 - ocellifer 107 - pulcher 108 Heterandria formosa 123 Hippocampus antiquorum 196 Hydromystia stolonifera 70 Hydrous piceus 87 Hyphessobrycon callistus callistus 110 flammeus 109 gracilis 1 10 bctcrorhabdus 110 innesi 52, III omatus 109 rosaceus 109 scholzei 109 serpae 52, l 10 Ichthyophonus hoferi 180 Ichthyophthirius multifiliis 178, 179 Isidorella proteus 88 Lebistes reticulatus 121, 162 Lemna gibba 69 - minor 69 - trisulca 69 Lcpidurus apus 91 Lepomis gibbosus 104 Lcucaspius delineatus 102 Limnea palustris 88 - stagnalis 88

280

Limnobium spongiae 70 Ludwigia alternifolia 67 - Mulerti 67 - palustris 67 Lumbricus terrestris 156 Macropodus opcrcularis 125 Marsilia quadrifolia 71 Melanopsis hungarica 89 - Parreyssi 89 Melanotaenia maccullocbi 131 Mesogonistius chaetodon 130 Microcystis flos aquae 64 Misgurous fossilis 103 Mollienisia formosa 124 - sphenops 124 - velifera 123, 124, 162 Myriophyllum affinis e1atinoides 67 proserpinacoides 67 scabratum 56, 67 spicatum 67 verticillatum 67 Nannostomus anomalus 112 Nepa cinerea 87 Nitella flexilis 65 Notenecta glauca 87 Nuphar 1uteum 36, 68, 71 Nymphaea coe ru lea 71 - thermalis 71 Oodinium pillulรกris 182 Pachypanchax playfairi 119 Pantodon buchholzi 92, 97 Pelmatohydra oligactis 84 Perca fluviatilis 103 Phaeophyceae 63 Pballoceros caudomaculatus 123 - var. auratus 123 - var. reticulatus 123 Phoxinus phoxinus 102 Ph ysa acuta 88 Pistia stratoides 70 Planorbis planorbis 88 Platypoecilus maculatus 122, 162 - variatus 123 Plistophora byphessobryconis 184 Potamogeton crispus 68 - densus 68 - perfoliatus 68 Pristella riddlei 112 Proterorchinus marmoratus 104 Pseudomonas punctata forma ascitae 183 Pterophyllum eimekei 128 - scalare 97, 128 Puntius conchonius 116

nigrofasciatus 116 oligolepis l 16 partipentazona 116 pcntazona 116 tetrazona 116 titteya 117 Radix peregra 8R Ranatra linearis 87 Rasbora beteromorpha 49, 117 Rbodeus serieeus amarus 102 Rbodophyeeae 63 Riccia ftuitans 69 Rivulus eylindraeeus 119 RutiIus rutiIus 102 Sagittaria ehinensis 54, 68 - natans 68 - sagittifolia 68, 71 SaJvinia auriculata 70 - natans 69 Scardinius erythrophthalmus 102 Silurus glanis \03 Spirodela polyrrbiza 69 Spirogyra 64 Spongilla Carteri 83 - fragilis 83

- laeustris 72 Symphysodon diseus 92, 129 Taniehthys albonubes 118 TeImathcrina ladigesi 98 Theodoxus danubialis 89 - prevostianus 89 - transversalis 89 Tinea tinea 102 Trapa natans 71 Triehogaster leeri 126 - triehoptcrus var. sumatranus 84, 126 Tubifex rivulorum 154 TurbeIlaria 84 Umbra krameri 103 Vallisneria gigantea 58 - spiralis 66 - torta 66 Vi vipara hungarica 89 - vivipara 89 Xiphophorus helIeri 121, 162 - montezumae 122

281

Tárgymutató

ágascsápú rákok 15, 152 akklimatizált halak 16, 33 akváriumállványok 31 akvárium berendezése 51 életközössége 17 elhelyezése 26 fogalma 7 gondozása 63 méretarányai 25 akváriumi facsipesz 140 - hőmérő 140 akváriumvíz fajsúlya 33, 34 fizikai kezelése 46 - tulajdonságai 33 hidrogénionkoncentrációja 41 hőmérséklete 33, 34 hűtése 150 keménysége 38 kémiai kezelése 46 - tulajdonságai 36 kezelése 45 lebegőanyag tartalma 36 lelágyítása 46 oldott oxigéntartalma 36 szaga 36 szellőztetése 144 akváriumvíz színe 35 - szűrése (filtrálása) 17, 147 - tisztasága 16, 36 algakaparó 138 algák 138 állandó keménység 40 Amazónasz 58 Amberlite 46 angol keménységi fok 39 arany gambusia 123 aranyhal 8, II arany kárász 113 asszimiláció 13, 15 Atebrin 179 átokhinár 67 Aureomycin 186 ausztráliai szivárvány hal 131 automatikus hő ki- és bekapcsoló 142 autotróf 13 auxospórák 67 Az Akvárium 9 ázalékállatok 166

282

bádogvázas medence 24 Baeyer 12 Baglioni 94 baltahasú pontylazac 98 barna tőzeg 49 Behyna Miklós 9 békanyál moszat 65 béUélegzés 95 béllélegző halak 16 belső lilterek 148, 149 Lovas-féle 150 Peckó-féle 14~, 149, 150 sarok filter 14~, 15ú talaj filtráló 149 WIiheim féle 148, 149 Betta- viadalok 126 biocönózis 17 biokémiai átalakulások 12 biológiai gázegyensúly 13, 14, 15, 16 - szakkörök /, 9, 51 biotop-akváriumok 57 "black moli" 124 bolharák 154 bölcsőszájú halak 127 diszkosz hal 129 egyiptomi szájköltőhal 128 kis vitorlás hal 128 széleshomlokú tarkasügér 127 vitorlás hal 128 vöröstorkú bölcsőszáj ú hal 128 bors ze sz es akváriumi hőmérő 34 brack víz 46, 49 Budapesti Akvárium és Terrárium Egyesület 9 Budapesti Központi Akvarista Szakkör 9 búvárpók 87 celebeszi vitorláshal 98 cellulóz 12 chloramin 179 csapó sügér 92 csapvfz 46 csersavpor 138 csetkáka 54, 71

csiSAk 88 ausztrAliai vöröstornyos 88 elevenszülő 89 rolyam 87 fül 87 karcsú 87 méjmételyes 87 mocséri 87 nagysdjú 87 pocsolya 87 sapka 88 tényér 88 tornyos bibor 88 csikóhal 196 csőizzók 30 csuka 103 Dánió -félék 117 malabári 117 sz(ntjátszó 117 zebra 117 Daphnia 15, 35, 139, 152 - gyüjtése 152. 153 - tenyésztése 153 daphniá~ háló 153 darabetegség 179 DDT. 185 DFGT (kontaktmérgek) 185 decomponáló szervezetek 13 diorámás akvériumok 57 dIszmárnák 116 feketesávo~ 116 karcsú 117 öves 116 rózsás 116 szivárványos 116 szumatrai 116 disszimiláció 13, 15 ÉgI y Antal 30 ékfoltos razbóra 117 elektromos fűtő berendezések 142 .- pH m"rő 43 - szellőztetőkészülék 145 elevenszülő fogaspontyok 120 aranyguppi 121 holland guppi 121 magdeburgi guppi 121 pávaszemes guppi 121 szivárványos guppi 121 zászlós guppi 121 Berliner xipho 122 fekete xipho 122 neurot xipho 122 piros xipho 122 január pontyocska 123 jukat:lni fogas ponty 124 mexikói kardfarkú hal 121

Montezumae I 22 széleshátú fogasponty 122 szúnyogirtó fogasponty 121, 122 vitorlás fogasponty 123 fekete plati 122 leopárd plati 123 mond plati 123 niger plati 123 piros plati 122 ruber plati 123 sanguineus plati 123 tükör plati 123 wagtail plati 123 élősarok 9 Enchytraeus-kultúra 157 Erlenmeyer-Iombik 37, 38, 39 esővíz 45 etetögyürü 159 - kosár 156 Farkas Imre 40 "fátyol-hal" 8, 56 "F" -csövek 30 fedő üveg 26 fehérjék 12 fémvázas medencék 24 fenékjáró küllő 91 Fényes-fürdő 66 fertőtlenítő szerek 186, 187 firnisz 26, 27 formaldehid 13 fotoszintézis 12 földigiliszta 145 Fővárosi Allat- és Növénykert 132 francia keménységi fok 39 F rey H. 25, 58, 95, 139, 153 fürge cselle 102 gitt 26, 27, 44 gömbölyű haltartók 10 gonopodium 86 "Grindal" 157 Grosse Philip Henry 8 gyanta 27 gyertya izzók 30 gyógyfürdő k (halgyógyászati) 179, 180, 181 halak ivarszervei 99 - zsigeriszervei 98 halszállító kannák 36, 171 halványzöld vízimoha 69 Hamburg 8 hegyi kréta 26 hengeres férgek 85 heterotróf 13 hidrák 83 - nyeles 84 - zöld 84

283

Hildebrand -Simanowski 106 hlnáros békaszőlő 68 Holly - Meinken - Rachov 106 homokmosás 52 hydralfin szén 50, 148 igazi akvárium fogalma II ikrázó fogaspontyok 118 cifra fogas ponty 119 kubai patakhalacska 119 vöröstorkú dIszcsuka 119 zanzibári tarkacsuka 119 indiai üvegsügér 131 indikátorok 154 brómkrezolbibor 43 brómtimolkék 43, 44 Czensny- Merck-féle 44 krezolvörös 43 metil vörös 43 timolkék 43 UNIVERZAL 44 infusoria 139 Innes ~. T. 139 iszapfújtató 137 - harang 137 - lopó 15, 136 - sarok 136 ivarszemölcs 128 lzeltlábúak 86 japán kálmos 86 Johnston 8 Józsa György 143 - László 157 kagylók 88 festő

nagy tavi 88 vándor 88 kalcium 39 - hidrokarbonát 12 káliumsztearátos mérőoldat 40 "kaudi" 123 karantén akvárium 175, 176 - medence 10 I K. D. A.-tlpusú légszivattyú 145 "kék akara" 127 kék gu rámi 84 - sügér 130 kemén yltő 12 - oldat 38 kerekes férgek 85, 167 klnaiak 8 kinin sók 185 - chi ni num bihydrochloricum 176, 178 - Ichtho-Chinin-~eil 178, 186 kiúszótér 54, 58 klór 45 klorofill 12

284

Knopp-féle táp só 56, 57 kőfúró esik 103 konzumensek 13 kopoltyúfedők 94 - Ivek 94 - lemezek 94 - rojtok 94 kopulációs tüske 86 közönséges húrféreg 85 Krenedits Ferenc 8 külső filter 147 kurta baing 102 kúszó hal 93 labirintkopoltyús halak 124 ázsiai kúszóhal 125 gyöngy gu rámi 126 kék gurámi 126 klnai paradicsomhal 125 sziámi harcoshal 125 törpe gurámi 126 labirintszerv 93, 94, 124 Ladiges ~. 58 lakkfesték 27 lápi póc 103 légtartályos szellőztető 145 Leithold A. 47, 48 lenolaj 26 leső harcsa 103 levegőelosztó 145 - porlasztó 145 Lovas Béla 34, 37. 156 Lukács-fürdő

66, 69

magnézium 39 Magyar Hidrológiai Társulat Limnológia Szakosztálya 9 Magyar Természettudományi Társulat 9 - Akvárium Bizottsága 9 Malom-tó 66, 69. 71, 85 Meder 49 Meinken 58 membrános szellőztető 146 mérgező anyagok 44 mesterséges fényforrás 30 - haleleség 159 - tengerviz 192 mésztufa kövek 53 "Mikró" (haltáplálék) 168 minium 26 mocsári akvárium (paludárium) 70 - kálmos 71 - paludáris növények 14, 67, 70 moszato k 63 barna 63, 64 csillárka-félék 63, 64 kék 63

konjugliló 63, 64 kova 29, 63, 64 vörös 63, 64 zöld 63 rnulm 136 nandidák I 30 naphal 104 Naumann-féle D . m. próba 44 nauplius lárv lik 153, 154 nem parazitás halbetegségek 184 beteges gerincferdülés, úszórövidülés 185 fém mérgezések 185 gyomor- és bélgyulladás 184 ikravisszatartás 185 úszóhólyag-hűlés 184 német keménységi fok 39 nitrogén 56 növények sószükséglete 56 - ültetése 54 növényolló 140 növénytűk 140 nyálkás compó 102, 103 - kenőalgák 63 nyllfa 70 nyomelemek 53 olajtartó 24 oldal szerv 94 ónos jász 104 optimális megvilágítás 14, 29 oszcillatória 36, 63 ostoros egysejtűek 64 osztályozó poharak 167 oxigén 12, 13 migénes szálUtási mód 172 öntöttüvegű medencék 24 örvényférgek 84, 85 indiai eredetű 85 tejfehér 85 összes keménység 40 Padányi Pál 181 paludárium 70 páncélos harcsák 132 kékpajzsos 132 pontozott 132 Papp Szilárd 40 papucsállat 166 parazitás halbetegségek 178 a kopoltyú fertőző parazitás megbetegedései 181 a szem megbetegedései 183 fertőző bőrza varasodás 181 - has vízkór 183 hal penész 181 haltuberkulózis 182

Ichthyophonus. betegség 178, 179 Ichthyophthirius betegség 178, 179 neonhal betegség 183 törpegurámi betegség 182 párkiválasztás 163 párzószerv (gonopodium) 97 Pázmán Ferenc 8 Penicillin 186 - G. 186 - kenőcs 186 Permutit 46 Petényi márna 103 pH.érték 41, 49 pigment (chromatophora) 96 pillangóhal 98 pióca 86 lónadály 86 orvosi pióca 86 pipálás 10, 29, 37 pirája 106 pirosszemű kele 102 polimerizálás 12, 13 ponty 102 ponty-félé k 113 égrenéző aranyhal 115 fátyolfarkú aranyhal I 15 k/nai aranyhal 113, 114 kolibri hal 95, I 18 oroszlánfejű aranyhal 115, 116 teleszkópszemű aranyhal 115 - fátyolfarkú hal 115 tojásalakú aranyhal 115 üstökösfarkú aranyhal 114, 115 pontylazacok I 12 áttetsző I I 2 ciklámen lazac 110 díszöves I 10 ezüstös 109 fecskendező 107, 112 fekete tetra I I 2 izzófényű hal 110 kecses 108 lándzsafoltú 108 lángvörös 109 narancshal 109 neonhal III parázsszemű 107 pirosszárnyú 112 r6zsahal 109 szerpa lazac I 10 törpeszáj ú hal 112 .. probléma halak" 164 Procop Jenő 8 producensek 13 puhatestűek 88 rákok 86 folyami 86, 91

285

kecske 86, 91 kövi 86, 91 reducensek 13 réti csík 103 rosáceus 109 Schaperclaus w. 37, 42, 45 Seifert 8 sóféreg 167 soffitaégők 30 Sörensen 41 submers növények 14, 16 sulyom 71 sürüségmérő 191 szell őző sarok 26 széles kárász 102 szén 12 - dioxid 12 - hidrátok 12 - sav 12 szitakötők lárvái 86 szivacsok 83 tavi 83 törékeny 83 szivárványos ö kle 102 szobaakváriumok 23 szorítócsavar 145 szögletes vízipáfrány 69 szögletvas.medencék 26 szül ő ketrec 162, 163 tarka géb 104 tavi élettér életközössége 17 - rózsa 71 - fehér 71 - hévízi 71 - kékvirágú 71 Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat 9 - bio lógiai szakosztályai 9 - Budapesti Kö zponti Akv arista Szakköre 9 - vidéki akvarista szakkö rei 9 televényféreg 156 Temesvári Dezs ő 8 Temesvári-féle társaság 8 tengeri állatok szállítása 195 tengervíz receptek 190, 191 tenyészakvárium kiválaszt ása 163 terhességi folt 120 tojócső 128 tollas szúnyog 158 Torfmull 49, 106 törpe gurámi 93, 163 harcsa 104 - sügér 130 ..:.. vagy kilenctüskés pikó 105 tőzegsügér 130

286

Trypaflavin 176, 180, 185 Tse Kiang 8 Tubifex vagy cs(Svájó féreg 154. 155 tüskés pikó 104 ültet(Svilla 140 uszóhólyag 99 üveggyapot 148 - pipa 140 vágó csík 103 Vallisneria 8, 38, 55 változó keménység 40 Ward 8 Warrington 8 veresszárnyú koncér 102 véglények 169 viasz 27 - rózsa 195 Wiedemann 191 WilIer 37 Willstatter 12 Winkler Lajos 37 Virágkedvelők Egyesülete 9 Wisa-Iégszivattyú 145 Viscosa celofánpapír 29 vízaiatti (submers) növények 65 viz ből kiemelkedő (plaudáris) növények 66 vizen úszó növények 68 vízi ászka 154 - borjú 35, 152 - giliszta 85 vízi jácint 70 lencse 69 bibircs alaku békalencse 69 keresztes vizilencse 69 kis vízilencse 69 nagy békalencse 69 négylevelű lóhere 71 növénytársítások 58, 59 páfrány 69 rovarok 87, 91 hanyatt úszó poloska 87 karcsú viziskorpió 87 közönséges viziskorpió 87 vizi poloska 87 rucaöröm 69 saláta 70 - tök 36, 68, 71 Wofatit 46 - F. 47, 48

MD. 47, 48

zöld algák 64 - szemes ostoros 65

TARTALOM

Bevezetés .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az akvarisztika biológiai alapjai.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7 10

AZ AKVARIUM BERENDEZÉSE Az Az Az Az

akvárium akvárium akvárium akvárium

technikai követelményei......... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . elhelyezése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . vize . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. rendezéstechnikája .................... . ...........

23 28 33 51

AZ AKVARIUM BENÉPESíTÉSE

Vízinövények : l. Moszatok (algák) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Vízalatti (submers) növények. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 3. Vízen úszó növények ................................ 4. Úszólevelű és vízből kiemelkedő (mocsári) növények..... Akváriumi növények képtáblái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ..

63 65 68 70 73

hj Allatok: l. Édesvízi gerinctelen állatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 2. Halak: a J A halak főbb szervezeti és élettani sajátosságai. . . . . . .. h) Hazai halak tartása és gondozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. c) Trópusi díszhalak tartása és gondozása ........ . ..... " Pontylazacok (Characidae) ....... . ................. Pontyfélék (Cyprinidae) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. Ikrázó fogaspontyok (Cyprinodontidae) ... . ......... Elevenszülő fogaspontyok (Poecilidae) ......... . .... Labirintkopoltyús halak (Anabantidae) ...... .... .... Bölcsöszájú halak (Cichlidae) .... . . . . . . . . . . .. .. .. .

83 91 100 105 106 113 118 120 124 127 287

Egyéb trópusi dfszhal-különlegességek (díszsügérek, törpe naphalak, nandidák, üvegsügérek, szivárványhalfélék, páncélos harcsák) ............................ 129

AZ AKVARIUM ÉS LAKÓINAK GONDOZAsA A berendezett akvárium gondozása .............................. Az akvárium műszaki berendezései.............................. Az akváriumi állatok etetése .................................. " A díszhaltenyésztés alapelvei és a halivadék táplálása .............. Akváriumok és díszhalak szállítása.............................. A gyakoribb akváriumi halbetegségek ... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. Tengeri állatok akvárium a ..................................... Táblázatok ...............................................

135 141 151 160 169 174 187 197

TABLAzATOK I. Az ismertebb akváriumi növények rendszertani csoportosítása ......................................... II. Az akváriumi növények csoportosítása származási helyük szerint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. III. Akváriumi vizinövények csoportosítása hő- és fényigényük szerint... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. IV. A szobaakváriumokban tartott díszhalak helye a rendszertan ban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. V. A csontos halak csapatának (legio) áttekintő táblázata, különös tekintettel a szobaakváriumokban előforduló gyakoribb halcsaládokra........................... VI. A szobaakváriumokban számbajövő hazai halfajokáttekintő táblázata .................................. VII. Hazai halak csoportosítása élőhelyük jellemző víztípusa és közös akváriumi tartási lehetőségük szerint ....... VIII. A trópusi díszhalak származási hely szerinti csoportosítása IX. A jelen munkánkban ismertetett trópusi díszhalak akváriumi társítási formái ............................. X. Táblázatos kimutatás az 1954-ig Európába importált külföldi édesvízi akváriumi halakról. ...................

199 202 204 205

205 208 210 212 219 221

Szakirodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. 267 Névmutató .................................. ' .' ............. 279 Tárgymutató ................................................ , 283 288